Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-07 / 290. szám

1958. december 7 SZÓI NOK MFriVFI NÉPLAP 51 Megtartotta alakuló ülését a lördHszentmiH őst városi tanács Az ízlésesen feldíszített ta­nácsteremben csoportokba ve­rődve beszélgetnek tanácstagok és a meghívott vendégek. Az ünneplő kabátokon itt ott meg­csillannak a kitüntetések. Ez is bizonyítja, hogy a város dolgo­zói a legjobbakat küldték a ta­nácsba. Köztük vannak olyanok is, akiket már harmadszor vá­lasztottak meg, mint Papp Ist­vánt, Mercz Pétert és másokat. Elfogódottság látszik azoknak az arcán, akik először lépték át a tanácsterem küszöbét úgy, mint tanácstagok. Itt van Ju­hász Imréné dr„ országgyűlési képviselő is. Kilenc óra után néhány perc­cel Papp István elvtárs, korel­nök megnyitja a tanácsülést. A mandátum-felülvizsgáló bi­zottság jelentése után Mercz Péler elvtárs, a Hazafias Nép­front városi bizottságának el­nöke tesz javaslatot a tanács­ülés elnökére, s az elnökség tagjaira, majd Oláh Lajos elv­társ, a választási elnökség tag­ja számol be a tanácsülésnek a választások előkészítéséről, lefo­lyásáról. — A szünetben a vb. megtartja első ülését. Ezt követően a tanácsülés el­nöke ismerteti, hogy a végre­hajtó bizottság elnökének Búzás Imrét, elnökhelyettesnek Fehér Miklóst, titkárnak pedig Oláh Lajost választották. A felcsat­tanó taps azt jelzi, hogy a vég­rehajtó bizottság döntése meg­egyezik a tanácstagok vélemé­nyével. Búzás elvtárs, a vb. elnöke köszönte meg a bizalmat, és beszélt arról a felelősségről, amely minden tanácstagra há­rul. Juhász Imréné elvtársnő, országgyűlési képviselő is fel­szólalt. Ezután került sor az állandó bizottságok megválasztására. — Kedves színfoltja volt a tanács­ülésnek az úttörők küldöttségé­nek megjelenése. # A vendégek padsoraiban idő­sebb, 60 év körüli, őszülő hajú ember ült, fiatalabb férfi tár­saságában. Feszülten figyelték a tanácsülés minden mozzanatát. Időközönként összehajoltak, és sűrű bólintgatások közben fejez­ték ki elégedettségüket. Amikor a tanácsülés elnöke szavazásra tett javaslatot, mindketten fel­nyújtották kezüket. Másodszor ismét szavaztak. Nem zavarta őket az, hogy csak a tanács­tagok padsoraiban emelik fel kezüket a szavazásnál. A tanácsülés elnöke nem fi­gyelt” ezekre a „műsoron kí­vüli” szavazatokra. Nem szá­molta őket, nem is számolhatta, hiszen a tanácsokról szóló tör­vény nem ad szavazati jogot a meghívottaknak. De bocsássák meg ezt a „törvénysértést”. — Ezen a késő őszi délelőttön egy­általán nem hatott törvénysér­tésnek a két meghívott vendég szavazata. Hanem inkább a ta­nácstörvény szellemét, betűit erősítette meg a két férfi, aki kézfelnyűjtással szavazott, hi­szen a tanácstag őket is kép­viselte. Szabó Imre A Vörös Újság harca a proletár jövőért 1918. december 7 Nevezetes év­fordulója a _______________! mai nap a ma gyar munkásmozgalom és a magyar újságírás történetének. Negyven évvel ezelőtt, 1918 de­cember 7-én megjelent a Kom­munisták Magyarországi Pártjá­nak hivatalos lapja, a Vörös Újság. Leküzdhetetlennek látszó nehézségek ellenére, a kommu­nisták áldozatkészsége és céltu­datossága lehetővé tette a lap megjelenését. A Vörös Újság első számának vezércikke a KMP programját ismertette, s tudományos ala­possággal bebizonyította, hogy a kapitalizmus megérett a bu­kásra”. Meggyőző erővel lelep­lezte a jobboldali szociáldemok­raták munkásáruló tevékenysé­gét, és nyíltan hirdette, hogy a proletariátus harcát csak a kommunisták képesek vezetni. A korabeli újságok dühödt rágalmazással válaszoltak a kommunista lap vezércikkére. Ez érthető is, hiszen a Vörös Újság megjelenéséig egyetlen egy lap sem indított ennyire nyílt és hatásos támadást a bur­zsoázia ellen. A burzsoá sajtó azon igyekezete, hogy lehetet­lenné tegye a párt lapját, ered­ménytelen maradt. A forradal­mi munkásosztály megértette, hogy a Vörös Újság érdekeinek ip=n képviselője. A lap pedig megszolgálta ezt a bizalmat: „A munkásosztály csak kettő között választhat; éhezni reménytele­nül a burzsoá uralom alatt, Jobb szervezés — eredményesebb újítómozgalom Az ujitómozgalommal kapcso­latban tavaly megjelent kor­mányrendeletek alapján kiadott intézkedések fellendülést hoztak az Aprítógépgyárban is. A munkások nagy érdeklő­dést tanúsítottak a rendelet iránt, különösen a szerződéses rendszer nyerte meg tetszésü­ket. Mini elmondották, így leg­alább elkerülhetők a későbbi viták, s előre megismerhetik a várható gazdasági eredményt, s az ésszerűsítésért járó díj nagyságát is. A szakszervezet megbízottai a munkapadok mellett is is­mertették az új rendeletből származó előnyöket, s többször javasolták díjazásra az olyan dolgozókat, akik elősegítették egy-egy ují-tás valóraváltását. Jórészt az ő fáradozásuk ered­ményeként ebben az évben 45 műszaki és 26 fizikai dolgozó lett ja vaslatot a különböző gépek,berendezé­sek, praktikusabbá tételével, a takarékossággal, vagy a bal- esetvédelemfnel kapcsolatban. Az anyagtakarékosság szem­pontjából Böröczki Ferenc adott be igen jelentős újítást. Elkép­zelése alapján kijavították a kiselejtezett hengereket. Ezzel az eljárással több mint 302 ezer forintot takarítottak meg. Di­cséretet érdemel Szelei Frigyes szögvashengerlője és a TMK műhely dolgozóinak produktu­ma: az ágyköszörű is. Segítsé­gével a szerszámgépek csúszó­felületének hántolását a régeb bi idők átlagának egytizedére csökkentették. ösztönző hatással van a dol­gozókra az is, hogy az újítók nevét, munkájuk tárgyát, a meg takarított forintot, az újítási d'j naevságát ismertetik az- üzem­ben. A megvalósítható javaslatokat mus üzemekbe is megküldik saját művelettervezésnél, gyár­tásnál alkalmazzák. Az elképze­lések valóraváltásához szüksé­ges kísérletek lefolytatásához biztosították a feltételeket. Kü­lön ezzel a feladattal megbízott csoport végzi a kísérleteket. Ha különböző műszaki rajzok elké­szítése szükséges, a vállalat in­tézkedik, fizeti a rajzokkal kap­csolatos költségeket. A kisérletezés és a megyaló- sítás a javaslattevőkkel kötött szerződés alapján történik. A határidők betartásánál azonban még fordulnak elő hibák, kés­lekedések. Jó volna ezt is fel­számolni, hiszen a késlekedés — hasznot hozó elképzeléseit gyakorlati alkalmazásáról lévén szó — gazdasági kárt okoz. S t nem lehet közömbösen néz­ni sem a vállalatvezetőségnek, sem a szakszervezeti bizottság­nak. Csak helyeselni lehet az ap rítógépgyáriaknak azt a törek­vését, hogy az újítások elfoga­dásával kapcsolatban nagyobb körültekintéssel járnak el, mint régebben. Ezt bizonyítja a beadott és elfogadott újítások aránya Míg 1956-ban a javaslatok 50 százalékát fogadták el, 1957-ben már 72, 1958-ban pedig 78 száza­lékát. Minden bizonnyal még ered­ményesebb lenne a munka, — nagy mértékben növekedne a javaslattevők száma abban az esetben, ha a szakszervezet fel- ' ’használná - a propagandamunká­ban rejlő lehetőségeket. Többek <■•>''■'11 gondolhatna például ne­gyedévenként egyszer újítási ta­pasztalatcserék rendezésére. — Ezzel, valamint hasonló mód­szerekkel a fizikai munkában résztvevő újítók számát is nö­velhetnék. Az anpol s#aU szervezetek a teljes foglal •* oktatott-ágért