Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)
1958-12-23 / 303. szám
1958, december 23, iZOLNOK MEGTB1 NÉPLAP 3 Százezer angol bányász tiltakozása a tárnák bezárása ellen Karcagon mindenki ügye a város fejlesztése \ Tizenegy kilométer járda, 8700 méter út, 2,5 kilométer vízvezeték a jövő évi községfejlesztési tervben ) Az országos bányász szakszervezet Wales-i területének küldöttértekezlete százezer Wales-i I nyász nevében hozott határozattal tiltakozott tárnák bezárása s általában a munkanélküliséget növelő kormánypolitika ellen. Ez á politika rövidlátó és ellenkezik a nemzet érdekeivel. A határozat teljes foglalkoztatottságot és a tárnák bezárása helyett a munkaidő rövidítését követeli fizetéscsökkentés nélkül. hangsúlyozva, hogy az egész bányászság egyemberként fog harcolni, ha a kormány politikája csak egyetlen munkást is károsítana. A határozat egyúttal a szénkereskedelem államosítását sürgeti, hogy megszabadítsák az ipart a minden hasznot kiszipolyozó élősdiektől. Négyszáz küldött közül csak öt szavazott a határozat ellen. A Wales-i tárnák bezárása miatt 2100 bányász veszti el kenyerét. Ifjú Vajó Imre tanácstag megnyitó szavai után részletesen Szentesi László VB. elnök elvtárs értékelte az idei községfejlesztési terv végrehajtását. Tájékoztatásában elmondotta: az idei tervet körülbelül 95 százalékban teljesítették. Bár a bevételi tervnél lemaradás mutatkozik, a betervezett létesítménynek nagy része elkészült, mert kormányunk hitellel segítette a tervek végrehajtását. Beszéde végén köszönetét mondott a tanácstagoknak és néhány vállalatnak, valamint a város termelőszövetkezeteinek azért a lelkes támogatásért, — amit a községfejlesztési terv végrehajtásához nyújtottak. — Majd a jövő évi terv főbb feladatait ismertette. Mint a tervből kitűnt, jövőre is alapvető feladatként tűzte maga elé a városi tanács Karcag további városítását. — Ezen belül elsősorban a továb-- bi járdaépítést, a vízvezetékhálózat bővítését, az utak, átereszek építését és javítását, valamint közkifolyók létesítését. Mindezekre a lakossággal és a tanácstagokkal már jó pár hónappal korábban történt beszélgetések alapján a VB. községlej- lesztési szakbizottsága közel i.4 millió forintot irányzott elő. A beterjesztett javaslatot élénk vita követte. A tanácstagok közül harminchármán szólaltak fel. Mindannyian egyet értettek a terv fő-vonásaival, — azzal, hogy jövőre is folytassák a tavaly meghonosodott kapcsolatot és a lehetőségekhez mérten mindent a végrehajtó bizottság végeztessen a tanács által foglalkoztatott szakemberekkel, mert így olcsóbb. Amit joggal kifogásoltak a tanácstagok, -az a villanyhálózat fejlesztése volt nem azért, mert nem kapott megfelelő helyet a tervben, hanem azért, mert az elmúlt években és tavaly is igen vontatottan haladt. A déli órákig tartó vita után szavaztak a tanácstagok. Egy hangú szavazással jóvá hagytak Karcag város 1959. évi községfejlesztési tervét, mely szerint a város fejlesztésére egy millió 390 ezer forintot fordít a tanács. Ebből az összegből a tervek szerint 3.7 négyzetkilométer utat, 11 ezer 500 méter járdát építenek, 2500 méterre bővítik a vízvezeték hálózatot. — Persze, ezek csak a jelentősebb tetelek, mellettük