Szolnok Megyei Néplap, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-30 / 25. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. január 30. Jászberény vendégei Szolnok után Jászberénybe érkezik a legtöbb idegen me­gyénkben. Jászberény a me­gye második ipari városa, az egyik legélénkebb életű ma­gyar kisváros. Nemcsak az ország különböző részeiből, Szolnokról, Pestről érkeznek ide vendégek, hanem kül­földről is. A jászberényi üze­mek igen sokszor hívnak meg Németországból, vagy más népi demokratikus álla­mokból szakértőket, szak­munkásokat. Besenyi Boldizsárral, a Szolnok és Vidéke Vendég­látóipari Vállalat jászberényi kirendeltségének vezetőjével beszélgettünk arról; milyen lehetőségek nyílnak ebben a városban a vendégek számá­ra, hogyan fogadják őket, mi­ként élhetnek itt. — 1955-ben nyílt meg a Lehel Szálloda — mondotta Besenyi elvtárs. — Régen a Lehel Kultúrotthon és a mö­götte lévő épületszárny egyet­len vendéglátóipari kombiná­tot formált, amely nagy ren­dezvények megtartására is al­kalmas volt. Később ebből az épületből művelődési otthon lett, a szálloda pedig meg­szűnt. Amikor ismét meg­nyitottuk, sok ellenzője akadt. Attól féltek, nem fog mű­ködni, nem lesz elég látogató, vendég: nos — mondhatnám — az ellenkezője történt. Hétköznap szinte túlzsúfolt a szálloda. — Hány szobájuk van? — A Lehel Szállodának 21 szobája van, összesen 44 fé­rőhellyel B-kategóriájú a szálloda, mint általában min­den vidéki városban. A be­rendezés új: 1955-ben, a nyi­táskor kaptuk. A tisztaságra még soha nerh volt panasz: viszont megnyitása óta foly­ton csinosítják, szépítik a szállodát, ami természetesen akadályozta, hogy a vendé­gek otthonosan érezzék ma­gukat. Most, az új vendéglő építésével' " párhuzamosán, ezen a helyzeten' is változta­tunk. Rendbehozzuk a kaput, és a portásfülke átépítése is már csak hetek kérdése. — Milyenek a vendégek ét­kezési lehetőségei? — Egészen mostanáig prob­lémát jelentett az, hogy a szálloda közvetlen közelében nem volt megfelelő étterem. Mint már arról a sajtó is többízben beszámolt, most a Lehel Szálloda épületében február 5-én új vendéglő nyí­lik, amely espressójával, ét­termével és kisebb televíziós termével a város legszebb ét­terme lesz, szintén másodosz­tályú. Az eddigi éttermet kis­vendéglővé alakítjuk át, né­hány helyiséget pedig lakás­nak szabadítunk fel. ■ — A földszinten ma még különböző ktsz-ek irodái, valamint az Állatforgalmi Vállalat helyisége van. Ügy hallottuk, ezen is változtatni akarnak. — Igen, éppen ez teszi le­hetővé, hogy irodánk elköl­tözésével egy lakást felsza­badítsunk. Ezek az irodák a megállapodások értelmében a közeljövőben már a mi ren­delkezésünkre fognak állni. Itt fogjuk elhelyezni a szik- vízüzemet, valamint a cuk­rászműhelyt is, Halmai Ist­ván cukrászmester nagy örö­mére, aki tágasabb és jobban ellátott helyiségben irányít­hatja majd a munkát. Ez a műhely látja el az egész vá­rost süteménnyel — Milyen más éttermek állnak még a vendégek ren­delkezésére ? — Természetesen a leg­szebb a Fémnyomó kisven­déglője, és mivel a vendé­gek nagyrésze ebbe a gyár­ba jön, ez a város idegenfor­galma szempontjából is fontos. Többi kisvendéglőink­nek is nagy sikere van. Most sokan aggódnak, hogy az új étteremnek nem lesz elég for­galma. Én bízom abban, hogy — miként a szálloda eseté­ben is indokolatlanok voltak — most sem lesznek alapo­sak az aggodalmak. Minden hónapban 790—800 ember fordul meg Jászberény szállodájában, a -pár órára érkezőkről nem is beszélve. A város barátságosan, szép szobákkal, egyre kulturáltabb otthonnal fogadja őket. — bd — HiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiniiiiiiiiiii A Magyar Rádió Szolnoki Adójának műsora január 30-án Szív küldi szívnek szívesen, — A Magyar Hirdető műsora, elő­szóval: riportok, tudósítások a megye életéből. — Gyermekmű­sor. — Mezőgazdasági szaktaná­csok. Nő a szakcsoportok közös tevékenysége Szolnok megyében a dol­gozó parasztok egy része szakcsoportokba tömörült. — Ott ismerkednek meg a kö­zös munka hasznával és elő­nyével. Számos kiváló és jól dolgozó szakcsoportban nő a közös tevékenység. A tissaroffiak ez évben vetőgépet vásárolnak Tiszaroffon egy esztendő­vel ezelőtt tíz dolgozó pa­raszt fogott össze. A szakcso­port tagok 230 mázsa közös termést takarítottak be. Jö­vedelmük 5 százalékát, 3450 forintot befizettek a közös alapra. A közelmúltban elha­tározták, hogy szerszámokat, mezőgazdasági eszközöket vásárolnak. Először egy vető­gépet. Evvégi számvetés Besenyszögön Tavaly hét öntözéses nö­vénytermelői szakcsoport és egy juhtenyésztő szakcsoport működött Besenyszögön. A tagok 36 ezer forinttal nö­velték a közös vagyont. Ez évben vetőgépeket, szivaty- tyút vásároltak. A szakcso­port tagok egy része pedig elhatározta, hogy a fejlettebb termelési formát választja és a közeli napokban belép valamelyik tsz-be. A korábban működő szak­csoportok sikere is ösztönző­en hatottak az egyéhi gaz­dákra. Tavaly ősszel újabb hét ilyen kezdetlegesebb ter­melési forma alakult, s je­lenleg 14 szakcsoport mű­ködik a községben. Születési éves 1848. A moszkvai „Altáj” szál­lodában a szovjet népszámlá­lás első napján folyt le a kö­vetkező beszélgetés: — Mikor született? — 1848-ban. — Mennyi idős is most, apó? — Kérdezte csodálkoz­va Rima Korjakina negyed­éves technikumi hallgató, aki most mint összeíró végzi munkáját. — 111... és még elélek egy darabig. A pirosarcú öreg Iszak Ma- karovics Szkopin Novoszi- birszkből utazott fel Moszk­vába. Sok érdekeset mesélt. Kilencvenhat esztendeig élt Novoszibirszkben, emlékszik még arra az időre, amikor a város kicsi település volt. — Emlékszik 1861-re, a job­bágyság megszüntetésére, em­lékszik az 1897-es első orosz- országi népszámlálásra. — Ha egyet-mást el is fe­lejtettem — mondja moso­lyogva — a nővérem bizto­san emlékszik rá. ö 116 éves, s remek emlékezete van. Jöjjön el hozzánk — fe­jezi be a beszélgetést Szko­pin apó — szeretettel fogad­juk. 'ttádáití ttoltam a háztartási faáruk és edények boltjában Ahogy magamat ismerem, nem lett volna bátorságom elsőnek feltátani a számat. De mivel akadt más, aki megtörje a tűrhetetlenség jegét, csatlakoztam. Csatlakoz- tam biz én, még meg ahhoz a két szerényen öltözött asz- szonyhoz, akik kifakadtak: — Nem tudjuk, milyen bolt ez, hogy itt a magunkfajta vásárlót meg se látják. Hiába kér_ jük, a kosarat se veszik le a polcról. Csak, dünnyögnek, de a kérdésünkre nem válaszolnak. Ennyi bátorítáis után én is rákezdtem: — Harmadszor vagyok az üzletben, de még mindig csak távolról láthat­tam az árut, amit kértem. (S csodák csodája, maga az eladó is emlékezett arra, hogy néhány nappal ezelőtt azt a vesszőasztalt ő nem vette le nekem.) Aztán — mintha mi ott hárman ezt kétségbevontuk vo\na — az eladók nekiálltak bizonygatni, hogy ők is em­berek. Tekintve, hogy fele-fele arányban voltunk, vásárló sem volt több, mint eladó, nem volt, aki köztünk igazsá­got tegyen — tegyen a közvélemény. — borsi IHllllHlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllimilllllllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHI Fejlesztésre vár Cserkeszéiül fürdője Nemrég tartotta a Magyar Dermatológiai Társulat szo­kásos havi tudományos ülé­sét. Ezen dr. Faragó László, a társulat főtitkára, értékes előadása során foglalkozott Cserkeszöllő fürdőjének gyó­gyászati jelentőségével. A jódban, sóban, kénben, főleg pedig a bőrbetegségek gyó­gyításában oly nagy szerepet játszó szilikátban rendkívül gazdag, 92 fokos víz vi­lágviszonylatban is a kivá­lóak közé sorolható. Az idült bőrbetegségben szenvedőknek nem áll mód­jukban, hogy közös fürdőt használjanak; az egészsége­sek félnek a fertőzés veszé­lyétől. Magyarországon ma egyetlen olyan fürdő sincs, ahol a bőrbetegek gyógyu­lást találhatnának — a cser- keszöllői azonban igen alkal­mas lenne erre a célra. Te­kintettel arra, hogy a nép­gazdaság anyagi eszközei nem korlátlanok, egyelőre átmeneti megoldásként meg­felelne egy külön medence építése, valamint egy sátor, vagy baraktábor létesítése a bőrbetegek részére. Számuk­ra természetesen elkülönített napozót is kell biztosítani. Megyénkben a bőrbetegség elleni közdelem irányító szerve távlati tervébe vette a cserkeszöllői fürdő és tá­bor felállítását. Dr. L. B. A nap kél: 7.14 h-kor, nyugszik: 16.42 h-kor. A hold kél: 23.43 h-kor, nyugszik: 9.52 h-kor? Időjárásjelentés Várható időjárás: változó felhőzet, helyenként párásság, néhány helyen, főként kele­ten kisebb havazás, havaseső, ónoseső, mérsékelt északi szél, a hőmérséklet alig vál­tozik. Legmagasabb nappali hőmérséklet: mínusz 1—plusz 2 fok között. Távolabbi kilátások: felhős ♦ idő, kisebb havazásokkal és l esőkkel. X — MEGJELENT a „Népi ♦ Ellenőrzés”, a Központi Népi I Ellenőrzési Bizottság havi fo­lyóiratának első száma. A kiadványban többek között _Oczel János, a KNEB elnö- $ ke írt cikket a népi ellenőr- ízés eddigi eredményeiről és |a feladatokról. Gácsi János a ! kunszentmártoni járási NEB f elnöke a közérdekű bejelen- , tések vizsgálatának járási [tapasztalatairól ír a folyó- í iratban. NEGYEDSZERRE is él- \üzemszinten teljesítette ter- ! vét a szolnoki Vízügyi Igaz- Igatóság. Valószínű, ismét el- >nyeri az élüzem címet, mivel ►több tervenfelüli munkát is jvégeztek a vállalat dolgozói, [ugyanakkor egyéb tekint ét­iben is túlteljesítették a ter- \vet. iOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCCKKXXXXiPPPPOPOPOPOOOOOOOOOOOOOOOCt Itáliai úti napló Szolnok, január. 4 szerelvény lassan, ész- revétlenül lendül át a nyugalomból a nyílt pálya robogásába: a vonat hosszá­ban furcsa sóhaj szakad fel, zsebkendők lobognak, aztán, távolabb az integető kar ha­bozva visszahull: így kezdő­dik az utazás. S ahogy az ismert város és ország távo­lodik, a messzeség lassan le­pattintja mindenről a hét­köznapok szürke zománcát. Üj fényt kap a meghitt zug a sarki esspresszóban. Az ezerszer látott házakról egy idegen országban (mert az elme akaratlanul is össze­mér, viszonyít: mindent be kell állítani egy már ismert értékrendbe) sok-sok kilomé­terre az otthontól felfedez­zük, hogy szépek. Különös világításba kerül mindaz, amit az ember már megszo­kott, s ami odakinn nyuga­ton ismeretlen. Itt érteni csak meg, miért akadtak tíz­ezrek, akiknek be kellett járniok a világot, hogy meg­tudják: mit is jelent Magyar- ország. Az utazónak, aki — útle­véllel a zsebében — egy pil­lantást vet erre a világra, mely az anyagi kultúra annyi praktikus értékét te­remtette meg mára, és az emberi géniusz annyi remek­művét halmozta fel — az utazónak könnyű a dolga. Gyönyörködhet abban, ami szép — és Olaszország való­ban a szépség országa — cso­dálhatja, ami jó. De láthatja az érem másik oldalát is. Mindent láthat, mindent fel­jegyezhet — aztán hazatér. Jó a turistának — tízmil­lió külföldi érkezik látoga­tóba minden évben, a világ minden tájáról. De annak, aki nem átutazóba érkezik ide, aki nemcsak lát min­dent, hanem érez is, aki nemcsak olvassa a rendelete­ket, hanem adófizető, alkal­mazott, vagy esetleg család­fő — annak más ez az or­szág, más ez a világ. Sosem fogom elfelejteni azt a két franciát, aki a nápolyi fogas­kerekű vasút egyik kocsijá­ban izgatottan, aggódva, pén­zét többször is megszám­lálva vitatta meg a frank leértékelését. A hír azon a napon jelent meg az olasz újságokban — ök egy France Soirt olvastak, amelyet az újságárus kezéből téptek ki, amint a lap megérkezett Pá­rizsból. A fogaskerekű többi utasai fejűket csóválva be­szélgettek róla, aztán legyin­tettek a furcsa, mindent ki­fejező olasz „eh” hanggal — de ennek a két franciának létfontosságú volt az ügy. A saját pénzükről volt szó: esetleg saját olaszországi tar­tózkodásukról, vagy ki tudja, talán egész jövőjükről. Nem lehetett pontosan tudni, de azon a zsúfolt kocsin érezr tűk, mit jelent ismerni vala­mit és mit jelent: függeni valamitől. Egy ismert anekdota sze­rint egy cári udvarhölgy egyszer így áradozott Párizs­ról: „Képzeljék, ott még a kocsisok is franciául beszél­nek!” De ez — hiszen éppen itt a tréfa humora — a ko­csisnak nem érdeme és nem előnye: azért beszél fran­ciául, mert francia. Az ola­szok Olaszországban élnek, de a két nápolyi kislány, aki­ket rá szerettem volna be­szélni egy pompei kirándu­lásra, kedvetlennek mutat­kozott és inkább baráti tár­saságba mentek aznap dél­után. őket nem a műemlé­kek érdekelték Olaszország­ban, hanem saját életük. Nagyon sok embert kérdez­tem meg, de csak kevesen jártak a hagyományos tú­rista útvonalakon. A római munkás nem megy Firenzé­be, vagy Velencébe. Újság­írókkal beszéltem, akik még nem voltak Capriban: pedig aránylag nem is olyan drága az út a csodálatos tengeri sziklához. Az emberek álta­lában nem a Baedekerből is­merik saját országukat. Sőt, nem is szerepelnek a Baede- kerben, legfeljebb "A néppel való kapcsolatok” című rö­vid fejezetben, amely felso­rolja, mennyi borravalót il­lik adni és mennyire lehet bízni a szállodásokban, az utcái árusokban, a hotelt ajánló jótanácsokban — és így tovább. És így érkeznek milliók és milliók ebbe az országba. Két hét alatt, vagy két hónap alatt végigjárják a műemlékeket, a képtára­kat — és elmennek anélkül, hogy megismernék ezt a ro­konszenves, barátságos és egyszerű népet. Igen, a legtöbben a múltat tanulmányozzák az érkezők közül: ez az érdekes, a külö­nös, ez Itália varázsa. Nagy ez a múlt és fenséges. Min­dig akadtak ezen a földön te­remtő nagy szellemek, akár filozófiáról volt szó, akár bi­rodalmak alapításáról, akár márványról, akár festékről. A római császárok meghó­dították azt, az akkor még vad káoszban kavargó vilá­got, melyet Európa s Észak- Afrika jelentett, meg egy da­rab Ázsiából s amelyet tá­voli óceánok határoltak — senki sem tudta még akkor, meddig. Aztán pápák jöttek, akik az örök városból nem­csak a lelkeket akarták kor­mányozni, hanem a birodal­makat is: akik századokon át képesek voltak egyetlen templomot építeni — isten, az egyház és nem utolsósor­ban saját dicsőségükre. Fes­tők jöttek, akik felfedezték a színek és a lelkek birodalmát, költők, akik a pokolra száll­tak,, és megteremtették a poklot, — hogy felfedezhes­sék az embert. Minden ösz- szezsúfolódik ebben az or­szágban, ami nagy, és ami emberi. Ezért jönnek szünet nélkül mindenfelől, csak ép­pen kétes, hogy magyarázó jegyzetekkel és gyakorlott vezetőkkel megértik-e mind­ezt, vagy csupán azért érkez­tek, hogy később elmondhas­sák: itt is jártam. Egyetlen egyszer láttam egy leányt, aki két óra hosszat nézte mozdulatlanul Michelangelo „Pieta” című szoborkompozí­cióját. A művészek, a híva­tottak elvesznek ebben a za-1 jós és lármás külföldi tö­megben, amely fényképeket1 készít a Szent Márk téren, s \ aztán nagy albumokban őrzij a gyönyörű út emlékeit. A jelennel ez a túrista csak a „szállodai bejelentőn’ és az olasz újságok hasáb-j jain keresztül érintkezik. —i Pedig ez a jelen, a mai élet is érdekes: az olasz ember, akit két évezred kul­túrája vesz körül, s aki az* antik házakban mai életét éli, örömökkel, gondokkal éi semmi esetre sem úgy, ahog\ a festői fényképeken látszik. A festői kikötőnegyedekben1 sokszor nyomortanyák rejle-\ nek, az épülő templomok1 mögött néha egy Giuffré szé- \ dületes manipulációi, ame­lyek nehezen lennének el-\ képzelhetők más országok- < ban. Es ugyanakkor modern| problémák, bérharcok, mun-< kanélküliség, egyre olcsóbb nylon-árúk és egyre drágább la kások. Különös ország ez, [ ahol nemcsak a múlt, hanem a jelen nyugati életformába is sűrített formában talál­ható meg, nagy fényekkel és diszkréten palástolt árnyé-* kokkal. Azt szeretném elmondani, amit ebben a szép országban] láttam. BARACS DÉNES (Folytatjuk.) — MÉG A TÉLI disznó­vágások idején is több mint egy vagon húst és húskészít­ményt fogyasztanak heten­ként Szolnok városban. — AZ UTÓBBI időben többször előfordult, hogy a taxisofőrök több viteldíjat számoltak fel, mivel a taxi­órák régiek és csak szorzó­szám segítségévei lehetett megállapítani a viteldíjat. Ennek megszüntetésére az 51-es AKÖV a közeljövőben új taxaméterekkel szereli fel a közúti forgalomban közle­kedő taxikat. — TEGNAP az MSZBT klubjában ülést tartott a megyei művészeti tanács. Ez alkalommal a megyei képző- művészeti csoport munkájá­ról és a képzőművészet hely­zetéről tanácskoztak Simon Ferenc szobrászművész, a képzőművészeti csoport veze­tőjének referátuma alapján. *’-*• SZOMBATON INDÍT­JÁK útra Belgiumba a me­gyei Vágóhíd és Húsféldolgo­zó Vállalattól a negyedik va­gon pácolt lóhús szállít­mányt. Érdekes, hogy Brüsz- szelben a szín lóhúsért ma­gasabb árat fizetnék, mint a marhahúsért. — HOZZÁKEZDTEK az új Tisza-híd építéséhez. Je­lenleg a felvonulási munkák folynak. Mivel az építkezés során 140 ezer köbméter föl­det kell megmozgatni, az építő vállalat dolgozói ideig­lenes utat építenek az anyag­árokhoz. Az úthoz eddig 2000 köbméter salakot szállítottak a helyszínre. — HÉTRŐL HÉTRE vem engedte szombaton iskolába tanköteles gyermekét dr. Mé- \szöly Ferenc besenyszögi la­kos. Ezért őt 500 forint pénz­bírsággal sújtotta a szabály­sértési előadó. — TÖBB MINT 5,5 millió | forintot fordítanak idén a ’szolnoki járás 17 községének [fejlesztésére. Ebből az ösz- > szegből egyebek mellett 6000 [négyzetméter új út, 13 kilo- 1 méter járda, 4 új ártézi kút, ,4 művelődési otthon épül és ’a felújításokból bővül az is- i kólái férőhelyek és a tanter- ’mek száma. — SZOMBATON délelőtt [ankéten vitatják meg a me- [gyei. tanács művelődési cso­portjának rendezésében, az i MSZBT klubban, a párt mű­velődési politikájának irány­ielvei alapján a falusi kultú­ra helyzetét a tavaly végzett [fiatal pedagógusok, a művelőr- [dési otthonok vezetői, vala- ■ mint a falusi népközép és ; felsőiskolák vezetői. — NŐTT AZ ÖNTÖZÉSI [KEDV megyénk termelőszö­vetkezeteiben. Idén a szövet- ikezeitek terveikben 30 esöztető, ipermetező, öntöző berendezés vásárlását irányozták elő. A \tervek szerint ez évben '16 700 kh-on termelnek rizst, >5000 kh-on takarmányt és •1000 kh-on zöldségféléket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents