Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-05 / 30. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. február 5. „Szívós, kitartó küzdelem kérdése“ — Beszélgetés Szolnok város kulturális helyzetéről — varszegi mArtonné igen elfoglalt ember. Tanít a zeneiskolában és emellett a szolnoki kultúra gondjait is viseli. Röviden beszélget­tünk a szolnoki kultúra je­lenlegi helyzetéről és pers­pektívájáról. — Azzal kell kezdenem, — mondja töprengés után Várszeginé —, hogy az alap­vetés a rendelkezésünkre áll. A párt kulturális irányelvei világosan megmutatták a követendő utat és a megyei pártbizottság „lebontotta” a feladatot a mi méreteinkre. Tudjuk azt, hogy a kulturá­lis forradalom nem szűkít­hető le a kultúrcsoportok működésére, hanem a tudo­mány, a technika problémái is idetartoznak. — Ez talán általánosnak tűnik — folytatta —, mégis nagyon fontos, mert a szol­noki kultúrára éppen az ideológiai bizonytalanság nyomta rá a bélyegét. Egyik napról a másikra éltünk sok esetben. Ezért fontos ügy ez, hogy az út most már vilá­gosan áll előttünk. Azzal szeretném kezdeni, hogy egyik legnagyobb eredmény­nek, amelyet az utóbbi idő­ben elértünk —, a szakszer­vezeti és az állami kulturá­lis szervék munkájának fo­kozódó összehangolását tar­tom. Elsősorban jelentkezett ez abban, hogy a városi nép­művelési tanfolyamon leg­nagyobb részben az üzemek kulturális aktívái vesznek részt, elősegítve ezzel, hogy éppen a munkáskerületek­nek jusson elmélyültebb, alaposabb kulturális munka. A tanfolyamnak különben igen szép a sikere, nagyon sok problémát vetettek fel a hallgatók, amelyeknek megoldása kétségkívül az egész város kultúráját jóté­kony irányban fogja befo­lyásolni. A sikeren felbuz­dulva újabb tanfolyamokat indítunk a munkáskerületék kulturális aktíváinak és a tanfolyamok hallgatóit min­den hónapban összehívjuk tapasztalatcserére, új fel­adatok megoldásának elő­készítésére. — HOGYAN állnak az is­meretterjesztő előadások? — Ügy látom, hogy az el­múlt időkhöz képest javulás állott be. Magam is részt- vettem néhány, munkásott­honban tartott előadáson úgy vélem, a tudásszomj nagy ezekben az emberek­ben. Az érdekes előadások feltétlenül megszerettetik ve­lük a kultúrát. Az előadá­sok minősége is megjavult, de ezen a területen még akad javítanivaló jócskán. Nagy eredmény az is, hogy előadássorozatok indultak több helyen, mint például az Alcsiszigeti Állami Gaz­daságban és a kertvárosi is­kolában. Feszült figyelem­mel hallgatják a résztvevők a boszorkányperekről, a pá­paság történetéről, az ember származásáról szóló előadá­sokat, amelyek nemcsak ér­dekesek, hanem az ideoló­giai téves nézetek leküzdé­sét is hatásosan szolgálják. A Vöröskereszt 102 önálló előadást és 26 tanfolyamot tart ebben az évben, egész­ségügyi témákról. — Általában át tudunk majd térni az előadássoroza­tokra, amelyek iránt minde­nütt növekszik az érdeklődés. Hadd említsem meg csak a zenei ismeretterjesztő elő- dásscrozatot a József Attila Kultúrotthomiban, ahol a ko­moly zene megszerettetését szolgáló előadásokon állan­dóan 150—200 ember vesz részt. — Ha már itt tartunk, ho­gyan áll Szolnok zenei élete? — Nem a legbiztatóbban. Annak ellenére, hogy a zene­iskolába rengeteg a beiratkor zó, vissza is kell utasítanunk sokat, meghallgatják az ope­rákat a kultúrotthonban, mégsem tudjuk áttörni az ér­tetlenség frontját. Sem a szakszervezet, sem a város nem mer belevágni komoly hangverseny szervezésébe, pedig fővárosi zenekar által előadott és bevezetővel kí­sért hangversenysorozat, amelyet persze előzőleg meg­felelően népszerűsítenénk, nagy lépést jelentene előre a fejlődésben. Saját zenekar­ra is szükség lenne. De ez anyagi okok miatt nem hoz­ható létre. Hiányoznak hozzá a megfelelő, nem pénzért dolgdftó zenekari tagok. De hiányzik a megfelelő karnagy is. — A VÁROS kultúrottho- nai hogyan dolgoznak a jö­vőben? — A József Attila, a Mó­ricz Zsigmcnd kultúrotthonok és a Barátság Klubja máris jó együttműködést tanúsít. Kö­zösen állítják össze a progra­mokat, nem rivalizálnak egy­mással. A tényleges egyesü­lés azonban — bár az elő­jelek biztatóak voltak — még nem jött létre a két kultúr­otthon között. — Az elért eredmények el­lenére nem rózsás a helyzet — mondotta befejezésül Vár­szegi Mártomné. — A legna­gyobb feladat: a kulturális igények felkeltése. Minden eszközzel harcolunk a közöm böeség ellen, igyekszünk bele­vonni a tömegeket a művelt­ség áramkörébe. Ez a szocia­lista építésnek is elengedhe­tetlen feltétele. Nagy segítsé­get nyújt nekünk ebben a városi pártbizottság, amely gondos munkával mérte fel a város, elsősorban a mun­káslakta területek kulturális helyzetét. A felmérés eredmé­nyei rövidesen ismertek lesz­nek, és ennek alapján az ed­diginél sokkal konkretebb terveket tudunk' készíteni Szolnok kultúrájának fejlesz­tésére. Szórakozni szeretnénk vasárnap délután Jászágó község ifjúsága ed­dig csak moziba járhatott va­sárnaponként szórakozni. A községi pártszervezet javas­latára nem régen 4 ezer fo- rihtot adott össze a lakosság, hogy a párthelyiségben egy klubot rendezhessenek be. A klubot be is rendeztük, csak az a baj, hogy vasárnap dél­után a székház ajtaját be­zárja Nagy Mátyás házgond­nok azzal az indokkal, hogy ő moziba megy. Pedig vasárnap volna a legtöbb idő a közös szórako­zásra. Mi, 18 éven aluliak az italboltba sem mehetünk, kultúrotthonunk pedig nincs, ezért a klubhelyiségbe szeret­nénk járni vasárnai>onként. Jó volna, ha Nagy "Mátyás házgondnók vasárnap délutá­nodként az ifjúság rendelke­zésére bocsátaná a klubot. Petrányi Balázs Jászágó Magyar— jugoszláv közös filmek bemutatója BELGRAD. (MTI.) A belg­rádi magyar nagykövetség filmbemutatót rendezett, me­lyen levetítették a Mungók szigete és Az akvárium című közös jugoszláv—magyar szí­nes természetfilmeket, to­vábbá a Sóbálvány című magyar játékfilmet. A Kol- lányi Ágoston rendezte kö­zös természetfilmek a jugo­szláv szakemberek általános elismerését váltották ki. — (MTI.) TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTrfTT» A Magyar Rádió Szolnoki Adójának műsora február 5-én Mikrofonnal — muzsikával! — Zenés riportműsor, a Szolnok megyei fiatalok életéből. Ebben a műsorban válaszolunk ifjú hallgatóinknak is. Szerkeszti: a szolnoki adó KISZ szervezete. A Nap kél: 7.06 h-kor, nyugszik: 16.51 h-kor. A Hold kél: 5.01 h-kor, nyugszik: 14.39 h-kor. Időjárásjelentés Várhaitó időjárás: nedves, párás, helyenként ködös idő, kevés napsütéssel. Legmaga­sabb nappali hőmérséklet: 0 mínusz 3 fok között. Távo­labbi kilátások: lassú felhő­képződés, később havazás.-- TÖBB, MINT 200 ezer forinttal teljesítette túl múlt- évi termelési értéktervét a mezőtúri Vasipari Javító Vál­lalat: — AZ 1958-AS GAZDA­SÁGI Évben 478 kg-mal javult tsz-eink törzskönyve­zett tehénállományának te- jelési átlaga. Az egy tehénre jutó átlagos tejhozam az el­múlt évben 3419 kg volt. <— TÖBB, MINT 30 idős veterán kommunista küldött levelet az elmúlt hetekben az ujszászi 2644. sz. Ságvári Endre úttörő csapatnak, melyben elmondják, hogy részt kívánnak venni az út­törő-csapat által a Tanács- köztársaság 40. évfordulóján rendezendő ünnepségen. — EMELKEDETT me­gyénkben a gyermekcipő ter­melése 1957-ben 989 ezer pár készült, az elmúlt évben már 1 millió 279 ezer párat készí­tettek. — A JÁSZALSÖSZENT- GYÖRGYI nőtanács a párt- szervezet helyiségében hat­hetes szabás-varrás tanfolya­mot indított, melyen negy­venhat leány és asszony vesz részt. ■— MA ESTE a jászapáti FMSZ éttermében magyar- nóta-este tartanak. Fellép László Imre magyarnóta énekes. — TÖBB A LEÁNYGYER­MEK, mint a fiú. Szolnokon januárban száznegyven gyer­mek született, hetvennégy leány és hatvanhat fiú. — Iker-születés három történt. Tizenöt pár esküdött örök hűséget és hetvenegyen hal­tak meg. — JÁSZBERÉNYBEN az idén 110 ezer forintos költ­séggel felújítják a városi filmszínházat. Átrendezik a nézőteret, s a tervek szerint szélesvásznúvá alakítják át. — EREDMÉNYES volt ta­valy megyénkben a növényi kártevők elleni védekezés: Idén ezt a munkát a Megyei Tanács Mezőgazdasági Osz­tálya még javítani akarja, ezért a MESZÖV-el együtt a megye 50 községében nö­vényvédő brigádokat szer­vez: i — ÁPRILIS 15-IG köthet­nek mézszállítási szerződést a megye méhész szakcso­portjai. A szerződött méz beváltási ára 1—1.50 forint­tal magasabb, mint a szabad értékesítési ár. Ebben az év­ben a méhészek viaszterme­lésre is köthetnek szerző­dést. _ FEBRUÁR 6-án délután 2 órakor tartja alakuló ülését a Szolnok' Városi Nőtanács által létrehozott operatív bi­zottság, melyet a közelgő nemzetközi nőnap előkészíté­sére és megrendezésére ala­kítottak. — A JÁRÁSI ÉS VÁROSI úttörő elnökségek január fo­lyamán megkezdték az úttö­rő őrsvezetők téli szakmai továbbképzését, melynek cél­ja az úttörő munka és az út­törők nevelésének megjavítá­sa. Különösen jó foglalkozá­sokat tartottak Karcagon és a tiszafüredi járásban. — 105 SZÁZALÉKRA tel­jesítette január havi tervét a szolnoki Vas- és Faipari KTSZ. Az elmúlt hónapban főleg konyhagarnitúrákat készített, valamint rtagyobb mennyiségű vasipari javítá­sokat végzett. kedünk le a föld alá: a kes­keny folyosókon a földbe vájt üregek még őrzik a haj­dani koporsók helyét. Egy barát magyaráz, megmutat­ja az egyik 1800 éves oltár talapzatát, a mártírok szob­rait — aztán megkérdi, hon­nan jöttünk. Amikor meg­tudja, hogy magyarok va­gyunk, s nem „menekültek”, beszélni kezd, hevesen és hangosan. — Isten nélkül nem lehet élni, az ember csak rossz le­het, ha nem hisz a túlvilág­ban. 17 ülönös helyzet. Vitat- kozzam vele, lenn a csaknem kétezer éve holt mártírok mellett, egy más világ emberével? Politikáról beszéljek és istenről, amikor még azt sem hiszi el, hogy nálunk az mehet templom­ba, aki csak akar? Hallgatok tehát és a kö­A Vatikáni Múzeum könyvtárterme Itáliai UTINAPLO * 7 A Vatikán kincsei I] a lepillantasz a Szent Péter bazilika tornyá­ból, látod: csend és béke ho­nol a Vatikán örökzöld kert­jében: pedig pár hónapja mi­csoda viharok kavarták fel a papi államot és az egész ke­resztény világot! XII. Pius halála nem annyira megren­dítő egyházi esemény volt az olaszok számára, mint inkábt — s ez a burzsoá sajtó műve a beteg pápa volt, füllesztő meleg honolt. Valaki kinyi­■ tóttá az ablakot, egy apáca ■ pedig fehér kendőjével elha­■ ladt elötte. Egy félóra múl­va az utcán volt a Momento Sera egész oldalt átfogó fő­: címmel: Elhunyt a pápa' A . botrányok sorozata azonban ezzel még nem ért véget. A i pápa halála után pár nappal ! az egyik újság közölte Gale. vasa fellebbezett: a vita fo­lyik. A z új pápáról szintén so- " kát ír az ólasz sajtó: Roncalli ugyanis szakított elődjének precíz, pontos és merev módszereivel. Nemrég 1 például ellátogatott a legna­gyobb római börtönbe. Az új­ságíróknak kijelentette: szíve. ■ sen utazna repülőgépen Ve­lencébe, amelynek bíborosa volt. Egyébként természete­sen a Vatikán politikája nem sokat változott: XXIII. János pápa csak éppen politikusab- ban és rugalmasabban akarja védelmezni a katolikus egy­. ház pozícióit. A vatikáni múzeumokba szóló belépő 300 lírába kerül, két-háromszorosába a rendes belépőknek. Ez volt az egye­düli hely, ahol még kétszer- annyit sem sokalltam volna. Kicsit sok is ennyi szépség együtt: nem órák, hanem he. tek kellenének ahhoz, hogy mindent méltóképpen megte­kinthessünk. Végtelen, kin. ■ csekkel zsúfolt folyosókon — elvész a tekintet, ha hosszá­ban akarja felmérni — visz a kápolna felé az út. Kétol­dalt a legnagyobb könyvtárak egyikének szekrényei, telve történelmi iratokkal — hi­szen a pápák nemcsak lel­kek, hanem királyokuralko­dói is voltak valaha. A leg­nagyobb kódex nyomhat vagy húsz kilót: a legkisebb elfér­■ ne egy gyufásskatulyában. Az > egyik teremben ritka íráso­■ kát szemlélhet üveg alatt a ■ látogató. Fakéregre írott szu­■ mátrai mágikus szöveget, egy ■ kínai levél ezüstlemezen va- i rázsigékkel, szarvasbőröket ■ mexikói rituálékkal: minden I nép igyekezett valahogy hat­■ ni a természet titkos, isme­■ rétién erőire. Valamivel távo- : labb híres emberek kézírását i olvashatjuk: Petrarca, Lu- i ther, Galileo Galilei sajátkezű ■ leveleit. Sőt: egy megsárgult azzi Lisi professzornak, a pá­pa orvosának ■ feljegyzését, amelyben klinikai pontosság­gal leirta és fényképekkel il­lusztrálta a főatya haldoklá­sát. A kormánypárti lap ter­mészetesen álszent módon, felháborodva írt erről, mond­ván: „milyen botrányos, hogy a pápa orvosa ilyen részlete­ket közölt...” — és követ­keztek a részletek. Az olasz orvosi kamara ezután