még tovább bővítik a közvilágítási lámpahelyeket, sűrítik a közkifolyókat, új tantermeket is építenek) A városhoz tartozó Berek-für- dó is megtelelő helyet kapott a tervben. Jövőre az idei maradványokkal egvütt több, mint egy millió 500 ezer forintot kap a község. Többek között 800 méter új betonjárda épül és 2 >0 méter villanyhálózat bővítésével járul hozzá a város az egyre közkedveltebb fürdőhely fejlesztéséhez. Külön érdemes szót ejteni a terv városi visszhangjáról. Ne .1 túlzás, ha azt mondjuk: Karcagon nemcsak a tanács, Hanem az egész lakosság ügye a város fejlesztése. Ez a bizalom tükröződik a társadalmi vár ’fo'kban is. A tanácstagok még a tervjavaslat összeállítása előtt beszélgettek választóikkal. A beszélgetések eredményeként vállalták a dogozók, hogy több mint. 100 ezer forint értékű társadalmi munkával segítik a tervek végrehajtását. , — nagy — ........... ■■ -----------cÁ martfííi Qlotanáei 2000 katzáeiottyi eiómag,at kéizit Fiatalok, öregek várakozással készülődnek a Karácsonyra. Az ajándékozás izgalma, az ajándékozás öröme, amely légi kedves szokása az emberiségnek, sok gondot okoz mindenkinek. Mivel lepjük meg barátainkat, szeretteinket, mivel ajándékozzuk meg gyermekünket? Az ízlésesen elrendezett kirakatok sok kedves ajándékot kínálnak és igazán nehéz kiválasztani a legmegfelelőbb ajándékot. Legjobban a gyermekek készülődnek, lázas izgalommal várakoznak, számolják a napokat és minden reggel megjegyzik: No, egy nappal megint kevesebbet alszunk. A Tisza Cipőgyár Nőtanácsa is gondol a gyermekekre. Az asszonyok nagy buzgalommal és szeretettel közel 2000 csomagot késztíettek, hogy sok gyermek arcára varázsolják Karácsony napján, a beteljesedett ajándékvár ág boldogságát, Nem indulnak program* nélkül a télnek „Öreg árvák” között ÉPPEN befejeződött a tiszafüredi járás KISZ Végrehajtó Bizottságának ülése, amikor benyitottunk helyiségük ajtaján. Nagy József, járási titkár — a VB tagok kissé cinkos kacsintása közben — tréfás csodálkozással kérdezte: hol jártok itt, ahol olyan ritka a városi ember, mint az a sokat emlegetett ..fehér holló.” A tréfa azonban mindjárt a komoly szónak adta át helyét, mikor a téli program után érdeklődtünk; Az egyik VB tag kezdte így: jó hogy kíváncsi vagytok rá; mert mi itt Tiszafüreden, mindenkitől távol nagyon is a saját eszünkre vagyunk bízva; — Azért mégsem indulunk üres kézzel — fűzte tovább a gondolatot a titkár. Igaz, mostanában a szokottnál egy kicsit többet értekezünk, dehát ez érthető: tagkönyvcserére készülünk s bizony ez fiatal szervezeteinknek nem kis feladat. Ünnepélyessé szeretnénk tenni s egy- időben erősíteni akarjuk a községi szervezeteket, Mint a későbbiekben kiderült, az első eredmények már jelentkeznek is. Az előkészítés ideje alatt eddig 40 fiatal kérte felvételét a KISZ-be. ügy első hallásra nem világrengető siker ez, de ha figyelembe vesszük, hogy tavaly még a szervezeti élet is milyen gyerekcipőben járt a járás községeiben — jó eredménynek mondható. Egy éve ugyanis még az oktatásban is komoly problémákkal birkóztak a szervezetek. AZ IDÉN azonban valószínű rátapintottak a hiba okaira. S. hogy a tanfolyamok színesek, élvezetesek és egyben tanulságosak legyenek, vezetésükkel KISZ tag pedagógusokat bí/tak meg. S az eredmény: két működő „A világ térképe előtt” tanfolyam s négy KISZ politikai kör. Persze — ezt Nagy elvtárs és a községi titkárok is tudják — ahhoz, hogy a fiatalok még a jelenleginél is nagyobb számban lépjenek be a szervezetekbe, vonzóbbá kell tenni azokat, ahol minden falusi fiatal megtalálja azt, ami őt legjobban érdekli; — Ezt szeretnénk elérni téli terveinkkel — mondja Nagy elvtárs. Az Intéző Bizottság irányelvei alapján ifjúsági napokat, tájékoztatókat rendeznek szervezeteink, ahol a fiatalok sok olyan kérdésre kapnak választ, amelyek még most ismeretlenek előttük. S mindezek mellett készülünk a KIMSZ megalakulásának és a Tanács- köztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára, valamint a Ság- vári Endre kulturális seregszemlére. ügy terveztük, hogy a készülődés közben, minden községben kultúrcsoportot szervezünk. Négyben pedig énekkart akarunk életre hívni. SZŐ SE RÓLA ezek a tervek nem rosszak. Lehetőséget kínálnak szórakozásra, művelődésre egyaránt. Azonban — ezt többen is bizonyították — a községi szervezetek csak úgy tudják megvalósítani, ha segítséget kapnak hozzá. Nem felülről, a megyétől, vagy a járástól, hanem a községek vezetőitől s így elsősorban a tanácsoktól. Ugyanis több községben alig- alig tudnak csinálni valamit a fiatalok. A kezdeményezést — hogy Nagy elvtárs szavaival éljünk — a helységhiány fojtja meg. Sokszor azért marad el valami; mert nincs hol megtartani. S itt segíteni kellene a tanácsnak. Körülnézni — mint tették azt Tiszaszentimrén — s a községi művelődési otthonban, vagy az iskola egy tantermében lehetőséget biztosítani a iic.talok- nak gyűlések, rendezvények megtartására. Úgy hisszük nyernének ezzel a tanácsok, mert napról-napra kevesebb fiatal unatkozna a hosszú téli estéken tétlenül. Meleg hangulatú ünnepség színhelye volt vasárnap délután a szolnoki tanács kultúrterme. Meghatott arcú öregek ültek a nézőtéren: nők, férfiak; legnagyobb részük magányos ember: a város szociális gondozottjai. Érdeklődő «tekintettel figyeltek a színpadra, ahol a Ságvári útt iskola növendékei mesélnek, szavalnak, táncolnak, énekelnek. Az egyik széken apró nénike ül, fekete fej kendője előrehúzva fején — köténye sarkával töröl- ceti szemét — „Az én unokám is ott vo-n” — mutat reszkető kezével a színpadra. A műsornak véae. Elek Lajos a városi tanács VB elnökhelyettes szólt szívet melegítőén az egybegyűltekhez. Az ember-ze rétéiről, a cárt. a szocialista társadalom gondoskodásáról, és a békéről beszélt. Majd az ünnet>=éget rendező városi tanács, a Vöröskereszt és a nőtanács nevében boldog karácsonyt és jó egészséget kívánt az egybegyűlteknek. A széksorok közül halkan botladoztak ki a szavak: köszönjük, köszönjük. Ezután a Vöröskereszt és a nő- ‘anács tagjai ajándékokat nyújtották át a szociális gondozást':» vett öregeknek. özv. Kiss ignácné így szólt az ajándék átvételekor: „'Nagyon boldog vagyok, hogy eljöhettem ide, és megláthattam ezt a szép műsort. A jószív ünnepe vök ez. Es én nagyon szeretem a jószívű embereket.’’ özv. Gönczi Gábomé ezeket mondta: „Köszönöm, hogy megemlékeztek az öreg árvákról. így nekünk is van karácsonyi ünne- rtiink" és könnyesen fordult a terem sarkában felállított karácsonyfa felé. Az ünnepség lassan véget ért és az öregek nagy melegséggel a szívükben hazafelé indultak. (cs) Szörnyű nyomor Brazíliában Brazília több Városában drámai a helyzet; sokezer ember van munka nélkül, sokan éheznek. Az 50.000 lakosú Caninde városában (Cerea államban) 4000 éhes sztrájkoló megostromolta az üzleteket és különböző hivatalokat. Hasonló incidensekről adtak hírt a Cereától keletre fekvő Paraiba államból is. Itt többszáz gyermek éhen- halt, a hivatalos indokolás szerint „az országot sújtó katasztrofális szárazság következtében.” A kormány a parasztok számára „nemzeti műhelyeket’1 nyitott, hogy valamilyen életlehetőséget nyújtson nekik, de a műhelyekben már szeptember óta nem fizettek bért; a munkások fellázadtak. ' Canindeben a polgármeste» rendőri segítséget kért a nruca- lom helyreállítására. Távlratbur» fordult Kubitschek elnLAhő", é» kérte, hogy intézkedjék az új*ibb ♦ zavargások.. — Nagy — Három évtized vízparton — Ott mén! Ha jól kilép, még utoléri — biztat egy kucsmás legényke, ki a koradélutánban itt kcmcsorog a gátkoronán. — összetéveszted valakivel, öcskös! — így az arrajáró, ki e percben még többet sem tud Bíró Ferencről, mint azt, l*ogy ötvennyolcadik esztendejét tapodja s hogy jómozgású, magasítás ember. A tempója után harmincnál többnek senki sem vélné. A megismerkedés után több is kiderül. Az első meglepetés: a gátőrből lett gátbiztos iskolai végzettsége mindössze öt elemi. Sokkal többet tételezni jel erről a széleslátókörű, olvasott férfiról, ki esténként magaszerkesztette rádió mellett üldögél. Mint mondja, a zeneszó nem zavarja a „betű-csemegézésben”, még akkor sem, ha éppen szakkönyvet forgat. Kezeügyé- ben most is vagy nyolc tornyosul egymáson... — Nevetni is jó ám! — rúnául ajka felett a stuccolt bajusz. —- S ezen lehet is — mutatja Kellér Dezső „Kedves közönség•' című kötetét. Mióta dologra való: a vízparton munkálkodik. Harminchárom évvel ezelőtt nyugdíjba ment édesapja örökébe lépett. A nagy árvizekre, melyek ellen harcolt, jól emlékezik. 1919, 1932, 1940. 1954 — megannyi kemény helytállás emléke. Ünnepnapon mellére tűzi a „Dunai árvédekezésért” emlékérmet s mellé azt, mellyel a Szolnok megyei Vízügyi Igazgatóság valamennyi gátőre közül egyedül mondhat magáénak a „Vízgazdálkodás kiváló dolgozója” jelvényt. Hat kilométer hosszú gátszakasz, tíz kilométernél hosszabb belvízcsatorna kapitánya Bíró Ferenc, a sok dicsérettel, jutalommal megtisztelt gátbiztos. Beosztottait nemesek arra biztatja, hogy ésszel, könnyebben — hanem arra is, hogy takarékos anyagfelhasználással dolgozzanak. Munkája — mint az már máshonnan kitudódik — iáemelkedően kifogástalan. Családi élete sem alábbvaló; becsülettel nevelt fia a szarvasi szakaszmérnökség vízmestere. Munkát és vizet szerető ember, csakúgy mint apja s mint nagyapja volt. „Eb csahol, az ember dolgozzék! ’ — jegyezte meg ötvenhat őszén, mikor hírét vette a csőcselék zajongásának. S negyven kubikos élén nekiveselkedett, hogy folytassa a pillanatra megszakított munkát. Országot épített akkor is, miker a nép salakja rombolni készült — és épít ma is. az alkotó élet napjaiban. A tíz éve államosított vízügy dolgozói tisztelettel ejtik ki ne vét.
