Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-04 / 29. szám

2 SZOLNOK MEGY KI NÉPLAP 1959. február 4. Az SZKP XXI. kongresszusának kedd délelőtti ülése MOSZKVA (MTI). A XXI. kongresszus kedd dél­előtti ülésén elsőnek Rogyion Malinovszkij marsall, a Szov­jetunió honvédelmi miniszte­re szólalt fel. A fegyveres erők nevében üdvözölte a pártkongresszust, majd kije­lentette: a fegyveres erők egész személyi állománya nagy örömmel és lelkesedés­sel köszöntötte a Szovjetunió hétéves népgazdasági tervét és minden tőle telhetőt meg­tesz annak érdekében, hogy a terv valóraváljék, tovább növekedjenek a béke és a szocializmus erői. Malinovszkij szólt arról, hogy az imperialista hatal­mak megrettentek a Szovjet­unió és a szocialista tábor si­kereitől; Ezért folytatják a fegyverkezés, a fegyveres fe­nyegetés, a háborús előké­születek politikáját. Legújab­ban pusztító atomháborúval próbálják ijesztgetni a Szov­jetuniót. A szovjet nép azon­ban nem retten meg az ilyen fenyegetésektől, mert mind­azokkal az eszközökkel ren­delkezik, amelyek szüksége­sek agresszív támadás vissza­veréséhez; Méltatta annak jelentőségét, hogy a világon először a Szovjetunióban hoz­ták létre az interkontinentá­lis ballisztikus rakétát és hangsúlyozta, a Szovjetunió mind közel-, mind közép- és távoli hatósugarú rakétákkal rendelkezik, van interkonti­nentális ballisztikus rakétája. A szovjet rakétatechnika si­kereit megmutatták a mester­séges holdak és a világ első mesterséges bolygójának fel­bocsátása; Me el Roy amerikai hadügy­miniszter és társai a Szovjet­unió elleni preventív háború­ról szólnak, amelyet ki akar­nak robbantani. A szovjet nép nem először hallja az ilyenfajta fenyegetőzést, és . azt válaszolja Mc el Roynek és társainak, hogy ehhez rövid a kezük. Mindenesetre addig, amíg az imperializmus továbbra is ezt a politikát, a háborús fenyegetőzés politikáját folytatja, a szovjet népnek rendelkeznie kell mindazok­kal az eszközökkel, ame­lyek biztosítják védelmét agresszió ellen. Malinovszkij említést tett a nyugatnémet hadsereg fel­fegyverzéséről, majd a NATO szerepével foglalkozott. A többi között azt mondta, hogy az utóbbi időszakban a NATO-n belül mind több je­le mutatkozik a növekvő el­lentmondásoknak. Ez teljes­séggel érthető, hiszen a NATO-országok népei ma már egyre világosabban lát­ják, hogy országuk egy eset­leges háború hadszínterévé válnék és ugyanakkor erősö­dik bennük az a meggyőző­dés is, hogy a háború elke­rülhető. A józan közvélemény tiltakozik az ellen, hogy fel­áldozzák az amerikai mono­póliumok érdekében. Ugyan­akikor a NATO-n belüli el­lentmondások növekedése nem csökkenti a háborús veszélyt. Az agresszív politikusok mind erőteljesebben folytat­ják azt a politikát, amely ar­ra irányul, hogy a világot a háború peremén tartsák. Megpróbálják leszerelni a közvélemény tiltakozását azzal is, hogy azt terjesztik: a jövő háborúja nem totá­lis háború, nem alkalmaz­nak stratégiai atomfegyve­reket, hanem csupán lojá­lis, helyi háború lesz, leg­feljebb taktikai atomfegy­verek alkalmazásával. Ez a propaganda-fogás azonban teljességgel hazug. Rámutatott, hogy nyugaton tovább folytatják a fegyver­kezési versenyt, fegyveres ak­ciókat készítenek elő a szo­cialista tábor ellen, majdnem egymilliárd ember ellen, — akiknek csupán az a vágyuk, hogy életüket saját akaratuk szerint rendezzék be. Ilyen körülmények között megengedhetetlen hiba len­ne, ha megfeledkeznénk leg­szentebb kötelességünkről, az ország védelmi képességei­nek szüntelen növeléséről — hangsúlyozta a honvédelmi miniszter, majd rámutatott, a Szovjetunió fegyveres erőinek' személyi állománya hálás a központi bizottságnak a párt­ellenes csoport felszámolásá­ért, mert ez a csoport veszé­lyeztette azt a politikát, amely elősegítette az ország védelmi képességének növe­lését. A honvédelmi miniszter hangoztatta, hogy a szovjet hadsereg - a legkorszerűbb fegyverzettel rendelkezik, így például olyan rakéta fegyve­rekkel, amelyek agressziós támadás esetén mind straté­giai, mind operatív, mind taktikai téren, a szárazföldön, levegőben és tengeren megfe­lelő válaszjcsapást jelente­nek. Hatalmas fejlődésen ment át a szovjet légierő és hadiflotta is. Különösen meg­növekedett a hadseregen be­lül a mérnökök és techniku­sok állománya. A hadsereg személyi állománya kiválóan képzett és állandóan tökéle­tesíti katonai tudását. A Szovjetunió honvédelmi minisztere szólt arról is, hogy a szovjet hadsereg egész személyi állománya he­lyesli a párt 1957. októberi plénumának határozatát a fegyveres erőkkel kapcsolat­ban. A következő felszólaló Frol Kozlov, a központi bizottság elnökségének tagja, a mi­nisztertanács első elnökhe­lyettese volt. Beszédében fő­ként a Szovjetunió gazdasá­gi építésének sikereivel, a technikai fejlődés kérdései­vel foglalkozott. Hangoztatta a többi között, a szocialista gazdaság hatalmas fejlődésé­nek az a magyarázata, hogy ezt a fejlődést a párt irá­nyítja, amely a marxizmus- leninizmus tudományának, részletes tervek alapján, az objektiv gazdasági törvények ismertetésével felfegyverezve biztosítja a további hala­dást. A Szovjetunióban a termelékenység gyorsabban nő, mint az Egyesült Államokban A technikai fejlődés ered­ményeiről szólva hangsú­lyozta, a Szovjetunióban az ipar és a mezőgazdaság technikai fejlődésének az a magyarázata, hogy a dolgo­zók közvetlenül érdekeltek ebben, mert a technikai fejlő­dése emeli a termelékeny­séget, növeli az életszínvona­lat. A Szovjetunió e téren az elmúlt években kimagasló sikereket ért el. Megkezdte működését a 600.000 kilowat- tos atomerőmű első részlege, vízrebocsátották a világ első atom-jégtörő hajóját, a Szov­jetunióban közlekednek a leggyorsabb reaktiv repülő­gépek, megkezdte működését a világ legnagyobb vízierő­műve, a volgai Lenin-erőmű. 1958-ban a szovjet üzemek­ben mintegy ezerhatszáz új­fajta gép- és berendezés gyártását kezdték meg. A hétéves népgazdasági terv tovább növeli a ter­melés kapacitását, — hangsúlyozta Kozlov, majd rámutatott, különösen nagy jelentősége van az egyes munkafolyamatok és ebben a termelési folyama­tok komplex gépesítésének, automatizálásának. Különö­sen nagy jelentősége van az automatizálásnak a fémmeg­munkálásban, a gépiparban, ahol új, nagyteljesítményű automata gépsorok állnak majd működésbe. Korszerűsítik a meg­lévő gépállományt is, s ez­zel átlagosan 20—30' száza­lékkal növelik a gépek telje­sítményét; Kozlov méltatta azokat a sikereket, amelyeket a tu­domány és technika, a rádió­elektronika terén ért el a fél­vezetők, a különböző elektro­nikus berendezések, elektro­nikus számológépek gyártá­sában, majd hangsúlyozta, hogy a hétéves népgazdasági terv tovább szélesíti a tudo­mányos kutató munkát: csu­pán ebben az évben 27 mil­liárd rubelt fordítanak ezekre a célokra. Kozlov beszéde egy to­vábbi szakaszában kiemelte a termelékenység növelésé­nek fontosságát. Rámutatott: a Szovjetunióban a termelé­kenység gyorsabban nő, mint az Egyesült Államokban. A termelékenység további növelésének feltételei a többi között a komplex gé­pesítés, az automatizálás, a korszerűsítés, az üzemek szocializálása. a munka jobb megszervezése és a dolgozók szaktudásának további növelése. A szovjet üzemekben je­lenleg hétmillió felső és középfokú képesítésű szak­ember dolgozik, s a hétéves tervben számuk tovább nő. Kozlov beszéde végén éles szavakkal ítélte el a párt köz­ponti bizottsága által lelep­lezett pártellenes csoport le-_ vékenységét, majd kijelentet-! te: a szovjet ipar, tudományi és technika fejlődése egyik| fontos biztosítékát jelenti a| hétéves népgazdasági terv si-| kerének; Ezt követően Pervuhin, a| központi bizottság elnökségé-! nek póttagja mondott beszé-| det. | A délelőtti ülésen fels'zó-1 lalt még Jelutyin, a Szovjet-! unió felsőoktatási minisztere.! továbbá Mohammed Enr.a-1 fan-, a Tunéziai Kommunista! Párt Központi Bizottságának! első titkára. (MTI) * 40 Külföldi hírek BERLIN (MTI). Komor Vilmos, a Magyar Állami Operaház karnagya nagy si­kerrel vendégszerepei a Német Demokratikus Köztár­saságban. A magyar kar­mester két alkalommal ve­zényelte a világhírű lipcsei Gewandhaus zenekarát. Ven­dégszereplése osztatlan si­kert aratott és a sajtó is rendkivüli kedvező hangon méltatja. Komor Vilmost Drezdába is meghívták. LONDON (TASZSZ). Az angol lapok közlik Law ka­pitánynak, az egyik nairobi börtön volt tisztjének nyilat­kozatát arról, hogy a börtö­nökben milyen kegyetlenül bánnak az afrikai foglyokkal. „Nem múlik el nap — mon­dotta a kapitány —, hogy ke­gyetlenül meg ne vernék a rabokat.” Igen gyakori dolog — folytatta Law kapitány—, hogy a börtönökben durván bántalmazzák a nőket ás az aggokat is. A kegyetlenkedé­sekben gyakran európai tisz­tek is résztvesznek. * LONDON (MTI). Mint a Reuter jelenti, Leenox-Royd angol gyarmatügyi miniszter nyitotta meg hétfőn az alsó­házi vitát arról a törvényter­vezetről, amely hatálytalanít­ja Málta alkotmányát és fel­hatalmazza a kormányzót ar­ra, hogy rendeletek utján kormányozzon. Az angol gyarmatügyi miniszter azt bizonygatta, hogy „Máltán igen nagy a szegénység és tömeges munkanélküliség lenne, ha az angol kormány elfogadná Mintoff volt mál­tai miniszterelnök követelé­sét és függetlenséget adna a szigetnek.”- ­II propaganda háborúja Örömteli hírről számolt be a napokban az Amerika Hangja rádió igazgatója gaz­dáinak: a világ legnépsze­rűbb adása — közölték a rádió vezetői — a Music USÁ című dzsesszműsor, amelyet naponta két órán át. sugá­roznak az éterbe. A News­week című amerikai lap, amely cikket ír a Kelet és Nyugat — ahogy ő nevezi — propagandaháborújáról, kis­sé fanyar gúnnyal kommen­tálja az eseményt: „Attól eltekintve, hogy már az is kétséges, hogy a dzsessz sze- retetét egyértelműen azono­sítjuk-e a demokrácia (vagyis a kapitalizmus. — A szerk.) iránti szimpátiával, tény az, hogy a Nyugat nagyon is sze­gényes eredményeket ér el a propagandaháborúban”. Meg kell állapítanunk, hogy ezúttal tökéletesen egyetértünk a Newsweek- kel, sőt még a továbbiakban is akad egy-két apróság, amit elhiszünk. így például nem meglepő, hogy az ame­rikaiak évi 115.7 millió dol­láros szédületes összeget for­dítanak propagandára (nem számítva a „magánalapból” finanszírozott „Szabad Euró­pát”), Az sem meglepő, hogy az USA, az Amerikai Infor­mációs Ügynökség 11.435 kü­lönlegesen kiképzett sze­mélyt foglalkoztat szerte a világon: ellenforradalmakat kirobbantani és puccsokat szeryezni, sőt csak egysze­rűen bebizonyítani a fehér­ről, hogy fekete — ehhez igen sok ember szükséges és a tények szerint a jelenlegi létszám aligha elegendő. Ezzel a 11.435 személlyel szemben — mondja az ame­rikai cikkíró — 50 millió külföldi kommunista párt­tag áll. És meg kell adnunk, a Newsweek-nek ebben is | igaza van. Ez tökéletesen Veteránok találkozója Azok a munkásütegben résztvevő katonák, akik a szolnoki Járműjavítóból mentek el az 1919-es Tanácsköz­társaság védelmére és Hegedűs ütegparancsndk, Csanádi György ütegparancsnok helyettes és Bczsó Imire szolgá­latvezető, tűzmester irányításával harcoltak, e hó 14-én, szombaton délután 17 órakor Szolnokon, a IV-es alap- szervezet helyiségében (József Attila u. 90.) találkozót tar­tanak. A találkozóra ezúton, hívják meg mindazokat á régi harcosokat, akik az ütegben együtt harcolták a Tanács- köztársaság védelméért. így van: az amerikai propa­ganda tizennéhányezer fize­tett ügynökével szemben öt­venmillió ember áll, aki nem pénzért, hanem meggyőző­désből hirdeti nézeteit. S akinek erőt ad az igazság tudata. S itt bizony nem se­gít az, hogy az Amerika Hangja az utóbbi időben „rugalmasabb” lett, hogy, az amerikai művészetről is tar­tanak előadást, hogy napi 2 órás dzsesszműsort sugároz­nak, hogy az USIA olvasó­termet nyitott a marrakesi benszülött negyedben és fiókintézeteket állít fel még a nigériai Kadunában is. Nem segít, mert a News­week riporterének bizony keserű tapasztalatai akadtak még Brazíliában is, ahol „nem a rendelkezésére álló személyek nagyobb számával és nem a nagyobb anyagi le­hetőséggel győzték le az Egyesült Államokat, (ti. a törvényen kívüli kommunis­ták. — A szerk.), hanem ra­vaszsággal. — A benszülött propagandisták a gyökerénél fogták meg a dolgokat, ami­kor a reakciós, dollárhaj­szoló Uncle Samot ábrázol­ták” — míg az Egyesült Ál­lamok szóvivői nem idézik fel ugyanekkor „a régi ame­rikai hagyományt, amely a szabadságot, a demokráciát és a magasabb életszínvona­lat is tartalmazza mindenki számára”. Messze vagyunk ugyan Brazíliától, de még innen is látni, hogy a News­week-nek ismét igaza van. Legfeljebb arra hívhatjuk fel a figyelmet, hogy a furcsa brazíliai jelenségek magya­rázata igen egyszerű: Uncle Sam valóban kizsákmányolja Braziliát. A magasabb élet- színvonalat nehéz lenne fel­idézniük „az Egyesült Álla­mok szószólóinak” a brazí­liai nyomor közepette. Es van még valami, ami azonban nem fejezhető ki a „propagandisták” számában. Az, hogy például a Szovjet­unió pénzt küldött Közép- Keletre, az assuani gát épí­tésére — Amerika viszont katonákat néhány roskadozó trón megmentésére. Az ilyes­mit bajosan lehet megma­gyarázni. A „szavak serege”, a propaganda gépesített had­oszlopa mit sem ér a tettek szilárd hátországa nélkül. —baracs— ymitmimiiniiiiiiiifiiiitiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiinitimiiinitiiiitiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiitüiiiiiimiiiiiiiiiiitiii iiniiiiniiiiiiiiiiii Síitádjága* PINTÉR GÁBOR ijiiiiiniiinmiiuiimiiiiiiiiimiiiiuiiiiiiuiKiimm Emlékezés a Magyarországi j Tanítók Szakszervezete meg- ] alakulásának 40. évfordulói árai Ülést tartott a Pedagógusok Szakszervezetének Központi Vezetősége Kedden a SZOT székházá­ban ülést tartott a Pedagó­gusok Szakszervezetének Központi Vezetősége. A ta­nácskozáson Mácsai Károly, a szakszervezet alelnöke kö­szöntötte azokat az idős pe­dagógusokat, akik 1919-ben a Magyarországi Tanítók Szak- szervezetét megalakították és abban tevékeny munkát fej­tettek ki, majd átadta a szót Both Béla nyugdíjas peda­gógusnak, a szakszervezet el­nökségi tagjának. A szónok a.pedagógusok harcos szervezkedéseinek ki­alakulására emlékezve el­mondotta, hogy már 1906- ban, egy kicsiny csoport megalakította a magyaror­szági tanítók szabad egyesü­letét. Ez volt az első törek­vés arra, hogy a tanítóságot egységes szervezetbe tömo- rítsék. A továbbiakban Both Béla részletesen ismertette a pe­dagógus mozgalmat, legkivá­lóbb harcosainak tevékenysé­gét. Hangsúlyozta, hogy a) Tanácsköztársaság ideje? alatt nagyrészt megvalósult a| MTSZ programja, melyben? több fontos szociális intéz-i kedés is helyet kapott és el-! sőrendű feladatnak tekintet-! ték a pedagógusok ideológiai,! politikai nevelését. Ezután a Pedagógus Szak-i szervezetnek a felszabadulás! óta végzett sokoldalú munká-i járói beszélt, majd szavait a= következőkkel fejezte be: j — A jelenlegi szakszerve-j zet méltó utóda az MTSZ-j nek. A mi feladatunk most,! amikor visszápillantunk az! első osztályharcos pedagógusi szakszervezet létrehozásának! 40. évfordulójára, hogy ta-j nuljunk elődeink áldozatkész! harcából, s hasonló lelkese-! déssel dolgozzunk, hogy isko-i Iáinkban a marxi-lenini ide-: ológiát szívvel, lélekkel ma-; gukénak valló pedagógusok; neveljék ifjúságunkat szocia-: lista emberekké. (MTI).-ryntér Gábor bátyám hí-. I— rét két tulajdonságáról Vitték el a környező falvak ; madarai. Jobban mondva, el- ivitte ő maga búcsúmenettel, ifin is emlékszem még, te- ihénpásztor koromban (mar­ihász, hogy arra mifelénk i mondják) hányszor futottunk i lóhalálában pajtásaimmal a i tarka sokadalom után. j Nem volt az valami nagy ! tömeg éppen, leginkább öz­vegységre jutott öregasszo­nyok hosszú rózsafüzérek- !kel kezükön, néhány kisma­lma, esetleg fiatalabb asz- jszony is, s férfi csak egy: I Pintér Gábor bátyám. Har- icsa állású, két oldalra ló- jgó fehéredő bajsza alól (mert [ez a férfi ékesség volt az ű [elsőszámú híressége) csak [úgy zengett a faluvégi [basszus. I — Ménes me-e-g uram [ minket, szegény bünösö- [ket. ! Énekelt az öreg amúgy, [tiszta szívből, s vitte a más- I félméteres kopott fakeresz- Itet a búcsúsok előtt. Ahogy Imi gyerekek odaértünk, ránk !kiáltott mindig: I — Levenni a sipkát, hé! [Csókoljátok meg a kisjézus- |kát, te! | így aztán megismerték őt |a környező jász falvakban, s [a legtöbbször úgy beszéltek |róla, mint afféle fél hóbor- ! fosról, aki egészen belega- [balyodott a hitségbe, A mi | falunkban viszont nagyon ! szerették, mert ő volt a 1 templomi imádságvezető is. [Ahogy a pap előimádkozott, [Gábor bátyám meg úgy fe­llelt rá, de olyan hangerővel, hogy az ökrökre se ordított nagyobbat világéletében. Ennek nagy hasznát vették az emberek, s inkább fizet­tek egy kisfröccsrevalót, az­tán megkérték Gábor bátyá­mat: — Csak jó hangosan mond­jad az áment, Gábor. így teltek azután a mi­sék sorjában. A fáradt pa­raszt-emberek elsattyogtak Vasárnaponként az istentisz­teletre, nehogy megszólja őket a falu, beültek a hát­só padokba és nagybékésen szunyókáltak mindaddig, míg Gábor bátyám jó hangosan (hogy zengett belé a falusi templomhajó) vissza nem fe­lelt a papnak. — Mindörökkön örökké, ámen. Erre felijedtek még a leg­mélyebben alvók is. Fogták kalapjukat, s csoportokba verődve, ahogy elindultak szép csendesen ballagtak hazafelé. Útközben még vic- celgették egymást. — Na, mit prédikált a csu- hás, ki tudja? Nem tudta azt senki Gá­bor bátyámon kívül. Ö meg nemigen adhatott felvilágo­sítást, mert mise után ott maradt még gyertyát oltogat- ni, rendberakta az oltárterí- tőket. Átment a parókiára, fát vágott a papnak, lepucol­ta a tisztelendő úr lovát, s aztán mint aki nemes csele­kedetet hajtott végre, affö- lötti tisztult boldogságában hazaballagott egyedül. Kint lakott a falu végén, a szegénysoron. Az ágrólsza- kadtak közül volt, csakúgy mint azon a részen mindenki. A vejével lakott különben együtt, amiatt fájt is éppen sokat a szíve; milyen pogány lett ebből a gyerekből. Az még rendben, hogy belépett a szövetkezetbe, vak is lát­ja, jobban megy azoknak. De tán az a legszebb az egészben, hogy ott gépek dol­goznak, az aratás is kom­bájnnal történik. Hej, mert Gábor bátyám sokat izzadt megboldogult szegény felesé­gével az aratásban. Hetekig éjjel-nappal tizennegyedéve Szabolcsi Juhász Bélánál. — Szóval, jól csinálja a vöm. Csak azért a sok jóért az istennek is járna köszönet — dohogott Gábor bátyám. Szóvá is tette mindig a templomkertben, ahogy első harangszó után összeverőd­tek az emberek beharang- szóig. Ilyenkor a második harangszóig a szegényebbek vitték a prímet, legtöbbször Gábor bátyámat illette a szó, mint szentéletű embert. Má­sodik harangszó után érkez­tek egyenként a nagygazdák, ezeket nem érdekelték imád- ságos Pintér Gábor bátyám kifakadásai, szívfájdalom nélkül félreállították az öre­get. Meg volt azoknak a maguk témája, amibe a szegényebb ember úgysem tudott bele­szólni. Kihúzódtak hát a sor szélére, aztán hallgatták a kulákbölcseletet. Mert hiába, a fula irányításából már ki­szorították őket régen, de itt a templomban még ők az urak. Az egyháztanács tag­jai kivétel nélkül a kulák- ság soraiból valók: az elnök­től kezdve a pénztárosig, s lefelé a templomgondnokig.

Next

/
Thumbnails
Contents