Szolnok Megyei Néplap, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-29 / 24. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. január 29. Ha a világon mindenki ilyen volna! Őszre új házba költözik a Márton és a Pénzes család S ok szép példáját láttuk, hallottuk már az em­berségnek. Ez nem is csoda, hiszen a mi népünk meleg­szívű, a mi dolgozóink soha nem fordítottak hátat, ha se­gítséget kértek tőlük és ha­marabb mondtak igent egy- egy jó ügy mellett, mint nemet. A segítő-készség és a meleg­szívű emberség talán egyik legszebb példáját adták azon­ban a közelmúltban a Víz­ügyi Igazgatóság dolgozói. Házat építenek két munka­társuknak: Márton Józsefnek és Pénzes Pálnak. Hogy is kezdődött? Jósze­ri nt az meg sem mondható. Az igazgató a pártszervezet­re és az Üzemi Bizottságra hárítja a kezdeményezés’;. Ott meg azt mondják: a kollek­tíva segítőkészsége. Nem tö­rekszik érdemek szerzésére senki, csak segíteni akar a maga munkájával két család baján. Mert a bajon segít, ez bi­zonyos. Hiszen Márton Jó­zsef kétévi hoszas és súlyos betegség után nemrég jött k; a kórházból, felesége pedig néhány napja került oda. Az építési anyag egy részét már összegyűjtötték, de betegség miatt a házat nem tudták felépíteni. — Építsük fel mi Márton József házát — kapott szárnyra a kezdeményezés, mikor segélyért fordult a négycsaládcs ember az igaz­gatósághoz. S azóta jelszóvá vált ez a mondat. Jóformán hívni sem kellett senkit. Az első meg­beszélés után már 60 napot vállaltak az igazgatóság dol­gozói; egyet a szabadságból, és egy vasárnapot. Az asszo­nyok sem hagyták magukat, hiszen vizet ott is kell hor­dani — érvelt Tóth Károly- né,. .amikor arról esett szó. hogy a nőket nem hívják meg a munkához. ígéri ám, de Márton József a gépészet dolgozója s mun­katársai inkább maguk sze­retnék felépíteni szaktársuk házát. Jobb lesz így — mond­ták — ez a biztos. Az igaz­gatóság meg keressen vak ki mást és a fennmaradó, akkor már 100 munkanapból épít­sen házat egy másik dolgo­zónak. Nem kellett sokáig ke­resni. Pénzes Pál hajóvezető :s régen készül már az épít­kezésre. Még a lottóval is megpróbálkozott, de a csalá­di. ház ára sehogy se-m akart összekerülni. Most aztán őszre a korábban megvásárolt anyagból felépül a kis csa­ládi ház. D e nemcsak hogy felépül, hanem — mint ahogy az igazgatóság dolgozói erős­ködnek és ebben lehet is hinni — ajtózárásig elkészül. Már a készülődések is erre vallanak. Eddig legalább ti­zenkét tervet dolgoztak ki: milyen is legyen a két ház. Márton Józsefnek betegsége miatt kell egy külön szoba, a családnak kettő, Pénzeseknél pedig csak szépíti a házat a kis hall meg az üveges ve­randa; No persze, ezek még ter­vek. A neheze a két ház fel­építése még hátra van. Erre is gondoltak. Szinte embe­renként elosztották a mun­kát. Egyik az alapgödör ásá­sánál segédkezik, másik fa­lazásnál. Hegedűs Lajos sta­tikus főmérnök és Sonkoly Béla vezető technikus pél­dául a két ház teljes ács­munkáját készítik, mert mindketten ácsok voltak va­lamikor. Nagy Lukács terv­osztályvezető pedig — aki síma falat tud rakni, — de sarkot nem —, Koltai Iván technikussal fogott össze, aki viszont a sarokrakás mesterségére esküszik. S így sorban mindenki. Még talán az is vállalt valamit a két kis fészek rakásában, aki eddig nem igen lépett előre, ha hasonlóról volt szó. A mikor ott jártunk, már több mint 200 munka­napot vállaltak a dolgozók. S hogy a szakaszmérnöksé­gek se maradjanak ki — mert ugye ebből nem lehet kimaradni — vállalták: ők majd a munka helyett más módját keresik meg a segít­ségnek, mert n«m tudnak bejárni. Hogy milyen módot keresnek, arról még nem szóltak semmit. Annyi azon­ban bizonyos: nem marad­nak ki e nemes munkából. És ha nyílik az idő, március közepén már elkezdik a Tu­lipán utcában és az Almási kertben a két kis fészek épí­tését és augusztus 20-ra a Márton és a Pénzes család olyan házba ■ költözhet be. amely az emberi melegszí- vűséget, az elvtársi segíteni- akarást hirdeti. — NI — Megdicsérjük a karcagi postásokat A közelmúltban megyei ér­tekezleten beszéltük meg a postás dolgozókkal a Szol­nok megyei Néplap terjesz­tésének problémáit. A jelen­levők akkor vállalták, hogy másfél hónap alatt a Szol­nok megyei Néplap példány­számát 2.000-rel emelik. Az értekezleten több ver­senykihívás is elhangzott, s tegnap a karcagi postások örömmel számoltak be arról, hogy vállalásukat már túl­teljesítették és 128 olvasóval növelték az előfizetők tábo­rát. A versenyben Mátyus István kézbesítő lett az első 13 példánnyal. H. Tóth Géza kézbesítő 12, Czinege István kézbesítő pedig 11 előfizetőt gyűjtött. Példát mutatott Be­ké Dezső, a karcagi postahi­vatal vezetője is. Ö 27 és U. Szabó József hírlapfelelős 15 előfizetőt gyűjtött. Nem akarnak lemaradni a nemes versenyben a szolnoki postások sem. Itt Balta Sán­dor kézbesítő eddig több, mint 40 előfizető gyűjtéssel halad az élen. F. L. Il!l!lli^lll!!!!l!ill!llllll!!illlllllllll!tf!l!lllllllli:illillll!l!llí A Magyar Rádió Szolnoki Adójának műsora január 29-én „Mikrofonnal — muzsikával” — zenés ifjúsági riportmüsor. Szer­keszti a szolnoki adó KISZ szer­vezete. JANUAR 29 Csütörtök Adél A bécsi VIT előkészületei A VII. Világifjúsági Ta­lálkozót Bécsben rendezi meg a DÍVSZ. A találkozóra hó­napok múlva kerül csak sor, de máris készülnek a KISZ bizottságok a találkozó elő­készítésére. Az idei sokban különbözik a legutóbbi, moszkvai VIT- től. Ott hazánk ifjúságát több mint ezer fiatal képvi­selte. A bécsi találkozóra kevesebb fiatal tud kijutni. Ennek oka, hogy Becs tőkés ország fővárosa, ahol a kül­döttek elszállásolása, étkez­tetése óriási összegeket vesz igénybe. Egy olyan sátortá­bor létesítése, amelyhez csak terület kell, szintén sokba kerül, mert a tulajdonosok méregdrágán aujak ki a föld­terület négyzetméterét és a vízhasználatért is jelentős összegeket kérnek. Az előze­tes számítások szerint a ki­sebb létszámú küldöttség költsége is háromszorosa lesz a moszkvai VIT-en résztvett magyar küldöttség költsége­inek. Két nemzedék tanítónénije — három halár iskolája tanyák né­SZÉLES nagy határú há­rom község: Tisza bő, Tisza- rot'f, Tiszagyenda. Az utolsó parcellák beletorkollnak a kertek alfába. A határmesgyék ütközőjé­ben, a távolságokat mérő or­szágút mellett kissé kopár őszj környezetben szerényke­dik a sárgára meszelt falú épület: három község határá­nak iskolája. Reggelente a csí­pős levegőtől kipirult arcú huszonnyolc apró emberke személyében három község — egy kis világ — ad itt egy­másnak találkozót, hogy tá­guljon a szemhatár, megnyíl­janak a történelem és egyéb tantárgyak rejtelmei. A tanítónéni, Sajka Ká- rolyné — bizonyára nem ve­szi rossznéven a megszólítást — meleg szeretettel simogat­ja végig a szöszke fejeket. Egy sem hiányzik, senki sem beteg- — siklik tekintete egyik apróságról a másikra, ki tudja hányadszor. Mert 31 éve szinte minden reggel megismétlődik ez a néma, de tengernyi szeretettől tanús­kodó jelenet a katedrát he­lyettesítő kopott kis asztal mellett, ahonnan már a mai tanulók apját-anyját is intet­te a jóra, az őszülő halántékú tanítónéni. Három évtized — kevés hí­ján egy emberöltő. Mennyi történet — tragikus és vi­dám — játszódott le a határ­ban, amíg a 7 évi munkanél­küliség után megválasztott fiatal, ambícióktól fűtött ta nítótányból kissé megtört te­kintetű tanítónéni lett. — Én is meg akartam hó­dítani hajdan a világot, — emlékezik — amikor kezem­be került a tanítói oklevél. Persze, a világhódító tervek­ből semmi sem lett. de én mégis elégedett vagyok. Ak­kor is elégedett voltam, ami­kor 50 pályázó közül engem választottak meg ide tanító­nak. Azóta 31 év telt el, és én A Szolnok megyei KISZ bizottság legutóbbi ülésén tárgyalt a VIT előkészítésé­nek fontos feladatairól. In­tézkedési tervet készítenek a Világifjúsági Találkozó me­gyei előkészületeire. A terv szerint azok a fiatalok, akik eddig jártak a VIT küldött­séggel az ifjúsági találkozó­kon, beszámolót tartanak él­ményeikről, a KISZ bizottsá­gok pedig a Világifjúsági Találkozó jelentőségét ma­gyarázó gyűléseket tartanak A Nap kél: 7.16 h-kor, nyug­szik: 16.40 h- kor. A Hold kél: 22.30 h- kor, nyugszik: 9.21 h-kor. Időjárásjelentés Várható időjárás: felhős, párás, helyenként ködös idő, ma több helyen, holnap csak néhány helyen kisebb hava­zás, havaseső, mérsékelt északi, északkeleti szél, a hőmérséklet alig változik. Legmagasabb nappali hő­mérséklet: plusz 7—plusz 4 fok között. Távolabbi kilátások: lassú enyhülés, kisebb havazások, később esők. — IDÉN TÖBB KÖNY­VET vásárolnak a kunszent­mártoni járásban, mint az elmúlt évben. A járási köny­vesbolt tavaly januárban 33.990 forintot, idén január 25-ig 42 ezer forintot for­galmazott. AZ VJERDEI ÁLLAMI GAZDASÁGBA és a zámár- szőlősi tanyaközpontba láto­gat el első útján a jászberé­nyi Déryné Kultúrotthon művelődési autója’'. Az ál­lami gazdaságban egyfelvoná- sós színművet és esztrádmű- sort mutatnak be; a tanya- központban a Janika című magyar filmet vetítik. — TÁNC ÉS SZÉPSÉG­VERSENNYEL egybekötött mintajelmezbált rendez a a kisújszállási József Attila Művelődési Otthon február 8-án este 7 órai kezdettel. A legszebb, legötletesebb jel­mezeket értékes díjakkal ju­talmazzák. — NYÁRI MENETRENDI ÉRTEKEZLETET TART a KPM Menetrendi Osztálya 1959 február 6-án délelőtt 10 órakor Szolnokon, a Jó­zsef Attila út 41. szám alatti Fűtőházi kultúrotthonban. A vállalatok dolgozói küldjék be a menetrenddel kapcsola­tos kérelmüket és javaslatai­kat, hogy azok figyelembe­vételével állapíthassák meg a nyári menetrendet. megszerettem pát. Nem egyoldalú ez a szere­tet, őt is szeretik a tanyákon. A régi növendékek még ma is visszajárnak hozzá egy-egy tanácsért, segítségét kérik, ha valami fontos dolgot akar­nak véghezvinni. Lám-lám. legutóbb is Marsi Ferenc és Kovács János — a régi nö­vendékek viszajöttek elbú­csúzni mielőtt elmentek két évre katonának. — Higyje el — mosolyítja el magát az emléken — jól­eső érzés ez. Jó tudni, hogy nem vagyok idegen az embe­reknek, jó tudni, hogy biza-, lommal vannak hozzám. j HOGYAN él? Jól, rosszul? Miikor ezt kérdeztük, furcsa tekintettel nézett ránk. S va­lahogy így fogalmazta meg a gondolatát: Mit lehet ei're mondani — nem is gondol­koztam még ezen, hiszen ha vége a tanításnak, kerékpár­ra ülök, bemegyek egyik vagy másik faluba, vagy ép­pen az iskola könyvtárából forgatok egy-egy könyvet. Nem is mond ennél többet magáról, inkább a gyerekek­ről szól. Elmondja: 31 év mun­kája meglátszik a mai gyere­keken is. Szinte ismerik a gon­dolatát, tudják a szülők is mit hogy szeret, s azt is: nem szíveli a fegyelmezetlenséget. Nincs is különösebb baj, hi­szen a tanulmányi eredmény is 3,6 körül jár, nem egy ré­gebbi tanuló került el egye­temre, vagy egyéb magasabb iskolába a kis tanteremből. Sajka Károlyné nemcsak az iskolának él. Nem túlzás azt mondani: hozzánőtt a ta­nyák életéhez. Ismeri az er- ralakók bajait is. Ezért fordult felé a bizalom a tavalyi vá­lasztásoknál, amikor tanács­tagjuknak választották. Kí­vánságai, vágyai — min' ahogy elmondta — már szin­te hunyóban vannak. Azár' — A SZOLNOKI KÖZ­TISZTASÁGI HIVATAL 40 úttisztító munkása kezdte meg tegnap reggel a hótaka­rítást. A főútvonalakon a ku­pacolással már délre végez­tek és rögtön megkezdték a hó elszállítását. — „TÖBBSINCS KIRÁLY­FI” JÁSZBERÉNYBEN. Be­nedek Elek mesejátékát feb­ruár 8-án mutatja be a Déry­né Színház úttörő színpada. A nyilvános főpróbát február elsején tartják. — MINTEGY NÉGYSZÁZ­ÖTVENEN hallgatták meg Csépán dr. Csömör Gábor megyei főorvos előadását a rákos megbetegedésekről. A nagy érdeklődésre való te­kintettel a községi Vöröske­reszt a közeljövőben újabb előadást szervez. — „A DOLGOZÓ NŐK feladatai a szocialista haza védelmében” címmel több mint 20 helyen rendez nő­gyűlést a városi nőtanács és az MHS városi vezetősége az elkövetkezendő hónapok fo­lyamán Szolnokon. Az elő­adások célja, hocv a dolgozó nőket mozgósítják a szövet­ség munkájában való rész­vételre. — JOGOSÍTVÁNY NÉL­KÜL vett részt közúti for­galomban egy Zetor vonta­tóval Gyenes Lajos nagytő­kéi lakos. A kunszentmár­toni járásbíróság közlekedés rendjét veszélyeztető bűn­tett miatt 20 napi börtön- büntetésre, átváltoztatható 400 Ft pénzbírságra ítélte. — A MEGYEI keltetőállo­mások idén több mint 2 mil­lió naposcsibét keltetnek, melyből az első 15 ezer dara­bot január 30-ig szállítják ki a termelőszövetkezeteknek. INyilMér Feleségemtől, Kaposvári San­dámé szül. Tóth Máriától 6 hó­napja külön élek és így éne sem anyagi, sem erkölcsi fele­lősséget nem vállalok. Kaposvári Sándor Szolnok *) E rovatiban közöltékért sem a szerkesztőség, sem a kiadóhi­vatal felelősséget nem vállal. ESS» JVapi postán A január 28-án beérkezett levelekre üzenjük: Darázs András Jászbe­rény. írását megkaptuk, fel­használjuk. Fáradozásait kö­szönjük. Pázmány Gáborné Mező­túr. Panaszát megvizsgáljuk az illetékes szervek segítsé­gével. Az eredményről le­vélben tájékoztatjuk, Szikszai Miklós Jászbe­rény. Kérdésére levélben adunk részletesebb felvilá­gosítást, Türelmét kérjük ad­dig is. Zilahi Gyula Szolnok. Le­velét megkaptuk. Bordás Ferencné Fegyver­nek. Ügyében érdeklődünk a levelében közölt szervnél. — Tájékoztatjuk az eredmény­ről. Id. Társi Lajos Török- szentmiklós. Panaszát meg­vizsgáljuk. A válaszadásig is kérjük szíves türelmét. Túró István Tiszabő. Ér­deklődő levelét továbbítjuk az illetékesekhez. Részlete­sebb választ küldünk. 53 pajtás levelét kaptuk meg, amelyeket átadtunk a „Úttörők Fórumá”-nak. Sze­retettel várjuk írásaitokat. HuS’vái’" Uaiald emlékeiből még szeretne elmenni az Ope rába. mert a három évtizede 'tanítói múlt alatt nem kerül erre alkalom. Szolnokra i csak évente kétszer jut el. - Mit lehetne tenni? A tanító néni azt javasolja: valami lyen megoldást kell keresni hogy a tanyák népe többszö eljusson a városba, s kicsi kapjon abból, amit a váró nyújt. Nem nagy kívánsá ez. Bízunk abban: a tanító néni kívánsága eljut odt ahol megtalálják a módjá' hogy még közelebb hozzák tanyák népét a városhoz. — nagy — • ! A megyei KISZ bizottság felhívással fordult a KISZ alapszervezetekhez, hogy ere- Ijükhöz, lehetőségükhöz mér- i ten járuljanak majd hozzá a ■ i magyar VIT küldöttség köll- ;> ségelhek fedezéséhez. A KISZ t: nem várhatja el, hogy küi- ;; dottségének költségeit teljes . egészében az állam viselje, ezért az alapszervezeteknok I hozzá kell járulniok a VIT alaphoz. Az anyagi hozzá­járulás mértéke nem megha­tározott. Az üzemekben fo­kozzák a takarékossági moz- 3 galmat, vállaljanak közösen '; üzemen belüli munkát és annak értekét ajánlják fel a ,> VIT alapra. A területi, fa- lusi alapszervezetek pedig i; kultúrműsorok, táncestek be- < vételével járuljanak a költ- * ségek fedezéséhez. 1Mindenki úgy tudja, e 100 évet betöltött Pa+iki Jánosról Jászapátiban: vág latinak az esze mindig, mint a 1borotva, csak a füle rest már !kissé. Nincs mit csodálni, sok- 'mindent hallania kellett en- ,nek a külvilág érzékelésére 'szánt szervnek egy évszázad ialatt. Merthát régen volt az, 'még legénykorában, amikor iakkora búzakévéket kötöttek 'a jászok, hogy a villanyelet iföldbe szúrták, úgy emelték a 'kocsira, különben összerop- tpaht volna a fényért kérge- jstíő fahusáng. Dehát az je­lentette a legényvirtust akko­riban. S az is a legényvizsgá­ihoz *tartozott: végig birla-e Ja „nyomtatást”. Századunk >kombájnhoz szokott embere Japai elbeszélésekből is regé­inek tartja már az egykori Jgabonacséplés eme fajtáját. J Pedig Pataki János még lcsinálta. Kinn a mezön le le­ürítették a száraz gabonát, s itapostatták a lovakkal, éjjel- knappal. így, ahogy mondom, ymég éjjel is holdvilágnál. S iha ez elaludt a felhők mögött, 5pislákoló lámpafénnyel ját­szottak. Egy-két órahosszát, j! ha aludtak a nyomtatók, s akkor is terméskövet tettek jfejük alá, nehogy mélyen el­r S9iin rlíi 7l* írni íii/f. J ták megkeresni szűkös ke- • nyerüket. | S milyen volt az éleim e- ' zés? Görbét ettek napszámra. ’ Legtöbbször kézi darálóval aprított kukoricalisztből sü- 1 főtték ezt az élelmiszeralkal- matosságot, de akkorára, mint \ egy cipó. Azzal megtöltötték a boglyas kemencét, s ahogy kisült, zsákba vagy kaslUíba , rakták, s ki-ki ahogy meg- ’ éhezett, sorban járult a gör- " hés éléstár elé. '. Azon nevelték a kemény- i kötésű jász-huszárokat. Ke­serves dolog volt az a hu- 1 szárság is. Ferenc Jóska ka- ■ tonája volt az öreg. Szidja is i eleget a fenséges császárt.- Sok átkot hullatott már fél- , évszázad óta még a haló po- > rára is. Nem bocsátja meg , neki, hogy Aradra vitette 6- évre, távol hazájától, távol , mindenkitől. Nem egyebet, s mint a faji ellentétek szitását c célozták azzal, hogy német- ajkúakhoz kvártélyozták be- őket. Hát bizony, őt is majdnem leütötték Aradon. Lovát pu­colta éppen az istállóban, ahogy berepült a vasvilla, s a véletlennek köszönheti, hogy a lovát érte. Jelentette parancsnokának, ráförmedt az mennydörgőén: — Mire való a kardja? Nem tudja, hogy a katona csak a kardjával barátkozhat a paraszttal. Dehát aki annak született, a császár mundérjában sem tagadhatta meg. Hiába volt a németnyelvű komendó is, ak­kor érezte jól magát az el­árvult katona, ha magára ma­radhatott egy-egy földijével, s tehetetlenségükben közösen átkozták azt a csúnya, világot. S az volt a nagy öröm-, amikor ,,örökös szabadságra’’ (leszerelt) engedték az öreg katonát. Sírva búcsúzott „fiá­tól”. A dualizmus hadseregé­ben ugyanis minden öreg ka­tona mellé újoncot osztottak be. Ök voltak az idősebbek jy'o aztán, a lakodalom. Örökbe fogadott árva- lányt vezetett a szülői házhoz. Hízott ökröt sütöttek a nász­nép vendégelésére, s két na­pig dáridóztak dudaszó mel­lett. Azt tartották akkor: Jó lagzit, még ha beleszakadunk is,. Bizony el is kelt volna az ökör ára az új pár kezdő va­gyonkájaként, hiszen három és fél hold föld melletti nap­számos munkával nevelt fel tizenkét családot huszár Pa­taki János, akik közül ötöt túlélt már. Mert János bácsit a feszí­tett munka, a szegényes élet nem tudta megtörni. Csodá­lattal emlegetik a környék­beliek, még 70 éves korában is együtt kapáit, kaszált fiai­val. A jászapáti tanyavilág­ban tisztelettel néznek az egykori fazsindelyes házra, ahol egy évszázadot már egy évvel toldotta meg az a fe­hér bajuszú öreg. A közeli tanyák ifjabb generációja gyakran kopogtat be a száza­dos hajlékon, hogy: —-yU:Sé\je el, János bácsi, mi”tmnden történt száz év alatt. BORSFÁK LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents