Szolnok Megyei Néplap, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-06 / 4. szám

1959. január 6. SZOT NOK MFG VEI NÉPLAP / •• ftULTüRFORRSDÍLMUNK HATÁRKÖVE F él évvel ezelőtt kerültek nyilvánosságra a párt művelődéspolitikájának irány­elvei. Az MSZMP tézisei le­szögezték az elmúlt évek kul­turális fejlődésének pozitívu­mait és hibáit, valamint meg­szabták a népművelés, a kul­túráiét további feladatait. Nagy visszhangra talált az országban a párt Központi Bizottságának művelődéspoliti­kai irányelve. A kultúráiét vezetői, a pedagógusok, az ér­telmiség, a népművelés köz­katonái megvitatták a tézise­ket és megállapították, hogy megvalósításuk nagy fejlődést jelent a kultúrforradalomban. A párt azonban nemcsak a hi­vatalos kultúrmunkások, nép­művelők segítségét és vélemé­nyét kéri a tézisek megvalósí­tásához, hanem a kommunis­ták, a pártonkívüliek tízezrei­nek támogatását is. Éppen ezért kerül sor arra, hogy a pártoktatás keretében megtár­gyalják e művelődéspolitikai irányelveit. A közelmúltban az Időszerű Kérdések tanfolya­ma propagandistái a Közpon­ti Bizottság irányelvei és a megyei pártbizottság határoza­ta alapján a művelődéspolitikai anyagot és két alkalommal elő­adást és vitát rendeznek a té­zisek fölött. Mondhatjuk* hogy komoly határköve lesz kultúrforradal- munk továbbfejlődésének ez a tömegmozgalom jellegű művelő­déspolitikai vita. Az üzemek, falvak, kerületek kommunistái és a pártoktatásban résztvevő pártonkívüliek megtárgyalják a párt művelődéspolitikai irányelveit, felmérik, hogy ná­luk milyen lehetőségek vannak azok alkalmazására, mik a feladatok. Eljutott tehát odáig a párt, hogy a gazdasági és országépítési feladatok megol­dására való tömegjellegű moz­gósítás mellett jut idő a kul- túrforradalom továbbfejleszté­sére, a helyes művelődéspoliti­ka megszabására. Ez a tény or­szágunk fejlődését bizonyítja, mert régebben, amikor a párt erejét lekötötték a gazdasági kérdések, az eszmei, politi­kai egység megteremtéséért folyó harc. nem volt egységes és kellő alapossággal kidolgo­zott elvi állásfoglalás a nép­művelés és a kultúráiét kérdé­seiben. És ez lehetőséget adott a félrecsuszásokhoz. A párt tézisei alapján most a kommunisták következetes meggyőző és nevelő munkával biztosíthatják kultúrális éle­tünkben a szocializmus erői­nek győzelmét. A megyei pártbizottság ala­pos és a részletekre kiterjedő határozata; iránymutatása alapján a városi pártbizott­ságok azt is felmérik, milyen népművelési és kultúrmunkát folytatnak a kultúrházak, az üzemi kultúrotthonok, a klu­bok, s mi a helyzet a mun­kásszállásokon folyó kultúr- élettel. A Szolnok városi párt- bizottság hétfőn indít mun­kába evv ilyen brigádot, — amely gondosan felméri a vá­ros kultúréletének eredmé­nyeit és hibáit. A vizsgálat több hétig tart és ezek alap­ján intézkedési tervet készí­tenek a feladatok megoldásá­ra, a népművelési és a kul­túráiét fellendítésére. De nem­csak a városokban, hanem községekben is megtárgyalják a pártszervezetek, hogy mi a további teendőt a párt művelő­déspolitikai irányelveinek alapján. örömmel lehet üdvözölni azt a nagy tömegmozgalmat, ami a párt kultúrpolitikájá­nak megvalósulására irányul és remélhetőleg/ nagy kihatás­sal lesz kultúrforradalmunk további fejlődésére. — Semmit, fiam... semmit — felelte az öreg cigány. — Ránkfogták, hogy elloptuk halcos gazda zsírját. Mi nem lo­punk, teknővájok, vagyunk, min­denki tudja. El akar üldöztetni bennünket a faluból — mondta megbátorodva a fiatal cigány az embereknek, akik a házak előtti kiapadókról odasereglettek és félkörbe, érdeklődőn körül­állták a cigányokat. — Mi az, vallatsz? — kérdez­te az őrmester. Ii erkó nem válaszolt, ami fel­*- ingerelhette a csendőrt, mert meglazította puskaszíjár, a tenyerét. — Megvertek-e? — nézett a lányra Ferkó. A lány előbb a csendőrök felé pislantott, mikor úgy látta, hogy nem figyelik, félénken, alig ész­revehetően bólintott. — Mást nem csináltak veled?! — kérdezte Ferkó rekedten. Az­tán rádöbbent, mit kérdezett, el­vörösödött. Az egyik legény han­gosan felröhhent, de Hajdú Gá­bor könyökével elhallgattatta. Erre a kérdésre nem válaszolt a cigány lány, helyette a bátyja intett nemet. Ferkó tartása meg­lazult, és csendes, kemény han­gon mondta. — Szerencséjük! — Mi az, ijesztgetsz? — húzta fel szemöldökét inkább érdek­lődve, mint haragosan az őr­mester. — Talán ringyód, mi?! — Elhallgasson! — mondta Farkú. Hajdú Gábor kisöccse az any­jával bátorkodott vissza. Ez idáig csodálkozva és félelemmel nezte a csendőröket, de hogy csákóju­kon észrevette a kakaslollat, fel­engedett. Mikor az őrmester a puskáját leemelte, és maga elé állította, a pufók arcú gyerek homlokára tette hüvelykujját és elriikkantotta magát: — Ku-ku-ri-ku-u-uuu! A próbacsendőr a csendbe hirtelen belerikkanó kakashang­ra olyan bamba képet vágott, hogy az asszonyok és lányok hangosan felnevettek. A kövér- kés, szeplős arcú lány alig tudta elfojtani felbuggyanó kacagását a szúrós nézésű őrmester és pró­bacsendőr láttán. ÍJ allgass, te! — szólt rá ha­ragosan az anyja a gye­rekre, aki újra a homlokára tette a kezét. Az őrmester megvárta, míg a nevetés lecsendesedik, aztán szembefordult a legénnyel. — Mi közöd neked a mi dol­gunkhoz, he?! — hangja megke­ményedett, és bűvölő nézéssel próbálta szelídíteni a legényt. — Nem loptak ezek, ismerjük őket. Itt laknák tavaly óta a falu végén. Miért nem eresztik cl őket? — szólt Hajdú Gábor, és barátja oldalára állt. A többi legény inkább a fal mellé, a lányok mögé húzódott, csak kettő-három maradt Ferkó közelében és a kovácslegény. — Buta paraszt vagy te ehhő A tanácsülés jóváhagyta Szolnok idei fejlesztési tervét Újabb hetvenöt lakás, közel 3 ezer folyóméter -vízvezeték, 2500 négyzetméter járda épül, új belgyógyászati osztállyal bővül az idén a szolnoki kórbáz Tegnap a városi tanács nagy­termében ülést tartott Szolnok Város Tanácsa. Ez alkalommal a tanácstagok Lnterpellációs kér­dései, valamint a VB elnökének a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról szóló jelentése után a tanácsülés Csényi László VB-tdtkár referátuma alapján a város idei fejlesztési tervét vi­tatta meg. A vitában több tanácstag fel­szólalt. A felszólalók többsége nem csak választókerületének problémáit tárta a tanácsülés elé, hanem a város általános fej­lesztési terveivel is foglalkozott. A minden részletre kiterjedő vita után a tanácsülés egyhangú szavazással jóváhagyta az idei városfejlesztési tervjavaslatot. A terv szerint. az idén három bevételi for­rásból fejlesztik a várost. Ál­lami beruházásból közel 11 millió forint jut, melyből töb­bek között 89 lakás átadására cs újabb 15 építésének meg­kezdésére 7.433 ezer forintot fordít a tanács. A lakásépítkezés mellett közel 700 ezer forinttal támogatja a kórház új belgyógyászati osztá­lyának építését és 600 ezer fo­rintos költséggel korszerűsíti a városi vízmüvet, ahol egyebek mellett .gépház épül és szerelési munkákat végeznek. Jelentős összeg, mintegy 950 ezer forint jut ebből a forrásból tanterem- építésre is. Ebből a Kassai úti iskolát bővítik 6 tanteremmel. A felsoroltakon kívül 600 ezer forintos költséggel felépítik az új köztemető ravatalozóját és 531 ezer forintot fordítanak egyéb kisebb feladatok végre­hajtására. Másik jelentős forrás a város fejlesztésére a költségvetés felújítási és beszerzési része, melyből közel 2,5 milliót for­dítanak a város fejlesztésére. Ezen belül az iskolák, napközi otthonok, bölcsődék és diákott­honok felújítására és beszerzé­sekre az idén 730 ezer forintot kapnak. A piactér rendezésére és az elavult útburkolatok javítá­sára több mint 1 millió 200 ezer forintot irányoz elő a terv. A többi összeget ebből a forrásból az iskolai oktatás segítésére és egyébirányú beszerzésekre for­dítják. Jelentős helyet foglalt el a vi­tában a helyi községfejlesztési bevetélekből származó 1 millió 977 ezer forint felhasználása. A felszólalók hangsúlyozták: a terv e részének tükröznie kell a lakosság közvetlen kívánságait. A minden részletet kimerítő vita után úgy döntött a tanács^ ülés, hogy a 20 százalékos községfejlesz­tési hozzájárulás idei bevéte­leiből a város kerületeiben több mint 2600 négyzetméter járdát, közel 3000 folyóméter vízvezetéket épít 529 ezer fo­rintos költséggel. A terv közoktatási és népműve­lési feladatok megvalósítására 300 ezer forintot irányoz elő. Ebből az Abonyi úti megálló környékén új, kéttantermes kül­területi iskolát építenek. Válla­latfejlesztésre 482 ezer forintot fordítanak az idei esztendőben. S a felsorolt feladatok megvaló­sítása mellett az idén elkezdik a Törteiről Szolnokra^ vezetendő gázveze­ték tervezését, amely munkát a városi tanács 100 ezer forint­& tál támogatja. Döntött a tanácsülés arról is, hogy a város fejlesztésének meg­— mondta a próbacsendőr. — Hát te mi voltál,'fiacskám? — kérdezte éneklő hangján Is­tók bácsi, a kovács vénember tő­szomszédja, A próbacsendőr felelni akart valamit, de az őrmester kézmoz­dulatára becsukta a száját. — Felelj nekem, te cigány­képű — szólt az őrmester új­ból és hangosabban —, mi kö­zöd neked a mi szolgálati ügyünkhöz? Fekete Ferkó arcán megfe­szült a bőr, összezárta száját. — Berezeltél a gatyádba, ugye? — folytatta az őrmester csúfolódó mosollyal. Ferkó összehúzta szemét, ki­csire, mint a macska. — Vigyázzon, mert vertem én má ronggyá csendőrt... A hangra az emberek össze­néztek. Hajdú Gábor megfogta, megszorította Ferkó könyökét. — Te-e-e ! Az őrmesternek arcára ragadt csúfolódó mosolya, s így nézett végig a többieken is. JJ uskánk van ám, te! — mondta a próbacsendőr. — Attul olyan bátor legények ‘— szisszentette foga közt az egyik lány. Az őrmester szigorúan a lá­nyokra pillantott, s aztán Fer- kóra. — Megtáncoltathatunk, ha so­kat jár a pofád! — Engem? — kérdezte Ferkó szelíden. — Még nagyobb legényt is — cinkoskodott a soványképű pró­bacsendőr az őrmesterrel. Ferkó elmosolyodott. Tigris­mosollyal nézett maga elé, s nyugodtan, csendesen mondta: — Hát próbálják meg ... Az őrmester egy percig szem­lélte az embereket. Megigazítot­ta a sapkáját, hátrább lépett, ujját a ravaszra téve. A próba­csendőr ugyanígy. Ferkó kiegyenesedett. — Ha táncoltatni akarna ... — szólt, és lassan az őrmester felé indult — ha azt gondolja, hogy engem... A csendőrök hátráltak. — Vigyázz Ferkó — kiáltotta a cigánylány. — Eszed legyen, te! — szólt fékezőn Istók bácsi. Ferkó néhány lépésre megállt a szuronyok hegyétől. Teste meggörnyedt, mint az ugrani akaró vadmacskáé. — Hát mit gondoltok, kutyá­tok vagyunk mi?! A két csendőr egyre hátrált. A lányok szájukra tették kezü­ket. — Gáábor! — sikított Hajdú Gábor húga. Hajdú Gábor lassan követte barátját a kovácslegény meg az árok felől észrevétlen a pró­bacsendőr oldalára került. — Ha közelebb jöttök, lö­vünk! — bömbölte a próba- csendőr. 'l e hernyó! — sziszegte x Ferkó. Vjjával, mint a sas a karmá­val, belemarkolt a levegőbe. — Ha közelebb jöttök, kaptok egyet a hasatokba — mondta higgadtan az őrmester. Féllian- Qon odasúgta a próbacsendőr­gyorsltása érdekében 2,5 millió forintos hosszúlejáratú állami kölcsönt vegyen igénybe a Vég­rehajtó Bizottság. Ebből az ősz- szegből a 307 ezer forintot ki­tevő beszerzéseken kívül 212 ezer forint költséggel 2120 folyó­méterrel bővítik a város vil­lanyhálózatát, elsősorban a kül­ső kerületekben. Teljesül az idén a IX. kerületiek régi vágya is, mert 350 ezer forintos költ­séggel hozzákezdenek már ápri­lis elsején az orvosi rendelő és az üzletház építéséhez. S a vá­ros kulturáltságának fokozása érdekében ebből a forrásból is fordítanak még közel 100 ezer forintot 1500 négyzetméter jár­da építésére. Szolnok város úthálózata igen elhanyagolt. Burkolt útjainak aránya alig éri el a 35 százalé­kot. Az idén jelentősei lép e’ő- re a város e kérdésben is. Ugyanis , 1,233 ezer forintos költséggel 10 800 négyzetméter út építé­séről intézkedik a terv. Ez azt jelenti, hogy korszerű útbur­kolattal látják cl á város fő utcájába torkolló utcákat. Állami hitelből még közel 300 ezer forintot fordít még az idén a tanács vízvezetékek építésére és a csatornahálózat javításáraj A városfejlesztési terv megvi­tatása és jóváhagyása után a vá­rosi tanács meghallgatta Balajti János városi NEB-elnök beszá­molóját a Népi Ellenőrzési Bi­zottság eddigi munkájáról, vala­mint az idei tervekről. A bizott­ság tervének jóváhagyása és az interpellációs kérdésekre adott válaszok után a tanácsülés a délutáni órákban ért véget. nek: — ha makacskodnak, a tér­gyükbe egyet. A próbacsendőr bólintott. Ferkó már két-három lépés­nyire állt a szuronyok hegyétől. — Vigyáz — mondta az őr­mester — utoljára figyelmeztet­lek! — Vállához emelte a pus­kát, s mikor Ferkó megmozdult, meghúzta a ravaszt. Az utolsó pillanatban azonban felemelte a puska csövét, s a golyó csengve a posta bádogereszébe fúródott. A cigánylány élesen felsikol- tott. Fj>rkó előrenyújtotta a karját, és az őrmester felé ugrott. Ek­kor dördült a próbacsendőr pus­kája. Fekete Ferkó a szájaszé- lébe harapott, öklét összezárta, hogy körmei belemélyedtek a tenyerébe, aztán leült a földre. Combjából csurgóit a vér. Az emberek megdermedtek, a lányoknak és asszonyoknak szá­jukon maradt a keze. A kovács­legény meg csak nézte-nézte az előtte álló pislogó próbacsend­őrt. — Emberek ... láthatták... — hebegte az ijedten. Senki se szólt. Az őrmester előrehajtotta a két cigányt, a lehajtott fejű ci­gánylányt, és ingerülten kiáltott hátra. — Bankó! <t próbacsendőr meg-meg­** remegő arccal, hátranéz- delve, elindult felettese után. A kovácslegény felnyögött, károm­kodott egy iszonyút és meglen­gette sovány, csontos öklét. A többiek pádig, akik nem fértek oda a vérző legényhez, némán álltak a járda szélén. i I

Next

/
Thumbnails
Contents