Szolnok Megyei Néplap, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-11 / 9. szám

e

8ZOI.NOK-MEGYE1 NÉPLAP

1959. január 11.

Melódiák szárnyán1 ******

l\agy sikerrel mutatkozott be a Bajadér a Szigligeti Színházban

Magyar film,

Bemutatja a tiszaigari Széchenyi RIozi.

Általában úgy ülünk be a színházba cgy-egy operett megtekintésére, hogy alaposan leszállítjuk az igényeinket. Ez már az operettek sajátossága: jól lehet rajtuk szórakozni, csak éppen — gondolkozni nem szabad előadás közben. Most is így áll a helyzet. Ha nem gondolunk a meglehetősen bárgyú szövegkönyvre. akkor nagyon élvezzük a káprázatos kiállítást és az értékes, fülbemászó, zsongó operettmuzsikát. no meg a kacajra ingerlő szellemes bemondásokat.

Zsúfolt nézőtér tapsolta tegnapelőtt este a vasfüggöny elé az operett szereplőit. A „Bajadér” Kálmán Imre legdallamdú- sabb, legigényesebb operettmuzsikáinak egyike, sokkal különb, monadanivalósabb, mint az érdemtelenül felkapott Csárdáskirálynőé. A történet... hát istenem. A szokásos herceg és még szokásosabb operettprimadonna szerelme, vérszegény konfliktussal és egzotikus környezetben. Kárpótolt azonban ezért a zene és a játék. Ütő Endre vendég díszlettervező káprázatos tündérpalotát varázsolt a második felvonásba. Bozó Gyula jelmezei pedig még jobban kiemelték az operett dekoratív,» káprázatos jellegét.

Mindenekelőtt hadd illesse dicséret a zenekart, amely Somos István vezetésével jó hangszereléssel, hibátlan tisztasággal tolmácsolta a sokkal nagyobb zenekarra komponált, igénves muzsikát.

Benkő Béla hangja már régen nem zengett ilyen kristálytisztán, átfűtötten, mint most, a lahorci maharadzsa szerepében.

Karácsonyi Magda mint Drimon- ie Odette primadonna méltó partnerként állt mellette, különösen a szerelmi kettősökben arattak sikert.

A Varga Dodó, Csornai kettős, illetve Gellei Kornél, akivel most már trióban képviselik a humort, rengeteg harsány nevetést fakasztottak a nézőtéren. Kalocsai Ferenc színházigazgató elhitető alakítás, de egy pár ősz hajszálat azért produkálnia kellett volna, mert így meglehetősen fonákul hangzott az a komolynak szánt mondat, hogy ő Odettet, rnint a lányát szereti.

Befejezésül, de nem utolsó sorban a koreográfiáról szeretnék megemlékezni. Boros István a tehetséges fiatal művész eredeti, egyéni táncokat kreált és pz egzotikus hangulatot a második felvonás hindu táncával nagyon jól érzékeltette. Koreográfiái; bármelyik fővárosi színháznak dicséretére válnék. Zilahi Kát mint megelevenedett Shiva- szobor: tetőtől talpig bearanyozva. hibátlan mozgású művészi

Pezsgős poharak koccanná össze az Arizona mulatóban, fél meztelen táncosnők szórakoztat ják a vendégeket... a Lánchíc pillérei alatt toprongyos hajlék talanok várják az éjszaka elmú lását... viliódznak a nagyvára fneonfényei: Hotel Ritz. Hote táncával méltán érdemelte ki aiCarlton... elesett nyomorult em viharos tapsot, az újrázást. Ha í1berek."jelegednek a nyomda ut ehhez hozzátesszük, hogy Kai-lcara kiáramló gozeben... már András vendégrendező fi- 5 A RAZZIA című új magya nőm eszközökkel mérsékelt tó-»film a harmincas évek munkás nusban, de illúziótkeltően ren-í ságának, az elnyomottak párt dezte a darabot, akkor összegez-* jának harcát, a harc egyik ep hetjük a mondanivalónkat: si-jzódját örökíti meg. A film ké kér. Csak azt kívánjuk a szín- J fiatal alkotója, Nádasy Lászl háznak, hogy a remélhetőleg * rendező és Hjldebrend Istvá minél nagyobb számú, komoly J operatőr összehangolt, művész mondanivalójú darabokat isi munkával eleveníti meg a kora

ilyen igényesen, sokoldalúan £beli Budapestet, az illegál hozza színre. Ezzel nemcsak a £ mozgalom ezerveszélyű útját, közönség, de a műsorpolitika is í mindvégig feszült cselekmény nyerni fog. £ avatott kézzel irányítja a ren

— hernádi — S dező.

± FIATUL KÖLTŐK albuma

c t fiatalembert

mutatunk be itt olvasóinknak. Verseket küldtek be lapunkhoz és úgy véltük, hangot kell adnunk nekik. Nem nagyigényűek ezek a versek. Helyenkint botlik a ritmus, mutál a gondolat, néha bizony kis képzavar is bc-be csúszik. De a hang friss és arra mutat, ha sokat tanulnak és nagy önkritikával csiszolgatják költeményeiket, még ők is beleszólhatnak az irodalmi életbe. Fogadják őket. kedves olvasók szeretettel, előlegezett bizalommal.

M

FEHÉR IMRE

Szitál a köd

Homályos ablak, kékesszürke pára.;:

A téli köd, e lomha, bús tömeg Ránehezül tetőre, földre, fára,

S a széles utcát csönddel tölti meg.

Jó rád gondolni most; csakis ez a jó. Előttem néhány könyv, nyitott füzet,

Kék szájjal ásít rám a tintatartó,

De nem látom a szürke betűket.

Most téged látlak, hűtlen kis szerelmem, Visszaidézem minden vonalad,

Szemedbe nézek, s halkan megsímítom Honitokba hulló makrancos hajad.

Tudom, többé már nem szeretsz te engem, Mástnak ível már szép szemöldököd.

Fájó emlékek ébrednek szívemben Míg kinn az utcán száll, szitál a köd.

ILU ISTVÁN

HÚSZ TAVASZRA

Jöttem göröngyös úton át, Húzd félre csipkefüggönyöi, Ablakodon szép ifjúság Húsz tavaszra dörömbölök.

Szorítsatok egy szűk teret, Fáraszt a harc, füst, korom, Elhoztam néhány versemet, Elhoztam néhány halk sorom.

l)Oi)OOtMKHHhHM>9ffWVM9Yff99ffMffWW9ÍMW9W99WÓ?ó^t^':^oűooo,^0<^OBOflflo<^<^0^flflaooo0flaaoooooaoOQOQQQ<‘Q‘

áMt&vemíátó^atád

Bó’os Sándor, Munkácsy-dijas festőművész műtermében

Botos Sándor művészi egyénisége most két okból nyújt alkalmat arra, hogy foglalkozzunk művészetével. A festőművész ez év tavaszán ünnepli tizedik évfordulóját annak, hogy megkezdte munkáját a szolnoki Művésztelepen. S feleannyi ideje, hogy a vidéki és országos képző- művészeti kiállításokon elért nagy sikerei. eredményei után államunk Munkácsy-díjjal tüntette ki. Ebből az alkalomból kerestük őt fel otthonában, a szolnoki Művésztelepen, hogy megtudjunk egyet-mást munkájáról és jövőbeli terveiről.

A műterem, aho1 rátalálunk a festőre, szinte zsúfolt a képektől. Portrék, figurális kompozíciók. életképek, csendéletek és tájképek sokasága, fogad bennünket. Régi és újabb alkotások váltogatják egymást. Ahogy végigtekintünk a teremben, szinte úgy érezzük magunkat, mint amikor egy múzeumban járunk, ahol a falakról hosszú idők művészi alkotásai néznek le reánk. Tíz év nagy idő, r művészetben egy egész korszak lehet s a művek egy évtized munkájáról, küzdelmeiről adnak számot.

As egyik állványon mindjárt egy elég tekintélyes méretű olajképet villantunk meg. Még befejezetlen. Látszik, hogy a festő látogatásunk előtt ezen a vásznon dolgozott.

— Amint látják, most egy nagyméretű kompozícióval foglalkozom. A Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára rendezendő Országos Képzőművészeti Kiállításra készülök. A címe: Toborzás.

A kép az 1919 es Tanácsköztársaság egyik történetét eleveníti meg, a Vörös Hadsereg megalakulását megelőző toborzást. Azt a történelmi pillanatot ábrázolja, amikor fiatalok és idős emberek csoportosan lépnek be a hadseregbe a fiatal munkásállam megvédésére. Szokatlan, hosszúkás mérete ellenére is jól megkomponált mű. Elénk színei és figuráinak mozgalmassága dekoratív ábrázolási törekvést mutat.

Egy másik kép, az Ebédelek, parasztcsaládot ábrázol otthonában. Előtérben két női alak asztalnál ül és eb6diát fonva szt >a. Közben meg beszélgetnek. Előttük az asztalon vizeskancsó és egri tál gyümölcs. Háttérben egy sziken vdrasztember ül. Az arcokon és a nvakon megcsillanó fény kiemeli az alakok mozdulatát. Színei erőteljesek és tiszták. A hidegebb zöld és kék szívok mellett tüzesen törnek elő az okkerek, barnák és vörösek.

— Úgy hallottuk, hogy külföldön is járt tanulmányúton.

— Igen, először 1956 augusztusában Becsben, majd 195? decemberében pedig Moszkvában voltam. Sok kedves emléket hoztam magammal e látogatásokról. Moszkvában nagyon szép. fényes és tiszta várost ismertem meg. Igazi világváros. Jártam Grúziában Tjliszben és mondhatom, a grúzok vagyon vendégszerető emberek. Meglátogattam a múzeumokat voltam a moszkvai és leningrádi operában.

Ismét visszatérünk a képekhez:

— Több vázlatot látunk az egyik polcon. Ezek hol készültek?

— Sokat jártam a környező falvakban, mert nagyon érdekel a parasztság mai, új, megváltozói t élete. Rengeteg vázlatot, rajzot készítettem szokásaikról, jellegzetes alakjaikról. Ezeket később felhasználom olajkompozícióim megfestéséhez.

— Grafikával is foglalkozik?

— Rengeteget rajzolok, de ezeket a rajzokat nem képi igénynyel készítem. A rajz nálam szinte majdnem minden esetben valamely olajkép előtanulmánya. Több műfajjal is foglalkozom. Régebben inkább a táj érdekelt jobban, ma már a figurális ábrázolás foglalkoztat. Festek paraszti és városi témájú képeket, csendéleteket és amint látták, történelmi tárgyú kompozíciót is. Program szerint dolgozom. Jelenlegi célom a mai kort jobban kifejező dekoratív festészet megteremtése. Uj formát keresek az újabb tartalomhoz. Vagyon érdekelnek a mai életünk problémái és ezeket szándékozom a jövőben ábrázolni. Modem művészetet akarok adni a realizmus talaján. A hagyományok eredményeinek felhasználásával új, modern realista képeket kívánok megfesteni.

Miközben beszél, a művész sorra mutatja meg a képeket, amelyek mind egy-egy élményről vagy történelmi pillanatról számolnak be.

Itt előttünk az egyik vásznon egy élénk, tüzes színekkel megfestett kaszáját fenő öreg paraszt elevenedik meg. Hátrébb, a fal mellett a tabáni tárnk kis, fehérfalú házikói lapulnak alacsony kerítéseikkel. A falakon, állványokon a kisvárosi utcák okkersárga falú házai pihennek a város csendjében. Másutt a forgalmas budapesti körutak fényei csillognak ezer színnel. Ahány kép, annyi élmény nemcsak a festő, de a néző számára is.

Művei szemlélése közben megelevenedik előttünk a falusi tájak emberének élete, a kisvárosi utcák, terek csendes hanBótos Sándor művészete a hagyományokból indul ki, de szemlélete már egy érett modern, realista művész szemlélete. Milgülata, és a nagyváros mozgalmassága. Mind-mind a mi lüktető és fejlődő él”1 "ni megbecsülését és szerété tét tükrözik.

vei méltán aratnak sikert a tárlatokon és a művészetet szerető emberek szívében.

t= CM Bi

¥