Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-25 / 305. szám

1958. december 25. SZÓI NOK MFOVEI NÉPLAP 7 KEMÉNY ERZSÉBET CV// hajnal Didergő, téli hajnal. Pókhálós aggyal ébredek, villanyt gyújtok. Az óra fél ötöt mutat. Kinézek. Ablakom fája fekete árnyat vetít a hóra. Az éjjel esett, öltözöm. Sietek. Vonatom fél hatkor indul. Rosszkedvű indulat dúl bennem: miért is kell most Pestre mennem ebben a vacogtató, zord január­ban. Lefagy a lábam, tudom előre; a tél belemar csontba, velőbe; tép harap, görcsbe ránt. Hiába nadrág, meleg mez, fütetlen lesz a vonat és huzatos. Ha most visszabujhatnék az ágyba! Ezeket gondolom a reggel rossz hangulatában és fázva kilépek a kapun, lám Körülnézek és minha villanyáram érne. Tündérkertet varásolt a tél a házunk elébe. Az utcán végig dércsípte fák menete fehérük: szemérmes szüzek ezüsttel tűzdelt fátyolokban. A tűk hegyén lámpák víg láza lobban, • szikrázó lángjuk a szívembe robban, tüzet gyújt minden didergő pórusomban. Felejtek mindent ami hideg, örömös táncba kezd Vér, ideg. Ujjongva libeg szememben a fény. Előttem a havon ezer fénytestű lény ficánkol, játszik ... Ott nem messze mar az állomás epülete látszik. Kár... Suttogom halkan. E bűvös hajnalban járnék egyet még! Ho"v megvigasztaljon ma minden csillagai elem hullatta az ég. DONKÖ LÁSZLÓ; GYŰLÖLÖM K — kei ve lestem én az eget, h_ alumínium gépeket sodortak rám a békés szelek s bomba hullott, nem virágszirom. Most felek, hat magamat szidom, a disznó vere nékem iszony, s ha anyám a tyúk torkába szúr, Elpattan bennem egy néma húr. S fáj a szivem irgalmatlanul, ha látok fekete lobogót: Hogyne gyűlölném a háborúi, az iszonyút, a vad vérivöt, Mi bombát fogan méheben, atomot S e remek huszadik századot Fölfalja, testvérem, ha hagyod! Meg új hód ott megyei irodalomért SZOLNOK MEGYE IRÖI és költői az ellenforradalom után elsőnek jelentkeztek az országra telepedő bénultság közepette, hogy műveikkel hitet tegyenek a szocializmus s művészi téren a szocialista realizmus mellett. Kicsi, de lelkes gárda tömörült ekkor lapunk köré. Azt is el­mondhatjuk, hogy működésük eredményeképpen egy antológiá­ra való válogatás gyűlt össze, amely ez év őszén meg i® jelent. Sajnálattal állapíthatjuk meg azonban, hogy a megyei iroda­lom fejlődése megtorpant. Egyre kevesebb az olyan írás, amely mind mondanivaló, mind pedig művészi színvonal szempontjá­ból .megüti a mértéket. A párt kulturális irányelvei nagy fiigyeimet szentel a művé­szeteknek és ezen belül sajáto­san, az irodaiam kérdéseinek. Vi­lágosam kifejti álláspontját a művészi pártosság, a sitílusviták, a művészi élet ' egészséges, to­vábbfejlődése kérdésében. Helyes lesz, tehát, ha cikkünk az irány­elvek szemszögéből próbálja megvizsgálni, mi is lehet az oka a megyei irodalom pangásának. Első és talán legfontosabb ok­ként a való élettől elszUkadott- ságot jelölhetjük meg. Bár a mi íróink nem az írói munkássá­gukból élnek, hanem mindnyá­jan egyéb foglalkozásuk mellett űzik az írás mesterségét, mégis azt kell mondanunk, kevéssé .is­merik az embereket. Nem mé­lyednek el az élet rejtettebb je­lenségeibe, nem igyekeznek új meg új oldalukról vizsgálni az emberi viszonyokat. Mi bizonyítja ezt? Tekintsünk csak végig a lapban az utóbbi időben megjelent edbeszélése­hi anyóssá ga egyes íróinknál) Csak világnézetileg alaposam, feli vértezett, ideológiailag képzett emberek képesek megérteni a máj társadalom életét, behatolni az események mélyére és dia* dalra juttatni a szocidlista-rea-t lista ábrázoló módszereket. Ez világnézeti szilárdság teszi csak lehetővé, hogy egy író a világot a maga valóságában, színesen és megragadóan tudja az olvasók elé vetíteni; Egy másik ok, ami a megyei irodalmat gátolja munkájában, az irányítás, az alapos és elmé* lyült elvi bírálat hiánya. Ebben már lapunk is hibás, mert egyes elszórt egyéni eseteken kívül nem elemeztük részletesen az egyes írók munkáját és nem mond­tunk felette bírálatot. Márpedig a nyilvános bírálat az egyik leg­főbb motorja az írók munkájá­nak. Azonban hibát követtek el a megyei művelődésügyi szer- vök is, amelyek némi — igen minimális — anyagi támogatá­son kívül semmiképpen sem voltak segítségére az íróknak, hogy munkájuk fejlődhessék. A társadalmi szervezetek és moz­galmak sem tekintették szív* ügyüknek az írók támogatáséti Az írók fejlődése szempontjából kívánatos lenne, hogy a jövőben minél többen kapcsolódjanak bele a jószándékú bírálat fon­tos munkájába. MI LENNE HAT a kibonta­kozás útja? Elsősorban az írók ideológiai önképzése, világnézett megszilárdulása. A marxista- leninista tudással felvértezett író világosan eligazodik a bonyolult viszonyok között, meg tudja ha­tározni azt a témát, amit képest- ségei és hajlamai szerint művé­szi formában fel tud dolgozni 'önmasában és olvasói elé fárin jYlűtecem látogatás BOKROS LÁSZLÓ szolnoki festőművész műtermében zetett a téma megörökítésére. Az a kérdés is izgatott, hogy vajon megtudnám-e oldani azo­kat a problémákat, amelyeket annak idején az impresszionista festők megoldottak. Rájöttem, hogy a mai képek megfestésére rllmdös&ze két éve fest a szol- ■ noki Művésztelep egyik tágas műtermében Bokros László fiatal festőművész. Két év nem nagy idő a művészetben, mun­kái mégis egy hosszú és ered­ményes útról számolnak be az érdeklődőnek. Amikor belépünk a barátsá­gosan berendezett műterembe, a művész kérésünkre sorra mu­tatja meg a képeket, amelyek nagy része keretben pihen a fa­lakon, mások pedig az állványo­kon foglalnak helyet készen, vagy félig kész állapotban. Tá­volabb az ablak melletti munka­asztalon vázlatok és rajzok so­kasága hever, sőt az egyik fali polcon apró szobrocskákat is felfedezünk. Az egyik sarokban mindjárt egy nagyméretű olajkép vonja magára a figyelmet. Címe: A kertvendéglő. Többfigurás kom- pozició. Egy fiatal párt ábrázol, fehér abrosszal leterített asztal­nál ülnek. Mellettük az asztalon üvegek és poharak. Háttérben vendégek és a pincér, fehér ka­bátban. Világostónusú kép, ame­lyen a fények szétszórtan je­lentkeznek. A művész híven fe­jezi ki a fa lombjai alatt, az asztalterítőn, az üvegeken meg­csillanó napsugarat. Jóformán a három alapszínnel dolgozik. Szí­nei üdék, és tisztán csillogóak. Figurái finomrajzúak és jól megkomponáltak. Látszik rajta, hogy ezt az olajképet is, mint a többit, sok-sok apró vázlat előz­te meg. Nagy művészi gonddal létrehozott mű ez, amelyet egy kissé impresszionista felfogás is jellemez. Kíváncsi nézgelődé- sünkre a festő válaszol: — Mikor ezt a képet festet­tem. a puszta kíváncsisáa is ve­Bokros László: VlZHORDÖ. az impresszionista felfogás he­lyett egy sokkal komolyabb, konstruktivabb kifejezési mód szükséges. Ez a. konstruktív szemlélet már érezhető következő művén, a Vízhordó című festményén. Itt s a többi képek szemlélésekor már bebizonyosodik a néző előtt, hogy a festő szereti a figurális ábrázolást. Az alakok megkom- ponálásánál szigorúan ügyel arra, hogy a táj elé kerüljenek. Ezzel kiemeli szerepüket és szinte minden esetben aláren­delt szerepet tölt be a táj ábrá­zolása. Monumentális ábrázolási változást is kialakított a festő­ben, amely következő müvében az Itatásban már erősebben megmutatkozik. A kép egy pa­rasztudvart ábrázol. Előtérben kút, amelynek vályújánál egy tehenet itató parasztasszony áll. A háttérben fehérfalú ház előtt, szalmakazal mellett egy pa­rasztember villájára. támaszkodva nézi az itatást. Itt a fénynek a korábbi képekkel ellentétben már összefogó feladata van. És szinte rembtandti szerepet tölt be; magát a cselekmény lénye­mod ez, amely a festő ez időben készült műveire annyira jel­lemző. .Nézzük a képeket es közben beszélgetünk. — A dunántúli dombvidék egykori festője, most az alföldi tájról és emberéről beszél: — Sokat foglalkoztat az al­földi ember, főleg a parasztság. Szeretem az alföldi, zagyva­menti tájat és főleg a Jászság az, amely legjobban érdekel. Az Alföld szeretete úgy érez­zük, hogy bizonyos stílusbeli gát emeli ki. A művész tüzes,) mély színeket használ mondani-) valója kifejezéséhez. A dekora-j tív törekvés itt már kevésbé- érezhető, mint az előző képek-] nél. A mai ember életének hűl ábrázolása ez a mű, amelyet a\ színek tisztaságára való törek-\ vés jellemez. Itt érzem igazolva/ a festő egyik, korábbi monda-' sát: < — Az új tartalmat, új formá­ban kell ábrázolni. Ez szerin-: tem a művész feladata. V lehet-e szebb, igazabb va­f r lami, mint az, hogy a: festő műveiben ezt be is bizo-: nyitja. A Halászok, a Répaegye-: lök és még sok más kép, mind: ezt igazolják. — Munkái híven: tükrözik azt a felfogást, ame-) lyet a festő magáénak vall. ■ < Lassan a jövő terveire terelő-< dik a szó. Amikor erről érdek-’ lődünk, így nyilatkozik: — Szeretném a parasztság, mai, megváltozott életét bemu-> tatni, főleg a közös munkálko-) dást. Ezért a tervbe vett olaj-) kompozíciókon kívül szándékom-< ban áll egy grafikai sorozat el-) készítése is a parasztság életé- < bői. J Bokros László képei jól meg-< komponált művek. Szereti az) átlós kompozíciók alkalmazását., Kepei sünik és tömörek és a1 mű szinte minden részletet< megmozgatja. Színei tiszták és< tüzesek. Jól oszta meg a hideg és, melegebb színek aranyát, a rőt< vöröstől a legfinomabb zöldé-) kig. Mas minden képének az< alaphangja, és valamennyit aJ monumentalitásra való törekvés« jellemez. ‘ Röviden összefoglalva Bokros < László müvei a két év előtti stí-\ luspróbálgatásaitól — a mai, új, realista szemlélettel megfestett1 müvekig óriási lépést tettek meg, a fejlődés útján. Hisszük, hogy' művei méltón sorakoznak fel az, oly nagyhírű szolnoki Művész-', telep korábbi, értékes és mara-' dandó alkotásai mellé. , cs — < v-kJ oivaooi V-XVŐ VCLÍ JC* [azt. > A hogyan kérdésében világa* ‘,san utat mutatnak az MSZMP »művelődéspolitikai irányelvei. [Ha íróink és költőink ezt fi- 1 gyelmesen tanulmányozzák, hi- [zonyára megkönnyíti számukra ’az eligazodást. Nem szabad egy [pillanatra sem elfelejtenünk, ’hogy a kispolgári szemlélet és (Stílus ellen küzd ma a megúj- >hódó irodalom. Célszerű lenne, ,ha íróink minél jobban mégis-- ’mernék -a ma emberét, figyel­mesen tanulmányoznák a szocia- Jlizmus problémáit, annak min­iden bonyolult ellentmondásával ’egyetemben. Alkossanak és jár­tjának nyitott szemmel épülő [szén. érdekes világunkban. ; AZ IRÖK JÓAKARAT* ,azonban egymagában nem elég >a kibontakozáshoz. Ahhoz az ,összes illetékes szervek, a tár* 'sadalmi szervezeteknek és az .egyes embereknek is összefo­gott, jóakaraté segítsége szüksé­ges. ’ Nagy segítséget jelent az »MSZMP megyei bizottságának ’az a határozata, amely szerve­zeti keretet biztosít az íróknak, ’ahol összegyűlhetnek, ankéto» >kat, vitaesteket rendezhetnek» ’Ezentúl a TIT irodalmi szak* »osztálya keretében működ® [majd a megyei írók csoportja; > Legyen az irodalom ügye me­gyénkben közügy. Érezzük máj agunkénak ezt az irodalmat mim* Idén erényével és hibájával iegyütt, hiszen az irodalmi élet [országos áramának szerves ré* >sze. Megyénk dolgozói érdeklő­déssel várják az ezután megje­lenő és az ő életüket tükröző [műveket, szívesen látják a mű- ívelődési otthonok által szerve- (zendő irodalmi estekre meghí­vott megyei írókat. Ha ezt a [hangulatot meg tudjuk terem­jem, akkor nem kétséges, me* jgyénk költői és írói az irodai­mra t maradandó értékű, pártos [meggyőződéstől izzó művekkel ken, novellákon. Ezek az elbe­szélések — a közöltek és nem közöltek egyaránt —. súly® hi­bákat tükröznek. Témaválasztá­suk azt igazolja, hogy íróik író­asztal mellett ötlik ki a külön­böző elbeszéléstémákat, esetleg jól bevált sablonokat alkalmaz­nak. ALTALANOS HIBÄJA az el­beszéléseknek a témák elcsépelt­sége, sok esetben a nem eredeti, hanem sokkal inkább eredeties- kedő humor erőszakolása. Sok elbeszélés alakjai nem a mai életből vett, mai gondólkozású emberek, egyeseknél pedig a témák olyan időtlenek, hogy akár harminc évvel ezelőtt is íród­hattak volna. Az elbeszélések hibái közé tartozik még az is: a jelenségeket csak a felületü­kön érintik, íróik nem hatolnak azok mélyébe, hogy azokat ele­mezzék, s következtetéseket von­janak le. A verseknél sem sokkal jobb a helyzet. Itt elsősorban a Tart pour Vart, az öncélú művészet veszé­lye áll fenn. A versek jórészénél tapasztalhatjuk az üres forma­játékokat, a sokszor az érthe- tetlenségig menő eredetieske- dést. A homályosság sokszor a veins mondanivalójának teljes félreértésére vezethet. Az öncé- lúság elvéből következően az­után kevés a mai témájú vers és ezek sem a belső átélést tük­rözik, hanem igen gyakran eről­tet etten aktualizáltak és emiatt néha szőlamszerűvé, brosúra ízű­vé válnak. A FENT LEÍRTAKBÓL KÖ­VETKEZIK, hogy a hiányossá­gok okai közt vezető szerepet játszik a világnézeti fejlődés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents