Szolnok Megyei Néplap, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-10 / 8. szám

1959. Január 10. SZOLNOK-MFGVFT NÉFt-AF 3 Fontos kérdésekről tanácskozott a Hazafias Dlepfront megyei bizottsága .Folytatás az 1-ső oldalról.) pl tóttá a mezőgazdaság területén lévő eredményeket, feltárta a meglévő fogyatékosságokat, ha­tározatot hozott annak megszün­tetése érdekében. A megyei ta­nácskozást követően megyénk valamennyi járásában, városá­ban a pártbizottságok, a taná­csok, a hazafias népfront bizott­ságok együttes ülésükön szintén megtárgyalták területükre vo­natkozóan a mezőgazdaság hely­zetét, és e téren előttük álló feladatokat. Az együttműködés szép megnyilvánulásai A kunszentmártoni járási és községi tanácsok lelkesen segí­tették és támogatták a tiszazugi napok megrendezésében a nép­frontot, a jászberényi járásban a jászsági kultúrhónap, és Szolnok városban a tisztasági hónap megszervezését Komoly együttműködés van a jelenleg folyó mezőgazda­sági alapismeretek előadás- sorozatának megrendezésé­ben. A tanácsok, a szervező munkán •kívül jó előadók, szakemberek biztosításával is segítettek. így március 10-ig Seb. ezer mezőgaz­dasági jellegű szakelőadást tar­tunk. A téli Időszakra mintegy száz ezüstkalászos tanfolyam be­indítását terveztük tanácsaink­nál, melyből ezidáig 85 beindult. Az 1969. évi programban a ta­nács és a népfront együttműkö­désére alapozva megyei szinten 2 növénytermesztési, és egy ál­lattenyésztési tapasztalatcsere értekezletet, Járási székhelye­ken, városokban mezőgazdasági kiállítási és munkás-paraszt ta­lálkozókat terveztünk. Komoly Javulást és fejlődést várunk a Hazafias Népfront Országos Tanácsának attól a kezdeményezésétől is, amely szerint minden községben és városban a tanácstagok részére előadássorozat indul 1959. ja­nuár 15-én, amely február vé­géig tart Tanácsaink és a népfront együttműködésének egyik fontos módja, hogy a köz­ségfejlesztési terv kidolgozás sában, annak megvalósítá­sában közösen tevékenyked­jenek, 1958-ban 39 millió forintot for­dítottak tanácsaink községfej- losztésre. Ennek felhasználása során tovább javult a községek és városok kulturális, szociális helyzete. 25 327 négyzetméter járda épült. A bölcsődék férő­helyét mintegy hatvannal bőví­tettük. A tervbevett 9 közkút fúrása helyett negyvenet való­sítottak meg- Kisújszálláson út­törőház épült, Törökszentmikló- son fürdőt létesítettek, és még egy sor igen fontos építkezést valósítottunk meg. — Az 1959. évi község- és vá­rosfejlesztési tervben főleg az út, a villany- és a kúthálózat bővítése, kultúrházak, iskolák, napközi otthonok, bölcsődék lé­tesítése kerül előtérbe. Mozgósítsak a társadalmi erőket A községfejlesztési tervekben megjelölték, mennyi társadalmi munka szükséges ahhoz, hogy az évenkénti tervbevett létesítmé­nyek megvalósuljanak. Ebben a feladatban szükséges, hogy-nép­frontbizottságaink az eddiginél i sokkal nagyobb segítséget adja­nak a tanácsoknak, legyenek kezdeményezői tanácskörzetek­ben, utcánként a társadalmi munka sokkal nagyobb fokú szervezésének. Kezdeményezzék a népfront bizottságok, hogy munkások­ból, értelmiségiekből, műsza­kiakból, szakemberekből ál­ló aktivacsoportok létesül­jenek, akik gyakorlati ta­náccsal, társadalmi munká­val segítik a tervek meg­valósítását. A beszámolóból adódó felada­tok rögzítésére Halász elvtárs határozati javaslatot terjesztett be, majd átadta a szót a bizott­ság tagjainak. A hozzászólók több vonatkozásban kiegészítet­ték a beszámolót. Legtöbben a községfejlesztési tervek megva­lósításával foglalkoztak igen hasznosan. — Benyovszki Béla azt hangsúlyozta, hogy Szolnok város tisztaságának, rendbentar- tásának gondját csak úgy tud­juk megoldani, ha nem mindent a tanácsvezetőktől várunk, ha­nem a lakosság maga is részt vállal a járdák, a vízelvezető­csatornák stb. rendbehozásából, rendben tartásából. Molnár György elvtárs ezt a gondolatot azzal fűzte tovább, hogy a Népfront Bizottságok vonják be az önkéntes segítő brigádokban működő fiatalokat ezekbe a munkákba, s az ő se­gítségükkel is előbb leszünk. A felszólalók többsége sürgetően beszélt ezekről a feladatokról, s remélhetőleg valóra is váltják majd azt, amit Papp József elv­társ, a mezőtúri tanács vb elnöke hangsúlyozott: Legyenek a nép­front bizottságok mindenütt te­vékenykedő, bátran kezdemé­nyező szervező testületek. Nemcsak a közsgfejlesztés, ha­nem a többi alapvető gondok megoldásáért is nagyon sokat tehetnek a bizottságok tagjai. Erről szólt Bakó Kálmán, Császtvay István és még több elvtárs igen nyomatékoséin. — Bakó Kálmán elvtárs a tsz-íej- lesztés kérdéséről szólva hang­súlyozta: minden feladatunk megoldásának alapja egyre ve­zethető vissza; termeljünk töb­bet De azt is láthatjuk, hogy ez nem mehet a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése nélkül. Ebben is legyenek élharcosok a tanácsok élvonalbeli segítői, a népfront bizottsági tagok. Császtvay István elvtárs a tsz-fejlesztésről szólva így ér­velt: Mezőgazdaságunk átfor­málódása attól függ, hogyan tudjuk megértetni dolgozó pa­rasztjainkkal, hogy a kisparcel- la, a kisüzemi gazdálkodás kö­zépkori nyűg a kezünkön, gátja a kultúra terjedésének. Nem vé­letlen, hogy ezekben az időkben látott napvilágot pártunk műve­lődésügyi politikája. A kettőt nagyon is együtt kell megvaló­sítanunk. A kultűrmunkások ezrei sem végezhetnek jó munkát, ha 9-Z alapot, a kisüzemet nem váltja fel a nagyüzem, ugyanakkor mutassuk meg közelebbről a kultúra, a technika vívmányait a pa­rasztságnak­Vigyük el őket például állami gazdaságokba, ahol megláthat­ják, hogyan dolgoznak a gépek, ahol a technika vívmányai min­den bizonnyal hatással lesz rá­juk. A vita szinte minden felszó­lalójának gondolata ezek körül a fő kérdések körül forgott: se­gíteni a községfejlesztést, részt- vállalni a mezőgazdaság átszer­vezésének nagy munkájából, szorgalmazi művelődéügyünk politikájának megvalósítását. Mindezekből kiindulva mond­hatni, hogy a bizottsági ülés résztvevői, bizottsági tagok és meghívott vendégek egyaránt hasznos munkát végeztek, amely biztos alapja lehet a további te­vékenységüknek. A megyei bizottsági ülés utolsó napirendjeként az 1959. évi munkatervet vitatta meg. „A néppel tűzön-vízen át!” fi$QSCfrCSClS<í<3CSCKSÍCSCK90ÍCí<®CSCtC#Q§CfC#QíCMtQSCKÜC_ Díszünnepség a KIMSZ megalakulásának 40. évfordulóján Csütörtök este nagy esemény színhelye volt Szolnok me­gye tanácsának nagyterme. Ifjak: munkásfiatalok, diákok, az értelmiség- és a parasztifjúság képviselői, fiúk, lányok foglal­ták el a padsorokat. Négy évtized hős harcaira jöttek emlé­kezni: az ifjúsági mozgalom dicső, eredményekben gazdag tör­ténelmére, s a KIMSZ megalakulásának 40. évfordulójára. Az ifjúsági Akadémia kereté­ben megtartott díszünnepség el­nökségében olyanok foglaltak helyet, akik már négy évtized­del ezelőtt személyes munká­jukkal, áldozatvállalásukkal vet­tek részt a magyar ifjúmunkás­mozgalom alapjainak lerakásá­nál. Az elnökség tagjai között volt Komor Imre elvtárs, a KIMSZ egyik alapító tagja, Ka­locsai Béla, a megyei tanács osztályvezetője, aki az 1919-es Ifjúmunkások Országos Szövet­ségének volt tagja, Gál Gyula, a KIMSZ egykori szolnoki tit­kára. A megemlékezési ünnepséget Bihari László, a Városi KISZ Bizottság titkára nyitotta meg. Köszöntötte a nagytermet tel­jesen megtöltő ifjúságot, s a vendégeket, akiknek élete az ifjúsági mozgalommal kapcsoló­dott örökre eggyé. A díszünnepségen Komor Im­re elvtárs, a KIMSZ alapító tagja mondott beszédet. — Nem először szólok s város ifjúságához — kezdte beszé­dét —, mert 40 évvel ezelőtt is találkoztam a szolnoki fia­talokkal, amikor itt kezdte meg a Vörös Hadsereg a ki­rályi román haderő elleni tá­madását. Az ifjúságot mozgósítottuk ak­kor harcra és fegyverre — és nem is kis eredménnyeL —■ Nemcsak fiúk, hanem lányok is jelentkeztek szolgálatra, mert tudták, hogy igaz ügyért fognak fegyvert — Az akkori idők Ifjúsága embertelen körülmények kö­zött nőtt fel — mondotta a továbbiakban Komor elvtárs. — Az élet nem tartogatott számukra mást mint keserűséget, csalódást. Az Ifjú­munkások Országos Szövetsége — amely a KIMSZ-nek volt az elődje, s az illegalitás éveiben a KIMSZ nőtt ki belőle — szí­vós és kitartó harcot folytatott az ifjúság felvilágosításáért. — Megmutattuk az ifjúságnak a kommunizmus útját, és azok lel­kesen csatlakoztak hozzánk. Beszédének további részében arról a nagyszerű harcról szólt, amelyet az ifjúmunkások szö­vetsége vívott a Tanácsköztár­saságért. Elmondotta, hogy az ifjúság lapja, az „Ifjú Proletár” a Tanácsköztársaság védelmére mozgósította az Ifjakat, harcolt a régi rend ellen, és megmu­tatta a jövő távlatait. „A lap­nak nem volt szerkesztősége, de volt tízezer munkatársa, és 1919 január 7-én jelent meg először, 15 ezer példányban. Az „Ifjú Proletárénak nagy része volt abban, hogy január 13-án 15 ezer budapesti fiatal vonult fel az Andrássy-úton a keres­kedelmi miniszter elé az ifjú­ság követeléseivel” — mondotta Komor elvtárs. Részletesen szólt a Tanács- köztársaság idején lezajlott eseményekről, amelynek részese volt az akkori ifjúság, s a párt­ról, amelynek erős támasza volt az IOSZ. — Az ifjúság helyeselte a jö­Hoyerswerda alig pár eszten­deje még jelentéktelen kisváros volt a Német Demokratikus Köztársaság keleti részében, Cottbus és Bautzen között. — 1955-ben, a második ötéves terv elején megkezdődött Hoyers­werda közelében a „Schwarze Pumpe” barnaszénkombinát%pí­vő perspektíváját — mondotta ünnepi beszédének további ré­szében Komor elvtárs. —* Ezt bizonyította, hogy 3 hónap alatt százezerre nőtt a szövetség tag­létszáma, és vidéken is erős ifjúmunkás szövetségek működ­tek. De a hősiességet, az új élei építésének akaratát elnyomta a túlerő, és az ifjak ezzel a jelszóval vonultak illegalitásba: „Először elvesztettük a vörös háborút, de másodszor meg fogjuk nyerni azt”. Es a KIMSZ, amely annyi hőst adott a magyar ifjúsági mozgalom történetének, bebizo­nyította, hogy hű harcosa a kommunista eszmének, s a bur­zsoázia elleni küzdelemnek. „A jövőért harcolni kell” — ez volt a KIMSZ jelszava az illegalitás alatt, és a kommunista ifjúság tudott is harcolni a jövőért, azért az életért, amelyet a mai fiatalság él. — Most azt kívánom maguk­nak, hogy legyen erejük, egész­ségük az új korszak új harcai­hoz, amikor a munka, a terme­lés terén kell hősiesen, példá­san helytállni a szebb jövő ki­alakításáért — fejezte be nagy tapssal fogadott ünnepi beszé­dét Komor Imre elvtárs. A díszünnepség következő ré* szében a „Razzia” című magyar filmet nézték meg a fiataloki lerakták az új Hoyerswerda, a Német Demokratikus Köztársa­ság második szocialista városá­nak alapkövét. 18.150 modern lakásban élnek majd itt a „Schwarze Pumpe” dolgozói családtagjaikkal, — illetve a la­kások egy részében már ma i3 / ott élnek. Új város született az NDK-ban Drágaság Argentínában Argentínában úgyszólván naponta jelentenek be újabb áremeléseket, így például hétfőn 90 százalékkal emelték a taxik fuvardíját. A lakos­ság tiltakozásul bojkottálta a taxikat. Ezzel egyidejűleg száz százalékkal emelték a földalatti és a villamos- vasút, 50 százalékkal a trolibusz és az autóbusz szállítási díjtételeit. Az utóbbi héten ismét emelkedett a hús ára. A drágaság Argentínában országos probléma, s mind nagyobb felhábo­rodást vált ki a néptömegekből, — amelyek sürgős intézkedéseket kö” vetetnek a további áremelkedés megakadályozására. (TASZSZ). a törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalatnál. A fenti képünkön Ménesi Józsefnél, Lóié Pálné, Gácsi Ilona és Tú ó Ida a megtisztított aprólékon a begyezést végzi. Az üzem naponta tö^bs-y.»/ baromfit dolgon fel és küld szét az ország nagy városaiba. A munkások védelmében A belkereskedelmi miniszté­rium kollégiuma határozatot fo­gadott el, amely szerint 1959- ben valamennyi vállalat köteles munkásvédelmi intézkedési ter­vet készíteni. Ebben a vállala­tok megjelölik, hogy a munka­helyek munkakörülményeinek megjavítására saját erőforrá­sukból és a beruházási alapból milyen összegeket tudnak for­dítani. Az irányító szerveknél az Intézmény vezetője köteles egy dolgozót munkaidejének fe­lében kizárólag munkásvédelmi feladatokkal foglalkoztatni. — Mindezeken kívül az eddigiek­nél szigorúbban kell elbírálni, a gondatlanságból keletkező balesetekért felelős személyeket. tése. Szakmunkások, mérnökök és más dolgozók özönlöttek az NDK minden részéből a hatal­mas építkezéshez. Közülük so­kan ott is maradtak a „Schwar­ze Pumpe” 16.000 dolgozója között. Ennyi dolgozónak hogy nyújt­hatott volna otthont a kis Hoy­erswerda? Néhány hónappal később, 1955 szeptember 1-én Mert az új szocialista város már megszületett. Széles útjait világos, háromemeletes épületek szegélyezik. Az egy-, két-, két és fél- és négyszobás lakások beépített konyhákkal, fürdőszo­bával, hűtőszekrénnyel, köz­ponti fűtéssel és melegvízszol­gáltatással minden kényelmet biztosítanak a „Schwarze Pum­pe” dolgozóinak. Serényen folyik a munka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents