Szolnok Megyei Néplap, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-25 / 21. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. január 25. A falusi értelmiség megtisztelő feladatáról A KULTÚRA hatalmas jelentőségéről a szocializmus építésében ma már szinte felesleges bizonygatni. A korszerű ipar és mezőgazdaság megteremtése, a mező- gazdaság szocialista átszervezése, a régi világ szellemi örökségének kiűzése az emberek tudatából — hatalmas feladat, amelyben méltó szerephez juthat mindenki, akinek szívügye a szocializmus győzelme, aki együtt akar haladni az egész néppel. A fenti célokat csak a kul- túrális nevelés, a tudat átformálása, a fejlett módszerek elterjesztése, az ízlés nevelése segítségével lehet elérni. A munkásosztály ilyenirányú nevelése mellett a falun van kiemelkedő jelentősége a technikai és humán kultúra elterjesztésének. A műveltségre való igény megteremtésének munkája és a kialakuló igények kielégítése a falusi értelmiség megtisztelő feladata. A tanító, az orvos, az agronómus nem elégedhet meg azzal, hogy elvégzi a munkáját, az a feladat is rá vár, hogy előadások tartásával, beszélgetések során, kultúra1 is munkában való aktiv részvétellel segítse elő a szocialista tudat kialakulását. MEGYÉNK általános helyzete megszabja a kulturális munka fő feladatait falun. Megyénkben a szocialista szektor, a szántóterület több mint 50 százalékát teszi ki. A termelőszövetkezeti parasztságnak, a gépállomási, állami gazdasági dolgozóknak új módon kell termelniük, sőt új módon kell élniök is. A gazdálkodás fejlett módszereire, a szocialista műveltség alapjaira éppen a falu értelmiségi dolgozói taníthatják meg a szocialista szektorban működő parasztságot. De nem lysebbek a feladatok az egyénileg dolgozó parasztság nevelésében sem. Itt a maradiságot, a babonát, a megcsontosodott kispolgári tudatot kell legyőznie annak, aki falun a neveléssel foglalkozik. Nem mondhatjuk el, hogy ezen a téren minden rendben lenne a mi megyénkben. Igaz, minden faluban akad két-három, sőt néhány helyen több olyan értelmiségi, rendszerint a pedagógusok közül, aki belekapcsolódik a falu kultúrális életébe, előadásokat tart, kultúrcsopor- tot szervez, vagy abban részt- vesz, ezüstkalászos tanfolyamon — mint előadó műkö- ködik. Ezek az emberek jó kapcsolatot tartanak fenn a parasztsággal, elbeszélgetnek velük, meghallgatják problé- máiakat, legjobb tudásuk szerint igyekeznek azon segíteni. Különösen jó munkát végeznek ezen a téren a kommunista értelmiségiek. Bartyik István igazgató-tanító Tiszainokán, dr. Kertész Dénes állatorvos Cibakházán, Nagy Dezső tanár Ti- szaderzsen mintaképei a falun dolgozó értelmiségieknek. AZONBAN nem mindenütt és nem mindenkinél ilyen rózsás a helyzet. A falusi értelmiség jórésze ma- gábazárkózik, bizalmatlan, nehezen mozdítható. Még a pedagógusok között is, akik igen sokat mozognak az emberek között, tapasztalható ilyenirányú zárkózottság. — Ezek az emberek nemcsak hogy maguk nem dolgoznak, de igen sok ecetben akadályozzák a munkát, amelyet a lelkesen dolgozó értelmiségiek kifejtenének. Akadályozzák szkeptikus megjegyzésekkel, elkedvetlen. -essél, hitetlenséggel. Ezek azok az emberek, akik másokat nem művelnek, de magukat sem művelik, és elmaradnak a világ szédületes fejlődésétől. Pedig az ő munkájukra is szükség van. A művelődés- politikai irányelvek faluról szóló téziseit nem kis munka megvalósítani, a gyakorlatba átültetni. Ehhez sokkal több kultúrális munkásra van szükség, mint ameny- nyi eddig dolgozik a falun. Párt- és tanácsszerveinknek is hozzá kell járulnia a kultúrális irányelvek megvalósításáért folytatott harc sikeréhez. Az értelmiségiek meggyőzésével, a körülöttük kialakult és munkájukat sok esetben megbénító bizalmatlanság feloldásával, megszüntetésével jelentős lépést tehetnek előre afelé, hogy falun minden egyes értelmiségi ellássa megtisztelő feladatát: az egyszerű nép tudatának szocialista átformálását, korszerűen gazdálkodó, új módon gondolkozó szocialista szellemű parasztság megteremtésének elősegítését. INTO EMLEKJEL: BUCHENWALD Johannes R. Becher emléksorai Végtelen kínok, fájdalmak útja Szörnyű haláltábor, feléd vezet. Barakjaid gyötrelmeknek kútja. Sötétben is izzó emlékezet. Áll a bitó, jelkép ez a korra... Gyalázat idejét sose feledd! Emlékezzél mindig Buchenwaldra! Miért küldettetek ide, mondd hát? „Ki igazat szólt, gyanússá lett, Elítélt, ki látta népe sorsát, S jövőjét védőn pártjára kelt — Sorsa lett az éft tőrfő fogság, De lelke nem tört meg, míg szíve vert!" Kínokban is alkotó igazság! Ó, a kövek is jajgatva zengnek! Követ tör az átkozott sereg Kőre hullnak az elkínzott testek. Az óra, perc ólomlábon pereg . .. Hány év még a száműzetés éve? Némethon, mosd le szégyen-bélyeged!? Mikor jő el gyötrelmünknek vége? Ki nem képes tovább a robotra, Taligával nyeli el a mélység!... Lélekben ép, testben összerogyva. Ö, gyűlölt embertelen keménység! A taliga jön-megy, ide-oda ..: Előttünk lengjen mindig e rémség: Ne feledd el többé, soha-soha! Ök helyt álltak nyomorúságunkban S minden áldozat erővé vált. A zászló vörösen virítva lobban A rabnép titokban egységben állt: „Mindent, ami történt megbosszulunk!” És e jelszó szájról szájra szállt: % „Fogjuk a fegyvert! Eljött a napunk!" Köszöntünk Thälmann, népünk nagy fia' Rajongón, büszkén tekintünk mi rád. Körös-körül ünneplők hangja, Együtt éneklik a népek dalát — A sokféle nép egyet akarva: „Es nemzetközivé lesz a világ!" Thälmann tartja a zászlót magasra. Mit Thälmann látott, bekövetkezett. Áldozatok a sírból kiszálltak, Megcsillantak a rejtett fegyverek. Nézd, mily hosszú hadi-rendbe álltak. Egy emléknek sokféle alakja Halottak intenek multiból a mának: — „Emlékezzél mindig Buchenwaldra!” Johan.cs R. Becher a nemrég elhunyt nagy német kommunista költő írta ezeket az emléksorokat a Dante poklánál Is sokkal szörnyűbb buchenwaldl tábor emlékkövére, amelyet a többmillió kivégzett mártír szenvedéseinek színhelyén emelt a népek kegyelete. A vers most jelenik meg először magyar nyelven. Dr. Kertész Dénes cibakházai állatorvos hozta németországi tanulmányút járói. A műfordítás is az ő munkája. NAGY ISTVÁN: A bizonyosság megérése A földre dőltem, új titkot kerestem, mint hitevesztett hűtlen istenét. Fűvel takartam láztól égő testem, mint az esett lány áldott szégyenét. Ott fenn fölöttem sárga arany tányér; cinkos mosollyal vigyorgott a hold. Kámfenyített, mintha sugaráért bért követelne: pajkos vén kohold. Hallgattam csendben — halk ciripelés — tücsök mutált a sűrű csenden át, sejtésnyi húron, rögnyl kis zenész komponálta a bizon yság dalát. Ö már tudta: hajnalra dér lesz és ez fűtötte parány ösztönét. Én még kétkedtem: lehet tévedés ez s kigúnyoltam a csöppnyi kis zenészt. Ahogy ő fújta: hajnalra dér lett, finom ezüstpor ült az ágakon. És a kétkedés bizonysággá érett, bennem akkor az őszi hajnalon. Szerkesztői üzenetek Tóth Antal, Szajol. A gondolat szép, a kivitel azonban kezdetleges. Emellett van valami régies, kicsit Pósabácsis íze a versnek. Olvassa sokat a mai magyar költők verseit. Ifj. Vereb Imre, Szolnok. Beküldött versei nem ütik meg a közlés mértékét. A szabad vers nem jelent teljes prózaiságot a mondanivalóban és a ritmusban. Olvassa el Walt Whitman verseit, azonnal rájön a különbségre. Antalfi István, Kecskemét. Versei közül a „Bálon" és a „Félhomályban’1 címűket a közlendők közé soroltuk be. Majoros László. Török- szentmiklós. Beküldött verse sajnos, aktualitását vesztette. Az ilyenfajta életképek megírásához több gondosságra, nagyobb művészi formakészségre van szükség. Bodnár László, Szajol. — Versei és beküldött novellája a közlés mértékét nem ütik meg, és még az előző küldeményekhez képest is visszaesést jelentenek. „A szerelmesek találkozása” című vers erőltetett mondanivaló- jú, képei, hasonlatai nehézkeseik. A szabad versnek is vannak törvényei. Ez pedig azokat sam tartja be. „összedőlt házasság" című novellája érdekes témát dolgoz fel, de valahogyan nincs befejezve. A gördülékeny mondatok közé egy-egy suta, henye mondatrész lopózik uncíi-un- talan. Sokkal nagyobb műgonddal dolgozzék, ha sikert akar elérni. Kérje ki valamelyik magyar szakos pedagógus tanácsait is. Bolgár Bóján: Szodoma kapusa (Európa). Kb. 352 oldal, kötve: 21.50 Ft. A világcsavargó Arabovot a háború húsz év után haza- s.odorja Szófiába, ahol — képzettség hiányában — egy nagy bérház portása lesz. Ezt a házat — Arabov, a regény főszereplője nevezi el Szodomának. MuteüemtátoQatá? Chiovini Ferenc szolnoki festőművész műtermében /fz idén tölti be hatvana- Cx difc életévét Chiovini Ferenc szolnoki festőművész s a hat évtizedből több mint harminchárom évet töltött el komoly és eredményes alkotómunkával a szolnoki Művésztelepen. A telep doyenjének élete színe hozzánőtt és egybeesik a telep történetével. Egy évvel a főiskola elvégzése után, 1926-ban került Szolnokra, a Művésztelepre. Mint fiatal festő járt Becsben és Olaszországban tanulmányúton. Régi barátság fűzte Fényes Adolfhoz, Zombori Lajoshoz, Aba-Novák Vilmoshoz, Pólya Tiborhoz és sok más neves festőhöz, Zá- dor Istvánhoz, Vidovszki Bélához, Istókovics Kálmánhoz és Borbereki Kovács Zoltánhoz. Ezt a baráti légkört minden nap humorral fűszerezték, még a legnehezebb időkben is, vagy talán éppen akkor legjobban, Se szeri, se száma a oknak a humoros történeteknek, amelyek a szolnoki telepen ebben az időben lezajlottak. A telep népszerű Feri bácsija szinte összekötő szerepet tölt be az oly nagyhírű szolnoki Művésztelep régi és fiatal művészgenerációja között. Most itt ül előttünk egy karosszékben a műterem egyik sarkában és beszélgetünk. Kpzben pedig sorra mutatja meg a képeket, régi és újabb alkotásokat. Az egyik kép lakodalmas menetet ábrázol a téli falusi utcán. Az apró házaik között szántalpas kocsikon ül a lakodalmas társaság és jókedvűen dalol. A falak és kerítések mellett kíváncsi emberek nézik a vidám múlatozó- kat. Egy másik kép a faluvégi vásárt örökíti meg. Előtérben lovaskocsi, háttérben nézgelődó, alkudozó emberek. Élénk, mozgalmas kompozíció. Hátrébb a falon a tiszaparti tájak szépsége bontakozik ki szemünk előtt. Bárkák a Tiszán című festménye a szolnoki Tiszapart csodás hangulatát tükrözi. De újabb témájú képeket is látunk az egyik helyen. Az Aszfaltozok című kompozíciója a városi utcák névtelen hőseit örökíti meg a néző számára. A nagy hőségtől fél- meztelenref vetkőzött munkások öntik és simítják a gépben felolvasztott aszfaltot.. A látvány forróságtól izzó légkörét a festő nagy művészi gonddal örökítette meg. Az alakok monumentálisak és kifejezőek. Érzik rajta, hogy a mű élményből fakadt. /J művész egymásután C'É rakja elébiink a képeket s közben csendben hallgatjuk szavait: — Gyermekkoromtól kezdve nagy szeretettel festem meg a Szolnokkor nyéki nép és tájak szépségét és életéi. A realizmus lényegét érzem most is és kívánom megfesteni a jövőben is. Szeretem az alföldi, szolnokkömyéki vidéket, hiszen itt születtem a szomszédos Besenyszögön, és ezen a vidéken éltem le eddigi életem nagy részét, gyermekkoromtól egészen mostanáig. Piaci képek, zagyvamenti tájak, tabáni házak, vásárok mind érdekelnek és mindent megfestek, amire a környezet élményt ad. — Alkotómunkája mellett jut-e ideje a fiatalabbak, tanítására? — Hetenként két alkalommal tanítok rajzot a Dolgozók Képzőművészeti Körén. Ez több dolgozónak segítséget jelent, akik az ott tanultakat a mindennapi munkájukban hasznosítani tudják. Emellett bizonyos vizuális műveltségre is szert tesznek a rajzolás művészetén keresztül. — Es hogyan látja a telep fiatalabb művészeinek a munkáját ? — A szolnoki Művészttlep nívóját mindenkor a benne működő művészek alkotásainak súlya döntötte el. Az újabban letelepült fiatalok a tárlatókon, országos kiállításokon már számtalan esetben be bizonyították tehetségű két. A fiatalabb korú művészek közül nem egy hozott el a fővárosból és más helyekről díjat és elismerést. Az ő további fejlődésüktől függ a telep jövője és én bízom bennük. Amikor a művész távolabbi terveiről érdeklődünk, így válaszol: — Ezévi tervemet döntő részben a kiállításokra való felkészülés teszi ki. Elsőnek az Április 4-én megnyíló pécsi gyűjteményes képzőművészeti kiállításom anyagát készítem elő. Ez a kiállítás kívánja ápolni a dunántúli és alföldi festők kapcsolatát, mert ugyanebben az időszakban Haraszti Pál pécsi festő mutatja be nálunk kollekcióját. Ugyanekkor még erre az évre Szegedre és Hódmezővásárhelyre is kaptam meghívást. Majd az év végén a szolnoki Damjanich-múzeum rendez munkáimból gyűjteményes kiállítást. /ffhiovini Ferenc művei híven tükrözik a szolnokkömyéki tájak embereinek életét, munkáját. A festő e táj és emberének nagy ismerője. Témái között a rozzant halászbárkáktől az újonnan épült házakig, s ami tipikus és a szolnokkömyéki életre jellemző minden megtalálható. A szolnoki iskola egyik legkiválóbb képviselője. Beszélgetés közben észre sem vesszük, hogy közben be- alkonyodik. Lassan beborít bennünke, a korán érkező téli esték csendes homálya. Az idő későre jár. Mennünk kell. Búcsúzóul még hadd kívánjunk a művész 60. születésnapjára jó egészséget és sok eredményekben gazdag esztendőt a további alkotómunkájához. — cs —