Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-24 / 46. szám

1959. február 24. SZOLNOK MGilVEI NÉPLAP A EMBEREK AZ A tél derekán nehéz gon­dok szakadtak a turkevei Bú­zakalász Tsz gazdáira. A hő­forrás, amit néhány éve vet­tek át a Kőolajkutatóktól — egyre gyérebben adta a vizet. Reggelenként — amikor vas­tag zúzmara ült a primőrte­lep üvegházának vaskeretein, az einök, meg a kertész szív­szorongva nézték a kóka- dozó, hidegtől megviselt pa­lántákat — tapogatták az egyre hűlő melegvízcsöveket. — Átvészelik-e a telet az érzékeny növények, amiből kora tavasszal százezres be­vételt várnak? De meg mi lesz a 8 ezer kiscsibével — ami a napokban érkezik, s szintén fűtés kellene nekik? Nagy gond, százszor is megbeszélték már ezt, találgatták, hogy lehetne segíteni a bajon. Két szerelőt hívattak ugyan. Megállapították, mi a baj, de többet tenni nem tudtak. A kút ugyanis adta a vizet épp olyan bőségesen, mint mikor először tört fel a fúrólyukból. Az évek fo­lyamán azonban a lerakódó ásványi sók elzárták az áram­lás útját a í'őszelepben — a tolózárat megmozdítani sem lehetett. A szelepet kellett kicserélni a tolózárral együtt — ezt min­denki tudta már a tsz-ben, aki egy kicsit is járatos volt a primőrtelep környékén. Igenám, de ki cseréli ki — nem olyan egyszerű munka egy 70 kilós vasszerkezetet levenni, föltenni s közben megbirkózni a négy atmosz­féra nyomással feltörő forró vízzel. A két kihívott szerelő megmondta kerek-perec, hogy nem vállalja, mert nincs meg­felelő műszaki felkészültség rá. Körülbelül így álltak a dol­gok, mikor a mezőtúr—tur­kevei vicinálisról — négy idegen szállt le, s elindult a városon át a Búzakalász por­Alaposan körülnézte őket — elnök, kertész, agronó- mus — mikor megmondták, milyen ügyben jöttek. Kicsit talán hitetlenkedtek is, hogy a 4 fiatalember egy szerszá- mcstáskával megoldja majd a fűtés problémáját. Mert ők voltak a szolnoki Vasipari Vállalat emberei: Molnár La­jos mérnök, Dancza Mihály, Vasas Sándor, meg Lakatos István vasmunkások, akiket a szövetkezet könyvelője „szerzett”. Nem sokat fékéiért* áztak az újonnan érkezettek — nyomban munkához fogtak. Eltelt egy nap, két nap, gon­dos előkészületekkel. Végül aztán elérkezett a munka csúcspontja. A két cs fél méteres akna fölött erős csi­gára kötve állt az új szelep. Dancza meg Vasas autómosó vízhatlan ruhában leszállásra készen álltak az akna mel­lett. Miután tízszer is meg­beszélték a részleteket, hadi- tervt, még egy rövid „eliga­zítás” s aztán..; Az izgalmas eseményre összegyűlt tsz-tagok, vezetők egy darabig csak kopácsolast hallottak az aknából. Majd egy-két érces kiáltást, s utá­na hatalmas gőzfelhő csapott fel az üregből, eltakart min­dent. Kint jóidéig néma csend. Lent a pokollá vált akná­ban Dancza és Vasas dolgo­zott, minden mozdulatot meg­fontolva, biztos kézzel. Elő­ször meglazították a régi sze­lep tartócsavarjait, aztán — mert másképp nem ment — ütögetni kezdték a bekövese- dett, makacsul ülő szerkeze­tet. Végül hirtelen elmozdult, s nyomában a szabadonvált csőből hatalmas erővel tört elő a gőz, a forró víz. Egy­két másodperc és elönti az aknát, nemsokára a környé­ket is a természet vad árja. Belátható időn belül gondol­ni sem lehetett volna arra, hogy újból eldugaszolják. Nemcsak a szövetkezet pri- mórtelepe, csibenevelője lett volna használhatatlan, hanem hatalmas költség a szövetke­zetnek, míg helyre tudják hozni a kárt. Persze, nem így történt. Vasas, ahogy a régi szelep le­szakadt, ráült a szabadon maradt. ye?etékre. «iját test­súlyával ellensúlyozva a fel­törő nyomást. Még néhány iz­galmas perc. A csigán le­eresztett új szelepet hirtelen ráhelyezték a csövekre, s felrógzífették. A gőzfelhő nemsokára el­oszlott. Kíváncsian pislogtak le az aknába a körülállók. — Hát mégis sikerült? — mondták tizen is egyszerre. — Köszönjük, elvtársak. Még többször is elmondták az aknából kimerültén kimá­szó embereknek, milyen kár­tól mentették meg a közös gazdaságot. Ök pedig szeré­nyen csak ennyit: — Nincs mit — becsületbői tettük. S a négy munkás három nap múlva két kulccsal — úgy, ahogy jött — elment. Azóta 280 helyett 580 liter vizet ad a thermálkűt, a toló­zárat úgy kezelik, ahogy meg­mutatták, s az üvegház radiá­torai ontják a meleget. * Szakmai becsületből Dancza Mihály meg Vasas Sándor egy álló kazánt he­gesztettek a javítórészleg ud­varán. Dancza tenyerén még egy kicsit látszik, hogy forró lehetett a szelep, meg a víz, mert megkapta a bőrét. — Egyébként az esetet csak köz­napi történetnek tartják. — Segítettünk nekik — mondja Dancza —, meg egy kicsit a becsület is kockán forgott, a szakmai becsület. Mert jól néztünk volna ki, ha nem tudjuk megcsinálni a tolózárat, s dolgavégezetlenü] hazaállítunk. Mit szóltak volna a munkássegítségről az elnök, a gazdák, meg hogy vélekedett volna a két sze­relő. — Pedig hogy így vissza­gondolok rá, nem volt köny- nyű dolog — s nagyon két­ségesnek látszott, hogy sike­rül-e. De már az úton elha­tároztuk négyen, hogy akár­mi lesz is, megcsináljuk. — Sikerült, s ennek mi örülünk a legjobban. PALATÍNUS ISTVÁN Takarékosan dolgoznak megyénk föidmüvesszövetkezetei Elmondta: Varga Illés, a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke — A takarékosságról szóló minisztertanácsi határozatot röviddel megjelenése után — tavaly tavasszal — igazgató­sági ülésen beszéltük meg. Állásfoglalásunkat össze­egyeztettük a SZÜVOSZ ha­tározatával s ismertettük me­gyei fmsz-einkkel. Célul tűz­tük ki, hogy egy év alatt 2 millió 300 ezer forintot taka­rítunk meg. Napjainkban már jó ütem­ben halad a mérlegkészítés — eddig 1 millió 300 ezer forint megtakarításról szá­molhatunk be, a harmadik negyedév eredményeinek ismeretében. Év közben két értekezletet tartottunk a takarékosság kérdéseiről. Fmsz-einknek megadtuk a szükséges útmu­tatásokat, ugyanakkor meg­állapítottuk, hogy a takaré­kosság még több községben nem vált széleskörű mozga­lommá. Jónéhány ímsz-dol- gozó nem kapta meg konkré­ten feladatát; így Nagyivá- non, Tiszaőrsön, Tiszabőn, Jászszentandráson sem. Igen szépen dolgoztak már eddig is a túrkeviek, mezőtúriak, kunszentmártoniak, jászberé­nyiek. A jász főváros föld­művesszövetkezete — jórészt a helyes költséggazdálkodás megszervezése révén — több mint 200 ezer forintot taka­rított meg a harmadik ne­gyedév végéig. — Vizsgálataink során úgy láttuk, hogy a fuvareszkö­zök okosabb felhasználásá­val, az áruelhelyezés megja­vításával még sokat tehet­nénk. Arra kell törekednünk, hogy mégjobban lerövidítsük az áruutánpótlási időt. 1958- ban mintegy 6—7 millió fo­rinttal csökkentettük a hely­telenül felhalmozott árukész­let értékét. Több ímsz-bolt- ból, így Tiszaőrsről is elfek­vő készleteket csoportosítot­tunk át. Nézetem szerint el­sősorban azokban az fmsz- üzletekben mutatkozik elfek­vő készlet, ahol a boltos még nem rendelkezik kellő gya­korlattal s így nem képes a várható kereslet reális fel­mérésére. Elsősorban a ruházati cik­kek azok, melyek bizonyos idő elteltével még jó rak­tározás mellett is veszíte­nek értékükből; rossz ma­gyarsággal; „kimennek a divatból.” Azon igyek­szünk, hogy minél keve­sebb cikk és ugyanakkor az minél gyorsabban kerüljön a leértékelt áruk boltjába. — Nem véletlen, hogy a régiek Mereuriust, a kereske­delem védőjét szárnyas bo­kákkal ábrázolták.... A keres­kedelemben fontos a gyorsa­ság, s különösen az a zöld­ség- és gyümölcs forgalmazá­sánál. Az árut tmsz-einknek úgy kell irányítaniok, hogy az lehetőleg még a szállítás napján eladható legyem — Gondolom, nem ér ben­nünket szerénytelenség vád­ja, ha kimondom: a földmű­vesszövetkezetek takarékos­sága a népgazdaság takaré­kossága is. S vajon hol nyí­lik erre nagyobb alkalom, mint a napjainkban terebé­lyesedő termelőszövetkezeti mozgalomban? Talán sehol. Mind a MESZÖV-nél, mind a fmsz-eknél dolgozó elvtársak úgy látják: a tsz-ek gazdál­kodásának eredményesebbé tételével a takarékosság ügyét is szolgáljuk. t Elhatároztuk: minden köz­ségben. minden városban, — ahol ennek szüksége, mutatkozik — fmsz-szak- embereink egy részét az újonnan alakult, vagy meg­erősítésre váró tsz-ekbe irányítjuk. Ugyancsak se­gítséget nyújtunk a tsz-ek számvitelének megindítá­sában, vezetésében. Akkor dolgozunk jól, ha a tsz- eket jobb munkához segít­jük. 9? 4 fegyvert nem tettük le!66 A jászapáti kultúrház szom­baton délelőtt ősz fejű, harc­edzett emberekkel telt meg. — Százados elvtárs jelen­tem, — mondotta Hadas 1st­Pernyész László TUDTA, MIT CSINÁL iimimmiiimiimiiiiiiiminMimimmHmmmimMMimiiniii — Ha valaki azt mondaná hogy ad a tanyámért, meg t földemért 500 000 forintot, nem adnám oda — így kezdő­dött beszélgetésünk Pernyész László Jászberény, tötevényi gazdával. Pernyész László fiatalem­ber még, de ahogy a város­ban és a tanyán emlegetik nevét, nyugodtan mondhat­juk róla. hogy Jászberény egyik legjobb gazdája. Azt is el kell mondani róla, hogy a Szombaton három megve szakemberei kukorica­táj értekezletet tartottak Szolnokon Szombaton délelőtt Szolno­kon a Megyei Tanács VB Mezőgazdasági Osztálya, a Hazafias Népfront Mezőgaz­dasági Bizottsága, az Agrár- tudományi Egyesülés és a MÉSZÖV kukoricatermeszté­si tájértekezletet tartott há­rom: Bács-Kiskun, Hajdú és Szolnok megye legjobb nö­vénytermesztési szakemberei­nek részvételével. Az elő­adást Gonda Béla, a Földmű­velésügyi Minisztérium ga­bonatermelési osztályának vezetője tartotta. Hangsúlyozta, hogy a tavalyi eredményeket előse­gítette az állami gazdaságok és a termelőszövetkezeteik termelési fölénye. Az állat- tenyésztésben a tejtermelés fejlesztése mutatja legjellem­zőbben a szocialista nagy­üzemek fölényét. Az egyéni termelők 1900—2000 literes tehenenként! tejtermelésével szemben a termelőszövetke­zetek 2400 liter, az állami gazdaságok pedig 3430 liter tejet termeltek az elmúlt év­ben. A* előadó elmondta, hogy a mezőgazdasági termelé­sünket általában az ala­csony hozamok és a magas termelési költségek jellem­zik. Ez különösen akkor szembe­tűnő, ha összehasonlítjuk az eredményeinket más — ha­sonló viszonyokkal rendelke­ző — országok termelésével, vagy hazánkban az egyes já­rásokat, községeket egymás­sal. — Kukoricatermelésünk 30—40 százalékkal alacso­nyabb, mint a hibridkukorica vetőmagot használó, korsze­rű gépekkel dolgozó orszá­gok termésátlagai. Az orszá­gos kukorica termesztési ver­seny nagydíját legutóbb a mezőhegyes! állami gazdaság nyerte el. 446 holdon 24.9 mázsás átlagterméssel, — Ugyanakkor Mezőhegyes kör­nyékén, különösen az egyéni termelőknél a termésátlag csak 10—12 mázsa körül mozgott. Ugyanez a helyzet Szolnok, Bács-Kiskun és Hajdú megyében is. Hangsúlyozta az előadó, hogy a takarmánynövények közül a legnagyobb lehetőség a kukoricában van. A hibrid- kukorica vetőmag elterjesz­tésével a kukoricavetésterü­let háromnegyed részén évente háromnegyed milliárd forinttal lehet növelni a mezőgazdasági termelés ér­tékét. Az előadó továbbiakban beszélt a kukoricatermesztés­ben rejlő óriási lehetőségek­ről és arról, hegyan lehet minél nagyobb mértékben a népgazdaság javára fordí­tani. Majd méltatta a hibrid- kukorica jelentőségét, — a négyzetes (fészkes) vetésű silókukorica termesztés mód­szereit, valamint jelentősé­gét. Az idei feladatokra át­térve hangsúlyozta, hogy a nagyüzemi gyakorlatban ki­próbált módszereknek rend­kívül nagy jelentőségük van a kukorica termésátlagok nö­velésében. A legsürgősebben megol­dásra váró probléma a ka­pálás gépesítése, a kézierő felszabadítása és az ol­csóbb termelés. Kitért a mélykapálás gyak­ran előforduló hibáira, a ku­korica tápanyagainak bizto­sítására, és a talajmunkára. Hangsúlyozta, hogy az idei gazdasági év a kukoricater­mesztésben a fordulat éve lesz. A kukorica termesztés fejlesztésének fő útja: a hib­ridkukorica vetőmag haszná­latának. a négyzetes silóku­korica bevezetésének és kor­szerű. termelési módszerek alkalmazásának minél na­gyobb területen, minél rövi- debb idő alatt történő meg­valósítása. Az értekezlet után a részt­vevők megtekintették az or­szágos kukoricatermesztési kiállítást a megyei tanács nagytermében. — táncsics — gazdálkodásban nemcsak az apjától tanultakat alkalmaz­za, hanem a fiatal korában szerzett szakképzettséget. A falon bekeretezett bizonyít­vány, mely tanúsítja, hogy ki­tűnő eredménnyel végezte a jászberényi Mezőgazdasági Szakiskolát. — Amit itt lát — mondja — mind a kétkezem munká­ja. Az apámtól 5 feh. földet örököltem, mely akkor nagy­részt csupasz föld volt. Ebből az örökségből csak ez a vén eperfa van, ami a régi — mutat a ház előtt lévő eper­fára. — Ma van 1 kh. sző­lőm. 800 négyszögöl 1948- fcan telepítettem, 800-at pe­dig 1954-ben. Az első telepí­tés már gyümölcsözik, sőt a második is adott már némi termést az idén. Gyümölcsösöm két és fél­hold van. Igaz, ennek egy- rósze még fiatal. így a múlt évben jóformán csak egy fél hold almás területen termett 80 q alma. Amikor egy pohár bort megiszom, vagy egy al­mába beleharapok, mindig a sok -kemény munka jut eszembe. így folyt a beszélgetés kö­zöttünk. Ez az ember, aki ilyen jó gazda néhány napos termelőszövetkezet tag. So­kan mondhatnák róla, hogy jó módjában nem tudta, mit csinál. Pedig ez az ember jól tudta, mit csinál. Kicsi az a gazdaság, ahol ma dolgozik, 5 kh. föld! Kevés már neki. Ügy érzi, hogy többet tudna termelni, ha nagyobb lehető­ségek lennének számára. Ezért választotta a közös gaz­dálkodás módját. Amikor megalakult az új termelőszö­vetkezet, ő javasolta, hogy le­gyen a közös gazdaság neve „Jóreménység”. Azt is el­mondotta, ogy nem véletlenül választotta azt a nevet, re­ménykedik abban, hogy vá­gyai teljesülnek és a közös gazdaságban még jobban megtalálja számítását. Később hallottam, hogy be­választották a szövetkezet ve­zetőségébe. Ezzel nem dicseke­dett el, nyilván szerénységből hallgatott. Vágási Kálmán ván százados a terembe lé­pő Bakos János századosnak, — hogy 302 fő a néphadse­regből való törlésre meg­jelent. — Jó napot, elvtársak! — Erőt, egészséget száza­dos elvtárs, hangzott egyszer­re a 302 torokbóL Bakos János százados mon­dott beszédet a tartalékos hadkötelesek búcsúztatásá­nál., — A hadseregből való bú­csúzás ne legyen szószerinti. További munkájukkal,, ki-ki a maga munkaterületén tá­mogassa célkitűzéseinket és nagyszerű építőmunkánkat. Mi tudjuk, ha arról lesz szó, hogy fegyvert kell fogni a belső, vagy külső ellenség el­leni harcra, mindenki erejé­hez, tudásához mérten erőfe­szítést tesz, népünk hatalmá­ért. Majd arra kérte Bakos Já­nos százados a búcsúzó har­cosokat, hogy napjaink nagy harcából, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséből is példásan vegyék ki részüket. A búcsúzó hadkötelesek ne­vében Cseh Mihály, a jászla- dányi Úttörő Tsz elnöke szó­lalt fel, aki azt mondta; „A fegyvert nem tettük le, mert ha nem is a néphadseregben, de a gazdasági élet minden területén folytatjuk tovább államhatalmunk erősítését.” Dobszóval bevonuló úttö­rők köszöntötték ezután a búcsúzó harcosokat, majd a jászladányi és apáti népi- zenekarok a Jászapáti Petőt'i- téri Általános Iskola színját­szói szerepeltek az ünnepsé­gen. Kisújszálláson e«y nap alatt háromszázkilencvenen léptek a tszcs-kből tsz-be Mint a megye minden ré­szében, Kisújszálláson is for­rongás van. A városi párt- bizottság gondosan, figyel­mesen irányítja a munkát. Mindenek előtt körültekin­tően felmérték, mit tegyenek és hogyan. Már a kezdet kez­detén alaposan meghányták, vetették azt, kikkel hogyan foglalkozzanak. Nagy volt hát a meghök­kenés, mikor az alapos elő­készítés ellenére is a február 15-ét megelőző héten mind­össze nyolcvanhét belépés vöt. A titok azonban hamar kiderült: Nincs, aki kezdje, mert a tszcs-tagok egymásra várnak. Pontosabban: néhá- nyan kiforgatták a városi pártbizottságnak azt az ál­láspontját, hogy csoportgyű­léseken is tanácskozzanak az átalakulásról, a tsz-be lépés­ről, s úgy kürtölték tovább: csak az egész csoport alakul­hat át, s csak a csoportgyű­lés együtt dönthet. Az emberek egymásra vár­tak, saját szájaíze szerint senki nem dönthetett, mert másra várt. Különösen az 1951-ben alakult tszcs-k tar­tották magukat makacsul, mert náluk a megszokottsóg hatalma uralkodott. Amikor aztán az agitátorok tisztáz­ták. hogy legdöntőbb az egyéni elhatározás nincs ér­telme másokra várni, meg­változott a helyzet. Egy nap alatt, februán 18-án három- százkilencven ember döntött sorsa felől. A Nagyréti tszcs harminchárom tagjából hu­szonheten, a Zöldmező nyolc­vannyolc tagja közül har­mincegyen, a Békéből hu­szonnégyen, az Ezüst Kalász iiatvanhárom tagjából négy. venhárman léptek be. A De­cember 13-ban tizenegyen maradtak az első napon, hu­szonnyolcán szintén tsz-bc léptek. S azóta nincs megállás Kis­újszálláson. Most már nem­csak a tszcs tagok, hanem a még egyénileg dolgozó pa­rasztok sem kéretik magu­kat. Túri Sándor, Oláh Mi­hály és még sokan mások maguk mentek el belépési nyilatkozatot kérni a párt- bizottságra. Ősszel már a teljes földrendezés alapján kialakított szövetkezetek földjébe vetik a magot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents