Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-24 / 304. szám

1958. december 24, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Jásztelken KISZ-fiatalok között Este 6 óra felé jár az idő. Többen járnak ilyenkor az ut­cán Jásztelken, mint nappal. Jó- néhányan a tejet viszik a csar­nokba és vízért is ilyenkor men­nek. A járókelők közül sokan megállnak a kultunház előtt. Mostanában már kellemes hangok szűrődnek ki az ajtó­nyíláson. Itt készülnek a jász­telki KISZ-esek és KISZ-en kí­vüli fiatalok karácsonyra Du- najevszkij: Szabad szél c. mű­vével. * —- Ehhez a műhöz inár hoz­záfogtak, de megfelelő énekes hiányában nem tudták megta­nulni — mondta ezt Törőcsik elvtárs, a kultúrotthon igazga­tója. — Most könnyen hozzá­foghattunk, mert sok fiatal pe­dagógus jött ez évben közsé­günkbe. Ezek mindent elkövetnek, hogy sikerüljön a darab. Ketten közülük 6 kilométerről, tanyasi iskolából járnak be minden este. A fiatal pedagógusok minden dicséretet megérdemelnek. Ilyen pedagógusokra van szükségünk, fkik szívvel, lélekkel azon fá­radoznak, hogy a falu kulturá­lis élete emelkedjen. A fiatalok nagy kedvvel és figyelemmel kísérik a próbá­kat. Magatartásuk KISZ tagok­hoz méltó. A fiatalok, akik itt együtt vannak minden este, megbeszélik a maguk promlé- máját. Éppen arról beszélget­nek, hogy miért is megy olyan nehezen a KISZ munka náluk. Többek között elmondják, leg­nagyobb baj az, hogy nincs he­lyiségük. A fiatalok nagyon szeretné­nek televíziót nézni. A vevő- készülék már két hónapja meg­van, de azóta nincs antenna. Pénz is van rá, csak olyan kel­lene, aki megcsinálná. Mindezen problémák ellenére is a KISZ nek azok a tagjai, akik itt van­nak, dolgoznak. Van a kiszesek nek azonban egy másik rétege, amely főleg fiatal lányokból áll, ezek nem hajlandók a KISZ- ben dolgozni. Egy cél lebeg előt­tük, a szórakozás, a tánc. Saj nos, ezek a fiatalok már egyes vezetőségi tagokat is maguk mellé állítottak. A KISZ tagság fejlettebbjei most összefogtak. Meglátogatnak minden olyan fiatalt, aki elidegenedett a KISZ-től. Meggyőzik helytelen magatartásukról. Ezeknek a fia­taloknak apró feladatokat ad­nak, hogy maguk bizonyítsák be önmaguk előtt, képesek és tudnak is KISZ fiatalokhoz méltón dolgozni. Megtudtuk azt is, hogy köze­ledik az új tagsági könyvek ki­osztásának ideje. Hétfőn lesz a napja, amikor kiosztásra ke­rül. Erre a fiatalok műsorral készülnek. „Kínai és európai“ orvosok elsó csoportja Az ősi kínai orvostudományt ápoló első kínai egyetemen be­fejezte tanulmányait egy orvos­csoport, amely nemcsak az Eu­rópában ismert orvostudo­mány, hanem az ősi kínai or­vostudomány szakértője is. A 76 „kínai cs európai” orvos a modern orvostudomány vívmá­nyai mellett a híres ősi kínai orvostudomány gyógyítási mód­szereit is sikerrel tudja alkal­mazni. Ismeretes, hogy az ősi kínai orvostudomány művelői sok esetben olyan betegeket is megmentenek az életnek, akik­ről az európai orvostudósok már lemondtak. Lányok a gyárban Pihenés, tanulás, szórakozás Gyermekeknek, szülőknek egy­aránt nagy öröm a téli Szünet. Ügyeljünk azonban, hogy érté­kesen töltsék el gyermekeink annak minden napját, minden óráját. Egy-két napot bízzunk rájuk, tetszés szerint játszanak, olvassanak, szórakozzanak. — Utána pedig a nagyobbakkal be­széljük meg, hogyan fogják be­osztani idejüket, hogy segítsé­günkre lehessenek egy keveset a házi munkában is, fiúk — lá­nyok egyaránt. Minden nap egy-két órát szen­telni kell a tanulásra, ismét­lésre, lehetőleg a délelőtti órákban. Vannak gyermekek, akik betegség miatt mulasztot­tak, buzdítsuk őket, most itt az alkalom, hogy pótolják a hiá­nyosságokat. Figyelmeztessük őket, hogy el­sősorban a kötelező olvasmá­nyaikat olvassák el, utána még mindig jut idő más regényekre is, ha szépen beosztják idejü­ket. Egészségük érdekében minél többet sétáljanak, sportoljanak, ahogy az idő engedi. Kisebb gyermekeinknek ter­mészetesen magunk osszuk be, hogy hasznosan, kellemesen és egészségesen töltsék el ezt a két hetet. Akármennyi mun­kánk is van, próbáljuk mentesí­teni magunkat egy-két órára, hogy velük együtt lehessünk. Legalább ezalatt a két hét alatt lehetőleg ne legyünk idegesek, türelmetlenek velük, beszéljük meg az ő apró-cseprő problémá­ikat megértőén, türelemmel. Érezzék, hogy mindenben együtt­érzőnk, együtt örülünk velük. A TÖRÖKSZENTMIKLÓSI MEZÖGAZDASAGl GÉPGYÁR felvételre keres esztergályos (emez- és géplakatos szakmunkásokat, valamint legalább 5 éves gya- gyakorlattal biró normatech- nológust technikumi vagy egyetemi végzettséggel. Jelentkezni lebet a válla­lat munkaügyi osztályán. itiiiiiiiiiii;iiiHimiiii»flmHiitKiininiHMiiiiiiiimtiHiiiiiiiRiinnniiiniiimiiiiiiiiiiiiiimiitiiiniiiiHiimmHmm«mmitiitiiiiniiimii AZ I. SZ. SZOLNOKI HULLADÉK ÉS MARADÉK KTSZ Vezetősége ezúton kíván kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet minden egyes ügyfelének, vásárlóinak és a szövetkezet dóig ozóinak. FENYÖILLAT A karcom Vasút úti iskola ** osztálytermeit valahogy már belengi a fenyőillat. Olyan karácsonyelőtti a hangulat. Gyu­ri bácsi, a biológia tanára az­zal búcsúzott az V/a-től: — Kislányok! A gyomrára vi­gyázzon mindenki, nehogy el­rontsa az édességektől. Ezen jót derült az V/a. Akkor viszont megszeppentek, amikor a vakáció előtti napok egyikén Juhász Béláné igazgató nénivel beállított egy idegen: — Na, itt a tanfelügyelő — adta előre ijedten a hátsó pád­ból a kis Varga Mari. Ettől aztán mindaddig pisszen- ni sem mertek, míg affelől nem tudakozódott a jövevény: — Gyerekek, ki tudná elmon­dani, mit kapott a múlt év ka­rácsonyán? Hát furcsa egy tanfelügye'A le­het, ilyen még sohse járt itt. De a'ár mit kérdez, ez az osztály mindenre kéznyújtással válaszol. — Na, Sarkadi Erzsi, halljuk. Feláll a kis pöszi: — Én a múlt karácsonyra egy hajasbabát, egy kötényt és egy zöldkockás ruhát kaptam. — Testvéreid vannak-e? — Van kettő. Józsika öltönyt kapott, János meg nagykabátot. — Ejha, talán bankár az édes­apád? — Nem. A Szabad Ifjúság Tsz tagja. Domonkos Erzsit sem kell két­szer kérdezni: — És hajasbábát találtam a karácsonyfa alatt, Marika tár­sasjátékot, meg kottafüzeteket. — Hát minek a kotta Mariká­nak? — Hegedűórára jár a zeneis­kolába. — És még?.. i — Jóska öcsém egy öltöny ruhát. — Hol dolgozik a te apád? — A Dózsa Termelőszövetke­zetben. Győrfi Róza ajándékait meg csak úgy tudja megjegyezni az ember, ha sorszámozza: — Tehát az első számú aján­dék? — Egy ekkora hajasbaba! (Ki­csi karjait olyan 30 centiméter A hűtőháaba került baromfit Gál Viktória ügyesen és gyor­san osztályozza. T. Tóth Mária azután a hűtőpolcokra rakja, hogy a szállításig biztos helyen legyen. f Uj rádióadó Hanoiban A Szovjetunió baráti segítsé­gével Hanoi közelében üzembe helyezték a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság új rádió adó­állomását. A két 105 méter ma­gas antenna a régi adónál 20­szor nagyobb kapacitású és le- hetővé teszi a külföldnek szóló adások jelentős megjavítását is. Az új rádió adóállomást a tech­nika legkorszerűbb vívmányai­val szerelték fel. távolságra tárja szét. — No, az drága lehet — véli az igazgató­nő.) — Kettes? — Egy télikabát. — Hármas? — Egy pepita ruha. — Négyes? — Csokoládétáblák. — ötös? — És nagy karácsonyfa sok szaloncukorral. összecsapom a kezem. — Van-e valatki az osztályban, aki ennél többet kapott? Senki nem nyújtja a kezét. — Győztél — mondom a kis­lánynak. — A te szüleid is szö­vetkezeti tagok, ugye? — Igen — a Szabadságban. — S hányán vagytok testvé­rek? — Rajtam kívül még négy testvérem van. * — Na és? — kérdem — arról tud-e valaki, mivel gyarapszik személyi ingósága a mostani karácsonyon? Nevelnek. Hogyne tudnák, már meg is van az ajándék. Varga Marika: — Hócipő. Bán Judit: — Fehér selyemblúz, sötétkék szoknya. Simon Juli: — Rakott sötétkék szoknya, fehér blúz. Jobbágy Ilona: — Iskolatáska, fehér blúz, sö­tétkék szoknya. — Ügy látszik — súgom az igazgatónak — egy sem tudja, mi vár rá. S hogy mondjanak valamit, hát ismétlik egymást. — Dehogy — derül fel. — Most avatjuk őket úttörőkké, azért kértek mind egyenruhát. * 1/ .ezek erdeje a magasba. ** Mindenki felelni szeretne. S nem is lenne érdemtelen vé­gighallgatni az V/a minden nebulóját, hiszen hajdan a leg­szegényebb kerülete volt ez Karcagnak. Ha a Dé’i Külváros­ról, az állomás környékéről esett szó (amely körzetben az iskola van), egyértelműen nyo­morra, szegénységre gondoltak az emberek. Most úgy nevezik: termelőszövetkezeti periféria. Azám. Hátha azokról a régi karácsonyokról is tudnának va­lamit a lányok. Hátha a szülök elmesélik karácsony estéken if jó­ságukat. Simon Júlia az első jelent­kező. — A nagyanyám mesélte, mikor szolga volt, neki akác­gallyra raktak színes papírt, A másik Juli, a Lovas lány akar valamit mondani. — Anyukámmal a múlt évben két karácsonyfát diszítettünk. Egyiket dédnagyanyámnak vit­tük ki a tanyára, mert neki so­hase volt karácsonya. Megfoghatatlan szomorúság keríti hatalmába az osztályt. S olyan jó, hogy ezek a 11—12 éves gyerekek a karácsonyokon is átérzik a múltat. Hogy véget vessünk a nyomott hangulat­nak, próbálok vidám irányt szabni a társalgásnak. — Azt mesélje el valaki, mi­lyen egy karácsonyeste? Balogh Marikáé a szó. — Apuval, meg a hatodikos testvéremmel este a nagyszobá­ban feldíszítjük a karácsonyfát. A villanyt leoltjuk, meggyújtjuk a csillagszórókat. Akkor csenge­tünk és bejönnek a kishúgomék álmélkodva, s olyan boldogok vagyunk egész este. Elhiszem. Olyan lelkesedve, őszinte rajongással felelt az V'a a karácsonyról, a sokasodó ajándékokról, a tanfelügyelőnek vélt személynek. Aki ugyan nem volt tanfelügyelő, hanem újságíró, s bizony átforrósodott szívvel lépett ki a termelőszö­vetkezeti periféria fenyöillattal körüllengett iskolájának kapu­ján. Boriak Lajos A csirkék irtckofí- pasztása modern dörzsgépen törté­nik a Törökszent­miklósi Baromfi­feldolgozóban. Rab Júlia, Nyeső Má­ria és K. Kovács Róza végzik ezt a munkát

Next

/
Thumbnails
Contents