Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-23 / 303. szám

1958. december 23, SZÓI,NOK MEGYEI NÉPLAP DOBÓ ÉS BRIGÁDJA Otthonosabbá válik KISUJSZflLLBS EZT A MONDATOT szó sze­rint hallottam a város egyik ve­zetőjétől. Lelki szemeimmel szinte már láttam az állomás előtti park hangulatlámpáit, né­hány torontáli szőnyeget a ta­nácsháza előtt, egypár szép olaj- festményt — mondjuk — a Turkevére vezető út mentém. E vízióról említést tettem infor­mátoromnak is, ki — jóhumorú ember lévén — elértette a tré­fát s nyomban komolyra fordí­totta a szót: — Az elmúlt évék során a községfejlesztési tervek végre­hajtásakor számtalan fontos dolgot valósítottunk meg: villa­mosítottunk, járdát építettünk, kutakat fúrtunk. Felszámoltuk a régi rendszer búnős mulasztásá­ból származó hibákat. Ma ott tartunk — képletesen szólva —, ahol a fiatal házasok, kik a leg­szükségesebbeket már beszerez­ték, s már a kényelmi cikkekre gondolhatnak. Nézegetjük a terveket. Jól esik látnunk, hogy a kisújszállásiak községfejlesztési tervük első té­telei között emlékeztek meg az öregekről. A szociális otthon korszerűsítésére 150 ezer forin­tot szántak. Az ifjabb generáció sem panaszkodhat: a Petőfi óvoda és a Sztálin úti iskola 60 —60 ezer forintot kap, a gimná­zium udvar felőli részének tata­rozására 80 ezer forintot áldoz­nak. A VAROSON áthaladó 4 szá­mú országút világítása eddig elég gyengécske volt. Most — 20 ezer forintos ráfordítás ré­vén — erősebb fény ragyog majd fel. A vízszolgáltatás tovább javul 1959-ben. Kitisztítják a Kígyó utcai fúrott kutat, megnyitják a Fülöp kertit. Az Arany János úti áteresztő zsilipet felújítják, mellette bővítik a vízátemelőt. A piactéren kívül hét útvona­lon — közöttük a Bacsó Béla és a Széchenyi úton — összesen 2 ezer 262 négyzetméter új beton­járdát építenek. Tizenötezer forintot fordít a tanács a korcsolyapálya rendezé­sére; 10 ezer forint értékű társa­dalmi munkát a lakosság nyújt ehhez.. Barátságosabb lesz a kultúr­otthon; klubszobájának beren­dezésére 10 ezer forintot fordít a x'árosi tanács. Néprajzi gyűj­tésre 3 ezer, az úttörőházi szak­körök támogatására 4 ezer fo­rintot irányoztak elő. — MINDENT összevetve 726 ezer forintot fordít Kisújszállás 1959-ben községfejlesztésre — állapítja meg Szabó Kálmán, a városi tanács VB titkára. — Terveink reálisak, a szükségle­tek kielégítésének, megfelelőek. Városunk lakói részéről 26 ezer forint értékű társadalmi mun­kát várunk az új évben terv sze­rint. Amennyire magam isme­rem őket:, nem csodálkoznék, ha ezt, a tervet túlteljesítenénk ,.. — b. z. — JlevMvúla'tk Helyeit MiwiniiB ii »N ni 1 huhu in ni ii ■ H i ii A Szolnoki Erdőgazdaság dolgozói ügyében Még csak a fél hetet fújta a szolnoki Járműjavító gőzkürtje, máris sokan igyekeznek munka­helyeik felé. Alig háromnegyed hét után Dobó Dezső a kocsiosz­tály alvázlakatos brigádvezetője is annak rendje-módja. szerint elhelyezi az időellenőrző karton­ját a szekrényben. Az öltöző felé menet megáll a „napi kiértékelő tábla’1 előtt és munkától megkérgesedett kezé­vel szemébe löki a sapkáját. Ahogy fejebúbját vakarja, lát­szik az arcán, nincs megeléged­ve. Megszólítjuk, miért mérges .korán reggel? — Hát ez a huncut Lendvai nem elhagyott 5 kocsival! De majd „ráverünk1’. A hó végére úgy is behozzuk — s máris siet az öltöző felé. De hamarosan megjelenik újból. 6 kocsija van 2 vágányra beállítva. Nézi a fő­vizsgás teherkocsikat, közben se lát. se hall, erősen gondolkodik. Egymásután érkeznek emberei. Először a brigád mindenese — Szendrei Lajos, majd Kiss Jóska a fékes. Deme Elemér az üt kö­zős és Kovács Mihály a vonőké- szülékeS. —1 Sajnos: — mondja — Csö­mör Pista beteg, pedig ő a sze- gelő a brigádban. No azért majd megoldjuk valahogy. Rend van a Dobó brigád por­Szolnokí Erdőgazdaság dolgo­zói aláírással kaptunk levelet Be-enyszogről. írói azt sérelme­zik, hogy hónapokat töltöttek az erdőgazdaságnál mint szerződött munkások, s most mégis kizár­ták őket a pénzjutalomból. Meg­vonták tőlük a gyaloglási pénzt, valamint a védőruhát, jelen esetben a gumicsizmát. Az Állami Erdőgazdaság ve­zetőitől érdeklődtünk a beseny- szögi dolgozók ügyében. Mint ciy sok esetben, itt is az tör­tént. hogy a munkások csak azt írták meg, ami az ő számukra sérelmes. S azt sem eléggé kö- rültékintően mérlegelték, hogy nem jutalompénz osztásról, ha­nem nyereségrészesedésről van szó. Ezzel kapcsolatban pedig még november közepén az üzemi tanács ülésén hoztak döntést. Az időszaki fizikai dolgozóknak 1957. október 1-től 1958. szep­tember 30-ig tartó munkaidény alatt 230 munkanapot, ezen be­lül július 1-től szeptember 15-ig folyamatosan 55 munkanapot kellett teljesíteni. ahhoz, hogy a nyereségrészesedést megkaphas sák. Aki ezt nem teljesítette, vagy 5 napinál többet igazolatla­nul mulasztott, továbbá ha fe- gyeímiieg lett elbocsátva, vagy önkényesen lépett ki, a munka- fegyelmet súlyosan megsértette, a munkánál nem tartotta be a minőségi követelményeket vagy anyagi kárt okozott az erdőgaz­daságnak, nem kaphat nyere­ségrészesedést. A basenyszögi dolgozók ma­guk is megírták levelükben, hogy aratáskor többen, a rizs­aratásnál pedig mindannyian otthagyták az erdőgazdaságo; és csak aztán mentek. újra vissza dolgozni. Amennyiben ehhez az erdészkerület vezetőjétől enge­délyt nem kaptak, igazolatlan mulasztásnak kell tekinteni tá­volmaradásukat, s így nem ré­szesülhetnek a nyereségrészese­désből. Az üzemi tanács és a szakszervezet, valamint a válla­lat vezetői a nyereségrészese­dés felosztásával kapcsolatos döntésükkel Is azt kívánják el­érni, hogy a szerződtetett dolgo­zók évközben ne hagyják <kt az erdőgazdaságot előnyösebb mun- kelehetőség miatt, hiszen a nvári hónapokban, vagy kora ősszel a csemetekertekben, az ülteté-e-k- nél. fák ápolásánál igen nagy szükség van munkáskezekre. A gyaloglási pénz kifizetését sem önkényesen vonta meg az erdőgazdaság. Ezzel kapcsolat­ban az a helyzet, hogy koráb­ban — a rendeletet félreértel­mezve — jogtalanul fizették ezt az összeget, s a felsőbb szerv in­tézkedésére küszöbölték ki a hiányosságot. Védőruhát való­ban adnak a dolgozóknak, de csak abból a célból, hogy a munkahelyen használják azt. Tehát sem az esököpenyt, sem a gumicsizmát hazavinni, abban járni nem lehet. A védőruha azt a célt szolgálja, hogy például esős-nyirkos időkben a csemete- kertekben, a faültetésinél végzett munkáknál védje a dolgozók egészségét. összegezve, ennyit válaszol iák az erdőgazdaság vezetői, s eh­hez csupán egy javaslatot fűz­hetünk. Mégpedig azt, hogy a besenyszögi dolgozók, s mások is — ha panaszuk, sérelmük van — nagyobb bizalommal fordul­janak a vállalat vezetőihez. így gyorsabban, hathatósabban tud­nak intézkedni a jogos panaszok orvoslásáról. 1VK; A román villamosítási terv előírja a bányák további széles­körű villamosítását. A villamosenergia alkalmazá­sa a bányákban megteremtette annak feltételét, hogv a bányák­ban bevezessék a leghaladóbb technikát. A szénbányákban pl. a villamosítás lehetővé tette a szállítás, a fúrás és a fejtés majdnem teljes gépesítését. A Zsil-völgyben a víllamosenergia segítségével nagyteljesítményű szellőző berendezéseket létesí­tette:, nagyteljesítményű fejtő­gépeket és új légkompresszoro­kat helyeztek A bányák villamosítási mun­kálatai tovább folynak. Idén a bányák villamosenergiával való ellátása céljából majdnem 220 kilométer villamosvezetéket épí­tenek. érkezett kocsikon megnézzem van-e 540-es fej, amíg nem ké* ső. Azt kiszerelem és átrakom a megjavított kocsira. Ha véletle­nül nem találok, akkor félre­rakjuk a kocsit, várjuk vele a jószerencsét. Pedig az utóbbi időben nem panaszkodhatunk az anyaghiányra. — A fővizsga mellett csiná­lunk átalakításokat is. Nekem hatodmagammal 58 db teherko­csi fővizsgát kell megcsinálná — részletezi a munkát — Ebben azután van 588-as és 576-os rú­gó átalakítás is. Ugyanis ezek­kel a korszerűsítésekkel, erő­sebb rugó alkalmazásával növel­jük a teherkocsik szállítóképes­ségét. Ugyanezt a célt szolgálja a vonókészülék korszerűsítése is, amikor a közel 100 éves két­részes 45 tormás vonókészüléket a modernebb és erősebb 5 részes és 65 tonnással szereljük fel. Hogy a tervünket teljesíteni tudjuk, naponta 2—3 kocsit kell készre csinálnunk. Ha ezt meg akarjuk valósítani, nincs idő a beszélgetésre, no meg azt sem szeretem, ha valamelv brigád — mint most a Lendvaiék — el­húznak mellettünk. Persze azért nem kell azt gondolni, hogy ha­ragszunk egymásra, mert r-a .36 kocsi készül és a napi tervemet én is 3 kocsival túlteljesítettem, így megy ez nap mint nap a Dobó brigádban. Keveset beszél­nek egymással az emberek, de annál többet dolgoznak. Az üzemben az egyik legnehezebb munkát végzik. 15 000 kilogram­mos kocsikat emelnek ki, hogy a kerekeket kicseréljék alóluk, ötven-hatvan. sőt 120 kilós ter­heket is emelnek egyes alkatré­szek feltevésénél. Nyakig olajo­sak, hisz a beporosodott fekete olajtól is részben ők tisztítják meg az alkatrészeket. Jókedv­vel. szaporán dolgoznak is. Csak akkor mérgesek, ha nincs meg­felelő anyag a munkához, vagy valaki megelőzi őket. — and rast — Ssapácfalu p2üemén\ Néhányon még emlé­keznek a környék­beliek közül azokra az időkre, mikor a falu peremén az út­menti parkban niég Schwarz-kastélynak hívták az épületet. Később gaz­dasági iskola céljaira használták, harmadéve pedig csecsemőott­hont állított fel benne a megyei tanács. Meleg, barátságos leve­gőjű ez az intézet, melybe azok a csecsemők kerülnek, kik nem az élet derűs oldalán látták meg a napvilágot. Kiket vesznek fel ide?... Születéskor elszenvedett sérü­lésekről, emberi tragédiákról be­szél az intézet vezetője, D. Ko­vács Julianna, mikor ez kerül szóba. Szavaiból mégsem pesszi­mizmus, hanem megingathatat­lan derűlátás árad. — A csecsemőotthon hatvan gyermek részére készült; egyes okok miatt ma mégis hetven­négy csecsemőt gondozunk. Je­lenleg kilenc mama is intézetünk lakója; a számunkra legértéke­sebb táplálóanyaggal: anyatejjel járulnak hozzá kicsnyeink ellá­tásához — így D. Kovács Julian­na— Itt az intézetben, sajnos, nincs orvosunk; Fegyvemekről látogat ki hozzánk naponta. A gyermekekkel közvetlenül foglalkozó tizennyolc dolgozó kö­zül csak három szakképzett. A többiek az ő részükről állandó szakmai segítséget kapnak; D. Kovács Julianna azonban nem éri be ennyivel. Megszervezte a rendszeres továbbképzést, mely­hez vezérfonalul a László—Pick- ler-féle csecsemőgondozási szak­könyvet használja. A napokban megindult tanfolyam időtartama előreláthatólag három hónap lesz. A legfiatalabb csecsemőket naponta kétszer hőmérőzik, na­ponta mérik. A „nagyok” testsú­lyának ellenőrzésére hetenként kerül sor. Korcsoportok és fej­lettség szerint foglalkoznak a gyermekekkel, nyugodtan mond­hatni: mindenükkel külön. — Tévedés volna azt hinni, hogy a csecsemők életműködése csak biológiai folyamat. A lelki jellegű idegélet, annak fejlődése és alakulása a születés pillana­tában kezdődik. Igen veszélyes lelkibetegség ebben a korban a hospitálódás... — magyarázza az intézet vezetője. — Ez a bús­komorsághoz, kóros magábazár- kózottsághoz hasonló betegség azokon a — főleg gyengébb ideg­zetű — csecsemőkön vesz erőt, kikkel nem foglalkoznak közvet­lenül, sok-sok szeretettel. Ebben a bajban egyetlen kis lakója sem szenved ennek az in­tézetnek. A nővéreknek nemcsak arra van gondjuk, hogy a tipegő, beszélni-pötyögni kezdő aprósá­gokkal foglalkozzanak, hanem már azokkal is, akiknek értel­me éppen csak nyiladozik. Leg­jobb a hangulat persze a játszó­szobában, hol hintaszék, össze­rakó, tarka labda mulattatja a kicsinyeket. Amerre járunk tisztaság, rend; s ezernyi apró jele annak, hogy a dolgozók szeretik munka­helyüket, melyre államunk any- nyit áldoz. A falakon nagymes­terek képeinek színes reproduk­ciót, a parkban frissen ültetett rózsatövek, saját erőből-ügyes- ségből épített fürdőmedence. — Ebben az évben kereken egymillió 200 ezer forintba ke­rült a csecsemőotthon fenntar­tása — nézi könyveit Erőss Ti­bor gondnok. — Jövőre ezen­felül J6D ez-r forint értékben korszerűsítjük a tejkonyhát, mosodát. Nem követünk el indiszkréciót, ha hírt adunk a felsőbb megyei és országos szervek megelégedé­séről, melyet nem egy ízben nyilvánítottak az intézet dolgo­zói felé. D. Kovács Julianna és Erőss Tibor mintegy féléve dol­gozik itt — ilyen rövid idő alatt emelte szocialista intézményhez méltó színvonalra a csecsemő­otthont. Azok, kük a régi vezető­ség nemtörődömsége miatt any- nyi szégyent hoztak dolgozótár­saikra — mintegy tizen — már nincsenek itt. Helyükbe hivatás-szerető, gyakran önfeláldozó dolgozók léptek. A közös erőfeszítésük eredményeként ma nem össze­vissza, rendeltetés-ellenesen használt helyiségek, szennyes falak, ápolatlanság szaga fogadja a látogatót, hanem patikai tisz­taság, katonás rend, édesanyás gondoskodás, hintőpor- és szap­pan-illatú „bábaszag” — min- denekféleit pedig a hivatás- és gyermekszeretet szlvetmelengető légköre. bof pató ä Bánvavillamosítás Romániában táján. A vezető beosztotta a bri­gád tagjai között a munkát. A soron lévő kocsik egyes kötelező fővizsga munkájáért egy-egy brigád tag felelős. — Fontos munka folyik itt. A vasúti kocsiknak varrnak olyan részei — és ezek főként nálunk, az alváznál kerülnek javításra, — amelyek hanyag munka ese­tén súlyos szerencsétlenséget okozhatnak. Ott van például a fék. Ha véletlenül nem jó, vagy a javításnál nincs tüzetesen át­vizsgálva, a rossz alkatrész ki­cserélve, bizony könnyen ember­életbe kerülhet a hanyag mun­ka. De ugyanez a helyzet a vo­nókészüléknél is és az ütközők­nél sem kisebb a veszély. A következő pillanatban már hiába keressük a mi brigádveze­tőnket, mert eltűnt mellőlünk. Felvilágosítanak bennünket em­berei: a soron elkészült egy ko­csi és a bekötéshez új csatlókat kell hozni. Már közeleg is — kezében 16 db rugóláncszemmel. Pillanatok alatt körüljárja a kocsit, a kerekek mellé lerakja a fontos alkatrészt. Nagyot fúj — „ez is megvan”; — Na de most hol szerzek egy 540-es vonófejet? Mert aztán ilyennek hírét-hamvát. sem lát­juk az' utóbbi hónapokban. De ugyanez a helyzet az STB 65 tonnás vonófejjel is. Most el kell mennem, hogy a javításra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents