Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-03 / 28. szám
1959. február 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Két évtizedes lemaradást pótol a 3 éves terv első és második eszteudeje Jelentősen emelkedik az állami beruházások összege a kunhegyesi tárásban A KUNHEGYESI JÁRÁSRÖL úgy emlékeznek az idősebbek, hogy a járás székhelye és Kenderes kivételével a községek még a „százados hagyományok’’ szorítójában élnek. Elmaradottak, közművesítés tekintetében alig lehet valamiről szólni, s a petróleumlámpa még mindig a többségben lévő világítóeszköz. Ez azonban egyre inkább feledésbe merül már, mert hasonlóan megyénk többi részéhez, itt is nagy erőfeszítéseket tesznek a tanácsok. Az erőfeszítések eredményeképpen évről-évre egyre több probléma oldódott meg', s minden esztendő egy-egy új lépést jelent előre az új falu kialakulása felé. Néhány év alatt Tiszaroffon, Kenderesen, Tiszaburán 25 év lemaradását számolták fel; megoldották a legfontosabb problémákat. — Az eredmények többsége azonban a 3 éves terv első esztendejére tehető, — mondja Tordai József, a járási tanács végrehajtó bizottságának titkára. — Tavaly 3 és fél millió forintot terveztek községi tanácsaink a községek fejlesztésére. Járásunk lakosságának jobb utáni vágyát bizonyítja, hogy a tervet több mint 200 ezer forinttal túlteljesítették a társadalmi munka segítségével. Különösen szép példáját láthattuk ennek Kunmadarason, ahol a tervezett 43 ezer forint értékű társadalmi munka helyett 77 ezer forint értékű társadalmi hozzájárulással segítették a tervek megvalósulását. Nem kisebb jelentőségű, hogy tanácsaink megtanultak gazdálkodni, s a takarékos anyagfelhasználás, jobb megszervezés több tízezer forintot jelenteti a nagy munkában. — Mindezeknek az elmúlt év Végére már jelentkezett is az eredménye — folytatta Tordai József. — Egyebek mellett jelentősen, közel másfél kilométerrel bővült községeinkben a villanybálóiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.iiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiin Mivel fű isiink2*... . i. kérdik elkeseredve a tisza- ugiak, kik hiába járnak napról napra a tüzelőtelepekre. A telepvezetők a község szükségleteinek kielégítésére már kölcsönszenet is szereztek; ez azonban kevésnek bizonyult. Mind a tiszaugiak, mind magunk érdeklődéssel várjuk: Mit és mikor tesz a Kunszentmártoni FJK annak érdekében, hogy Tiszaugon megjavuljon a tüzelőellátás? >0000000 oc >00000 o< zat, s többszáz családi házban gyulladt fel a villany. Jelszóvá vált tavaly a járásban a sár elleni küzdelem. A jelszó nyomán született összefogás eredményeképpen 24 kilométer járdával gazdagodtak községeink. Jelentős volt egészségügyi szempontból az a 15 új közkút is, amelyet tavaly építettünk. _ — AZ APRÓBB EREDMÉNYEKET talán ne is említsük. Inkább talán szóljunk az idei esztendőről, amely- lsen véglegesen behozzuk a két évtizedes lemaradást. A tavalyinál nagyobbat lépünk előre, mert a 3,3 milliós községfejlesztési alaphoz több mint 2,4 millió forinttal járult hozzá államunk. IJz lehetővé teszi, hogy Kunmadarason 4-tantermes, korszerűen felszerelt új iskolát építsünk és hozzákezdhessünk a törpevízmű megvalósításához. Ugyanakkor egyik legkisebb községünkben, Puszta- taskonyban több mint 2 millió forintos beruházással a legkorszerűbb elvek szerint szanatóriumot, iskolát és nevelői lakást építsünk. — Figyelemre méltó a községfejlesztési tervek célkitűzése is. A villanyhálózat az év végére 7 kilométerrel bővül, a vízvezeték újabb ezer méterrel növekszik. Nagy erőfeszítéseket tesznek községeink a művelődés lehetőségeinek megteremtése érdekében is. Többek között Kunhegyesen, Tiszaroffon 4-tantermes iskolát., építenek. Ahol a fő feladatokat megoldották, — mint például Tiszaburán — ott már arra is jut pénz, hogy régi mulasztást pótolva emlékművet emeljenek azoknak a szovjet hősöknek emlékére, akik hősi halóit haltak felszabadulásunkért vívott harcuk közben. MINDENT ÖSSZEVETVE, a kunhegyesi járás a 3 éves terv első két esztendejében végére jár a két évtizedes lemaradásnak, s az elkövetkező esztendőkben a járás legtöbb községére már csak múltidőben lehet alkalmazni az „elmaradott'1 jelzőt. Köfeiező az olcsó borok árusítása a vendéglőkben A belkereskedelem és a vendéglátóipar ellenőrei megállapították, hogy sok vendéglátóipari vállalatnál nem fordítanak kellő gondot a bor beszerzésére és árusítására, s elsősorban a drágább borfajták értékesítését szorgalmazzák. A Vendéglátóipari Tröszt szigorú utasítást adott ki, hogy a jövőben az olcsó, az úgynevezett kommensz- borokból is többféle fajtát kell tartani. (MTI) iiiMiiiiimiiiiiiiiiiiiiiimmimiiiiiimiiiiMiiii IBUSZ sí-autóbusz Mátraházára A megyei sízők és a síverseny kedvelők régi kívánságát teljesíti az IBUSZ szolnoki irodája. Február 22-én, vasárnap a mátraházi nagy síversenyre külön autóbuszt indít Szolnokról. Indulás 22-én, reggel 6 órakor a Kossuth térről, visszaérkezés kb. 22 órakor. Részvételi díj 60.60 forint. Jelentkezni február 19-én, csütörtök délig lehet az IBUSZ szolnoki irodájában. * 5 10 éo alatt 50 EZER FRIZURA Félévkor Abádszalókon Kis segítséggel eredményesebbé tehetnék a gyakorlati oktatást — HA JÓ TOJÓ tyúkokat akarok tenyészteni, akkor magyar-sárgából és a leghorn fajtából állítom össze a te- nyésztörzset — sorolja kissé gyerekesen akadozva az ötödikes Pesti Tibi, amikor rá- nyitjuk az ajtót az abádsza- lóki V. C. osztályra. Kissé csodálkozva nézik a belépőt; szokatlan a zavarás. Még dr. Antal Károlyné pedagógus, a gyakorlati műszaki oktatás vezetője is kérdii- leg tekint az ájtónyitór'íi. Óra van, s ilyenkor a látogatás kissé zavarja a tanítást. A gyerekek azonban hamar megszokják a látogatót, s néhányperc múltán régi ismerősként pergetik a szavakat. — Voltunk ám már több helyen is — fürgélkedik a szóval a huncuttekintetű kis Kasza gyerek. — Még kiflit is csináltam, mikor a pékséget látogattam meg. Fűrészeltem és gyalultam a KTSZ-nél — magyarázza, — mivelhogy ha megnövök asztalos leszek. A termelőszövetkezetekben is jártunk — vágnak hárman is a szavába. — Mit láttunk ott? — kérdezi a tanárnéni. — Aki tudja, jelentkezik. Hat kéz is emelkedik, vé-, gül Kasza Jancsi nyujtózkodja ki magának a felelés jogát. — Megnéztük a mezőgazdasági gépeket, az állattenyésztést. Láttuk a kazlazást, amit elevátorral végeznek a a szövetkezetiek a régi hosz- szúnyelű villa helyett. így mondja: „szövetkezetiek, — mert ez már szinte „tájszólás” lett Szalókon az utóbbi években. ÉSZRE SEM VESSZÜK az idő múlását, csak akkor, — amikor élés csengőberregés szakítja félbe a pergő gyermekmagyarázatokat. Perc sem telik, sorakoznak, s a majdnem vezényszóra csendülő „Jónapot kívánunk” után csak a tanárnéni és az újságíró marad a most már csendes tanteremben. A tudásvágy hozta létre iskolánkban a gyakorlati és műszaki oktatást is. Találja ki az előtörő gondolatot a tanárnéni. S hogy a gyerekeket ez érdekli, arról tanúskodik raktárunk, ahol kezdetleges, de jó érzékre valló kézimunkák, faragva- nyok sorakoznak egymás mellett a tanulók-dicséretére. Csakhát egy kis baj is van Szalókon a politechnikai oktatással. A tanmenet ugyan megvan, de betartására nincs alkalom. Az ősszel például mintakertben kellett volna dolgozni a gyerekeknek, azonban az iskolához közel nem kaptak földet, távolabb meg hát 10—11 éves gyerekekkel nehéz menni. S a raktárban a szerszámok „tétlenül” állnak, nincs, aki kézbevegye őket, mert - nincs hol dolgozni, tanulni velük. Mint a tanárnéni elmondta, fordultak ők már a tanácshoz is, de hiába, egyelőre még riern találtak megoldást. Ugyanaz a helyzet a műhelyfelszereléssel is. — Megvolna minden, csak éppen a gyalupad hiányzik, A GYEREKEK pedig igenigen kedvelik ezt az oktatási formát, s amikor arról hallanak, hogy eszközök híján talán idő előtt befejezik, bizony szomorkodás ül arcukra. Szeretnének tanulni, mert többen közülük itt akarják megismerni annak a szakmának szépségét, amely majd életpályájuk lesz. S ez úgyhisszük, megérdemelne egy kis támogatást. — nagy — ?///////////»>>, a m mttmmmmim Alig öt-hat vendég üldögélt az Állami Fodrászat Kossuth téri üzletének női részlegében, ahoxxi 'egy hétfői napon néhány műhelytitok kedvéért belátó. gátiunk. Borika — kevés bé ismert névé Benedek Jenőné e pillanatban mint vendég ül a bőrpár nős széken a hagyományos fehér lepedőben és esti frizurájának készítését figyeli szakértő szemmel a tükörben. — Különösen „felkapott” hajviselet napjainkban nincs, vendégeink egyaránt kedvelik a rövid és hosszabb hajból készíthető változatokat. Rövid hajból rendesen a „Lollo”, vagy .,Gina" néven ismeri frizurát kérik; hosszabb hajból konty, vagy hátrafésült frizurát szoktunk készíteni — mondja Borika, ki tíz éve dolgozik a szakmában s ez alatt az idő alatt kereken 50 ezer „fejet" készített. A tavaly végzett Nagy Györgyi — ki éppen kollégaNagy györgyi Benedek .lenőné estélyi kontyfrizuráját kollegiális igyekezettel fésüli remekbe. nőjét szépíti — az Állami Fodrászat mókamestere. Míg fürge ujjaival, keskeny-nyelű fésűivel, boszorkányos csipeszeivel és vasaival bodorít, a vendég szórakoztatásáról sem feledkezik meg. Olykor mint „női Figarót" emlegetik találóan a szakmában. Törzsvendégei is szeretettel emlékeznek meg róla. Méltán. Vidám félórák alatt nevetve szépülni — nem utolsó mulatság ... Kevés rendeletnek örültél annyira a jászberényi fiúiskola nevelői, mint annak amely gondoskodott a poli technikai oktatásra kijelöl iskolák anyagellátásáról. Ki mondta ez a rendelet, hogy í helyi vállalatok kötelesek se gíteni a politechnikai okta tást kiselejtezett, de a mű szaki oktatás céljaira alkal más szerszámokkal, hulladék anyaggal. A város művelődésügyi cső portja mindjáft el is küldőt nyolc levelet a város üzemei nek és ktsz-einek, amelyben segítségüket kérte a rendeletre és a 1014-es korm. sz. határozatra hivatkozva, amelyet az összes érdékelt minisztérium is aláírt és elküldött a saját üzemeinek. Ennek idestova öt hónapja. A visszhang? Vajmi csekély. Eddig mindössze egy üzem vette tudomásul a kérést, A m mimsmim Intézkedés helyett — aktatologatás Legényeknek szól a nóta A kunhegyesi járási kultúrotthon felől vidám muzsikaszó hullik. Vörös molinó feszül az úttest felett; rajta a kato- nai összeíráson megjelent fiatalokat üdvözlő felirat. Ragyogó csizmában, fényesre tisztított cipőben húsz esztendős legények kerülgetik az enyhe télben csillogó tócsákat. Lucskosan jelentkezni az összeíráson — tiszteletlenségnek tartják. A kultúrotthon nézőterén jónéhány sorban üldögélnek a legények. Kényesk.edő cigányzene ütemére leányderekak ringa- nak, papucsok koppannak a színpadon. Gömbölyű karok, kecses ujjak tartják magasra a csipkés párnát... A kultúrotthon és a földművesszövetkezet tánc- és zenekara szórakoztatja a szólitásra várakozókat, kiknek tenyere most éppen Kiss Julikénak, a Lenin Tsz tagjának énekszámát köszöni meg ütemes tapssal... Daliástermetű katonaorvos vizsgálja a belső helyiségek egyikében a legényeket, kik — alkalmasságuk esetén — pár hónap múlva a Magyar Néphadsereg katonái lesznek. Gondos, alapos a vizsgálat, türelmesek az orvos kérdései: „Milyen betegségeken esett át? Szenvedett-e csonttörést? ...” Míg az egyik legény a mérce alá áll, a másiknak barátságos tekintetű, zöldparolinos főhadnagy mutat helyet..’. Gőz János, a kunhegyesi Ujbarázda Tsz fiatal gazdája leül; tisztelettiidó, kissé mégis „civiles” a tartása. Az a legény, ki a közös birtokon 386 munkaegységre tett szert egy év alatt, bizonyára nem az utolsók között szégyenkezik majd a honvédségnél sem ... Gőz Jancsit érdeklik a világ dolgai; igaz lelkesedéssel sorolja, amit a XXI. kongreszusról már megtudott. — Hol szeretne szolgálni ?— kérdi a fiatal tiszt. — Ha mód van rá, oda osztjuk be... A legény töpreng, töpreng... Gondolatban bizonyára mennydörgő harckocsik, keményléptű lövészalakulatok, csörömpölő lánctalpasok vontatta hosszúcsövű lövegek vonulnak el elülte. Nehezére, esik a választás. Hosszú másodpercek után felel: — Ott szeretnék szolgálni, főhadnagy elvtárs, ahol szükség van rám. Az asztal körül több községi vezető foglal helyet, ki most helyeslőén bólint. Egy keménykötésű tüzérszázados is csatlakozik a hangtalan elismeréshez; tekintete arról árulkodik, hogy Gőz Jánost szí- vesen látná a lövegesek között. Jó hasznát látják ott a készséges erős, merész katonának ... Legények jönnek, legények mennek. Az összeíró bizottság tagjai valamennyit emberi szóval, elvtársi közvetlenséggel fogadják. A fiatalok már hónapokkal bevonulásuk előtt érezhetik: barátok, a nép hadseregének tagjai várják őket soraikba. — borváró — Hónapok óta húzódik Gon5 da Mihályné tiszatenyői le- fvélírónk panaszügyének inté- ( zése. Első levelét még szep- (temberben küldte el hoz- szánk, amelyben megírta, 5hogy András nevű fia korábban a martfűi építkezésen ^dolgozott a kiskunfélegyházi (vállalat alkalmazásában. Az ^építkezési a Szolnok megyei (Állami Építőipari Vállalat Svette át. Ekkor íia a vállalatnak felmondott, melyet el 5is fogadtak, azonban 3 napi ffizetett szabadságát nem rendezték. Irtunk a fenti vállalathoz, ?s november 24-én választ is (kaptunk. Ez azonban egyáltalán nem volt' megnyugtató, (mert csupán az állt benne, Bhogy Gpnda András fizetett (szabadság kérelmének nem Mehetnek eleget, mivel a ne- fvezett munkavállaló egyetlen (órát sem dolgozott a vállalatinál. S bár a dolgozó kérése (jogos, a fizetett szabadság Jügyéta kiskunfélegyházi Építőipari Vállalat hivatott intézni. Nem tehettünk mást, íratunk a megadott címre. In- (nen a következő válasz érkezett: „Gonda András szaktárcát vállalatunk a Szolnok megyei Magasépítési Vállalathoz 1958 április 3-al áthelyezte, így a szaktérs munkakönyvébe „Áthelyezve” bejegyzés került. Vállalatunkhoz a felmondó levél nem érkezett be, feltételezzük, hogy a szaktárs a Szolnok megyei Magasépítési Vállalathoz nyújtotta be és onnan kapott rá választ. így tellát a szaktárs szabadságjárandóságát az átvevő vállalat köteles elszámolni, miután az általunk történt áthelyezés bejegyzés kijavításra nem került”. * Hát most igazodjon el valaki ebben az eléggé összekuszált ügyben! A kiskunfélegyházi Építőipari Vállalat elismeri, hogy náluk dolgozott Gonda András, de a szabadságjárandóságot mégsem hajlandó kifizetni. Az átvevő vállalat kötelessége ez — írták válaszukban. — A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat szintén elismeri a kérés jogosságát, de szerinte a kiskunfélegyháziaknak kell rendezni Gonda András ügyét. Helyes lenne, ha a két vállalat közös nevezőre jutna ebben a hónapok óta húzódó ügyben, s végre döntés születne: melyikőjük fizesse meg Gonda András jogos járandóságát. N. K. Fémnyomó- és Lemezárugyár. Kluka István, az intézet igazgatója vezet be a most épülő műhelyszobába. A száradó falakban villanyvezetékek végei még szabadon állnak, várják az A VESZ embereit. akik remélhetőleg hamarosan bekapcsolják a villanyt és ezzel megindulhat a műhelymunka. A műhelyekben a minisztérium és a tanács által vett gépek, vadonatúj fi, komplett íamegmun- káló gép, köszörű és más — a műhelygyakorlathoz nélkülözhetetlen szerszámok. — A földön pedig egy csomóban a Fémnyomó által ajándékozott kéziszerszámok, gépalkatrészek. Találomra felemelünk egyet a földről, hatalmas harapófogó, amelynek a fél feje hiányzik. Egy másik harapófogó szára valósággal keresztben áll. Bizony, menthetetlenül becsípné annak a gyereknek a kezét, aki használná. Teljesen kettérepedt hidégvágók, középen eltörött csavarhúzók. Ötkilós villáskulcs. amely ráadásul megtágult és egyéb hasonló földi jók. Hát bizony a Fémnyomó csak a rendelkezés egyik felét tartotta be, tudniillik azt. hogy a selejtet adja át. De azt már nem, hogy ennek a selejtnek műhelygyakorlatra még alkalmasnak kell lennie. Némi kis szeretettel a szerszámok legnagyobb részét — úgy ahogy — használhatóvá tehették volna. Az iskola meglátogatása után találomra kiválasztottuk az egyik „címzett” vállalatot, a 10. sz. AKÖV-öt. A rendeletről semmit sem tudnak. Oberländer István műszaki vezető elmondotta, hogy a gimnázium fordult hozzájuk ilyen kéréssel, annak adtak is anyagot. Megígérte, hogy a most megalakuló KISZ szervezetnek a pártvezetőség fogja feladatul adni, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon és hulladékanyagokat juttasson el a fiúiskolának a politechnikai képzés megkönnyítésére. A városi tanács kérő levele úgylátszik, mindenütt irattárba került. Ezúton hívjuk hát fel a figyelmet: segítsenek a politechnikai oktatásban a felnövő új nemzedéknek. Segítsenek anyaggal, ha kell, előadással, vagy más módon. _ ht — EGY REMDELET