Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-14 / 296. szám

1958 december Í4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s EZÜSTKALÁSZOS GAZDATANFOLYAM A talaf fogalma, keletkezése és fő alkotórészei Kiközösíti őket a falu A talaj a föld Icüiső laza, növény- termelésre alkalmas takarója, mely a kőzetek olmálása és a növények bomlása, valamint élőlényeinek ha­tására jön létre. £ rnálátl folyama­tok: fizikai; külső aprózódás, kémiai málás oldás! munkák és bio­lógiai folyamatok, növények meg- telepedése — elhalásuk után a szer­vezetek elbomláea, apró élőszerve­zetek bontó munkája. A fizikai mé- lás során három tényező szerepel: hő, víz és a szél. A hő felmelegíti a kőzeteket nappal, éjszaka a külső felület lehűl. A belseje kitágult, a külseje összehüzódbtt, E két ellen­tétes erő hatására megreped. A re­pedésekbe behatol a csapadékvíz, megfagy, s a jég mint feszítő ék, nagyobbitja, tovább folytatja a kő­zetek aprózódását. Évről-évre így mindig tovább apréződik a kőzet. A lerohané csapadékvíz magával vi­szi, görgeti, kqpfcatja. Csiszolja a törmeléket, mely a folyókba jut, A folyó síksági szakaszán pedig, ahol a folyása lelassul, fokozatosan le­rakja, először a nagyobb, később a kisebb részecskéket, s itt alakul ki az öntéstalaj. A szél munkája a törmelék részecskéket, sebességétől függően magával ragadja, szállítja, osztályozna és koptatja. A szél a törmelék részecskéket kisebb, na­gyobb távolságra elviszi, s ott sok- Gzor több méter vastag rétegben le­rakja. Például lősz talajaink legna­gyobb része víz vagy szél által le­rakott talajok. Ezeket hívjuk üledé­kes kőzetből kialakult talajoknak. A 'kémiai málas során azt a hatást kell értenünk, amikor a levegő ‘al­kotórészei: oxigén és szénhidrogén, valamint a víz oldóképessége révén a kőzetek anyagát oldja és azzal A fizikai és kémiai málás eredmé­nyeként a törmelék alkalmassá vá­lik az alacsonyabbrendű növények megtelepedésére, amilyen a zuzmó és moha. Majd ezek szervesanyagá­nak bomlása során magasabbrendű növények és egyéb talajélőlények számára. Tulajdonképpen csak a bomlási folyamatok ezen szakaszá­ban lehet talajképződésről beszélni, amikor növény! szervezetek is meg­telepednek: Amikor a talajban a megtelepe­dett növények elhalásuk után szer­vesanyagot adnak, veszi kezdetét a talajbáktériumok és egyéb mikro- saervezetek tevékenysége. Ezen mik- rószervezetek a szervesanyagokat bontják, s így létrehoznak egy olyan terméket, mely a talaj tulaj­donságaira nagyon kedvező, ez a humusz. Előnyös, mért összeragaszt­ja a talajszemcséket, megköti a vi­zet, ásványi sókat és a mikrószerve- zetek tápanyagául 6zolgál a talaj felső rétegében. A talaj képződés biológiai folyama­tában részfvesznek a növények, a talaj élőlényei (mikrószervezetetk), és egyéb tényezők. Az egyéb tényezők­höz soroljuk a domborzati viszonyo­kat, amikor más-más növényzet alakul ki a dombon, a hegyekben, ezek északi és déli oldalán. Az anya­kőzet, amiből a málástörmelék kép­ződik, más és más, például homok, kő, mészkő, dolomit, andezit, bazalt, tufa, stb. A talajképződést befolyá­solják még a vízrajzi viszonyak is, például árvíz-lehetőség, talajvíz szintje, lejtős meredeksége, stb. Nem utolsósorban az ember tevé­kenysége, amikor erdőt irt vagy te­lepít, gyepet létesít, vagy feltör, me- Bzezi a talajt, öntöz, stb. A szomszéd, amint elmegy ha­zulról, elébb gondosan körülnéz: elzárt-e mindent. Nincs-e vala­mi az udvaron, aminek esetleg könnyű szerrel lába kél. Az er­dész, ha észreveszi a falopást, már tudja, merrefelé irányítja lépteit. Amikor feltűnnek a fa­luban, a korcsmáros legszíveseb­ben bezárná előttük a boltot. A község fiataljai megvetéssel be­szélnek róluk. Kicsodák ők? A falu, Cserkeszöllő. szégyenfoltjai. Huligánok. Léteznek, vannak. Nem sokan, elenyésző kisebb­ségben a rendes, tisztességtudó fiatalság mellett. Mindössze né­gy en-öten. S közöttük a vezér: Z. Sándor. Róla, róluk lesz szó. Fiam, mehetsz H. Bélát, a húszéves erős, egészséges fiatalembert hívatták az erdőgazdaság irodájába. Tud­ta mi vár rá, de csak a vállát vonogatta — őt az efféle kicsi­nyes dolgok nem zavarják. Az erdész H. Bél^t várta. A pohár betelt. Nézd fiam, mindennek van határa. Nem mondhatod, türel­mesek voltunk hozzád. Sok mindent elnéztünk és nagyon sokszor figyelmeztettünk: dol­gozz becsületesen. Ne szégye- nítsd magad társaid előtt. Nem volt foganatja. Nálunk használ­hatatlan ember vagy; itt a mun­kakönyved, mehetsz. Csak arra kérlek: okulj ebből a dologból. H. Béla hanyag pózban állt az erdész előtt s egyáltalán nem szégyenkezett. Sőt: társai előtt később kérkedett. , A vén h .. .t néhányszor jól befűztem.’“ meg, holmiféle „száj rézás'' miatt. Csőnadrágban, s ahogy Cserké­sző Ilon mondják „lánctalpas’“ ci­pőben jár. Egyik emlékezetes fegyverté­nye, melynél dicstelenül „lebu­kott“’, az a bizonyos falopás volt. Valahonnét vontatót kerített, és sógorával el akarta takarítani az erdőből a kitermelt fát. De az ef­féle kisebb-nagyobb ügyeinek se szeri, se száma .., A közelmúltban — rendes szo­kása szerint — H. Bélával dü­löngélve beállított a kiszesek mu­latságára. — Állj! — kiáltott a harmoni- kásra, cifra káromkodással fű­szerezve. — Mostantól kezdve nekünk húzod, — nézett körül gőgösen a bősz nagylegény. Persze, annak rendje-módja szerint mindkette­jüknek kitették a szűrét, de a mulatság jóhangulata visszavon- hatalanul elmúlott. A két falusi huligán fenyegetőzve hagyta el a helyiséget. S ez náluk mindenna­pos dolog. Élősdiek Tizennyolc éves siheder rúgja be a korcsmaajtót és szinte be­esik a küszöbön Részeg. Iszik nap mint nap. Odatámolyog a pulthoz, gavallérosan pénzcsomót ránt elő; a csapos elé vágja és italt kér. Szemei keresztbe áll­nak. a nyelve alig forog. N. Istvánnak hívják. A gépállomáson dolgozott, ha ugyan dolognak lehet nevezni azt. amit ott csinált. Elküldték. Előbb azonban hosszú hetekig próbáltak a lelkére beszélni, öz* vegy édesanyjára hivatkoztak, aki járt a gépállomás igazgató* jánál és sírva könyörgött: Tegye* nek valamit a fiával, mert 5 nem tud neki parancsolni. Amit lehe­tett, azt megtették. Végűi neki is a kezébe nyomták a munka* könyvet. S a tizennyolc éves fiú nem szégyellj magát. Nem ég képén a bőr amiatt, hogy édesanyja tartja, ruházza, kosztolja. Társa is van S amikor elfogy a pénz, akkor szereznek maguknak. — Ügy, ahogy éppen lehet. Lopnak; ezt, azt Hát ők volnának a cserkeszöl- lői nagylegények... A rendőr* seggel sokszor meggyűlik a ba~ :uk. mert így élnek. Ha ezt egy* általán életnek lehet nevezni A szomszéd, mielőtt elmegy hazulról gondosan körülnéz: el* zárt-e mindent Amikor feltűn­nek a faluban, a korcsmáfös lég­szívesebben bezárná előttük az ajtót. A község fiataljai megve­téssel beszélnek róluk... A rendes emberek elkerülik őket. Ök néhányan a falu kikö- zösítettjei. Soha nem tudni, mit forgatnak a fejükben; hol mikor provokálnak verekedést. Dolgoz­ni nem szeretnek: a napot lop­ják. Szerencsére csak néhányan vannak mindössze. De minden faluban van ilyen néhány. Tö­rődni kellene velük. Nem mon­dani le róluk —• észhez téríteni őket. f— Szp — vegyületéket leépez. A víz a széndioxi­dot elnyeli, s így oldóképessége fo­kozódik. A széndioxid vízzel szén­savvá vegyül, mely a vizet savanyú­vá teszi Az ilyen savas viz a kőze­tek nagy részét megtámadja, kioäd- ja. A kémiai málás sarán jön létre az agyag és az ásványi sók. Az agyag alatt olyan kőzetmáladékot- értünk, melynek átmérője 0.002 mil­liméternél kisebb, alkalmas a táp­elemek és viz megkötésére, teülát a talajban előnyös bizonyos határig. Azon túl azonban szélsőséges tulaj­donságot ad a talajnak, Ez a határ kto S0 százalék: A talaj alkotórészeit két nagy cso­portra osztjuk: élettelen és élő ré­szek. Élettelen részek: 1: Ásványi anyagok, 2. Szerves anyagok, 3. Víz (oldott sókkal); 4. Levegő, Elé részek: 1. Farányszervézetek, 2. Magasabbrendű állatok. Az ásványi alkotórészek a fizikai és kémiai málás során jönnek létre: kő, kavics, durva homok, finom ho­mok, iszap, agyag. GALGOCZI JÓZSEF gazdasági tanár Jászberény Szerdán tartják a Mezőgazdasági Szabadegyetem második előadását Az erdőgazdaságban tehát ilyen gyászos módon telt ki az esztendeje, mert nem dolgozott becsületesen. Ő nem a munká­ban nagy legény, hanem a korcs­mában. Ahová beteszi a lábát, ott megbontja a rendet, a többi fiatal szórakozását; kötözködik. Húsz éves, meglett ember. Ilyen ésszel mi lesz majd belőle? A falusi jam per Társa és vezére Z. Sándor. Af­féle világot járt legény; össze­járta Tolnát-Baranyát, de sehol nem mardt hosszabb ideig. Vagy ő lépett meg, vagy őt léptették A Hazafias Népfront megyei mezőgazdasági szakbizottsága, a Szolnok megyei tanács VB me­zőgazdasági osztálya, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság agrár­tudományi szakosztálya, a TIT, a Magyar Agrártudományi Egye­sület, a MEDOSZ, valamint a MÉSZÖV közös rendezésében kerül sor szerdán, december 17- én délelőtt kilenc órakor a Me-- zőgazdasági Szabadegyetem má­sodik előadáséra. Elsőnek Máté János, a Föld­művelésügyi Minisztérium állat- tenyésztési főigazgatóságának vezetője szól a „Szarvasmarha- tenyésztés legfontosabb kéndé- sei“’-ről; majd dr. Mócsi János Kossuth-díjas akadémikus be­szél állategészségügyi kérdések­ről, különös tekintettel a felne­velési betegségekre. Az előadásokra a megyei taJ nács nagytermében kerül sorj —-----------■■■■■■ - - ■ Be érett a citrom V szoins-j-üs Csehstiovó ?n, a Magas Tatra alján érik a citrom. Hg az ország szükségletét nem is, de a "-nyék üdülőit él tudják »4*»-* w»a zai téjggsssel» —— -— számít rá. A jegyző urnák is kell küldeni, mert az adót úgyis borsosán számítja. — Hát kiUgyél! — Boros komáeknak, azok , mar kétszer is küldtek, Hajdú sógornak, Pál István rokonnak, 1 bírónak, meg a kántornak. Az ember elgondolkozott az ágyban s megfordult a másik oldalára. — Akinek muszáj, muszáj. Az ember előre megeszi a disznót. Övvel befejezte a beszélge- ^ tést s az asszony tudta, hogy ha már megfordult az ágy­ban, a fái felé, többet nem szól. De ő csak tovább gondolko­zott és lassan egyre nagyobb sor név jutott eszébe, akinek mind­nek küldeni kell, mert ők is küldtek. Már olyan hosszú sor név jutott eszébe, hogy hozzá­fogott az ujjain megolvasni. Egész megborzadt, hogy már tizenöt, tizenhat, tizenhét név jött elő... De még nem elég, hogy küldeni kell, de hogy ilyen óriás nagy lett ez a bolond disz­nó, mindenkinek valamivel na­gyobbat kell küldeni, mint ó küldött. Ez már így illik. Na­gyon elkeseredett, mikor hu­szonnégyig jutott, be is hunyta a szemét, hogy nem gondol rá többet, inkább elalszik. De még félálomban is eszébe jutott. Hallgató Janos, aki bevitte leg utóbb a vásárra s azt mondta. majd leesszük a fuvart az öreg disznóból, meg Sápadt Imre, aki megszántotta az egyik darab fődet, ami igen messze van, hát megkérték, hogy segítse ki őket. Végre sikerült elaludni s nem is ébredt fel, csőik mikor az ura már a csizmát húzta reggel félé. Hajnalban keltek, jóval virradás előtt. Nagy hó esett az éjszaka, el is kellett seperni a havat. Az ölés nagyon szépen ment. Ez a szegény jó állat úgy adta magat a kés alá, mint egy ártat­lan bárány, még a szeme is há­lásam könnyezett, látta, mikor a vér alá tartotta az edényt. Jlj -gperzselték, szépen lobo- ' gott a lány. Az unokák mind elögyűttek s ott fagyos- kodtah a tűz körül. Mikor meg volt tisztítva a disznó, olyam ró­zsaszínű volt annak a bőre, mint a rózsa. Hogy kettőbe hasították, a féldisznót lemérték a holdas mérlegen felakasztva, éppen ki- lencvenhét kiló volt. A másik fele is atmyi. Hat kilő híján megvolt a két mázsa tisztán. De a bontásnál csalódás érte őket. Nem völt annyi bél, mint amennyire számítottak. Az asz- szany nagy gondba merült. — Hallod-e, vigyázni kell a tőlésnél, hogy mindenkinek jus­son. — Hál hánynak akarsz kül­deni'.. Az aA&zony nem merte meg \ mondani, hogy hcermimckettőnek. Y Sűifc azt mondta: Q — Majd én szólok, mikor élég.h sj2 yönyörü szalonnája volt aU-J- disznónak. Égy nagy ardsz-ß szál nem érték át. Óh, a szegényX ez csupa hájra, zsírra hízott. Mi- V csoda derék jószág volt. Még aü sonkát is alig lehetett kivágni,}) az is Csupa zsiradék. K A gazda is nagy gydnyörüség-V gél dolgozott a disznóban. Sze-u rette, hogy ilyen teméntelen ál-A lat. Nagyon boldog volt. CsalX akkor ijedt meg. mikor a hurka- v s kalbásztőtésre került a $or. Au felesége csupa csupára elporcióz-}) la az egészet, még ki sem telt1 mind a harminckettő. v — Hát mit adunk most ay , disznótorban a vendégeknek? (j /~I/ iszámítottük, hányán lesz-0 ~ nek. Bizony solcan. Dehát/) ebből nem lehet elvenni, az asz-í szony, ahogy kész volt égy por-V ció, már küldte porcelántányé-U '• ron kit ide. leit oda. GyerekQ ■ volt elég. aki vigye. J Ott maradtak az üres teknő-Y vei. Csak elbámuUak, hogy ne-', kik igazán semmi se marad* se j\ hurka, se kolbász. )j — Vágj csirkét, kacsát! —V adta ki a parancsot a gazda. ^ A disznótorra megjöttek ' rokonok. Tizenhatan. És ették a csirkepdpriké meg a kacsapörköltet.. Végre f- kiáltottak: — Hát hun van mar a disznó ?U

Next

/
Thumbnails
Contents