Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)
1958-12-13 / 295. szám
1958. december 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 A nép vagyonának védelmében •iIAuiVSZAMÜ hallgatóság gyiilt össze december 5-én Jász- alsószentgyörgyön, hogy meghallgassa dr. Bartók István ügyész előadását. — Az ellenforradalom idején hónapokig hiányoztak a rendőri-, bírói visszatartó erők; az erkölcsi normák meglazultak, s elszaporodtak a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények — mondotta többek között az előadó. — Olyan bűncselekményekkel is találkoztunk, amelyeket ellenforradalmi erők követtek el országunk gazdasági rendjének gyengítése, aláásása céljából. Ezek az okok teszik szükségessé, hogy fokozzuk intézkedéseinket a nép vagyonának megvédése, az ellene elkövetett bűncselekmények felderítése és megtorlása érdekében. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják: a legtöbb esetben azért követik el a bűncselekményeket, mert érzik az ellenőrzés felületességét, vagy hiányát. így történhetett meg, hogy a Gürbemajori Állami Gazdaságban a gazdaság állataival együtt mások tulajdonában lévő 600 birkát 190 bárányt etettek és neveltek az állam pénzén. A GAZDASÁGI vezetők könnyelműsége folytán többször előfordul, hogy társadalmi tulajdon elleni bűntett miatt már egyszer, elítélt személy ismét bizalmi munkakörbe kerül. A jászapáti földmüvesszóvetkezettl fekvő készletünkből ELADÓ? 5!? to 216 mm atm, 1 orr cső 1 tő 139 mm átm. forrcső 1 to 83 nun átm. forrcső 4 tó 60x49 mm laposacél 2 to vegyes®, laposacél 300 db vegyesméretű ékszíj Hoff hej és Csepel-Diese! alkatrészek, golyóscsapágyak iagy mennyiségben. Bővebb felvilágosítást írásban vagy személyesen. I. sz. Vlj,GÉPÉSZETI vÁllalat anyagosztAlya KUNHEGYES nél áruház-vezetőnek alkalmazták Borbás István büntetett előéletű személyt. Borbás újabb munkahelyén is 15 ezer forintot sikkasztott. Tettét azért tudta elkövetni, mert sikerült megvesztegetnie az FJK egyik ellenőrét. Éhből azt is láthatjuk, hogy aki korrupttá válik, „borravalókat” fogad el, attól elobb-utóbb protekciót, — elnéző magatartást, vagy éppen bűnpártolást követelnek a megvesztegetők, Sok bűnesetnek a forrása: a fizetéshez mérten költekező életmód. A bíróság a közelmúltban ítélkezett két bűnös felett, akik három évig voltak italboltvezetők, s e rövid idő alatt többszobás házat építettek — sikkasztott pénzből. A rendszeres italozás is oka lehet a bűnözésnek. Aki rendszeresen részeges- kedik, arról feltehető, hogy ittas állapotban könnyen hozzányúl a rábízott pénzhez, hogy ivócitn- borái előtt gavallériáját fitogtass^. DR. BARTÓK ISTVÁN figyelemre méltó megállapítást tett a szövetkezeti ellenőrzés hiányosságairól is. Véleménye szerint a tablórendszer sem egészen tökéletes. A tablók sorszámozva nincsnek, így azok bármikor ki- cserélhetök, megsemmisíthetők. Sokszor nem is ellenőrzik a tablók adatait, Ezért „felejtett ki” a tablóból 17 ezer forintot Borbély István hentesmester. Ha a szövetkezet minden esetoen ösz- szehasonlítja a tablókat a terhelési lapokkal, az ilyen bűncselekmények könnyen megakadályozhatok. Néni nagy jelentőségűek, de igen gyakoriak, ezért összességükben mégis lényeges kárt jelentenek a kisebb vétségek. — Ilyenek: a népvagyon gondatlan raktározásából, a kisebb lopásokból eredő károk. Ezután a népi ellenőrzés szerepéről, szükségességéről be- szé’t, majd rátért a büntetőeljárás ismertetésére. A társadalmi, államhatalmi, államigazgatási és népgazdasági szervek teljes összefogására van szükség, hogy a további kártevéseket megakadályozzuk, — mondotta befejezésül dr. Bartók István. Lukácsi László A Szolnok megyei termelőszövetkezetek eredményei az Országos Tejtermelési versenyben A Földművelésügyi Minisztérium most értékelte a III. Országos Tejtermelési Verseny eredményeit. A verseny 1957. november 1-től 1958. október 31- ig tartott. Azt hiszem nem lesz érdektelen, ha foglalkozunk az eredményekkel, annál is inkább, mert a Szolnok megyei termelőszövetkezetek a nagy versengésben jól megállták a helyüket és egyáltalán nem maradtak el a sokkal nagyobb tenyésztői múltú vidéken gazdálkodó dunántúli vagy Békés megyei gazdasagok mögött. A termelőszövetkezeti nagytenyészetek versenyét az abádsza- lóki „Lenin*’ termelőszövetkezet nyerte. A termelőszövetkezet 43 tehénnel versenyzett — ennyi törzskönyvezett tehene volt a verseny időszaka alatt a tsz-nek. Tehenenként évi 6.150 kg, 3.8 százalék tejzsír tartalmú tejet termelt átlagosan. A versenyben a teljesítményeket 3.7 százalékos tej zsír tartalmú tejre számították át, úgy hogy a „Lenin” tsz 6.330 kg tejjel nyerte a versenyt Ez olyan eredmény, amely nemcsak országosan egyedül álló —- valamennyi álfajni gazdasági tenyészet eredményénél, még a kísérleti gazdasagoknál is jobb, de világviszonylatban is kimagasló, Ilyen eredmény eléréséhez már nemcsak kitűnő te- nyészanyag, jó es bőséges takarmányellátottság kell, de nagy hozzáértés, a tenyésztői munkában való jártasság is szükséges. Éppen ezért minden dicséretet megérdemel Varjú Sándor tsz-elnök és Ökrös Pál állattenyésztő. A nagytenyészetek csopotja,- ban a jászladányi Aranykalász Tsz 9-ik lett 3.808, a kunszentmártoni Zalka Máté Tsz pedig 12-ik 3.670 kg-os tejtermelési átlaggal. Ez utóbbi-ak az eredményét különösen értékessé teszi az a körülmény, hogy az összes termelőszövetkezetek közül a legtöbb tehénnel versenyzett, szám szerint 114-el és ilyen magas létszámnál érte el a szép teljesítményt, A kistenyészetek csoportjában a kisújszállási Búzakalász Tsz 4.108 kg-os átlagteljesítménnyel 6-ik, a jászberényi Kossuth Tsz 3.654 kg-al 12-ik lett. örvendetes, hogy nemcsak az egy tehénre eső átlagos tejhozamnál, de a 100 kát. holdra termelt tejmennyiségnél is tói szerepeltek a Szolnok megyei termelőszövetkezetek. Itt a jászjá- kóhalmi Béke Tsz 3-ik lett: 20.513 kg tejet termelt minden 100 kát. hold szántó területre. Az abáds-alóki Lenin Tsz 6-ik j 17.387 kg-os teljesítménnyel, i A termelőszövetkezeti fejők j Országos Versenyét T. K o v á c s IJ á n o s , az abádszalóki Lenin Tsz tehenésze nyerte. Eredménye minden általa gondozott tehénnél 5.994 kg tej. Iljú Makó János, az abádszalóki „Lenin” Tsz tehenésze, aki a versenyben végig vezetett és T. Kovácsnál jóval jobb — 7.420 kg- os átlagos — teljesítményt ért el, a végén kiesen a versenyből mert nem érte el az előírt 75 százalékos borjuszap ’utót. Makó elvtársnak igen nagy bal- szerencséje volt, ugyanis az általa gondozott 9 tenen közül kettő elvetélt. Ä termelőszövetkezeti tőiének versenyét az abádszalóki Lenin Tsz 71. sz. Szegfű nevű tehene nyerte 9.568 kg-os teljesítménnyel. E’-'P •’•'es megemlíteni, hogy a 15 országosan legjobb termelőszövetkeze i tehén közül 8 az abádszalóki Lenin Tsz-é. Mint az eredmények felsorolásából is láthatjuk, a Szolnok megyei termelőszövetkezetek a III. Országos Tejtermelési Versenyben jól megállták a helyüket. Állami gazdaságaink közül az Alcsiszigeti Állami Gazdaság az 5.000 kát. holdon aluli állami gazdaságok versenyében a második lett, A Földmű -lesügyi Mjnisztó- rium 1958. november 1-i kezdettel megindította a IV. Országos Tejtermelés! Versenyt. A Szolnok megyei állami gazda 'gok, term.. .őszövetkezetek, egyénileg dolgozó parasztok több mint négyezer törzskönyvi ellenőrzés alatt álló tehénnel csatlakoztak a versenyhez. A IV. Országos Tej termelési Versenyben is r.- g akarják mutatni — a íll.-hoz hr- nlóan —, hogy 3 Kunság és a Jászság dolgozó p ._-tjai nemcsak szívós, kitartó, nagy munkabírású 1 vakzt, sok és ió minőségű gyapjút adó juhokat, • kitűnő húsú baromfiakat t d- nak tenyészteni, hanem értékes, 'jól tejelő szarvasmarhát is. Magas László megyei lattenyésztő; Ütemterv szerint halad megyénkben a gépjavítás Elkészült az az értékelés mely megyénk gépállomásainak javítási munkait értékeli. Eszerint a javítások mind a tizenegy kiemelt fontosságú gcpféleségnél ütemterv szerint történnek. Megyei szinten a javításra szoruló 1500-nál több ekéből mindössze 48 darabnál mutatkozik lemaradás. Legtöbb a kunszentmártoni, a kunhegyesi és a kunmadaras! gépállomáson. Legfolyamatosabbuak mutatkozik ez a fontos munka az alattyáni, a szolnoki és a túr- kevei gépállomáson. a határ legsarkán az erdősáv-’•* melletti ahonnét belátni a szomszéd község udvarára, magánosán hajladozik, az öreg. Rajta kívül se közel, se távol senki. Ha csak nem számítjuk valakinek azt a néhány mezei nyulat, amely valamerről feltűnik, és pár perc múltán nyoma vész a ritkuló őszi ködben, a felszántott földek feketeségében. Háttal áll az öreg, de mozdulataiból szinte látom, amint szemrevételezi a gödör helyét, méricskéli a távolságot, és utána az ásó nyelével bökdösi a ta- rackos talajt. Körülcikornyáz egy kockát, így szabja ki a gödör méretét. Aztán erélyes mozdulatokkal földbenyomja ásóját, hogy szinte pattog a tarack. — Az anyád facipőjét.' Nemakarod az igazságot? — düny- nyögi, s hátrasandít. Észrevett, 1 átámaszkodott az ásónyélre. Lötyögős báránybőr kucsmája alól élénk szempár nézett a világba. Arcán a ráncok megmozdultak, amikor elmosolyintotta, magát. — Meggy ott? — kérdezte barátságos hangon, majd közelebb lépett, a kezét nyújtotta. Hüvelykujján ki volt repedezve a bőr. Barátságos arcot vágtam én is, de ezen közben meglepődtem, úgylátszik, valakivel összetévesztett az öreg, vár valakire, Mire megnőnek a fák és azt hiszi, ez a valaki én vagyok. Ö méricskélt tetőtől-talpig, majd megkérdezte:-— Ezt még kár lenne befogni. Nincs rosszabb gúnyája? Ráhagytam. — Kár lenne bizony, de __ Od a se figyelt, nem zavartatta magát, csak bólogatott. Valamelyik zsebéből elővett egy rövidszárú kurta pipát, és tovább mondta a magáét. — Mindegy, majd elnyifvi. Mire kiássuk a gödröket, addigra hasonlítunk is egymáshoz. — Csak nem tart negyven esztendeig? — Negyven esztendeig ? — Mivel ahogy nézem, éppen annyi idő kellene, hogy mi ketten egymáshoz öregedjünk. Ez a beszéd elég is volt ahhoz, hogy az öreg szemmellát- hatóan megkedveljen. A pipáját markába ütögette, a bagót elszórta, belenyúlt egy másik zsebbe, és onnét Kossuth cigarettát vett elő, és nyújtotta, hogy gyújtsunk rá. — Fogja csak, ne szégyellős- ködjön ... Ahogy kü'övben jobban elnézem, megférünk majd mi ipt egymás mellett. Ez a ruha meg nem is az a jaj de válami. Kihoztam az ásót, fogja meg, aztán neki. Hát ha neki, akkor neki. Ez a jó öreg most már holtbiztos összetévesztett valakivel, de hát ne vegyük el a kedvét, csináljuk. S nekiálltunk derekasan. Persze, nem ám szó nélkül, hanem sok szóval. Ismét újdonsült gazdám kezdte: — Hát akkor ezután már jjiaga is a mi kutyánk kölyke lesz, talán illő lenne névről szólítanunk egymást. Én Imre bácsi vagyok, Vida Imre. Furcsa név, erre kevesen használják. Én itt a környéken még nem is találkoztam Vidákkal. Igaz, messziről származtunk ide. Megboldogult apám cselédnek szegődött, aztán meg itt honosodott. Régen volt ez, még abban az időben, amikor az uradalom dominált. Hát maga? Csakugyan jószántából hagyta ott az irodát? Hümmögtem valamit. Erre n- öreg biztatott. — Ne lógassa az orrá imn majd meg elcsöppen. Jo helye lesz itt nagyon. Csak az első nap nehéz. A többi? Megy magától. Ha meg belefárad az ember, újból kezdi. A hivatal se jobb. En nem vállalnám... Az elnökünk megmondta, hogy maga különben igen rendes ember, csak valami félrelépést csinált. Ne törődjön sehová f/alamit már illett szólni, hát megkérdeztem: — Amúgy rendes ember az elnök ? — Kinek hogy. Nekem megfelelő. Hallgattunk egy jóidéig, talán egy kurta félórácskát. Az öreg gondolt egyet, az ásó* belevágta a földbe, és kijelentette: — Pipa huja. Újból rágyújtottunk. — Maga valahogy elég csendes ember — állapította meg az öreg, s talán arra gondolt, ez az ismeretlen környezettől van. Beszélt hát helyettem is. — Én már sok időt megéltem. Túl vagyok a hetvenen, nem voltam írioy természetű soha, de azért most, ahogy elnézem, tudja mit sajnálok? Azt az egyet sajnálom, hogy mm vagyok 30 éves. De jó lenne még akkor is élni, mire megnőnek a fák. Hát. mindegy. Kiássuk a gödröket, holnap elültetjük ezt a részt, utána én már leszerelek. Nyugdíjba megyek. Nem baj. Majd az unokám. Az, még biztos megéri. Úgy gondolom, akkorra már errefelé nem lesz egyéni gazdaság. Bólintottam. — Hát nemigen. — Nem is ér az semmit — jelentette ki határozottan az öreg Vida, és újból szöszmötölvi kezdett. — Oszt’ az elnökkel beszélt? — kérdezte kíváncsian. — Én ugyan nem. — Nem? — Nem. Nem is ismerem, —• Nem ismeri? — Nem. Ií'rre megállt az öreg kezében az ásó, és csak annyit mondott: — Hogy az öregistenit maga* nák. Hát ezt mondhatta volna hamarabb is. Tegye bolonddá az öregapját, de ne engem — ezzel mérgesen belevágta a főidbe az ásót, morgott még valamit, ” de utána már rám se nézett. SZEKULITY P&TSR
