Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-24 / 46. szám

1959. február 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ÍGY NEM LEHET GAZDÁLKODNI! Jegyzetek egy vasipari vállalat munkáidról A MEGYE HELYI IPARI vállalatai közül nem a leg­jobb helyzetben vannak a vasipari üzemek. Nemcsak azért, mert berendezésük, munkamódszerük korszerűt­len üzemépületeik elavul­tak. Azért is nehéz a helyze­tük, mert nincs állandó pro­filjuk — év elején, de még évközben sem tudják, hogy lesz-e rendelésük arra, amit gyártani tudnak vagy gyárta­ni szeretnének. Ezért aztán egy ilyen kis üzem műszaki és gazdasági vezetőinek na­gyon leleményesnek, ráter­mettnek kell lenni, ha lenn akarják tartani a vállalatot vagy, ami az egyik legfonto­sabb — nyereséget hozzanak ki belőle. Ez persze nem megy min­dig. Leggyengébb eredmé­nyekkel, legrosszabb példá­val, talán a Kunszentmártoni Vasipari Vállalat szolgálhat közülük. Itt bizony a tervezett — egyébként is igen szerény 75 ezer forintos évi nyereség he­lyett 67 ezer forint veszteség lett s nem hogy adtak volna valamit a Megyei Tanács ,,háztartásához” —, hanem még kérni kellett, hogy fenn tudják tartani magukat. Vajon mi okozta a defici­tet? — Legelőször is talán az, hogy a termelési tervet sem teljesítették — 13 százalék­kal maradtak le az előirány­zattól. Fő gyártmányuk a füstcső, — melyből egy ton­nának kellett volna elkészül­ni negyedévenként — nem lett meg. A lakosság részére végzett javítások, szolgáltatá­sok jelentéktelen helyet fog­lalnak el a vállalat termelé­si értékében. Nyilván a ter­melési programban való le­maradás a többi gazdasági mutatót is lefelé huzza, kü­lönösen akkor, ha a vezetés gyengekezű. Épp a tervlemaradás mi­att a termelékenység sem ér­te d a kívánt,- —--illetve ter­vezett szintet. Az önköltség ellenben N emelkedett. A termelési ter-V vet 87.5 százalékra teljesí-z, tették, viszont a termeléshez-1 felhasznált anyag, munkabér és rezsi költség majdnem olyan magas volt, mintha 100 százalékát legyártották vol- '< na az előirányzott cikkek- >| nek. A nyereség tehát vala->, hol ezen a ponton úszott el,>< — illetve itt lett belőle de->J fielt. Ugyanis ezt a magas a költséget csak 100 százalékos >> termelésért kapott bevétel ' fedezte volna; ; PERSZE NEM EZ az egyetlen dolog — bár a leg-, fontosabb, — ami a vállalat helytelen gazdálkodását mu-í tatja. Megengedhetetlen ül >! magas pl. a rezsikiadás, — ami akkor sem csökken lé- ' nyegesen, ha történetesen a'< vállalat fele annyit gyárt,, mint szokott, vagy még any->) nyit sem. Tavaly pl. a kifize­tett munkabéreknek 34 szá­zaléka úgynevezett „nem ter-y meló” bérekre jutott. Ez azt>! jelenti, hogy 20 termi munkásra — hat a termelés- >; sei közvetlenül nem foglal­kozó dolgozó (alkalmazottak kisegítők, stb.) jut. Ez a szárny aránytalanul magas — s ágy < néz ki, hogy még nőni fog, mert 1959-re felügyeleti szer­vüktől még engedélyt kaptak >; három újabb inproduktiv' dolgozó alkalmazására, (csak nem éppen a tervlemaradás miatt jutottak ilyen elhatáro­zásra az ipari osztályon!) Hogyan fokozza Szaud király népszerűségéi ? A többszörös milliomos) Szaud király sokszáz plasz-) tikból készült törpét rendelt, melyet számos palotáinak 5 egyikében óhajt felállítani. A belülről kivilágított tör-) pék a szájukból vizet fecs­kendeznek. Rijadban, Szaud( király fővárosában a víz a> legdrágább és legértékesebbe elem. Alattvalóinak nagy) többsége a sivatagi szárazság? ideién a szomjan-halássai> küzd. ügy gondoljuk, hogy a ki-< rályi palota legújabb díszei) nem nagy mértékben járul-? nak hozzá a király népszerű-) ségének növeléséhez. Más is viszi a pénzt a vál­lalattól. Az alacsony terme­lési szint mellett is indoko­latlanul magas készleteket tartanak raktáron. Egy cso­mó pénz fekszik mozdulat­lan vagy alig mozgó áruk­ban. Tavaly átlag 30—60 szá­zalékkal több anyagot, kellé­ket tartottak raktáron, mint ami a gazdaságos üzemmenet mellett még megengedhető. Különösen nagy tehertétel az olyan vállalatnak amelyik nem dicsekedhet azzal, hogy garmadával áll a pénz a fo­lyószámlán. , Az meg a laza bérfegye­lemre enged következtetni, hogy a bérfelhasználás a ter­meléshez viszonyítva majd 2 százalékkal magasabb., 1958 már elmúlt — sajnos nem lehet segíteni a tavalyi gyenge eredményeken. Az üzem vezetőinek — új igaz­gatójának, azonban le kell vonni a tanulságokat — és arra kell törekedni, hogy a helyzet józan mérlegelésével az idén 'már jobban menjen a munka s főleg a gazdálko­dás. Ez persze most sem könnyebb feladat, mint ta­valy. 1958-ban főleg a rendelés és állandó munkahiány okoz­ta — többek között —■ a terv­lemaradást. Nem számoltak a reális lehetőségekkel, a töb­bek között azzal sem hogy pl. a füstcső gyártás, ha min­den vállalat „rááll”, csak ad­dig gazdaságos, amíg el is lehet helyezni a készárut. Kialakult a régi vezetőség­ben egy olyan álláspont is, hogy a munkaszerzés munka- után járás „kalpolás” — ami pedig nem illő egy állami üzem vezetőihez. így aztán nem is kaptak megfelelő, jö­vedelmező s főleg állandó munkát. NEM VALÓSZÍNŰTLEN, hogy az idén is ezzel lesz bai. Pl. az üzem egyik állandó gyártmánya a cipő acéllá- gyék és orrvas, — melyet 12 munkás gyárt — meglehető­sen bizonytalan. A megren­delés februárig szól — és az új rendelések csak március közepén várhatók. De más baj is van, mert ha a meg­rendelést meg is kapják — a gyártáshoz szükséges anya­got nem sikerült biztosítani idáig. Nem sokkal stabilabb a helyzet a többi részlegeknél sem. Mégis — nem tudjuk, — ezen az alapon helyes-e tovább invesztálni az üzem­re. Ugyanis tervben van, mintegy 100—150 ezer forint értékben trafóállomás, villa­moskemence, edző stb. létesí­tése. Talán előbb számítani, tanulmányozni kellett volna a helyzetet — s megkísérelni egy állandó profil kialakítá­sát, melyben aztán valóban érdemes és gazdaságos in­vesztálni, olyan gépeket, be­rendezéseket beszerezni, — melyek egy határozott célt, gyártmányt szolgálnak. S természetesen — talán, ez az egyik legfontosabb —, ha veszteség helyett nyeresé­get akarnak az idén, lejebb kell szorítani az inproduktiv — felesleges kiadásokat, — csökkenteni a rezsit. Talán érdemes megemlíteni, hogy az azonos körülmények kö­zött dolgozó kunszentmárto­ni ktsz vasipari részlege 45 százalékkal alacsonyabb re­zsivel dolgozik. Legalább ezt el kellene érni, ha verseny- képesek akarnak maradni. Palatínus István A Magyar Rádió szolnoki adójának műsora február 24-én* 17 éra 1223 m) Válaszolunk hallgatóinknak. — Mezőgazdasági híradó. — Az ezüstkalászos tanfolyam hallga­tóinak muzsikál Rácz Pál és ze­nekara. — Ma történt? Hírek, riportok, tudósítások a nap ese­ményeiből. — Sport. — Kedvelt melódiák. — Operettrészletek. — Legfrisebb jelentéseink. Színes televízió a Szovjetunióban A Szovjetunióban rövid időn belül áttérnek a színes televíziós adásokra. A kísér­leti adások szakasza már le­zárult és megkezdődhet az adó- és vevőberendezések gyártása. A kísérletek jelen­tős eredménye, hogy az eddi­gi készülékeket át lehet építeni színes adások vételé­re. Külföldi szakértők dicsé- rőleg nyilatkoztak a kísérleti adások során elért kiváló színvitelről. wmmmmmmm DE GAULLE FELESÉ­GE NEM TŰRI AZ EL­VALT EMBEREKET A 60 éves Yvonne De Ga­ulle asszony kívánságára a francia elnöki palotába ezentúl „elnöki banketteken és fogadásokon” nem vehet­nek részt olyan francia pol­gárok, akik elváltak, vagy magánéletük nem felel meg a legpuritánabb erkölcsi kö­vetelményeknek. A szigorú intézkedés ál­dozatául esett de Gaulle tá­bornok 140 főnyi személyze­■mammmammmmmmmmmwmmmmmm rmrrv'rrrmyvn'rryrrrr'irjwrrri'rrTV'uiwvrrvrrnrni^rrrrrrTV viW >iufliCL a Gyönyörű az üdülés a Mát­rában, a Blikk­ben. De ehhez kényelmes, me­leg öltözet is szükséges. Ez a csinosfazonú sportöltözék, a nemkülönben csinos kisleá­nyon a íéli üdülés divatos viselete. tének tekintélyes hányada is. Hasonló meggondolásból de Gaulle kiadta az útját három bizalmas tanácsadójának; DON QUIJOTE MÁBAN... NYO Jövő hónapban 15 holland diák ökrösfogaton és lóháton végigjárja Spanyolországot, Don Quijote és szolgája, Sancho Panza útját követve, úgy, ahogy azt Cervantes, a nagy spanyol író megálmod­ta. A diákok március 21-től április 20-ig körülbelül 200 mérdföldnyi útat tesznek meg Montessatól egészen La Mancha-ig. A fiatalemberek azt terve­zik, hogy középkori életmó­dot folytatnak, a föld termé­keiből élnek és saját tehe­nük tejét isszák. A holland diájkok valamennyien spa­nyol*' irodalomszakosak, „PARADICSOMI’9 ÁL­LAPOTOK Amerikában a háziasszo­nyok kétségbeesnek a paradi­csom magas ára miatt; — Ugyanakkor Texasban, az or­szág egyik legnagyobb para­dicsomtermelő körzetében a farmerek a földön hagyják elrothadni a paradicsomot, mivel legfeljebb 2 centet kapnak fontjáért, ami nem fizeti meg a szedés költsé­geit sem. Ezt nevezik szabad vállalkozásnak! MI MINDENRE JÓ A RAKÉTA Dr. Krafft Ehricke ameri­kai rakéta szakértő olyan öt­lettel hozakodott elő, amely szerinte „ragyogóan” megol­daná a hulladék eltávolítá­sának problémáját. Azt javasolja, hogy a hul­ladékot rakétákban lőjjük ki a világűrbe, mivel az vissza­esve a légkör határán amúgy is' elég. HIóhsí&uí Beautnau a &Mtáatia*viÁgta KÉPZELT LEVÉL A FIGARÓ ÍRÓJÁHOZ O-iitom, hogy nem illik '^ haló poraiban zaklatni, senkit én most mégis felkeresem Önt so­raimmal. Ezt pedig abbeli örö­mömben, hogy égy sikerről szá­molhatok be. Tudom, hogy ön is örült akkor, 1784-ben, azon az ápri­lisi napon, amikor a Comédie Fran­caidé színpadán először aratott ki­robbanó sikert Figarója. Mit szólt XVI. Lajos, aki retteget minden újtól, merésztől? Hisz attól félt, hogy könnyen a trónjába kerül. Elhallgattak, bosszankodtak, új ro­hamra készültek ön ellen, de győ­zelmét nem tudták kétségbe vonni. S most, 175 évvel az emlékezetes párizsi bemutató után újra diadalt aratott. A nagy európai sikerek so­rába iktassa be a miénket is, mert e tiszaparti városban Figaró jött és győzött. A mi közönségünk sze­reti a szépet, igényes, s mindenek- felett szeret derülni. S az Ön Fi­garója ezt a derűt hozta nekünk. Szolgáltatta vakmerő, ügyes, eszes lakájával, akinek ple­bejus humora, szívderítő eleven­sége, finom iróniája, vidám szem­telensége, s az a készsége, hogy mesterien szedje rá az ostoba ha­talmasokat, s hogy befeketítve • fossza meg őket nimbuszuktól, gaz­dag tárháza a humornak. Milyen élvezettel figyeltük, hogy ez a fur- famgos borbélylegény szellemi fölé­nyével, bámulatos helyzetfelisme­résével, „vágd ki magad ügyesen'’ filozófiájával mint lesz úrrá min­den nehéz helyzeten, s szerzi meg végül életpárjának Zsuzsaf, a grófné első komomáját, akire ma­ga a gróf is rávetette a szemét. Néha ugyan úgy látszott, mintha Figaró kissé elvesztené fejét, s túl komolyan venné azt. amit csinál. De a másik pillanatban már fölé­nyes eleganciával, sziporkázó öt­lettel került az események fölébe. Nem akar ő megfélemlíteni, csak kinevettetni, de azt aztán igazán. Milyen nevetségesen vergődik a féltékennyé tett gróf Figaró cselei­nek hálójában, s végül, hogy csat­tan a nevetés a grófon, mikor min­den kiderül. Persze, Figaró szem­telen komédiázásában olykor a lá­zadás és a szabadulás vágya keve­redik. Lázadása a tehetség láza­dása a jogos érvényesülésért, s a szerelmes küzdelme a zavartalan boldogságért. Hogy ennek útjában az aljas és erkölcstelen Almavivák állnak és a szerelmesek boldogsá­gát Damokles kardjaként egy för­telmes földesúri kiváltság fenye­geti (az első éjszaka joga) az ele­gendő magyarázat, hogy lehet eb­ből a lázadásból forradalom is. Azt hiszem, egyetért, velem. Beaumar­chais úr, hiszen Ön is kimondatja ugyanezt a gondolatot az V. felvo­nás elején. De azt azért nem gon­dolnám, hogy forradalmárnak kép­zelte volna el Figaróját. Kétlem, hogy úgy ágálhatott volna az ab­szolutizmus korában, mint Robes­pierre, s döröghetett volna Danton módjára. Figaró a nevetés mögül eregette az igazság mérgébe már- .tatt nyilait. A mi Figarónk, kissé nagyot szippantott a mi szabad le­vegőnkből, olykor túlságosan el- kapatja magát. Igaz, mi magyarok szeretjük kereken megmondani o.z igazat. S szemébe vágni annak, akinek szól. De Figaró francia, s mindenekfelett egy borbélylegény még ha annyira tehetséges is, a sous entendu-k világában sok ügyességre tett szert. Idők folya­mán elhagyta volna a könnyed szellemesség? Olvastam, hogy a nagy monológot a bemutató előtt már jóval hónapokkal betéve tud­ta a közönség, mint valami ked­venc opera legszebb dallamát. Ez a monológ nálunk is elemi erővel robbant. Vallja be. mester, hogy a szókimondás mellé kis retorikai hangoskodás is becsúszott. Ezért. Ön is felelős. De ennek ellenére szép volt. Figaró nincs egyedül, társaival együtt keresi a végső megoldást. Velük együtt hatalmas zenekart alkot, melyet a rendező as ön el­gondolásaihoz híven dirigál, nemes egyszerűséggel. Technikai és se eri­kái trükkök helyett olyan korhű atmoszférát teremt, mely telve a késő, túlérett rokokó minden bájá­val, kecsességével (nagyszerű fran­ciás díszletek), de melynek fényei közé már helyenként a közelgő ka­tasztrófa veti előre nyugtalanító árnyékát. Nagy erénye, hogy nem törekedett alaptalan modemsske- désre, hagyományos elemek mes­teri. alkalmazásával oldott meg lehetetlen feladatot, öt felvonást há­rom és negyedóra alatt, ön nehéz feladat elé állítja a szinrevivőt. hisz ez az egynapi bolondság tele van ellentétes műfaji elemekkel. Például vígoperai aláfestések, csí­pős társadalomkritikai motívumok stb. Mindezeket közös nevezőre hozni, avatott művészre vall. Talán még egységesebb lett volna, ha Fi­garót egy kicsit megregulázza. s ha a nép statisztéria jellegét öko­nomikus mozgatással igyekszik megszüntetni. Mindezeken túl, azt hiszem, az Ön nevében is jogosan mondok köszönetét azért a törek­vésért, hogy éreztette velünk, né­zőkkel azt az elengedhetetlen kö­vetelményt, hogy színházban va­gyunk, ahol játszanak. S ezt nem­csak a rivaldán elhelyezett szalagos gyertyácskák, hanem a játék szel­leme képviselték. És ebben fő része van, tarán a legfőbb. Figaró tűzről pattant mát­kájának, Zsuzsinak. Angyali te­remtés erkölcsi tisztaságával. En­nivaló felszabadult komédiázá Sá­bám Milyen bővérűén komédiázik. Jóízű a humora. Ha kell ügyes, ha úgy hozza a sors, csúfolkodó és szel­lemes, mint minden francia. Elraga­dó Figur j iránti szerelmében. Meg­retten, ha valami baj történik, de a másik pillanatban már felszaba­dultan nevet. Ez a Zsuzsi mindem tud, csak komolyan kétségbeesni nem, Ugye, ön is ilyennek álmodta meg? Sokat derültünk a kis Cherubim kamaszos túlzásain is, üresen kon­gó nagy szavain is. A kis kotnyeles milyen korán kezdi. Csákot lop, ahol tud, pedig még alig bújt ki a tojásból. Afféle fiók-Almaviva. Cherubinunk meggyőző volt mind nagyképű dicsekvéseiben, mind a grófné iránti naív üres lobogásá- ban. A románc előadásában több álpátosz, hamis érzelmesség még jobban megértetné alakját. Ked­ves, de nem váratlan meglepetés ez a Cherubin. ön azonban nemcsak nevettetni tud. Ha kell, a gyűlöletét is fel tudta szítani bennünk. Hogy gyű­löltük Almaviva grófot, ezt a fele­lőtlen szoknyavadászt, ezt a két­színű kéjlovagot, aki unalmában kikapós, s hiúságból féltékeny. Persze bármennyire romlott is. számára a „bon ton’’ kötelező. Az allűrök nemesek, s a gesztusok elegánsak. Sajnos, az utóbbiból csak elvétve kaptunk, a mi gró­funk elsősorban hiúságában meg­sértett férj. Bájos volt a grófné, bár neki igazán nehéz dolga volt. Egyszerre két érzés uralkodik ben­ne — bizonyos rokonszenv Cherv- bin iránt, feltétlen harag csélcsap férjével szemben — de egyiket sem engedheti szabadjára, hisz ő — grófné. Férje csapdábajutásán ér­zett örömében sem indokolt Zsu­zsit. a póriasság olyan mértékéig utánoznia. S ha látta volna a bírákat: Mam­lasz urat és társait? Ugyan hogy lehettek az ön korában ezek az igazság bajnokai? Hiszen ez a bár­gyú népség csak az arany szagát ismeri, közülük Mamlasz úr egyé­nileg is kiválik, de nem marad el mögötte Dupla-Marék sem. És az a tárgyalás! Tudom. Ön sok vesze­delmes por szenvedő és győztes alanya volt. De ha látta volna ezt a komédiát, talán egy kicsit so- kallotta volna. Főleg ami á két pártra szakadt nép ütemes kiabá­lását illeti. (Lehet, hogy 175 év­vel azelőtt a polgárok drulck- szenvedélyüket bírósági tárgyaláso­kon élték ki?) Bár meg kellene még említenem Barthölő doktort, ezt az eredeti Moliere-i vígjáték- alakot és Basiliót, aki maga a gú­nyos szatíra; a többieket út, akik résztvesznek ennek a bonyodalmas napnak eseményeiben. Talán leg­közelebb. Végezetül bocsánatot kérek, hogy önt MoPiSier-nek szólítottam, bár ez a megszólítás halottakhoz nem illik. Mégis így szólítottam, mégpedig azért, mert ahogy mel­lettem, körülöttem ülők arcán elő­adás közben felragyogott a mosoly, s ahogy több ízben kitört a neve­tés. s mikor Figaró forradalmi ki­csengésű szavai után megvillantak a tekintetek, úgy éreztem, ön nem halt meg, él és itt jár közöt­tünk, s Önnel együtt Figarója is. Hű tisztelője; VALKÓ MIHÁLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents