Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-20 / 43. szám

1959. február 20.

Mi legyen a kétlakiakkal?

Megyénkben, nagy lépésekkel halad a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A szövetkezeti .gazdák, az üzemi munkások legjobbjai okos szóval segítik az egyénieket, hogy a helyes útra lépjenek. Az üzemekben is napirendre került a kérdés, hogy mi legyen azon dolgozókkal, akik az iparban, vagy hivatalokban dolgoznak és munkájuk mellett földjüket is művelik.

Megkérdeztük a Járműjavító párt végrehajtó bizottság titkárát, mit tettek e probléma megoldására?

— Az elmúlt években — mondja Tóth János Ernő elvtárs — mindinkább nehezítette a termelési, tervek teljesítését — különösen a földmunkák hónapjában — azon dolgozók tömeges szabadsága, akik földdel rendelkeztek, Ezek a dolgozók a munkájuk mellett földműveléssel is foglalkoztak. A háztartásukhoz szükséges gazdasági javak megszerzésére kettős munkát végeztek. De mondjuk meg őszintén: félemfoerként. Az üzemben ledolgozták a 8 órát, úgy-ahogy. Utána szántottak, kapáltak, arattak. Egyik helyen sem tudtak eleget tenni. Most az a feladatunk, hegy elsősorban ezeknek az embereknek a problémáját oldjuk meg, még pedig úgy, hogy el tudják végezni becsülettel az üzemben a munkájukat és mikor hazamennek, már ne kelljen nekik a kapa nyelét fényesíteni, hanem az idejüket pihenésre, szórakozásra,' tanulásra használják fel.

<— Ezidáig mit: tettek az elmondottak érdekében?

— Az alapszervezetekben megbeszéltük ezt a fontos munkát és fejlesztési bizottságot hoztunk létre. A fejlesztési bizottságnak feladatul tűztük, hogy beszélgessenek el a kétlaki dolgozókkal. Világosítsák fel őket, hogy Helyzetük megjavításának •egyedüli módja, ha ók megfáradnák ”: fVáJSÓrá is az üzemben, á családjuk bedig a' földdel belép a termelőjeö- Vetkezetbe.

— Előnyös ez a javaslat, mert így a munkás egész emberré válik az üzemben. Ha hazamegy, jut idő szórakozásra, pihenésre. A gazdasági körülménye is javulni fog. A háztáji földön megterem a baromfinak és a hízónak az elesége. A tsz-ben folytatott becsületes munka bővebben hoz a konyhára, mint a régi verejték es- munkával megművelt egyéni parcella. Nem ’-ell ezután álmosan, fáradtan jörtni az üzembe, nem fenyegeti a baleset veszélye őket és dolgozótársaik szívesebben fogadják, mint korábban,

mikor félemberkónt dolgozott a brigádban.

— Mit javasolnak azoknak, akiknek családtagjaik nem tudnak belépni a termelőszövetkezetbe?

— Már ezidáig is, a bizottság munkája során találkoztunk olyan dolgozókkal, akiknek családtagjaik betegség, vagy más helyen való munkálkodásuk miatt szövetkezetbe nem tudnak belépni. Azoknak azt tanácsoljuk: adják földjüket a termelőszövetkezetnek haszonbérbe, vagy mondjanak le véglegesen a szövetkezet javára.

— Üzemünk dolgozói közül kevesen vannak olyanok, akik nem viszik be a szövetkezetbe a földjüket és az a. kevés pedig megfogadta nagyrészt a bizottság javaslatát és lemondott a tsz javára a földjéről.

— Mi történik azokkal, akiknek elenyésző kevés földjük van?

— Azon dolgozóinknak, akiknek 1 hold, vagy annál kevesebb földjük van, azt javasoltuk, hogy műveljék tovább becsülettel kis földjüket.

— Milyen eredményekkel járt ezidáig a felvilágosító munka ?

— Üzemünkben az okos szónak megvan a hatása. A múlt hét végén kezdtük meg a munkát. Azóta sok emberrel beszélgettünk. Nem kértünk azonnali választ a javaslat után, hagytuk, hadd gondolkozzanak az emberek.' Döntsenek maguk a sorsukról. Az eredmény nem maradt el, Az elbeszélgetés után

való nap tizennyolcán jelentkeztek a bizottságnál, hogy feleségük bevitte azt a 4—8 hold földet a t.sz-be. Első volt közöttük Nagy Sándor, aki elmondta, hogy felesége Ujszászon lépett szövetkezetbe. Barta János ujszászi dolgozónk felesége szintén a közös utat választotta. Bánfalvi Jánosné Tiszaföldváron lépett a közös útra. Akiknek kisebb parcellájuk volt, azok közül tizen felajánlották a szövetkezetnek földjüket, ügy mondták: nem igen hozott semmit a házhoz, esetleg csak munkát.

— Garai Károly, a VII. A. osztály dolgozója hosszú éveken keresztül az apósa földjén dolgozott. Mikor a bizottság beszélt vele, ő személyesen segítette apósát a kö' zös út felé. Az após nem is késlekedett, hiszen ő már volt tsz-tag Zagyvaréjrason, az Ezüstkalász-ban. Megkeresték a régi elnököt, összedugták a fejüket és úgy döntöttek: megalakítják újból a tsz-t.

— Ez csak egy-két példa üzemünkből. Lassan háromszáz emberrel beszélgetett el a bizottság. Egymásután jönnek a dolgozók, akik arról számolnak be, hogy családtagjaik beléptek a szövetkezetbe. De olyanok is jönnek, akik csak hallották, hogy a bizottság megalakult, de velük még nem beszélgettek el. Ezek az emberek maguktól találták meg a helyes utat és már úgy jönnek a bizottsághoz, hogy ők már nem kétla- kiak, — fejezte be nyilatkozatát Tóth János Ernő slv- társ.

— ab. —

Nagy érdeklődés nyilvánul meg a brnoi nemzetközi vásár iránt

Brnoban, Csehszlovákia második legnagyobb városában szeptemberben nagyszabású nemzetközi vásárt rendeznek. Tíz évi szünet után ez lesz az első nemzetközi kiállítás Csehszlovákiában, Brnoban 1955 óta háromszor rendeztek ipari kiállítást, de csak csehszlovák vállalatok részvételével.

Az első brnoi nemzetközi vásár előkészítésén már több mint egy éve dolgoznak. A kiállítás területén három hatalmas csarnok épül, úgyhogy a belföldi és külföldi kiállítók 65.000 négyzetméternyi fedett és 60.000 négyzetméternyi szabad kiállítási területen mutathatják be

gyártmányaikat. A szocialista országok zöme már bejelentette részvételét a nemzetközi vásáron. Hivatalos kiállítással képviselteti magát több nyugati ország is, köztük Ausztria, Hollandia és Kanada. Nagy érdeklődés mutatkozik a nyugat-európai — főleg nyugatnémet, francia, olasz, angol és tengerentúli nagy gépipari vállalatok részéről. A kiállítók már két hónappal a jelentkezési határidő lejárta előtt a kiállítási területnek háromnegyed részét lefoglalták. A csehszlovák ipar többezer gépet, köztük, több mint 300 újdonságot mutat be a brnoi nemzetközi vásáron. (MTI);

Tömeges elbocsátások a Ruhr-vidék nagyüzemeiben

Ezen a héten tömeges elbocsátásokra kerül sor a Ruhr-vidék nagyüzemeiben. Az Oberhausen A. G. kohászati üzemből száz munkást bocsátanak el. A Bochumer Verein munkásai közül a legrövidebb időn belül 600 elbocsátásra kerül sor és csaknem minden üzemben bevezetik a csökkentett munkaidőt. A Westfahlenhütte, a Dortmund—Hörder Union és a Bochumer Verein üzemeiben a múlt héten újabb 16 ezer munkás kezdett csökkentett munkaidőben dolgozni.

Egy düsseldorfi sajt értekezleten bejelentették, hogy január végén már 52 000 vasipari munkás dolgozott csökkentett munkaidőben a Ruhr- vidéken. A vas- és acélgyárak kapacitását csupán 70 százalékban használják ki. Már eddig 24 nagyolvasztót. 61 Martin-kemencét és villamos acélolvasztó kemencét üzemen kívül helyeztek. A nyugatnémet nyersacélgyártás múlt év januárjához viszonyítva 370 000 tonnával, azaz 16,6 százalékkal csökkent. (MTI)

Az első lengyel—magyar

közös vállalat a lengyel meddő-hányók kihasználására

A katowicei Trybuna Ro- botnicza és a Rada Robotni- cza cikkekben foglalkozik a lengyel meddő-hányók sorsával. Az egy évszázad óta felgyülemlett sok hatalmas sziléziai meddő-hányó az egész szénbánya-vidék gondja lett. Ezek a mesterséges hegyek hatalmas termőterületet foglalnak el és egészségileg is károsak. Felhasználásukra sok terv született az előző években, de megvalósításukra nem került sor.

Wandolka lengyel bánya- és energiaügyi miniszter legutóbbi magyarországi látogatása alkalmával — írják a lapok — megtekintette a tatabányai meddő-hányókat, s elismeréssel nyilatkozott a magyar szakemberek munkáiról;

Röviddel ezután tárgyalások kezdődtek, amelyek ma már befejezéshez közelednek.

Hamarosan létrejön az első lengyel-magyar vállalat a lengyel-hányók kihasználására. E meddő-hányók anyagaiból — írják a lengyel lapok 10—12 százalék tiszta 4000 kalória értékű szén. Ezenkívül 40 százalékát útépítésre ás több mint húsz százalékát a kerámia-ipar nyersanyagaként hasznosíthatja.

■— Az 50-S-50 százalékos alapon létrejövő közös vállalat — írják a lapok a lengyel szakemberek és ökördi Mihály, a varsói magyar kereskedelmi kirendeltség vezetője nyilatkozata alapján — magyar gépekkel hamarosan hozzákezd a hatalmas, meddő-hányók „kimosásához’'.

A lengyel lapok örömmel üdvözlik a lengyel-magyar együttműködésnek ezt a legújabb jelentős megnyilvánulását.

A tissaföldvári „csoda

99

Pár héttel ezelőtt sokan még úgy vélték, hogy Tisza- földvár „nehéz” község. Sok a szőlőterület, s így nem lehet eredményt elérni a mezőgazdaság szocialista átszervezésében.

gozik, az eredmény nem marad el. Segítenek a tisza- földvári népnevelőknek, tsz tagoknak, a Tisza Cipőgyári munkások, a Héki Állami Gazdaság, a Cibakházi Gépállomás dolgozói is a felviTekintélyes kSzépparasztok alakították meg a község új termelőszövetkezetét, az Aranykalászt. Az alakuló gyűlésen Ungor Tibor elvtárs, az MSZMP járási bizottságának titkára beszélt a nagyüzemi g azdáikodás fölényéről az új útra lépő gazdáknak.

Az élet alaposan rácáfolt az efféle nézetekre. Itt is bebizonyosodott, hogyha a párt- szervezet irányításával, a tanács, a tömegszervezetek és minden szerv egy célért dőlEz is megvan, mégsincs este

ff z a Kungyalu különös

" község. Akárki akármit mond, elüt a többitől. Mert nézzük csak! Mi is történt ott pár nappal ezelőtt és hogyan érleltek maguknak gyümölcsöt szerdán este a kungyalui gazdák úgy hogy nem vártak senkire, semmire? Csak olvasták az újságot, hallgatták a rádiót és friss érdeklődéssel figyelték a messzi falvakból érkező vendégek érdekes, újabbnál- újab híreit.

— Hát ide úgylátszik, nem jön senki, rólunk teljesen megfeledkeztek. Azt gondolják talán, hogy Kungyalu gazdatársadalma nem érzi az új, friss szelet — jelentette ki egy napon Borsós Sándor, de az is lehet, hogy nem ő volt az első, aki ilyet mondott, hanem ifjú Pászti Mihály vagy Fekete Péter. Ezt kinyomozni ma már nagyon bajos és nem is fontos. A lényeg az érdekes. Ez pedig nem más, minthogy Kungyalu község dolgozó parasztjai elhatározták: ök ugyan nem várnak semmire, hanem megkezdik és saját maguk be is,, fejezik a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Hát ezért különös és bátor kis község ez a Kungyalu. Leginkább bátor, mert azóta mintha csak Szolnok megyében összebeszéltek volna jónéhány község dolgozó parasztjai is saját maguk kezdik szervezni a mezőgazdasági tsz-eket.

J »t kungyalui egyénileg

" dolgozó paraszt napokkal ezelőtt aláírta a belépési nyilatkozatot és utána mindegyik magához vett tíz vagy tizenöt nyilatkozatot és elindultak. Öten öt felé. Azt mondták ismerőseiknek rokonaiknak, hogy emberek, ne várjunk, nehogy a mi községünket érje az utolsókat soha nem dicsérő szégyen. Meg hadd beszéljenek rólunk úgy az egész megyében, hogy mi bíztatás nélkül kezdtük, nem vagyunk a szocializmus kerékkötői, így kezdődött. S kedden kora reggel itt Szolnokon a megyei pártbizottság épülete előtt sűrű kis parasztember várakozott. Megyei tanácstagjukat, Horváth Imre elvtársat várta. És mikor megjött, azt mondta:

— Jöjjön el Horváth elvtárs szerdán este mihozzánk, mert mi már nyomon járunk,

csak egy kis eligazítás azért jó lenne, hát jöjjön.

így kerültem én is Kungyalura. Este 6 óra tájt a tanácsháza nagyterme telistele volt emberekkel. Hát felállt az a kis sűrű parasztember és mondani kezdte:

— Ügy történt igaz-e, hogy pártunk és kormányunk, a szocializmus építését hirdeti. És mi megértettük az idők szavát. Na, igaz-e, megkezdtük. Hát hogyan, vagy mint, így vagy úgy, ez most nem ide tartozik. Két-három napon belül harmincegyre szaporodtunk. Harmincegy ember lépett az újhoz és most itt vagyunk, jó lenne nyélbeütni 'a dolgot. Van itt ez meg ez, azt most beszéljük meg Horváth elvtárssal. — Ezzel leült. S megbeszélték.

Cokmindenre választ kaptak. A földjáradék kifizetésének hogyanjára és mikéntjére, a közösbe vitt jószág kifizetésének módjára meg még sok más dologra. És a tanácskozó testület jó másfél óra múltán átalakult mezőgazdasági termelőszövetkezeti közgyűléssé. Vezetőiknek azt az öt embert választották, akik megkezdték

a tsz szervezését. S ami ezután történt, az valami nagyon megható volt. Felállt az egyik ember és bejelentette:

■— Kedves elvtársak! —j

egy kicsit akadozva mondta < az elvtárs szót, hisz eddig< még olyan kevésszer használta, de aztán mind bátrab-] ban beszélt. — mondanék ént valamit. Ha már itt vagyunk,! akkor fogadjuk meg, hogy | addig nem hagyjuk abba falunkban a tsz szervezést, t ameddig be nem fejezzük. —X Ennyit mondott és kicsit« megilletődve leült. Az újon-t nan alakult Üj Elet gazdáit pedig megtapsolták. Aztán t felállt Pomázi István:

— Kérek egy belépési nyi-t

latkozatot. $

♦

— Nekem is adjatok —J emelkedett szólásra Borsost József.

— Én sem maradok kit

elvtársak — nyújtotta kézéit Szabados Mihály, s az Üj* Élet Tsz tagjai percek alatt * számos új belépőkkel gyara- ♦ podták. *

— Ez is megvan, mégsincs | este — jelentette ki bölcsen * szomszédom és a mögötte | levő asszony — ki tudja, mi- « lyen érzésektől áthatva — « így válaszolt rá:

lágosító munkában, s maguk az új útra lépő dolgozó parasztok szintén lelkes agitátorai a tsz-mozgalomnak.

Az alig másfélhetes fáradhatatlan munka eredményeként Tiszaföldvár dolgozó parasztságának zöme rálé- [pett a közös gazdálkodás út- I jára. A forrongó, lüktető élet

motorja a községi pártbizottság. Ide érkeznek vissza a népnevelők, hogy beszámoljanak napi munkájukról, s ide jönnek tanácsot, felvilágosítást kérni azok is, akiknek még kételyeik, problémáik vannak.

Szőke Gábor tanácstag, 16 holdas tekintélyes gazda meg csak azért nézett be egy pár percre, hogy megmondja Faragó elvtársnak, a párttitkárnak: most írta alá a belépési nyilatkozatot, a Szabad Nép Tsz-be kérte felvételét. — Gyorsan szertefut a hír, hpgy Pető Ferenc három hold szőlőjét és négy hold szántóját vitte a közösbe, Császár Pál 10, Vincze Lajos 8, Szarka László 7, Kiss Jánosné 6 holddal növelte a tsz-ek területét. Igen figyelemreméltó, hogy az új útra lépő ti- szaföldvári középparasztok maguk is agitátoraivá váltak a tsz-fejlesztésnek. Felkeresték ismerőseiket, szomszédaikat, ők is segítették, hogy középparaszt társaik a helyes utat válasszák. Ez tehát a helyzet a „nehéz” községben. A szombati ünnepi tanácsülésen már kérhetik az általános földrendezést, s a vasárnapi falugyűlésen mint termelőszövetkezeti község lakói hallgatják meg Magyart András elvtársnak, a földművelés- ügyi miniszter helyettesének beszédét. NK.

Most virrad. SZEKULITY PÉTER.

I

Tóbiás Ferenc a belépési nyilatkozat aláírásával pecsételi meg elhatározását.