Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-25 / 305. szám

1958. december 25, mmmrmm—mmmmm

SZÓI NOK MFC.TFT NÉPLAP

9

(M$kiiWíkmiíi jxéfi nu^ícúfát '

Raqqtqd fee tifoía like láng fyg

Keszthelyi Zoltán:

Ütörö nyakkendő

Az úttörő-nyakkendő Miért drága nékem?

Mert a pionírok hordták Nagy harcok tüzében.

Az úttörő-nyakkendő Szabadság jelképe.

Jól vigyáz rá minden ország Bátor, ifjú népe.

Az úttörő-nyakkendő Része a zászlónak,

Melyet Lenin vitt előre Keletnek, nyugatnak.

Az úttörő-nyakkendő Három kicsi sarka.

Három nemzedék baráti Egységet mutatja;

Ez a barátság örök.

Száj jel téphetetien,

A harcokban forrott egybe, Tüzes fergetep^ben.

Komszomolec, pionír, Kommunista ájjott Egymás mellett, hogy megvéd A népet, a pártot.

Az úttörő-nyakkendőt Védem, amíg élek.

Hazánk földjén katonája Leszek a békének!

Kononov ?

A szokolnyiki karácsonyfa

Szabó Ibolya:

A hencegő

nararcsok

jlz éléskamrában a barna

CSC burgonyák, a sárgás hagymafejek és a pirosló almák jó ismerősként beszélgettek egymással, míg egy női kéz be nem lett a legfelső polcra három citromot és két illatos narancsot.

— Micsoda vegyes társaság! — szólalt meg mindjárt az egyik narancs.

A barna burgonyák és a sárga ltagymafejek megértették, hogy róluk van szó, őket szapulják, s ezt igazságtalannak érezték.

Egyikük fel is szólt a narancsokhoz:

— Kár bennünket lenézni! Maguk is csak azért játsszák az előkelőt, mert messziről jöttek! A saját hazájukban bizonyára közönséges gyümölcsnek számítanak!

De már akkor bátorságra kapott egy nagy fej hagyma is:

— Ne gondolják, kérem, hogy mi nem utazunk külföldre! A magyar hagyma világhírű!

— No, és mit szóljunk mi? Hány láda megy belőlünk távoli országokba! — tették hozzá kórusban az almák.

A narancsok és citromok éppen azon gondolkodtak, hogy mit válaszoljanak, amikor kinyílt a kamra ajtaja és egy sző- kecopfos kisleány jelent meg a küszöbön.

— Nini, narancs! — kiáltott fel örömmel.

— Látjátok, milyen sikerünk van? — kezdték ismét a hencegést a narancsok.

De akkor megjelent a kislány mögött a mamája.

— Tiéd lesz <t narancs, ha előbb megeszed a finom krumplifőzeléket! — mondotta és a burgonyás kosarat felemelte a midről, hogy átvigye a konyhába. ,

— No, kiér többet? — szólalt meg ekkor a kosár tetején a legnagyobb burgonya é§ büszke mosollyal búcsút intett a hencegő narancsoknak.

£ A karácsonyfáért nem kellett mesz* szíré menni. Ott helyben, a szokol- í nyiki erdőben kiválasztottak egy f szép, lombos fenyőfát, kivágták és

* kocsin beszállították az erdei isko* lába.

£ Másnap aztán, mindjárt kora reg- J géltől fogva, elkezdték várni Lenint. % Még világos volt, de a gyerekek azt

► kérdezgették az iskola gondnokától:

£ — Mi lesz, ha nem jön el Lenin?

► — És ha megint hóvihar lesz? Le- f nin azért mégis eljön? Vagy nem?

£ öreg petrográdi munkás volt a J gondnok. Lenint még a forradalom r előtt ismerte, ezért kérdezték éppen £ őt a gyerekek. És ő meggyőződéssel £ feleige tett:

► — Ha Iljics azt mondta, hogy el► 1ön, hát akkor el is jön.

£ Bsesteledett. Csakugyan kitört a £ hóvihar. Fütyült a szél a fenyőfák J közt, aztán a magasból fehér pely* hekben hullani kezdett a hó.

► Az idő múlt, de Lenin csak nem Ciött.

► És a gyérekek meghallották, hogy

► valaki a felnőttek közül félhangosan £ ezt mondta:

£ — Ilyen hóviharban persze, hogy

► nem jön el.

£ A gyerekek megint csak az öreg £ gondnokhoz szaladtak.

► A gondnok sz’gorú hangon mond► ta:

£ — Hagyjatok békén! Megmondtam

► már, ha egyszer azt mondta, hogy

► eljön, hát eljön.

s. Vártak tovább. Kint fütyü't a 1 szél, befútta az ablakokat. Olyan zajt csapott a vihar, hogy nem is hallották, amikor az iskolaépület előtt gépkocsi állt meg. A gépkocsiból Vlagyimir Iljics szállt ki.

Felment a lépcsőn, levetette a kabátját, zsebkendőjével megdörzsölte az olvadt hótól nedves arcát. És egyenesen a nagyterembe ment, a gyerekekhez.

Azok rögtön megismerték: nem hiába látták annyiszor az arcképét. De eleinte, mintha valahogy zavarba jöttek volna: csak áll'ak mozdulatlanul, bámulták Lenint és hallgattak.

Vlagyimir Iljics nem sokáig várt. Hamiskásan hunyorgott és megkérdezte:

— Ki tud közületek kinn-a-bárány- bcnn-a-farkast játszani?

Elsőnek a legnagyobb lány, Vera válaszolt:

Én!

— Én is! — kiáltotta hangosan az egyik fiú, Ljosa.

— Akkor te leszel a farkas — mondta Vlagyimir Iljics.

A gyerekek körbe álltak a karácsonyfa körül. A pici Kátyát tették

meg báránynak. Ljosa Kátya után szaladt, akit persze nem volt nehéz megfogni. De Kátya Leninhez menekült és Vlagyimir Iljics felvette a karjára.

— Nem adjuk oda a bárányt a farkasnak!

Aztán Szenya volt a bárány. Ljosa megfogta őt, mire Ljosa lett a bárány, Szenya meg a farkas.

Egyszerre valaki a gyerekek közül elkiáltotta magát:

— Most játsszunk szembekötősdit I

Vlagyimir Iljics elővette zsebkendőjét és bekötötte a szemét. Vo- logya, a szerelő gyorsan félretolta a karácsonyfát a sarokba úgy, hogy egyszeribe sok hely lett a teremben.

Lenin kitárta a karját és lábujjhegyen megindult előre,

A gyerekek széjjelfutottak.

Aztán kezdtek egyenkint Vlagyimir iljics közelébe lopózni és kiáltozni:

— Forró! Forró!

S amikor Vlagyimir Iljics egészen közel ment hozzájuk, azt kiáltozták:

— Tűz! Tűz!

Megesett, hogy egyenesen Lenin kinyújtott karja alá guggoltak lé s ő anélkül, hogy megérintette volna őket, mit sem sejtve tovább ment keresni..

— Víz! Vízi

Lenin látta, hogy a gyerekek mind nagyon fürgék és ügyesen látszanak r hogyha ez Így megy tovább, neki bizony jó sokáig kel) bekötött szemekkel botorkálnia.

Ügy tett há\ mintha tovább akarna menni előre, de hirtelen sarkon, fordult és elkapta azt a gyereket aki éppen a háta mögött volt.

A gyerekek karban kiabálták, ahogy a játékszabályok követelik:

— Ismerj meg! Ismerj meg!

Az elcsípett gyerek nevetett és ki akarta szabadítani, magát Vlagyimir Iljics kezeiből. Szenya volt az.

Vlagyimir Iljics megtapogatta a haját és ujjaival vég gsimltott a homlokán és az arcán.

— Szenya!

Szenya sajnálta Is, hogy kelepcébe került, de büszke is volt, hogy Lenin emlékezett rá és megismerte.

Aztán a pici Katya Puskin-verset szavalt, . de belesült és elsírta magát.

Lenin vigasztalni kezdte.

Katya abbahagyta a sírást, ken- dőcskéjével megtörölte szemelt és azt mondta:

— Ne menj el tőlünk Lenin, Maradj itt.' Lakjál nálunk.

Lenin fölkacagott.

— Hiszen nem lakom én innen messze amúgy sem!

Aztán valamennyien körbefutottak a karácsonyfa körül. A kis Katya Vlagyimir Iljics mellett futott. Le. nin Katya kezét fogta. Nagy, meleg keze volt Leninnek.

Ugyanekkor Vlagyimir Iljics felesége, Nagyezsda Konsztantyinova Krupszkája és nővére Marija Ilji- nyicsna, nagy kosarat hozott be a terembe, telt ajándékokkal, amit Lenin a gyerekeknek hozott.

Ki automobilt kapott,' ki meg dobot, trombitát, Katyának baba jutott. S a nagy örömrivalgás közben észre sem vették a gyerekek, hogy Lenin elment.

így folyt le a karácsonyfaünnepély a szokolnyiki erdei iskolában 1919-ben.

*•»««**►*4*►•*»•»»♦«« *♦« »♦♦♦♦»

Tarbay Ede:

ORSZÁGÚTON

Országúton baktat a csacsi, senki se tudja, mit visz a kocsi. Kérdi az árok az útszélen:

— Mit viszel, kis csacsi, mondd nékem.

Répát, rezedát, salátát?

Gyolcsot, köcsögöt, nyaláb fát ?

Országúton baktat a csacsi, nem mondja meg, mit visz a kocsi.

A hörcsög és a hangyák

— Nyomorult hangyák — mondotta a hörcsög. — Megér- demli-e ez a kevés, amit összekapartok, hogy a hosszú nyarat sanyarú munkában töltsétek cl? Látnátok csak, mekkora nagy

n=e=v=e=s=s=ü=n=k

VÁROSI GYERMEK FALUN

— Bácsi kérem, altassa el a tehenét.

— Miért altassam el, hiszen most akarom megfejni

<>oooooocxxx)ooo<xiooooooc)c)oooocx>ooocooooooc

TKaráewmj

Angyalhajon át ragyog a világ,3 Mint tündérek selymes hajfona-?

TtánJ

Fenyőfák néznek át az ablakon,? S én csendben hazafelé ballagok.5 Valahol, messze, hangok zúgják,? S oly tiszta, érces hangok da-| [loljákí

A béke diadalmas himnuszát, g És a havas, téli világon át, 8 Érzem a fenyők édes illatát, § S karácsony fehér csendje mu-j [zsikál... Balázs Éva Szolnok,

— Éppen azért. Aludl-tejet szeretnék inni.

*

ORVOSNÁL

— Doktor bácsi, teljesen meggyógyul a kezem?

— De még mennyire! Még zongorázni is tudsz majd vele.

— Hát az nagyszerű lesz, mert eddig nem tudtam.

*

CSAK FURFANGOSAN

KISFIÚ: Néni kérem, tessék szíves adni nekem két forintot, szeretnék elmenni a szüléimhez.

NÉNI: Adok, fiacskám, de mondd, hol vannak a szüleid? KISFIÚ: A moziban.

*

természetrajz-órAn

TANITÚ: Mit tudsz a tevéi öl? Hányféle teve van?

TANÚLÓ: Van egypúpú és kétpúpú teve.

TANÍTÓ: Hát púpnélküli teve nincs?

TANULÓ: Van, de az nyortiO- rék.

halmot gyűjtöttem én!

— Ha te többet gyűjtöttél. mint amennyire szükséged lesz — felelte az egyik hangya, — akkor okosan teszik az emberek, hogy vermeidet felássák, raktáradat kiürítik, s tol vallásodért halállal büntetnek.

(Kazinczy Ferenc, 1759—1831)

BETUCS ERE

Golyó, igen, Sándor, banda, hűség, hűtés, portó.

A fenti szavak mindegyikében változtassatok meg egyetlen betűt úgy, hogy a kicserélt betűvel újra értelmes szavakat kapjatok. Mit tudtok összeolvasni az új betűkből?

Joö Katalin:

Jégvirágok

Odafent a földön nagy. sűrű pelyhekben hullott a hó... Lent a föld mélyében puha melegben aludtak a gyökerek, magocskálc és a virágok tündérei. Már amelyik aludt! A hajnalicska virág égkékruhás tündére például éppen bosszankodott:

— Most ülhetünk itt, a csendben! Aztán szépen, lassan csi- rázgatunk, olyan lassan és unalmasan, hogy nyáron annyi idő alatt hajnalicskáim nem csirát, hanem lugast növesztenek!

— Csak már tavasz lenne!

— sóhajtozott a gyöngyvirág is és akkorát nyújtózott, hogy a többiek ijedten csitították; ej, a kis szeles még kibújik a hóba!

— És ha kibújna? — kérdezte a szarkaláb. — Egyszer már én is szeretném látni, milyen a tél? Csak olyannak ismerem, amilyennek á rigók és a cinkek mesélik, de az talán nem is úgy van, hisz az ilyen madárnépség sok mindent összecsipog. Meg kellene néznünk, milyen?

Nagy izgalom támadt erre a tündérek között. Elszállt az előbbi unalom, s a beszélgetés közben észre sem vették, hogy ott áll közöttük zuzmarás sza- kállával Télapó. Mosolyogva bólintott, s intett, hogy jöjjenek csak vele ...

A virágtündérek meg boldog izgalommal készültek az útra. Jól betakargatták a magocská- kat és megkérték a szomszédos orgonabokrok gyökéremberkéit, ügyeljenek rájuk. Azzal Télaoó nyomában huss! — felszálltak a földre ...

Csodálatos világ tárult szemük elé ... Hócsipkék a fákon, puha fehér takaró a földön.

— De szép! — sóhajtották.

— Legalább olyan szép, mint nyáron a mi kertünk!

A szarkaláb és a kardvirág tündére a kis ház ablakára telepedett:

— Gyertek csak! — integettek a többieknek.

Rózsa, pipacs, liliom, szegfű és rezeda ott termett mentem. A szobában betegen feküdt egy kisfiú. A tündérkék jól ismet- ték őt. Nyaranta sokszor locsolta* virágaikat, frissítette, ápoi- gatta őket. Gondolt egyet a hajnalicska tündére, a finom sziromkezével rárajzolta az ablakra az ő virágát. Ezt tette aztán a tulipán, — a többi mind. Telistele lett az ablak csupa- csupa virággal..:

— Virágok, szép virágok! — ujjongott a szobában a kisfiú.

— Igen, jégvirágok — mosolygott az édesanyja, s betakarta n kis beteget.

ERŐ és az UE?0RA§

Az úton haladt Erő és az uzsorás. Tikkasztó nyári nap volt, Erő meg vastag ködmönt hordott. sői még két puskát is cipelt.

így szólt hát az uzsoráshoz:

— Adj nekem estig 50 forintot kölcsön, én meg zálogul odaadom küdmönöm és a két puskát. Csak azt is mondd meg, mennyi kamatot kívánsz.

— Húsz forintot — felelte a mohó uzsorás.

Erő ráállt, zsebrevágta a pénzt, átnyújtotta a ködmönt és a két puskát. Cipeli, cipeli a holmikat az uzsorás, a hőségtől

szinte térdig kilóg a nyelve. Észreveszi Erő és így szól:

— Miért öltöd ki a nyelvedet? Talán engem akarsz kigúnyoini?

— Nem gúnyollak ki téged, hanem te engem, te kaján szédelgő! — fortyant fel az uzsorás. — Vedd vissza a jószágod, cipeld magad, kell is nekem a te húsz forintod!

— Idefigyelj! — felelte Erő. — A bikát szarvánál ragadják meg, az embert meg szaván fog-- jak. Estére majd hazatérünk, >kkor én visszaadom neked, a

' zed. te meg nekem a batyumat.