és bz é cfszín vonal emeléséért éhezni akkor, amidőn a burzso­ázia jólétben dőzsöl, vagy ... életbeléptetni a szocializmushoz vezető rendszabályokat”. (V. U. 1918. december 11.) A Vörös Újság fáradhatatla­nul agitált a proletárforrada­lomért. Megjelenésének napjai­ban, amikor már gyülekeztek az ellenforradalom erői, nem této­vázott harcra hívni a munkás­ságot: „Proletárok, fegyverkez­zetek!” (V. U. 1918 decem­ber 11.) Szembeszállt a szociáldemok­raták gyári alkotmányosságával. „Nem gyári alkotmányt, de munkásellenőrzést!” — írta a lap 1918 december 14-i száma, és továbbra is a proletárforra­dalom szükségességét hangsú­lyozta. „Erőszak, rábeszélés, re­form, ígéret, „szabadság és er­kölcs”, a testi és szellemi gúzs­bakötés semmi fegyvere nem használ már itt: jön, jön a for­radalom, itt van a proletárfor­radalom, s a sok kormányvál­ságnak a vége csak a kommu­nizmus, a proletárdiktatúra lesz.” (V. U. 1918 december 28.) 1919. I és március 1. .efcruár 20 között a kom­_______ munistaellenes pr ovokáció lehetetlenné tette a Vörös Újság budapesti megjele­nését. Ekkor, a KMP központi lapját a nagyváradi Vörös Új­ság helyettesítette. A Nagyvá­radon megjelenő kommunista lap méltó helyettesítője volt a budapesti kiadásnak. „Kérlelhe­tetlen, kegyetlen harcot kell hirdetnünk a burzsoázia és min­den uszályhordozóik ellen!” — írta a nagyváradi Vörös Újság 1919 február 23-án. Március 1-én újra Budapes­ten jelent meg a Vörös Újság. Ismertette a párt álláspontját a burzsoá parlamentről: s,A par* lament a burzsoázia államszer­ve, amelyet a proletariátus nem tud felhasználni a maga cél­jaira”. Figyelmeztette a dolgozó tömegeket, hogy „9 proletariá­tusnak tanulnia kell a német és ausztriai választásokon .. Erélyes hangon követelte a bebörtönzött kommunisták sza- badonbocsájtását, mert — amint a lap március 20-i száma írta — megállapítható, hogy a kommu­nisták fogvatartása tisztán po­litikai üldözés jellegével bír, 3 csupán azt célozza, hogy a mun­kásosztálynak a kommunista párt által képviselt irányzata vezetőitől és agitátoraitól meg- fosztassék”. A proletárdiktatúra kikiáltása után egy nappal, 1919 március 22-én a Vörös Újság „Minden­kihez!” címmel drámai hangú cikket közölt: „ ... Teljes ka­tasztrófa előtt áll a magyar for­radalom. Ebben a helyzetben egyetlen eszköze maradt a ma­gyar forradalomnak a maga megmentésére; a proletársag diktatúrája, a munkások és földműves szegények uralma”. A Vörös Hadsereg szervezésének napjaiban ________________harcba szólí­totta a munkásosztályt. Az im- perialista támadás bekövetkezé­sekor buzdította, lelkesítette és győzelemre serkentette a Vörös Hadsereg katonáit. A Vörös Újság szerepét nem lehet a párt harcából kiragadva méltatni. A Vörös Újság harca a proletár jövőért, a párt harca volt. Emlékét őrizve megnyugvás­sal érezzük, hogy a Vörös Újság harca ma is folytatódik. Sz. L. 1 A lancashirei szakszervezetek szövetséginek manchesteri érte­kezletén egymillió munkás kép­viseletében egyhangúlag hozott határozattal kimondták, ragasz­kodnak ahhoz az elvhez, hogy minden férfinak és nőnek joga van a munkához. Ezért harcol­nak a 40 órás munkahét beve­zetéséért a létszámfölötti ség el­kerülése céljából, valamint az életszínvonal em! séért a teljes foglalkoztatottság és a termeié* növelése alapján Harold Wil son volt munkáspárti kereske­delemügyi miniszter kijelentet- te: a gyapn+:ppr Vö7po«<-^pjh?r' munkanélküliség elérte a munkásság 9.8 százalékát mióta a toryk jutottak hatalom­ba 400 gyapoltextilgvárat zártak be s százezer munkás kénysze- "ü’t elhagyni az ipart. A hajóépítő és a gépipari '"’•'-ikások szakszervezetei szö- ógónek manchesteri titkára, H. Scanlon negyed-millió gép­ipari munkás nevében kijelen­tette: ,,Ha a munkáltatók nem vezetik be ' '0 órás munkahe­tet. az elbre<átadok elkerülése’ végett rákénys/erüiük őket. Ezt a politikát egyhangúlag jóvá­hagyta a munkásság az Összes nagvobh és kisebb gyárakban Nagy-Manchester területén“. es Előrelátiietólag minden kisipari szövetkezet nyereséggel zárta az evet Az esztendő végéhez köze­ledve — a kisipari szövetkeze­tek megyei választmányi ülése mérlegelte az eddigi eredménye­ket. Úgy látszik, nem volt hiá­bavaló a munka. 1958-ban to­vább erősödtek, gyarapodtak a közös műhelyek. A ktsz-dolgo- zók létszáma 200 fővel emel­kedett ■—, mely az összlétszám 2.5 százalékának felel meg. — Ugyanakkor a termelési érték ennek többszörösével, mintegy 10 százalékkal nőtt. A kisipari szövetkezetek első­rendű feladata — mint ismere­tes —, hogy kiegészítsék az or­szágos árualapot, ellássák a helyi igényeket. Sokáig komoly hiányosságok voltak ezen.a té­ren. Most a KISZÖV vezetősége arról számolhatott be a választ­mánynak, hogy a közvetlenül lakosság részére végzett szolgál­tatások és árutermelés aránya az ossz termelésen belül, az elmúlt évi 16 százalékról 26 százalékra emelkedett. Érdemes megemlíteni, milyen nagyarányú fogyasztási cikk ter­melésével egészítették ki 1958 első háromnegyedévében a kis­ipari szövetkezetek az országos árualapokat. A többek között gyártottak 116.000 pár bőrcipőt 136 tonna zománcozott edényt 800 garnitúra hálószobabútort — 200 garnitúrával többet, mint egy esztendővel ezelőtt. A termelés és a termelékeny­ség emelkedése hozzásegítette i szövetkezeteket ahhoz, hogy gaz­daságosan zárhassák az évet. 1958 első háromnegyedévében a megyei ktsz-ek nyeresége meg közelítette a 10 millió forintot Ezen belül természetesen van olyan közös rhúhely is, amelyik még nem dolgozik gazdaságo san. kiadásai meghal dják a be- vételt Szán' /erínt négy ilyen lctSZ Vein. Azon ha n minHon ro. meny megvan arra, hogy az év végéig ezek is pótolják lemara­dásukat A következő esztendőre még nagyobb lehetőséget kapnak a szövetkezetek ahhoz, hogy fo­kozzák termelésüket, növeljék gazdasági erejüket. Legnagyobb mértékben a bútorgyártó ktsz- ek kapacitása bővül. Az előre­látható anyagfedezet és rende­lésállomány lehetővé teszi, hogy 1959-ben az ideinél 25 százalék­kal több bútort készítsenek. Egyedül a textil és a bőrru­házati iparág termelését nem kell majd fokozni. Ugyanis az állami nagyipar gyártása és a kereskedelmi készletek felesle­gessé teszik ebben a szakmában a kisipari termelés bővítését. A jövőévi munkához további lendületet ad az alapszabály módosítástervezete, melyet a szövetkezetekben, a választmá­nyi üléseken megtárgyaltak és javaslatokkal egészítettek ki. Az alapszabály módosításának ter­vezete- és a belefoglalt válto­zások a szövetkezetek politikai fejlődését tükrözik — és tágabb teret adnak a mozgalomnak, a szövetkezetek önállóságát fokoz­zák. A többek között intézmé­nyesen biztosítják a szövetkeze­tek vezetőségének azt a jogát, hogy az addig érvényben lévő 24 százalék helyett a tiszta nye­reség 40 százalékát oszthatják el készpénzben a tagok között. Ebben az évben először módot adnak arra is, hogy ne csak a szövetkezet tagjait, hanem az alkalmazottakat is részesíthes­sék bizonyos arányban a nyere­ségből. Mindez elősegíti a kisipari szövetkezeteket ahban, hogy jö­vőre meg eredményesebb mun­kát végezhessenek a lakosság érdekében.

Next

/
Thumbnails
Contents