Szolnok Megyei Néplap, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-03 / 2. szám
1959. január 3. SZOLNOK-MFGYEJ NÉPLAP 5 MIKOR RENDELJÉK A TSZ-EK a műtrágyát? A Műtrágya- és Növényvé-1 dőszer Értékesítő Szövetkezeti Vállalat körzeti felügyelőjével, Ács Sándor elvtárssal beszélgettünk. A műtrágyaféleségek megrendelésével kapcsolatban tettünk fel néhány kérdést. ■ — Mi volt a helyzet az elmúlt évben? A szövetkezeti vállalat hogyan elégítette ki az igényeket? — Az 1958-as esztendő csak tanulsággal szolgálhat valamennyi közös gazdaság részére. Az a helyzet ugyanis, hop? a műtrágya felhasználása óriási mennyiségben megnövekedett. Ez persze jó dolog. Viszont 1958-ban éppen emiatt voltak bizonyos zökkenők, pontosabban amiatt, hogy a tsz-ek túlnyomó többsége a főszezonra hagyta a megrendelést. — Ezévben a Szolnok megyei tsz-ek még több műtrágyát vásárolnak. Az eddigi tapasztalatok legalábbis erre engednek következtetni. Mi legyen hát a teendő Ács elvtárs szerint, hogy zavartalanul történjék az igények kielégítése? — A válasz egyszerű. A torlódást elkerülhetjük. Arra van szükség, hogy a szövetkezeti gazdaságok idejében gondoskodjanak a tavaszra szükséges mütrágyamennyiség megrendeléséről. A növekvő igények miatt ugyanis nagy feladat hárul a műtrágyagyáraikra és a vállalatra. Egyelőre megoldhatatlan a hatalmas mennyiség főszezon alatti leszállítása. Azért is, mert a főszezon alatt a gyárak termelése nem tesz ki any- nyit, hogy abból vagontételes igényeket hatalmas mennyiségben kielégíthessünk. — A megye területén lévő raktárak befogadóképessége szintén nem elég ahhoz, hogy tároljunk. Külföldről is csak a téli hónapokban vásárolhatunk, viszont, ha nincs hová tenni, akkor ettől e vásárlási lehetőségtől is elesünk. Viszont, ha a tsz-ek már most kérik a szükséges mennyiséget, akkor folyamatosan érkeznek a szállítmányok, s azt egymás után küldjük az igénylőknek. — De vajon a tsz-ek rendelkeznek-e elegendő tárolóhely- lyel? — Szinte valamennyi közös gazdaság könnyebben megoldhatja a raktározás problémáját, mint mi. De különösen azok a közös gazdaságok segíthetnek sokat, az igények teljes kielégítésében, akik rendelkeznek kiürült dohánypajtával — vagy egyéb — tárolásra alkalmas helyiséggel. Ezektől a tsz- ektől mi azt kérjük, hogy már most küldjék el a megrendelést fedezet-igazolással együtt. Valamennyi közös gazdaság végezhet előzetes kalkulációt ar- ranézve, hogy kb. hány mázsára lesz szüksége. Még azt szeretném megjegyezni, hogy az idejében való gondoskodással elkerüljük a sorozatos reklamációkat is. Különben vállalatunk a későn rendelő tsz-ektől a jövőben nem fogad el semmiféle olyan kérést, hogy a szállítást hozzuk előbbre. Az igényeket a fedezet-igazolás és a megrendelés beérkezésének sorrendjében elégítjük ki. Méhészeknek A szolnoki méhész szakcsoport az idén is megkezdte a kezdő- és továbbképző tanfolyamot, ahol a főváros és a vidék legjobb méhészei tartanak előadást a Beloiannisz út 34 szám alatt minden kedden, 17.30 órakor. Tanácsadás a helyszínen. Az előadáshoz méhészfilmek is vetítésre kerülnek. Az előadások látogatása teljesen díjtalan. A szakcsoport vezetősége ezúton mond köszönetét a szerződést kötött méhészeknek, a vállalt 125 mázsa szerződött méz 100 százalékra — határidőre — való teljesítéséért. Sándor János a szakcsoport elnöke így búcsúztunk az ó-esztendőtől Népes vendégsereg, jó hangulat, étel- és itaibősóg ez esztendő-búcsúztatókon Az esztendőtől nem lehet csak úgy néhány hivatalos szóvá elbúcsúzni. Keresetlen közvetlenség, no meg jó adag bor szükségeltetik a búcsúztatóhoz. Általában száraz szilvesztert még kevés ember látott, de a még sokat tapasztalt ember is megcsóválta a fejét a Tisza szállóban. Még ilyet... Nem túlzás a kijelentés: egy tűt nem lehetett elejteni. Több mint ötszáz ember préselte magát jobbra balra az asztalok között. A táncparketten pedig — ahhoz a hering hasonlat is enyhe. A zsúfoltságon nem is lehet csodálkozni. Elvégre esztendő vége volt és arról sem kell megfeledkezni, hogy a Tiszában a népszerű Bedö zenekar húzta a talpalávalót. Éjfélig a tombolavásáriássai és tánccal telt az idő. Éjfélkor érkeztek a színészek: Varga D. József, Karácsonyi Magda Mariann. Milyen volt a műsor? Akik elől ültek azt mondták jó. A terem hátsó részében szórakozók azonban csak a fejüket csóválták. Gk ugyanis csak hangfósz- lányokat hallottak. A Nemzeti Szálló étterme ezúttal szűknek bizonyult. Pótteremként berendezték a Büfé helyiségét is, hogy el tudják helyezni a vendégeket. A zsúfoltság érzékeltetésére mondjuk, elr 300 tombolajegy talált gazdára és summa-summmárum 7500 forintot „vacsoráztak el” a jóét vágyu . szilveszterezők. Az est nagy attrakciója azonban nem a vacsora, hanem az újévi malac volt. Egy fiatal házaspár nyerte. Nevüket nem árulták el, félvén, hogy jövő szilveszterre disznótorba kell meghívni az érdeklődőt. Persze ettől függetlenül az ilyenkor szokásos malac-fark kuzgálás most sem maradt el. Hogy ott milyen visítás volt... A Móricz Zsig- j mond művelődési otthonban már este rg hét órakor elkez- dődött a sziloeszte- rezés. Ide azok jöttek szép számmal, akik már máshol nem kaptak helyet. De mint ahogy többen is elmondták: nem bánták meg. Ki-ki kedvére szórakozhatott. Táncolhatott kimerülésig. S ha elfáradt a táncban várt rá a büfé meg a műsor. A művelődési otthon igazgatósága alaposan kitett magáért: három brigádot hívott meg * mulatságra, no meg két kismalacot. Utóbbiak valahogy népszerűbbek voltak. A Járműjavító Vállalat üzemi művelődési otthonában is népes vendégsereg búcsúztatta az óesztendőt, Jókedvben, ételben, italban itt sem volt hiány. Az utca sem volt csendes ezen az éjszakán. Különösen éjjél tájon elevenedett meg. —r Arnellett, hogy az egyébként máskor csendes utcát az esztendő fordulásakor éktelen vonat füttyögés verte fel — itt is ott is összeölelkezett emberek támogatták egymást. S utcahosszat hangzott kacagósok között a kedves köszöntés: „boldog új esztendőt kívánok.” Közel másfél millió forintot tettek takarékba a tsz tagok Eredményesen gazdálkodtak és a korábbi éveknél magasabb összegeket fizettek az idén tagjaiknak megyénk termelőszövetkezeteinek többségében. így a tagok nem csak a legszükségesebbeket tudták megvásárolni, hanem arra is módjuk nyílt, hogy takarékbetétkönyvet váltsanak. Eddig megyénkben már 300 tsz tag helyezte el az OTP-nál jövedelmének egyrészét. A tsz- tagok részéről elhelyezett ősz- szeg közel másfél millió forint. Legtakarékosabbak az OTP szerint a kunszentmártoni járás tsz tagjai, akik — 115-e-n — több mint 500 ezer forintot tettek takarékba. Kisújszálláson 193 ezer, Mezőtúron 235 ezer forint értékben váltottak takarékbetétkönyvet. A szövetkezetenkénti értékelés azt mutatja, hogy legtakarékosabbak a kisújszállási tsz- ek. Ugyanis a Kinizsi tsz tagjai 53.000, az Ady tsz tagjai 41.000 és a Dózsa tsz tagjai 35 ezer forintért váltottak betétkönyvet. jellemző Állapotok A Libre Belgique című brüsz- szeli napilap nemrég az alábbi apróhirdetést közölte: „Fiatalember, aki jobban tud franciául, mint egy akadémikus, elhelyezkedne mint portás, éjjeliőr, vagy háziszopa. írásbeli választ 2437-es számon a szert kesztőséfbe vár.” (A „Libre Belgique”-bői) TÉLI TRAGÉ fehérfalú kicsiny szobában a dunyháktól felpúpozott ágy csipketerítője fölött rozsda- marta, fényét vesztett huszárkardot tartott egy ormótlan ková- c sokszög. A kard markolata alatt fekete bársonyszalag ölelte át a pettyét, s a szalagon egy sárgaszínű katonagomb díszlett. Én ebbe a szobába — amely nagymamám otthona volt -r ritkán mehettem be, de ha ritkán, lopva besurranjam, minden időm a kard nézésének szenteltem. Nagymamámat hosszú ideig hiába faggattam, hogy kié volt a büszke katonaszerszám, s a gomb. Mindig mélyen hallgatott., csak egy könnycsepp gördült hí szeme sarkából és húzott fényes csíkot a barázdáktól felszántott arcán. Az egyik télen lámpagyujtás előtt szintén besurrantam a tiltott szobába és a kemencepadkára telepedve a régi kardra függesztettem tefántetem. Megnézegettem markolatát, amelyen már foszladozott a vászon, domború kézvédőjét, az enyhén görbülő penge vékonyodását, és észre sem vettem, hogy a feketeken- dós, összetöpörödött nagymama odahuppant mellém. Tekintete követte az enyémet, és aztán elmerengett a tanyai ház előtt elterülő végtelen havas mezőn, a távolbafehérlő jegenyék alkonyba vesző árnyain — s szeme talán már a múltban révedezett, amikor megszólalt. — Derék ember volt ennek a kardnak a gazdája, kisunokám — mondta —, akit en nagyon. de nagyon szerettem. — És lassan megeredt a szava, amely egy fél évszázaddal ezelőtti eseményre, az egyik téli nap nagy tragédiájára adott választ. — Amikor e kard még katona oldalát díszítette, lejöttek a farkasok a Tisza jegén az ártér elhagyóit erdőségeibe, ide az Alföldünkre — kezdte nagymamám. — S hallottad volna panaszos vonyitásuk.kal rémisztgették a tanyák, falvak békés lakóit, és néha rátámadtak a falvakra is... — S elmerengve beszélt tovább, szavai felelevenítették a tragédia félévszázados emlékét... Azon az emlékezetes télen, amikor még nem pusztított végig Európán az első világháború, egy büszke, kifent bajuszú katona igyekezett Csépa felé a, fehérbeöltözött Kunszentmárton felől. A császári hadseregben szolgálta az ötödik katona évét, és újévi szabadságra engedte haza csapata. Arcát pirosra csípte a januári szél s a viszontlátás boldog öröme, zsebét a tükrös mézeskalács-szív feszítette, amit kedvesének szánt. A távoli, elhagyatott pusztán, amelyet még nem népesítettek be az apró, zsúpfödeles tanyák — már látszott a kis faluszéli épület, ahová lépteit irányította. A jegenyesor mutatta az utat a fehér parasztházhoz, $ gondolatban már számolta a lépéseket, a perceket, hogy mikorra teheti rá kezét a konyhaajtó kilincsére, és kívánhat a családnak békességes jóestét. Már jócskán odaért a jegenyéshez, amikor a távolban négy fekete pontot vett eszre. Megállt a huszár. ej, az áldóját — mondta félhangosan — miféle jószágok bolyonganak a télben? Csak nem?... — s megállt a szava. Farkasok... — rémlett fel benne a felismerés, amikor a gyorsan rohanó ordasok közelebb értek. Ekkorra már ó is felmérte, hogy az út még félóra a süppedő hóban a tanyáig, és semmiképp sem érheti el azt, hogy ne találkozzék a farkasokkal. Szivét a harc előtti izgalom remegtette meg. Szemöldökét összehúzva gondolkozott egy pillanatig, majd kardjához nyúlt. Kihúzta a fényes acélt, hüvelykujját könnyedén végighúzta a penge élén, majd így szólt: — Jól van, kutyák, jöhettek... — Az utolsó pillanatban még letopogta maga körül a havat, hogy könnybber, mozoghasson. A négy horpadt bordájú ordas vonyitva lassított. Az egyik — a vezér — felemelte fejét, és hosszút vonyitva felugatott, mint ahogy éjjel ordít fel a kutya a holdra. A másik három lassan, lapulva közeledett a huszár felé. Remegő, csapkodó farkuk hófelhőt vert fel körülöttük, és megereszkedve kúsztak előre. — Gyertek hát, bitangok — biztatta őket a katona, és maga elé emelte fegyverét. A farkasok vártak. Kétszer körülkeringték a huszárt, mikorra az egyik hirtelen elrugaszkodott a földtől, és tátott szájjal, vicsorgó fogakkal ugrott az ember felé. De nem érte el a torkát, a penge átdöfte szívét. Abban a pillanatban másik hímfarkas is fel- vágódott, és a huszárnak alig maradt ideje, hogy félrehajolva, körvágással kettészelje a koponyáját. A harmadik farkas oldalról támadt a katona felé, és az csak hátraugorva tudta kivédeni a támadást. Az állat forró lehelete elérte az arcát, és foga ott csattant össze a kard markolatánál, az állat pedig lezuhant a huszár lába elé, halálos sebbel. A negyedik ordas — a vezér — nem indult támadásra. Véres szemét forgatva keringett egy percig a katona körül. S egy pillanatra szembenézett a két küzdőfél. De az állat egyet gondolva elrohant, bele a fehér pusztába. A huszár adott még egy kegyelemdöfést az egyik félig kimúlt állatnak, majd kardját véresen vágta a tokba, hogy otthon megmutathassa a küzdelem jelét. Megtörölte izzadó homlokát, elővette dohányzacskó játt csiholt egyet a taplóra a kovakővel, és mélyet szippantva a zamatos szűzdohányból, megkönnyebbülve indult, a tanya felé. lőször véreztem be a kardomat — beszélt önmagához — hát ilyen könnyű a harc .. ? Odaért a huszár a szélső jegenyéhez. Onnan már világosan látszott a hosszú pitvar, az ismerős ajtó, a nyári kemence, és szinte látni vélte az apró tanyaablak mögött szeretettét, akihez jött. Alig lépett kettőt, valami zaj ütötte meg fülét. Először vissza sem nézett, de egy hirtelen felharsant üvöltésre megtorpant. Hátravetette fejét, és alig 20 méterre maga mögött, meglátta újabb ellenfeleit, a vezérordast, s két lógónyelvű, forgószemű társát. a, ti is kihaltok — gondolta, és hirtelen mozdulattal kardjához kapott. Először köny- nyedén rántott egyet rajta s aztán erősebben, de a penge nem mozdult. Tokjába fagyasztotta a farkasvér. Aztán a tanyaház ablakszemén belül remegő cselédlány nem lá tott mást, mint egy nagy hóporfelhőt verő hempergő gomolyagot, amelynek tetején diadalittasan ' felüvöltött a vezérordas. A remegő cselédlány, akihez a huszár igyekezett, a nagy* anyám volt... TÓTH JOZSEf É M
