Szolnok Megyei Néplap, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-20 / 16. szám

1959. január 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Érdemes volt... Néhány nappal ezelőtt a szolnoki Tisza filmszínházban fizették ki Juhák Mihálynak, a Szászbereki Gépállomás traktoristájának a lottón nyert 186 ezer forintot. A pedagáfusoU segítéséit Ifjúságunk szocialista ne­velése a pedagógusok meg­tisztelő felelőssége. A párt művelődési irányelvei vilá­gosan megmondják, hogyan, milyen szellemben oktasson, neveljen a pedagógus, hogy a felnövekvő nemzedék za­vartalanul beleilleszkedhes­sen a szocialista fejlődésbe. Az osztályfőnöki órák meg­tartásához eddig főként elvi segítséget nyújtott a Műve­lődésügyi Minisztérium. — Szükségesnek mutatkozott azonban az osztályfőnöki órák módszerének, az ott le­adott ismeretanyagnak egy­ségesítése, bizonyos elvi kö­vetkezmények gyakorlati megvalósulásának elősegíté­se. Azok a kis fehér füze­tek, amelyek most sorozato­san megjelennek, a közép­iskolai tanárok számára, nyygt.anak. hasznos és né/kü-j; lözhetetlen útmutatásokat. A füzetek tématerve sokoldalú. Nem csupán az osztályfő­nöki órákhoz, hanem az osz­tályfőnöki munka egészéhez kivannak hatékony segítsé­get nyújtani. Ezért bizonyos pedagógiai témák pszicholó­giai megvilágításával; így az akarat és gondolkodás fej­lesztésével, jellemneveléssel is foglalkoznak a politikai jellegű témákon kívül. A füzetek közül elsőnek a 4. füzet jelent meg, amely hazánk állami berendezke­dését, a választójogot is­mertette világos, áttekint­hető formában. Ennek a fü­zetnek. az alapján levezetett osztályfőnöki órák hatéko­nyan járultak hozzá, hogy a fiatalság megismerkedjék ál­lami életünk alapvető fogal­maival. A most megjelent füzetek a tanulásról, az időbeosztás­ról, a problémák és felada­tok megoldásáról, az akarat kifejlesztésérőt szólnak. — ht — Mit tesznek a pártoktatás sikeréért Elmondta: taragő János, a liszaföldvári pártbizottság titkára AZ ELMÚLT pártoktatási évben nem értük el a kitű­zött célokat. Talán a járás leggyengébb községe vol­tunk. Alacsony volt az okta­tás színvonala és igen nagy volt a lemorzsolódás is. Az 1958/59-es pártoktatási évet jó előkészítő munkával alapoztuk meg. Gondosan válogattuk ki a hallgatókat és a propagandistákat. Ke­vesebb tanfolyamot szervez­tünk, mint előzőleg és a kö­vetelményekhez mérten az alsóbbfokú pártoktatási for­mákra fordítottunk nagyobb figyelmet. Négy helyen Idő­szerű kérdések tanfolyamát szerveztünk és csak egy pártszervezetben a marxiz­mus—leninizmus kérdései tanfolyamot. Két helyen elő- adásos propagandát is foly­tattunk. A párttagság 43 százalékát vontuk így be a pártoktatásba. Az idei pártoktatási év si­kerét egyrészt a lemorzsoló­dás elkerülésével, másrészt a tanfolyamok színvonalá­nak emelésével biztosítjuk. Igen komoly munkát igényel ez tőlünk, de az eddigi ta­pasztalatok azt mutatják, hogy eredmények kísérik te­vékenységünket. KEZDJÜK talán a sort az indulási létszám megtartásá­ért folyó munkával. Van alapszervezet, ahol kezdtek elmaradozni az emberek a foglalkozásokról. Az I-es alapszervezetben leggyen­gébb a pártoktatás. Mikor ezt a pártbizottság észrevette, a szervezet párttitkárával, Oláh Imre elvtárssal részletesen megbeszéltük a helyzete' az akadályokat, s azok megszün­tetésének módját. A U-es alapszervezetnél pedig azt ta­nácsoltuk a pártvezetőseg- nek, hogy személyesen be­széljenek az elmaradókkal. Erre határozatot is hoztak és rendszeresen ellenőrzik an­nak megvalósítását. A közeli napokban a ho­moki alapszervezetnél vizs­gálja meg az oktatás helyze­tét a községi pártbizottság. Ott nem tudták megtartani az utolsó foglalkozást, mert kevesen jelentek meg. Most alapos brigádmunkával mér­jük fel. ml volt az oka a hallgatók távolmaradásának ás intézkedést teszünk a baj orvoslására. A brigádvizsgá­latot Bódi József szervezőtit­kár vezeti. Bevált módsze­rünk, hogy amint valahol komolyabb bajt észlelünk, néhány főből álló brigád vizs­gálja meg a helyzetet. A pártbizottság rendszeres tájékoztatást kér a propagan­distáktól tapasztalataikról, így jutott tudomásunkra, hogy némely rlapszervezei IPARI TANULOINAP a Petőfi Sándor Ipari lanuló Intézetben KÉTSZÁZÖTVEN lelkes fiatal gyűlt össze vasárnap délelőtt a megye minden ré­széből, hogy résztvegyen az immár hagyományossá váló ipari tanuló napon. Az inté­zet igazgatósága ezt a napot szavaló-, rajz- és, fotóver­sennyel tette emlékezetessé. Meghaló *&-■ az* igyekezel, — amellyel a 14—17 éves fiúk, lányok erre a versenyre fel­készültek. A selejtezők no­vember közepe óta folynak és a megyei döntőre a leg­jobb művek, a legjobb szava­lok kerültek. A beküldőt rajzok — mint­egy félszáz — jó formakész- séget tükröznek, örvendetes, hogy az ezévi kiállításra igen sok grafikai anyag érke­zett és ezek lényegesen job­bak, mint az előző éviek. Ál­talában a grafikák felülmúl­ják a beküldött olaj- és pasztellképeket, amelyek bi­zony magukon viselik rész­ben az ízlésbeli hiányosság, részben a fényképszerű fes­tésmód jeleit. A kiállítás első díját kü­lönben Sipos Erzséoet ipari tanuló nyerte két tanul­mányfejével, amelyek fejlett rajzkészségről, jó látásmód­ról tanúskodnak. A díjat — 230 forintot — nagy öröm­mel vette at^a fjafg).nyertes és belőle Air folTnfoVMrrMÍ járt fel is ajánlott az új ipa­ri tanuló iskola felépítése ja­vára. ff. A FOTOKIÁLLITÁSON is akadt néhány figyelemremél­tó, tehetséges alkotás. A pál­mát természetesen a fényké­pész ipari tanulók vitték el. A szavalóverseny a megyei ké[százhúsz jelentkező közül a legjobb fiú&znak a vetélke­dését nyújtotta. A szavalókat jó felkészült­ség jellemezte. Talán két esetben fordult elő mind­össze, hogy valamelyik szava­ló meg akadt. Ami a legfi- gyelemre méltóbb, nem isko­lás deklamáláit, hanem jól- hangsúlyczctt, a versek mon­danivalóját kiemelő, művé­szi átéléstől izzó szavalatokat hallottunk. A jólsikerüLt ünnepséget áRá«$ Gyalul jgeígató zárta, sok szerencsét kívánva a lel­kes résztvevőknek. — ht — vezetősége nem segít eléggé i propagandistáknak a lemor­zsolódás elleni munkában. Teljesen a propagandistákra bízzák az oktatás lebonyolí­tását. A pártbizottság nyo­matékosan felhívta a párt­vezetőségek figyelmét, hogy keressék fel az oktatásról elmaradt embereket. NAGY GONDOT fordítunk a foglalkozások színvonalá­ra. Ellenőrizzük és segítjük a propagandisták felkészülé­sét. Ahol azt látjuk, hogy nem tudja betölteni a propa­gandista feladatát, mást bí­zunk meg a tanfolyam veze­tésével. Ilyen cserére egy he­lyen, a II-es alapszervezét- nél került sor. De a propa­gandisták általában eleget tesznek feladatuknak. A pártoktatás jó tapasztalatai­nak elterjesztése érdekében rövidesen, összehívjuk őket tapasztalatcserére. Befejeződött az új községi VB vezetők tanfolyama A Megyei Tanács VB két­hetes tanfolyamot rendezett Szolnokon az újonnan meg­választott községi v b.-elnö- kök, elnökhelyettesek és tit­károk részére. Harminckét vb .-tag 16 előadáson ismer­kedett a tanácsok és szak- igazgatási szervek munkájá­val és feladataival. Az előadásokat a megyei tanács VB-nak vezetői és a szakigazgatási szervek osz­tályvezetői tartották. Gyakorlati foglalkozásként a hallgatók résztvettek Zagy- varékas községi tanácsának ülésén és kollektív színház- látogatásokkal tették érde­kesebbé a programot. A tanfolyam célja az volt, hogy az újonnan megválasz­tott vb.-tagok elsajátítsák az államigazgatási munkához szükséges ismereteket és ezek birtokában aktívan be­kapcsolódhassanak a taná­csok munkájába. Hírek a KISZ életéből Szolnok megye KISZ szer­vezetei december hónapban háromszázhetven fiatallal gyarapodtak. A tagkönyvki- osztó taggyűlések alkalmával újabb fiatalok kérték felvé­telüket. A Szolnoki Papír­gyár KISZ szervezetében is húszán jelentkeztek, akiket rövidesen felvesznek a KISZ-be. Kimagasló eredményi értek el a Szolnoki Fűtőház KISZ fiataljai a takarékosságban. Az elmúlt esztendő összesí­tett eredményei alapján 525 ezer forint a takarékossági mozgalom eredménye, és ez­zel a fűtőházi fiatalok orszá­gos versenyben második he­lyen végeztek. A kiszesek el­határozták. hogy as idén to. vább folytatják a takarékos­ságot. A Megyei KISZ Bizottság VB-ülésén január 23-án meg­tárgyalják, hogy milyen fel­adatok várnak, a KISZ szer­vezetekre az ifjúság között végzendő politikai munka te­rén. A VB-iilésre több, a me­zőgazdaság területén dolgozó Idősebb kommunistát is meg­hívnak. * A Szolnok Városi KISZ Bizottság az idán is megren­dezi a KISZ szervezetek vá­rosközi labdarúgó bajnoksá­gát. Most a téli hónapokban pedig az alapszervezetek házi asztalitenisz bajnokságát ien- dezik meg. A tűzoltóság a Bútorgyár KISZ szervezetével már meg is mérkőzött. Hallgatóztam a törökszentmiklósi piacon “ fTTTTTTTTTTTTTTTTTT»TTTTT»TTT»TTTTt?TT»TTTT — Ide-ide hölgyeim, ide- ide kedves asszonyságok. Itt a vaspor, a kiváló minőségű vaspooor... Érdekes, itt a disznópiac végében ez a két ember szin­tén a lovakról beszél. Azt mondja az egyik: — Kínálják öregem, fű- nek-fának. Nincs semmi ára. Bajlódjon vele az istennyila. Én az istállómba többet nem vezetek lovat. S folyik a sok szó minden­felé. — Hogy vette szomszéd azt a sárhányót? — Cakli-pakli 30 forint. — Mikor kezditek a mor- zsolást? — Hagyd'el, a száznyolc­vanegy emberből ilyenkor egy sincs. De bezzeg zár­számadáskor mindegyik azt mondja, hogy így az állatte­nyésztő, meg úgy az állat- tenyésztő. Az nem jut eszük­be, hogy mi ilyenkor is tal­pon vagyunk reggeltől-estig. TÁVOLABB IDŐS, közép- termetű ember bíztatja az előtte álló nagy testes, mé­száros kinézésűt. — Van neked komám elég éles eszed, fel tudod fogni, hogy mi az. Gyere csak nyu­godtan, a Dózsa felvesz. Ne­kem még eladó búzám is van — a mészáros kinézésű hümmög és azt mondja, hogy majd meggondolja. Elbú­csúznak. Megszólítottam az agitáló öreget. Szemes Bó­lint a neve, a Dózsa Tsz tagja. Egyetlen nagy, mormogó zsivaj a piac, ezerféle dol­gokról beszélgetnek az em­berek és mindegyikőjüket túlkiabálja a vándorárus: — A vaspor, a vaspor, ide- ide kedves asszonyságok... Szekulity Péter EGYETLEN NAGY morgó zsivaj a piac. Birizgálja az embert a kíváncsiság, vajun miről beszélgetnek. Jó lenne bekukucskálni a szavak ab­lakán és megtudni, mi fog- lalkoztatja az embereket. — Hát hallgatózzunk. — Ide-ide hölgyeim, ide- ide kedves asszonyságok. Itt a kiváló minőségű vaspor. Látható és kapható, olcsó, jnincs ára, tiszta ajándék. — >Ide-ide hölgyeim, ide-ide ’asszonyságok — kiabálja ’harsány hangon a piacolók >íeje fölött egy kopott ván­[tíorkereskedő, vasport s »tyukszemírtót árúsít. Neki Jván á* legnagyobb hangja. 1 — i; i és tudjátok, kiáll­ítani a folyosóra, elordítot- >tam magam.- Mikor meghal­lották a hangom, úgy resz­kettek, mint a nyárfalevél !— magyarázott egy kiszolgáit i katona nagy hévvel a mel­lette álló két bámész su- ihancnak, akik tisztelettel [hallgatják az idősebb effajta lismertetését. Hallgatják, be-* [húzzák nyakukat, mert rá- [juk még majd ezután kerül »sor. Egyik — a magasabb — [megjegyzi. [ — Ezt én nem hiszem, ná- >lunk már nincs ilyen világ, i— Mi tagadás, van is abban )Valami túlzás, amit a kiszol­gált öreg legény magyaráz. [ Távolabb két testes asz- >zony. Bekecs van rajtuk, s »elmélyedve, fontoskodva [mondogatják. így az egyik: [ — Leadtam, nem érdemes [vele vesződni, többre megyek, [ha behozok egy kis himmi- 'humimit a piacra és eladom... i Ám annak a kis töpörtyű .embernek meg hogy Jár [keze-lába. « ' — az a rossz az embe­I riségnél, hegy olyan emberek, jobban mondva asszonynépek intézik a szerződéseket, akik ilyenekkel nem foglalkoz­nak ... — a svájcisapkás és a báránybőrkucsmás bólogat. A PIAC SARKÁN kerék­párjára támaszkodva nyugodt, megfontolt hangon magyaráz előtte álló hórihorgas sovány társának egy 40 év körüli férfi. —... nem szeretek én bán­tani senkit, csak engem ne bántson senki. De tudod, azért azt megmodtam, hogy rám ne irigykedjenek. Miért? Megdolgoztam érte, nem lop­tam, megdolgoztam. Igaz, annyi a keresetem, mint -két irodista fizetése, de meg­mondtam nekik: jöjjenek ki a Dózsába, nem muszáj nekik az irodában maradni. Egye meg a fene. Irigyek a népek. Gyere, igyunk meg egy fél­decit. — És már .mennek is. — ... megvizsgált és azt mondta: hallja, tatám, mel­lőzze egy -kicsit a pipát. Meri ha szívja, jövő tavaszra el­temetjük. Halljátok, nem is szívom azóta. Nyolc kilót híz­tam — okosítja fel az egyik kisöreg a másik ki-öreget. A GOMBA ELŐTT (a p'ac sarkán lévő étel-ital kimérő) nagyobb csoport csizmás, jólöltözött gazdálkodók társa­lognak. A legfiatalabb viszi a szót: — ... mindent beleetet a lóba. Tegnap este voltam ná­la. Megmondtam nekik: nem hiányzik neked az, hogy ló­val gazdálkodj. Ha már nem akarod a tszcs-t, hát jól van, de legalább a traktort fogadd el... és azt hisziteík, megérti? Dehogy árt«', ilyen süket em­bert még nem láttam.;. A vándorárus meg csak I kiabál: J osztály környékéről az ócskái alkatrészeket. S — Mehettek — mondta e? fiataloknak. Az üvegajtón behallatszott.X amint János mondta: — Tud-l tam, hogy baj lesz belőle. ? — Na es — felelte amaz, —é húzzuk a kocsit és kész. Ha 5 nem tetszik, elmegyünk «? szakszervezethez panaszra. S — Másnap jött is az ÜB-í elnök, a reszortos azonbaní hajthatatlan maradt. ? * $ 4 harmadik héten JánosS megtörve állított be aC reszortoshoz. Elmondta, hegyi a Pali csalta el. Megbánta,2 amit tett és kérte visszahelyezi zését szakmunkára. A reszort-X vezető helyt adott kérésének.? A következő héten Pali fel-X mondott. Elment az üzemből, t • * c Félév múlva a reszortve-S sető a megnövekedett tcrv-X hez embert kért a másik osz-í tálytól. Érdeklődött az egyikX brigádvezetőtől, aki korábbanc munkatársa volt. í — Válogathatsz — mondot-X ta — nálam is, csak Jánosi i nem adom oda. C — No. melyik az, akit eny-i nyíre féltesz? C — Hát nem emlékszel rá?c Nálad volt. Az, aki a kocsit $ h -'ista. c — Andrási Béla —i sítja az alkotmány a fiatal­ságnak. S) só se róla, az is kell. De tudjátok-e, hogy ez az ember — mutatott rám — kö­zel negyven éve dolgozik eb­ben az üzemben, sok fiatal­nak, köztük nekem is, tanító­mesterem volt, öt évig ette az inasok keserves kenyerét. Ti meg kényelmes kollégiumban, fűtött műhelyben és iskolában két év alatt váltatok segéddé. Gondolkozzatok csak, mit tettetek! Síri csend volt az irodában. A két fiatal cipöorrát nézte, majd Pali felvágta fejét: — Dolgunk volt — és kész. Ez nem tartozik senkire. Le­telt a munkaidő és elmen­tünk. Ha nem tetszik, büntes­senek meg, vagy küldjenek el — mondta egyszuszra. A másik rábólintott. — A reszortvezető mosoly­gott a válaszon. -De micsoda mosoly. Ismerem gyerekkorá­ból. Ezután már a legdurvább kifakadás jöhet. Fel is készül­tem rá: most lekapja úgy a két gyereket a lábáról, ami­lyenben még nem volt részük. De nem így történt. Felém fordult: — Hozza be a változási könyvet, Jenő bácsi. A két ..úriember" mától kezdve bi­zonytalan időre gyári munkás lesz. Adjon nekik egy négyke­rekű kocsit. Tüntessék el az O^VVWVVVVVVVVVVVWWt — Tiszaföldváriak vagy­tok, ugye? —- Igen. — Nektek — szólt János­nak —, hány hold földetek van? — Nyolc — felelte. És a te apádnak? — Hét szántó és kiét hold szőlő. — A mesterséget hol tanul­tátok? — hangzott az újabb kérdés. — Itt, Szolnokon, az MTH- nál. A kollégiumban laktunk, mert vidékiek vagyunk. — Hm, tehát az állam segít­ségével két év alatt mester­ség lett a kezetekben. Nagy Sgítség volt ez nektek ugye? — Hát igen. — Nem mondom, ezt a se­gítséget szépen megköszönté­tek. Mennyit kerestek ha­vonta ? — Ezernégy—ezerötszázat. — A lakásért, kosztért fi­zettek szüléiteknek? — Nem. — Hát akkor mire költitek a pénzt? A két gyerek habozott. Nem akarták megmondani az igazat. Jobbat viszont nem ta­láltak. ' :— Nos? — sürgette a r&- • tvezető. — Hát... ruhára. — Másra nem? — csattant az újabb kérdés. — Szórakozásra. Ezt bizto.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents