Szolnok Megyei Néplap, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-23 / 19. szám

uw». Januar io.

&/OLNCK MEukU AU* LAP

i tények makacs dolgok

— Válasz Nagyivánra —

Korábban, néhány héttel ezelőtt érkezett az első levél. A Vörös Hajnal Tsz- ből küldték. Segítséget kértek. írásukban azt panaszolták, hogy nem kapnak a községi tanács vb-től elegendő támogatást. A Tiszafüredi Járás} Tanács Végrehajtó Bizottsága kiutalt számukra irodahelyiséget, azonban a helyi vezetők ennek a határozatnak nem szereztek érvényt.

Ennek a levélnek a nyomán a Szolnok megyei Néplap cikket írt arról a helytelen szemléletről, amely egy-egy községben egyikmásik vezető részéről tapasztalható. Arról, hogy nem ismerik fel egy-egy közös gazdaság megalakulásának jelentőségét, s ahelyett, hogy az első lépéseket megsokszorozott erővel segítenék — bizony közömbösek.

Erre a pótolható hiányosságra hívtuk fel a nagyiváni vezetők figyelmét annak a régi mondásnak érvényesítésével, amelyik úgy szól: „Fiamnak mondom, de a menyem is értsen belőle”. Vagyishát: ne csak a nagy- ivániak, hanem mások is okuljanak. — A cikk tehát megjelent. S később — mint ahogy erre számítani' lehetett — a nagyiváni községi tanács végrehajtó bizottságának elnökétől megérkezett a válasz. Ez a válasz azonban a bírálatból nem ismert el semmit. Ez egyébként különös és érthetetlen, újból csak azt igazolja, hogy Nagyivánon a szemlélettel baj van.

A községi tanács vb elnöke egyebek között a következőket írta levelében: „A cikkből az tűnik ki, hogy mi a Vörös Hajnal Tsz-t megalakulása óta csak szavakkal segítettük. A cikkíró megálMagyar műszerek a moszkvai nemzetközi mezőgazdasági műszerkiállításon

A Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusának tiszteletére öt ország — a Szovjetunió, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia és Magyarország — vándor- kiállítást rendez a szocialista mezőgazdaságban alkalmazott, s az ott felhasználható műszerekből. A kiállítás célja, hogy a rendelő országok szakemberei, tudósai megismerjék a másik országnak a mezőgazdaság műszerezettségében elért fejlődését, eredményeit.

A vándorkiállítás január 25-én Moszkvában mutatkozik be. A Metrimpex Magyar Műszeripari Külkereskedelmi Vállalat körülbelül kétszáz különféle műszert állít ki, köztük a Rajkaiféle gabonaszeletelőt. A vándorkiállítást augusztusban Lipcsében, októberben és novemberben Varsóban, 1960 februárjában — márciusában Budapesten, 1960 júniusában —júliusában pedig Prágában rendezik meg. (MTI.)

f\ legokosabb ember a kisbíró

— de akinek sok a pénze, az még okosabb

Érdekes emberek, érdekes vélemények Jász fény szar un

Ha valahol, hát itt ebben a községben valóban nagyon közvetlenek, barátságosak az emberek. Ez igaz. — Szívesen szóbaállnak bárkivel.

Este van. Pádár elvtárs, a tanácselnök moziba ment, a párttitkár elvtárs otthon, családja körében. Ne zavarjuk őket. Beszélgessünk azokkal, akikkel éppen találkozunk. S feltettünk néhány érdekes kérdést. Ki a szövetkezeti kocsma legszorgalmasabb látogatója, ki a legokosabb és ki a legbüszkébb ember a községben.

Legénycsapat megy a vendéglő felé, biliárd ózni akarnak. Nos, tőlük kérdezősködünk előbb.

— Ki a legokosabb? — nevetnek a legények. — Ki lehetne más, mint István bácsi, Annus István, a kisbíró. Vagyis a községi tanács hivatalsegédje. Annak nem lehet olyant mondani, amit nem tud. Fejből ismeri Jászfény- szaru valamennyi lakóját,. s azt is megmondja, ki melyük utcában, milyen szám alatt lakik. — Megmondja, még ha álmából költik fel, akikor is.

Hát ne vitatkozzunk a legényekkel, maradjon továbbra is Annus István bátyánk a falu legokosabb embere,

mert mitagadás, tudomány kell ám mindahhoz, amit ő észben tart.

S a kocsma leghűségesebb vendége? Közfelkiáltással Schmál János szakira, a kiváló borbély- és fodrászmesterre szavaznak. Ezt mások is megerősítik. (Nem illik elárulni, hogy kik, mert még harag lesz a vége.)

Schmál szaki most éppen nem a vendéglőben, hanem a borbélyüzletben buzgólkod k.

— Kérném tisztelettel, az a legokosabb, akinek sok pénze van — hangzik a lakonikus rövidségű válasz. Hm., hm. Ebben is van valami igazság. A. borbélyüzlet egyik sarkában néhány parasztember,

Kimagasló eredményt ért el a Jármíravító

A szolnoki Járműjavító jól dolgozott a múlt évben. Ezt a termelési mutatók is bizonyítják. Az éves tervet 102,5 százalékkal zárták, ami igen jónak mondható. A termelési terv túlteljesítésével arányosan alakultak a többi mutatók is.

Az egyik legeredményesebb hónap december volt.

A negyedévek közül az utolsó emelkedik ki.

Hónapról-hónapi'a egyenletesen fejlődtek az üzem termelési és gazdasági eredményei. A mozdonyosztály a kisebb

Bíznak benne az emberek

CIBAKHAZÁN a legkisebb gyermeknek is felderül a képe, ha dr. Kertész Dénes állatorvos felől érdeklődünk. Készségesen mutatják meg a takaros kis házat, ahol lakik. Szerencsénk van, otthon találjuk. Ez — mint felesége mondja — a legnagyobb ritkaság, mert szüntelenül a rábízott körzetet: Cibakháza és Nagyrév tsz-eit, az egyéni parasztok istállóit járja. ;

Kíváncsian nézegetünk kö-' rül az ízlésesen berendezett: igen barátságos meleg családi Jj otthon képét nyújtó házban.' Egy négyéves kisfiú és egy kétéves kislány néz kissé gyanakodva minket, amikor! körülsétálunk a szobán, megnézzük a fejlett ízlésre valló festményeket, — a három könyvszekrényt, .— amelyben egy járási könyvtárnak isX díszére váló mennyiségű és® minőségű könyv található.

— Talán csodálkoznak —® mondja mosolyogva dr. Kertész — hogy egy állatorvos' lakásában ennyi sok, a gyakorlati tudománytól elütő könyv, festmény található. De higyje meg, ha eredmé-í nyeim vannak, akkor első sor-! ban ezeknek köszönhetem. — Érdeklődöm az irodalom, a képzőművészet iránt és ez az; érdeklődés egy pillanatra sem ’ hagy belesüppedni a provin- ciajizmusba, a sárba, az egy-j hangúságba. Persze, — mu-3 tat az íróasztalára — amint? látja, szakkönyvek és szakfo-3> lyóiratok is szép számban ta-5 lálható.

— SZERETEM az embere-5 két — folytatja — és meg-? győződésem, hogy lehet és ? kell is falun kultúrát terem-« teni. Csak egy bizonyítékot irodalmi előadást tartottam1 az elmúlt évben és erre az, előadásra ötszázötvenen gyűltek össze. Petőfi útjáról beszéltem az indulástól a forradalomig. Soha lelkesebb hallgatóságom nem volt, mint ép-3 pen itt, ennek a falunak a i pépe. Persze, nemcsak ebből"

következtetek, hanem azokból a beszélgetésekből, amelyeket az emberek között folytatok. — Tanácstag vagyok, résztveszek a népfront kulturális bizottságában, a szociálpolitikai állandó bizottság titkáraként is dolgozom.

Dr. Kertész Dénes ismert ember a környéken. Mindenütt vannak barátai, tisztelői. Ennek nincs is különös titka, mindössze annyi, hogy sokat dolgozik és komoly problémát jelent neki a falusi ember gondja-baja. — Munkáját és emberi egyéniségét mérlegre téve a híres francia film némileg megvál tozott címe jut az eszünkbe: Ha a falusi értelmiség mind ilyen volna... • ht

és nagyobb mozdony javításból 302-őt végzett el, eggyel többet a tervezettnél.

A személykocsi osztály 37 új acélvázas kocsit épített fel, eggyel többet a tervezettnél. A nagyfővizsga, fővizsga és futó javításból mintegy 950-et adott át a forgalomnak. Podgyászkocsi és E kocsi átalakítást 367-et végeztek.

A teherkocsi osztály sem szégyenkezhet az éves eredményeivel.

A különböző javítási nemekbe sorolt kocsikból a tervezett 9478-al szemben 9740 kocsit javítottak meg.

A Járműjavítónak a vontató és vontatott járművek javításán túlmenőleg feladata van a vasút korszerűsítésében is. Ezzel az elmúlt évben nem nagyon dicsekedhetnek. Itt azonban meg kell azt is jegyezni, hogy a terv nemteljesítése a vállalaton kívülálló okokból történt.

Egyes korszerűsítési feladatoknál. ahol a központi anyagellátás biztosította az alkatrészeket, ott túlteljesítésről beszélhet a vállalat.

Ilyen korszerűsítések például a FSA kenőszivattyú szerelése, amiben 120 százalékot értek el vagy a tömlősvizkap- csolat 'szerelés, amiből 175 százalékos teljesítményt produkáltak.

A mozdenyosztálynak mé csak sikerült a 12 korszerűsítési feladatból ötöj túlteljesíteni. de a kocsiosztály 10-ből csupán kettőt tudott száz százalékra megvalósítani. így a teherkocsi korszerűsítésnél olyan fontos munkák maradtak el, mint a 65 tonnás vonókészülék szerelés, amit 33 százalékban tudtak csak teljesíteni.

A vállalat a termelékenységnél legmagasabb szintet ugyancsak az év utolsó hónapjában érte el. Ekkor a termelékenység 105,37 százalék volt.

Éves viszonylatban a termelékenységi terv valóra- váltása 100.53 százalékra alakult.

A december havi jó eredmények lehetővé tették, hogy minőségi prémium címén 145 ezer forintot fizessenek ki a dolgozóknak.

Fazekas Vencel, Oroszt János, Pető Zoltán és még többen sakkoznak. Schmál szaki pedig arról nyilatkozik, mit olvas szívesen az újságokból.

— Mindenesetre a cikkeket olvasom elsősorban — így mondta. És még elsorolja, hogy neki az ég-világon minden tetszik, ami az újságban található. Kissé túloz, a kollégáik mosolyogva hallgatják, s valaki félhangosan tesz is megjegyzést: „Pácba van «s öreg!” Hogy ez mit jelent, nehéz eltalálni. Talán éppen azt, hogy Schmál szaki kezében ritka vendég az újság. „Tájékozottsága” legalábbis erre vall.

Közbeszól Zentai István. Inkább csak azért, hogy szak- társát kisegítse zavarából.

— Én a világpolitikát kedvelem legjobban. Most különösen nagy figyelemmel olvasgattam a Szovjetunió elnökének (?) amerikai látogatását.

Ezt meg már Pető Zoltán, az egyik sakkozó nem állhatja szó nélkül és csípősen

megjegyzi:

— Mikoján elvtárs minisztere Inökhelyettes.

Különben Pető Zoltánnak is az a véleménye, hogy okos ember a kisbíró, de akinek sok pénze van, az még okosabb. Azonkívül az újságolvasásról így nyilatkozik:

— Aki nem olvas, az keveset tud — ezzel a maga részéről be is fejezte a disputát, de mivel újságírókkal hozta frtsze a jósors, néhány perc múlva elmesél egy történetet, arról, hogy ő milyen ember.

— Nem tudom, hallotta-e? 18 500 forintot találtam. Smít gondol, mit csináltam? Visz- szaadtam gazdájának.. s

Pető Zoltán ezért minden elismerést megérdemel.

Csendes a falu, a sakkozók még betérnek egy pohár sörre, legtöbb ház ablakszeme sötéten „néz” a járdára, alszanak a nepek. De*a kultúr- otthonban az iskolában, a szövetkezeti étteremben még nem álmosak. Különösen most nem hegy közöttük buz- gólkodiik a Szolnok megyei Néplap fotóriportere. Mit látott a fényképezőgép lencséje? Ezt majd vasárnap áruljuk el olvasóinknak.

— szp —.

Éppen azzal foglalatoskodott Kovács Gáspárné, hogy egy kis petróleummal táplálja a bádoglámpa gyomrát, amikor az ajtóban álló Törökné megszólalt.

— Te, Mari! Gyün az urad. Most fordult be a bejáróra. Add hamar a szatyromat, én már megyek is.

Térült-fordult a takaros-faros Törökné a konyhában, s máris út- rakészen állott.

— Ha nem lesz itthon az urad, majd eljövök máskor is, de te is átnézhetsz néha hozzánk. Tudod, kedves vendég vagy.

Azzal már kint is volt a pitvarba és indult a szérűskert mellett vezető dűlőn a szövetkezeti tanyák felé.

Kovács Gáspárné, az apró kony- haablakból kísérte szemmel leánykori barátnőjét. Elnézte ruganyos járását, az új báránybőrbundát, amit nemrég kapott férjétől, s a lábára feszülő puha bőrcsizmát, amellyel kecsesen lépdelt a fagyos rögöm.

— Hát igen neki jobban telik — sóhajtott és fáradt mozdulattal tette le az útból a morzsolt kukoricával telt kast.

A kocsi érkezését a feketeszőrű komondor nagy ugatással fogadta. Az asszony is kiment a gémeskút mellé és segített urának a lovak leszerszámozásánál.

— Nyolcszáz forinttal lettünk szegényebbek — mutatott a gazda az újjáalakított lószerszámra. — Elég drágán dolgozik a szíj jártó. Tavasz előtt még a kocsit és a vetőgépet is rendbe kell hozatni

— Erre megy el a hízó ára is. Mindig pusziul, romlik valami — zsörtölődött az asszony.

— Ott a hízóbika, kapunk még azért néhány ezrest — válaszolt a gazda.

— Ha bele nem üt a dög — repUkázott az asszony.

Erre aztán nem szólt semmit Kovács Gáspár. Bevezette a lovakat az istállóba, hajított eléjük két villa szénát, a jászol alját megszórta zabbal és benyitott a konyhába.

— Vendéged volt? — kérdezte az asszonyt.

Kovácsné az urára nézett. A szentébe. Annak tekintete az asztalon álló cifra tésztástányérra irányult. Tudta a gazda, ha az asszony enni akar, nem tányéroz, az csak vendégnek jár.

— Törökné volt itt — így az asz- szony.

— Mondtam már neked, hogy ne szoktasd ide a szövetkezetieket. TelobeszéUk a fejed a közössel, hogy náltik így, meg úgy, s aztán te sem hagyod abba egy hétig.

Az asszony levette a tűzről a bablevest. amelyből disznócsülkök me- redeztek elő. Szedett a porcellántá- nyérba és lehuppant a székre. Csendben, szótlanul nézte, hogyan kanalazza a levest embere. Csak akkor szólalt meg, amikor az akkurátus mozdulattal megtörölte k ze fejével a levestől fénylő deresedé bajuszát:

— Gépet vettek a Panniék. Olyat, amelyik mos.

Az ember közömbösen rugdosta

csizmája hegyével a szétszórt kukorica csutkákat.

— Meg valami moziládát a kul- túrba és oda jár esténként minden szövetkezetbeli. Azt mondják, televízióznak.

Nagyot rúgott ekkor a gazda egy félig megkopasztoit csutkába.

— Ne ölj már megint ezzel, te asszony! Folyton a szövetleezetre áll a szád. Ha még egyszer megtudom, hogy azzal a Töröknév el cimborálsz, hogy még egyszer idejön a Pannid, hát mehetsz isten hírével. Nem veri az isten az embert bottal, hanem asszonnyal — fakadt ki.

A gazda neheztelően, haragosan nézett asszonyára. Az még mindig ott babrált a tányérokkal, s a világért sem fordult volna meg. Csak forgatta a vízben a tányért, meg a kanalat.

— Azt mondta a Panni, szívesen látnának téged is közöttük — próbálkozott tovább az asszony.

— Azt mondta? Hát elfelejted, te asszony, hogy becsület is van a világon? Amikor a szövetkezetiek üres kézzel, egy lóval, meg vetőgéppel kezdtek a közösnek, akkor is hívtak, de nem mentem. Most menjek amikor már a bukszát degeszre, a kamrát dugig tölti a közös? Még azt mondanák: — Nézd a Kovácsot, akkor jön az is, amikor kiderült felettünk az ég.

— Nem beszélnek azok erről. Sem a Panni, sem a többiek — folytatta az asszony. — Hanem azt mondják: köztük a helyed.

S az asszony hirtelen megfordult, odalépett ura elé, aki csizmájával vesződött, mert nem akart lejönni lábáról.

^ — Beledagadt ugye? Mint az ősszel, amikor szántottál. Te agyongyalogoltad magad az eke után, a ,szövetkezetiek meg csak azt ccn- tizték a barázda végén, hogy elég mélyen szánt-e a traktor. Aratáskor sem fognak azok kaszát. Te a tűző napon vágod a rendet, én meg ott gömyedezek utánad és felmarja a kezem a gaz, meg az acat. A szövetkezetiek csak a zsákot gyűjtik az arató masina után. Láttad ezt tavaly, magad is.

Nem bírta tovább a gazda. Barázdás arcát elfutotta a méreg, s mint aki ölni készül, ugrott fel a rozoga hokedliről. Hangja remegett az indulattól.

— Mehetsz már holnap is közéjük. Hagyjál itt a világ csúfjára, hadd nevessen rajtam a puszta.

És szinte betört a szobába. Mögötte pedig döngve csapódott be a szúette ajtó.

Az asszony néhány perc múlva félénken, lopva húzódott az ágyba az ura mellé. Az a fal felé fordulva hang nélkül feküdt a csíkos huzatú dunyha alatt és csak néha jelezte a mélyről szakadt sóhajtás, hogy nem alszik.

— De Gáspár, tudod, hogy nem akarok rosszat. Neked is jobb lenne — mondta az asszony és közben keze férjének a csontos, munkában kiszikkadt vállát simogatta; puhán, békitőleg.

A gazda lassan felemelte fejét s úgy féloldalt hátraszólt az asz- szonynak:

— Holnap délután is bemegyek a városba. Ha erre jár a Panni... ha erre visz az útja... hát behíha- tod — szólt és egyet rántva a dunnán, álomra hajtotta deresedé fejét.

TÓTH JÓZSEF

L

lapításaival nem tudok egyetérteni”. Ez idáig rendjén is

van. Csak az a baj, hogy a tények makacs dolgok.

S az elnök elvtárs ezeket a tényeket nem tudta megcáfolni. csak egyszerűen kijelentette, hogy a cikk megállapításaival nem ért egyet. De hát miről van szó? A Járási Tanács VB a Vörös Hajnal Tsz-nek kiutalta az irodahelyiséget. Megkapta ezt az irodahelyiséget, a tsz a községi tanácstól? Nem! A helyiség egyébként a községi tanács szolgálati lakása volt korábban. Talán még most is az. De egy magánszemély lakik benne, illetőleg csak foglalja, mert rendszerint a barátnőjénél tartózkodik. — Igaz ez? Igaz! A községi tanács elnöke azt írja, hogy aki a szolgálati lakást elfoglalja, az nem hajlandó onnét kipakolni, holott felajánlottak részére másik lakást. Ez is furcsa. Hát kinek az érdekei előbbrevalók — egy emberé, vagy a közösségé? Nyilvánvaló, hogy a közösségé.

Ezek a tények. S ezeket Andrási József elvtárs azzal még nem cáfolta meg, hogy a bírálattal nem ért egyet. Annál is inkább, mert levelében saját maga is elismeri, hogy egy alkalommal megmondták a Vörös Hajnal Tsz vezetőségének, hogy irodát nem tudnak adni. De hát miért nem szereztek érvényt felsőbb szervük határozatának?

Száz szónak is egy a vége: a bírálat visszautasítása helyett célszerűbb lenne, Nagyivánon arról tárgyalni, hogyan segíthetnék még jobban ezt a pár hónappal ezelőtt alakult közös gazdaságot, az új paraszti életet építő bátor szövetkezeti gazdákat.

— szn —

[AZ ASSZONY KÖZBESZÓL