Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-04 / 29. szám

1959. február 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A mezőgazdasági szakoktatás problémái Tiszaigaron, Tiszaderzsen p&t?gén, „oakon“ z és Rákóczifalván RÉGEN az a mondás járta, hogy a kaszához és a kapához nem kell tudomány. Elvégzi azt bárki, csak ere­je legyen. Ugyanezt állítani napjainkban nevetséges, hi­szen az a világ már rég el­múlt, amikor a mezőgazdá­sági munkához elegendő volt az erő. Több kell. A világon minden fejlődik, s így a régi, elavult felfogások is egyre jobban idejüket múlják. Ma már a paraszti munka nagy hozzáértést és rendkívül sok tudást igényel,' Egyáltalán nem túlzás, hogy „szakma” és csak az tud benne boldogulni, aki megszerzi a kellő gyakorlati tapasztalat mellé az elméle­ti ismereteket is. A mezőgaz­dálkodás ugyanis nemcsak kapálásból és kaszálásból áll, hanem sokkal többől. S egyáltalán nem nevezheti magát gazdálkodónak az az ember, aki semmit nem tud a korszerű agró- és zoótech- nikáról, a különböző mód­szerek alkalmazásának lehe­tőségeiről, az alkalmazások időpontjának helyes megvá­lasztásáról, stb., stb. örvendetes az a tény, hogy Szolnok megyében a dolgozó parasztság legnagyobb része felismerte a mezőgazdasági szakismeretek megszerzésé­nek szükségét. A legjobb gazdák mindenütt tanul­nak: ezüstkalászos gazda­tanfolyamokra járnak, vagy szakelőadásokat hallgatnak. A tudomány elsajátításához a feltételek adva vannak. A Szolnok megyei pártbizottság, a Szolnok megyei tanács és a Hazafias Népfrontbizottság hatásos eszközökkel támogat­ja a dolgozó parasztság mű­velődését. Általában az is a tapasz­talat, hogy az ezüstkalászos gazdatanfolyamok jól mű­ködnek, az érdeklődés nagy, az előadók felkészültsége jó, itt-ott inkább a pedagógiai módszerekben van kisebb- nagyobb hiba, mivel a tan­folyamvezetők — igaz ugyan, hogy kiváló szakemberek —, nem rendelkeznek megfelelő pedagógiai ismeretekkel. — Eme hiányosságok megszün­tetése érdekében a közeljö­vőben a tanfolyamvezetők részére különböző helyeken tapasztalatcsereértekezletet tartanak egy-egy jóképességű szaktanár irányításával. Vannak azonban községek, ahol a vezetők még mindig nem ismerték fel a mezőgaz­dasági szakoktatás jelentősé­gét, lebecsülik és nem fog­lalkoznak vele megfelelően. Nem értik, hogy végered­ményben műveltebb, képzet­tebb parasztemberrel köny- nyebben szót lehet érteni olyan nagyon fontos kérdés­ben is, mint a nagyüzemi gazdálkodás, hogy csak a legjelentősebbet említsük. Különösen szembetűnő Ti- szaigar, Tiszaderzs és Rákó- czifalva vezetőinek érthetet­len magatartása. (Persze, még néhány községet felsorolhat­nánk, de fiamnak mondom, a menyem is értsen belőle). A felsorolt községekben a mezőgazdasági szakoktatás­nak nincs gazdája. Hogy ez így van, azért felelős a já­rás illetékese is. Rákóczifal- váról Albertszki István me­zőgazdász a közelmutban be­jelentette, hogy felmentését kéri az ezüstkalászos gazda­tanfolyam vezetése alól. Kérését azzal indokolta: a helyi vezetőktől nem kap megfelelő és elegendő támo­gatást. S a mezőgazdásznak igaza van. Rákóczifalván huszadrangú kérdésként ke­zelik a mezőgazdasági tudo­mányok terjesztését. ALBERTSZKI Ist­ván decemberben három íz­ben nem tudta megtartani a tanfolyamot, mert a hallga­tók nem jelentek meg. Hogy miért? Azért, mert ugyan­abban az időpontban más rendezvényt szerveztek, te­hát keresztezték a tanfolyam megtartását. Nyilvánvaló, hogy egy kis tervszerűséggel az ilyen dolgok elkerülhetők. A felelőtlenség iskolapél­dája az is, ami Tiszaigaron történt. Három esetben hir­dették meg a közelmúltban az egyik szakelőadás megtar­tását. Először nagyszámú érdeklődő jött össze ugyan, de az előadó nem jelent meg. Másodszor érthetően csappant az érdeklődés, de még mindig sokan voltak. Az előadás azonban újból elma­radt, mert nem volt előadó, s ugyanez történt harmad- szór is. Tiszaderzsen a községi ta­nács elnöke, s a község többi vezetője feliratkozott az ezüstkalászos gazdatanfo­lyamra. Az előadásokra azonban nem járnak. A dol­gozó parasztok ezt látják, s úgy gondolják, nem lehet er­re a tanfolyamra oly nagy szükség, ha a vezetők sem­mibe veszik. ARRÓL van szó, hogy a mezőgazdasági szakoktatás vezetésének káros szemléle­tén mindenképpen változtat­ni kell. A felsorolt és még el nem mondott hasonló hi­bák megszüntethetők. Van még idő az elmaradás pót­lására. De pótolni is kell, hogy már most, a közelgő nagy munkák idején még több okos, művelt paraszt- ember munkálkodjék a ha­tárban. SzP. ígérgetés helyett munkát Ilyenkor, télidőben bizonyá­ra kevesen keresik a hide­get. Erről ír egyik bánhalmi olvasónk; s hozzáteszi, hogy hideg ide, hideg amoda; a Füleki-pusztai iskolában nem fűtenek. Alkalomadtán be­gyújtanak, s ez Veres Lász­ló pedagógus gondoskodását dicséri, de a begyújtás után néhány perccel ajtót, abla­kot ki kell nyitni — külön­ben a füst fojtaná meg a pa­dokban didergő apróságokat. Miért? A levél szerint azért, — mert a kenderesi ktsz csak Ígérget, de a kéményt meg­javítani nem hajlandó. Töb­HMUIIIIIimilllllMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII Munkanélkül egy falat kenyér miatt Angliában történt, a don- casteri Ford-autógyárban, Donald Farr 22 esztendős munkást azonnali hatállyal elbocsátották, mert tíz perc­cel a reggeli-szünet után be­leharapott a magával hozott szendvicsbe. Hétszáz munkás roknszenv-sztrájkba kezdett. A munkáltatók és a szakszer­vezeti képviselők két tárgya­lása eredménytelenül végző­dött, Farrt nem vették visz- sza. Mire szomorúan megje­gyezte: „A szendvics jó volt ugyan, csak túl drágái” Jóminőségű és olcsó savanyúkáposzta kerül forgalomba A kereskedelmi vállalatok a savanyukáposztát eddig fő­leg magántermelőktől sze­rezték be, és az így forga­lomba hoztt árut kilónként 3.10—3.50-ért vásárolták meg. A belkereskedelmi miniszté­rium most megállapodott a konzerviparral, hogy febru­ár első napjaitól a lakosság szükségleteihez elegendő gyá­ri készítésű savanyu káposz­tát vesz át. A gyári káposz­ta árát 2 forintban állapí­tották meg és a határozat szerint valamennyi állami üzlet ezen az áron köteles forgalomba hozni a savanyú­káposztát. (MTI). bek között a ktsz elnöke is megerősítette, miszerint ha jó idő lesz és a hó elolvad a tetőn, sor kerül a javításra. No, de hol van most a hó? Idei telünknek éppen az a jellemzője, hogy szűkölköd­tünk eddig a hólepelben. És egyáltalában: ha már jó idő lesz, miért javítják a ké­ményt? Hiszen akkor már fűteni sem kell? Úgy véljük, ígérgetések helyett inkább munkához kéne már látni; valamit ten­ni a Füleki-pusztai iskola ügyében, ha Kenderesen a ktsz-nél el akarják kerülni az utólagos lelkiismeretfur- dalást. Jean-Pierre Aumont, az ismert francia színész a következőket meséli az ame­rikai televízió és a reklám kapcsolatáról. „Dosztojevszkij „Bűn és bünhődés” című művének te­levíziós változatában Rasz- kolnyikov szerepét játszot­tam. Abban a pillanatban, amikor az öregasszony meg­gyilkolására készültem, hir­telen elrángatták a televí­ziós felvevő elől. Egy mo­solygó úr foglalta el a he­lyemet, aki ezeket mondot­ta; „Kedves televíziós nézők, Önök bizonyára felteszik ma­gukban a kérdést, vajon mi­ért is volt Raszkolnyikov annyira ideges? A magyará­zat egészen egyszerű: soha­sem ismerte az idegnyugtató Nachotin-féle rágógumit” — Csak miután ez az úriem­ber elmondta mondókáját, — játszhattam tovább Raszkol- nyikovot. AZ ÉLŐ VEKKER­ÓRA Mary Williams liverpooli asszony 64 éve dolgozik, mint „kopogtató nő”; édes­Sötét lámpa két súlyos balosét Hétfőn este kivilágítatlan motorkerékpárján vágtatott Abony felől Varga Albert Géza. Szolnokon a Kolozsvá- ri-hídnál, elgázolta a gyalo­gosan haladó Méhes Lajos olajmunkást. Mindkettejüket agyrázkódással szállították a kórházba; a haladéktalanul eszközölt röntgenvizsgálat ezen kívül Varga Albert Gé­zánál koponyaalap! törést is megállapított. A motorkerék­páros állapota életveszélyes. anyjától örökölte ezt az egye­dülálló munkakört. Mary Williams minden reggel öt órakor elindul otthonról és bekopogtat 50 munkás ajtaján, hogy azok idejében elinduljanak mun­kahelyükre. Williams asszony most 84 esztendős. KIK A LEGNAGYOBB SZÍV ARB ARÁTOK ? Dánia különleges helyet foglal el a világ szivarfo­gyasztásában: lakosai fejen­ként átlag 207 szivart szív­nak el évente. Ebben a pá­ratlan teljesítményben a nőknek is jelentős szerepe van. A második helyet a szi­varfogyasztásban a hollan­dok tartják évi 106-os átlag­gal.- Ezután következnek a svájciak (97), a nyugatnéme­tek (90), és a belgák (87), Spanyolországban az egy la­kosra eső évi átlag ’ 49 szi­var, Franciarországban tíz, Olaszországban hat és Angli­ában négy, HELYESEM.., Katonaviselt ember eseté­ben fel sem tűnik, ha induló ütemére akaratlanul is ke­ményebben, tagoltabban dob­ban a lába. Nőknél azonban mindez szokatlan. Különösen akkor, ha éppenséggel kéz­ről van szó. És lám csak: a szolnoki gyors- és gépíró­iskolában Hofgárt Mariká­val, Hegedűs Erzsivel együtt összesen kilencvenkilenc leányzó ujjai a Kossuth-in- duló ritmusára járnak, lai­kusnak szinte érthetetlen, de a szakértőnek természetes táncot az írógép billentyűin, S ha az induló már meg­szokottá válik, elindítják a metronóm nevű elmés kis szerkezetet és annak egyhan­gú, de szabályos ütemére hol gyorsabban, hol lassabban — ahogy éppen a tanmenet kívánja — fürgélkednek a karcsú leányujjak. Node ez már majdnem a vége; helye­sebben a közepe — mivel amíg idáig eljut a majdani gépírónő, addig sok víz csor­dogál végig a vén Tisza két partja között s addig igen­igen megfakulnak a kattogó kis masina fekete szalag­A gyorsírásra vontakozóan Hargittai István tanártól nyerünk tájékoztatást. — Csak nehéznek látszik, sorolja a szakértő ismereté­vel. — Ugyanis az írásjelek Sebesen kergetőznek a mondatok, miközben Magdi néni kalauzol bennünket to­vább az iskolában. Nem any- nyira a tantermeket mutatja be; mint inkább magyaráz. — Két év múlva szárnyra Nótaszóra... A két Ilona: K. Szabó és Szalai Ica, a Kossuth-induló ütemére gyakorol. Bodnár Andorné tanár­nő az „iramot” méri. megismerése után már csak bocsátjuk mai növendékein- az áttétel és az összefüggé- ^et. Akkorra képzett gép- és sek megtanulása a lényeges. SVorsírók lesznek. A folyó­beszédet leírják és kisebb- - S ebbeli véleményében de töb„_ megerősíti öt a hozzáértők nyire helyesen „át is teszik” fejbólintásával Balogh Ma- mindenki számára érhetően. jai rika is és hogy kétség ne Rejtélyes ré- buszok? Nem! Gyorsírásjelek, melyeket -két év múltán úgy ismernek a nö- ‘ vendékek, mint most az ABC-t S itt ismét érdemes egy szóra megállni és megemlí­teni, hogy az iskolában fő­törvény: Fürgén „vakon", helyesen. Ezt a célt szolgálja a magnetofon is, amelynek segítségével Soltész igazgató­nő a növendékek dolgozatait javítja. Milyen az iskola élete? Hm. Erről egy kicsit nehéz elfogultság nélkül szólni. — Ugyanis bármerre néz a szépségre igényes férfiszem, mindenütt a női kéz nyomait látja. — Kifinomult ízlésre valló apró terítőcskék, télen is nyári színben pompázó virágok teszik otthonossá a termeket. Ilyen környezet­Igy kezdődik: — Amikor a lányok hoz­zánk jönnek, először az „alaptartást” tanítjuk meg nekik, — magyarázza a gon­dos pedagógusra jellemző szakmaszeretettel Mária né­ni, az iskola igazgatónője. — Vagyis ujjaikat ráillesztik; mert' ugye, ilyenkor még csak illesztenek; az A—S— D—F—J—K—L—É billen­tyűkre, ezután minden be­tűt külön gyakorolnak. — S négy hónap múltán ilyen mondatokat is írnak már: „Regél a léha és hamis du­haj had...’’ Persze, ez így kissé komi­kus — de gyakorlatnak ki­tűnő. S nem is a legnehe­zebb, mert a gyorsírás bo­nyolult és ismeretlen jelei még meglepőbbek s „vakon írni”, vagyis úgy gépelni, hogy közben nem néz a gép­re az ember — az sem kis­miska. férjen az elmondottakhoz, citál is egy jókora füzetből a riporter előtt érthetetlen­nek tűnő, de egyébként rop­pant világos, vonaltól vo­nalig szaladó kriksz-kraszok- ból. ;lt! ben öröm tanulni — még akkor is, ha alkalomadtán egy kisebb fegyelmezetlen­ségért csengő forintot kell fizetni az osztály takarék- könyvébe. — NAGY — Ami biztos, biztos... Soltész Mária igazgatónő magneto­fon segítségével javítja a dolgozatokat. Késsíilődés a technikus báíua Szolnok utcáin napok óta plakátok hirdetik az immár hagyományossá vált Techni­kus-bál megrendezését. Ho­gyan készülnek erre az estre a technikus-jelöltek? Az elmúlt évek tapasztala­taiból okulva, az iskola KISZ szervezete nagy körültekin­téssel válogatta össze a vidám, szórakoztató műsor számait. A tanulók szabadidejük nagy részét föláldozzák az est sike­re érdekében. Tanítás után lázas próbák folynak. Jelen­leg Karinthy: Visszakérem az iskolapénzem, és a többi jelenet összehangolása folyik. A leendő technikusok min­dent megtesznek azért, hogy febr. 7-én a Millennium he­lyiségében a jelenlévők szín­vonalas műsort láthassanak és kellemesen szórakozzanak a táncmulatságon. Der th y Gyula Szolnok Szovjet-amerikai tudós csere A Szovjetunió es az Egye­sült Államok között megálla­podás jön létre a két ország 300 élvonalbeli tudósának ta­pasztalatcseréjére. Nemsokára 150 amerikai tudós látogat el a Szovjet­unióba és 150 szovjet tudós ismerkedik meg az Egyesült Államokkal. — A tudósok mindkét országban a legtel­jesebb szabadsággal mozog­hatnak, csak katonai beren­dezéseket nem szemlélhetnek meg.

Next

/
Thumbnails
Contents