perbe fogta Galeazzi-Lisit és kizárta tagjai sorából. Pius pápa or­— szenzációs és különös ese­mény. A pápa halálát kísérő botrányok közismertek• a Momento Sera című jobbol­dali bulvárlap rendkívüli ki­adásban közölte, hogy a Pon­tifex Maximus elhunyt — pe­dig ekkor a pápa még csak haláltusáját vívta. A lap tu­dósítója ugyanis megbeszélte a pápa kezelő nővérével, hogy egy ablakból fehér kendövei jelt ad, ha a katolikusok fe­je meghal. A szobában azonban, ahoi papírlapon felismerjük VIII. Henrik angol király egyik szerelmi vallomását — Bo- leyn Annához. A király bo­csánatáért és Anna kegyeiért esedezik: később feleségül vette —„még később lefejez­tette a világszép Boleyn An­nát. A sixtusi kápolna örök- 2-* ké zsúfolt: látcsővel és tükrökkel nézik a mennye­zet és a falak csodálatos freskóit, melyeket Michel­angelo és a Cinquecento többi nagy művészei festet­tek. És ime, itt is feljegyez­tek a krónikások egy „ször­nyű” bosszút: egy bosszút, amelyet ecsettel és festékkel követtek el, ahogy József Attila valaha tollal* tette halhatatlanná és halhatatla­nul nevetségessé Horger An­tal urat. Amikor Michelan­gelo egész falat beborító, monumentális „Utolsó íté­let” című festménye már csaknem kész volt, III. Pál pápa udvarmesterével, Bia- gio da Cesenaval együtt meg­tekintette a nagy munkát. A pápa megkérdezte Cese- nától, mi a véleménye a mű­ről. „Szentatyám, ezek az alakok nagyon jót mutatná­nak egy mészárszékben, de nem szentséged kápolnájá­ban” — felelte az udvar­mester, Michelangelo mez­telen alakjaira célozva. A művész válaszul Biagio ar­cát festette meg Minos, az alvilág bírája képében. Ce- sena hiába könyörgött a pá­pának, III. Pál így vála­szolt: „Ha Michelangelo a paradicsomba helyezett vol­na, még tán tudtam volna valamit tenni: az alvilág fö­lött azonban nekem sincs hatalmam”. És Daniele da Valterra, aki később tényleg ,felöltöztetett” igen sok fi­gurát — Michelangelo a mo­numentális kompozícióján — változatlanul hagyta a sze­rencsétlen udvarmester arc­képét. A Minosszá vált egy­házi férfiún még ma is ne­vet a világ. • TZ ésőbb a Via Appia-n is jártunk, azokban a régi-régi temetőkben, ahol a sírok között hódító útjára készülődött a kereszténység; ahol a rabszolgatársadalom­mal szemben egy magasabb ideált, minden ember ember­voltát hirdették. A csodála­tos pogány úton, amelyet még távol Rómától is gyö­nyörű villák és tengeri fe­nyők és ciprusok szegélyez­tek — siettek titkos találko­zóikra az új szekta hívei. A föld alá, a sírok közé ásott katakombákban gyülekez­tek: itt hosszú ideig nem ül­dözték őket, mert a sírok szent helyet jelentettek a rómaiak számára. Ide temet­ték mártírjaikat és itt tar­tották primitív, de rajongó istentiszteleteiket. Szent Callistus katakombáinak egyik részlete Most Szent Callistus kata bombáját egy szerzetesiem őrzi. Minden látogató égj szál gyertyát kap, bár m> már villanyvilágítás mutatja az utat. Szűk lépcsőn eresz- vetkező szent üregek , tit- l kairól érdeklődöm. , A barát folytatja a ma­gyarázatot a sötét folyosó­kon, a föld alatt. 1 BARACS DÉNES (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents