Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-19 / 300. szám

1958. december 19. SZÓI NOK MEGYEI NÉPLAP 7 Szá jú ii Lenéi örömmel fogadta a lakosság, amikor a községi tanács a régi téglajárdákat felszedette, s helyé­be új betonjárdát építtetett. Az vi­szont cseppet sem dicsérendő, hogy nem becsülik meg az újat, vagyis nem gondolnak a járdák tisztántartására. Piszkos, sáros vala­mennyi. Vélemé­nyem szerint elő­ször a lakosság a hibás ebben, hiszen nem várhatnak ar­ra, hogy az öreg ut­caseprő bácsi az egész községiben tisztén tartsa a be­tont. Mindenki meg­teheti és meg is kell terani, hogy a maga háza előtt letakarít- sy a járdát. Ez sa­ját érdeke is. Jól emlékszem, hogy gyakran hal­lottam az emberek­től, amikor még a régi téglajárda volt, hogy az rossz, göd­rös, nem lehet tisz­tán tartani; Most megvan az új járda, becsüljék meg tehát és vegyenek annyi fáradtságot, hogy le­söpörjék, tisztán tartsák. SZ: I“ Uj gépkocsi üzemanyag-normák at állapítanak meg A közeimúltban az Autóköz­lekedési Tudományos Kutató Intézetnél több gépkocsitípust kipróbáltak. — Megvizsgálták, hogy aa autók mennyi üzem­anyagot fogyasztanak emelkedő nélküli betonúton, szerpentinen, országutakon és domboldalon. Ugyanakkor a régi toocsrtipueok mellett káptfőfaáMáfc fogyasztás felmérés céljából «sokat a ko­csikat is, amelyek a norma meg­állapítás idején még nem közie­déit normája. A régi Skodák normáját emeltek, az Opel-Ka- pátan 58-asét 11 liter körül álla­pították meg a régi 13 literrel szemben. A nemrég forgalomba került Volkswagen-mikróbuszok és még több személy- és teher­gépkocsi normáját is szabályoz­ták. Az új normaterveket hamaro­san szakértőkből álló bizottság elé terjesztik, amely dönt a vég­leges normákról. kedtefc hazánkban, A tapasabaéatok alapján most új normákat dolgoznak ki. Ed­dig már elkészült «* Ikarus 31, 55, 601 és 802-es autóbuszok, héttomnás és a Csepel 420-eslóg- fékes teherautók, a Moszkvics Üdítő ital A moszkvai alkoholmentes jfcaágyátbem megkezdték a „Szá­ja»” nevű új erősítő és üdítő ital gyártását, amely javítja a köz­403 és 40n, wateméBt ács új Sfco­éwsetet és fokozza az étvágyat. KÖJHyVeKRÖL (röviden) Egy szörnyű éjszaka (Kossuth-kiadó) A modern lélektani regenyek eszközeivel építette fel Kurt Sandner német író ezt a külön­leges művet, amely bár ka­landregény köntösében jelent meg, mégis lényegesen több annál. A könyv hóse Henri Bougm hadnagy az amerikai légierő tisztje. Egy északi sarkköri lé­gitámaszpont egyik pilótája. Bo­ugin nem a tipikus fiatal jenki, előregyártott nézetekkel és fog- villogtató farkas-optimizmussal. Bonyolult, összetett jellem, aki kétségbeesetten keresi a kiutat az ottani élet szörnyű unifor- mizáltságából. Bougin küzdel­mes életet élt. Művészettörténe­tet tanult az egyetemen és megdöbbenve vette észre, meny­nyire hiányzik a kutatás sza­badsága. És amikor kedvenc professzorát nyugdíjazzák csak azért mert nem illeszkedett be­le a haladás ellenes kórusba, nagy elkeseredés fogja el. Pén­ze is elfogy, mosogatónak áll be egy csapszékbe. Innen kerül a légíerőkhöz, ahol kitűnik vi­takészségével, az igazság ma­kacs keresésével. A regény egy különös repülő- úttal kezdődik és a modern re­gények formabontási módszeré­vel dolgozik. Bougin hadnagyot egy általa nem ismert, távvezé­relt gépbe ültetik, ahol csak ak­kor lenne dolga, ha az irányító­szerkezet felmondja a szolgála­tot. A gép sivítva száguld a sztratoszférában, a fekete égen ezüst pontok a csillagok. Bo­ugin t rémlátások kínozzák, nem tudja, hova, merre rohan. Köz­ben leperegnek élete egyes ese­ményei. Henri Bougin rájön arra, hogy hidrogénbombát visz a gé­pén, amelyet ismeretlen hely­ről előbb dél, majd kelet felé Irányítanak. És a felzaklatott Bougin, az európai kultúra, Michelangelo és Shakespeare* Van Dyck és Voltaire mélysé­ges tisztelője dönt. Nem viszi tovább a halált! Eltépi a táv- irányítás és az elektromos kor­mány készülékeit és a gépet visszaviszi a támaszpontra. — Rosszul száll le és meghal, mint az orvosi jelentés írja — „előre­haladott rosszindulatú agydagu- nati folyamatban”. Csak pár el­ejtett szóból tudjuk meg, hogy az egész repülőút Bougin iáz- álma volt. Kantinbeli vereke­désben sebesült meg, — leg­alábbis a parancsnoka ezt ál­lítja. Bougin gondolkozásának bátorságán, az embertelenségből való kiemelkedésén ez a tény semmit sem változtat. És Miller hadnagy a százszá­zalékos sohasem gondolkodó átlagamerikai — akivel Bougin éjszakákat vitatkozott át, zo­kogva mondja barátja halálos ágyánál: „Henri, lehet hogy iga­zad volt.” Az ember zavarban van, ho­vá sorolja ezt a könyvet. Nem kalandregény, nem társadalmi korkép és nem lélektani tanul­mány, hanem mind a három, sa­játos egyedi vonásokkal 'felru­házva. Az író riasztóan komor szívszorító vonásokkal vázolja, fel a sarki támaszpont kietlen életét és a naturalizmusba hajló realitással ábrázolja az emberek lelki és sokszor fizikai folyama­tait. Emellett az egészet átlen­gi a borzalomnak, a sivárság­nak valamilyen sötét felhője. És bár az író optimista végkícsen- gést ad regényének, az egész­nek az alapvető pesszimizmusát nem tudja az ember teljesen le­rázni magáról. Figyelmeztetőnek azonban jó ez a regény. Legyünk éberek azon a regényben sokat emlege­tett „másik” támaszponton, a mi táborunkban, hogy a kísér­teties sztratoszféragép meg ne indulhasson Henry Bougin he­lyett valamilyen elszánt despe- rádóval a fedélzeten. — ht- ­Hétköznap este Jászberényben Csütörtök van, este 6 ára. Csendesen sze­merkél az eső ás a munkából hazatért embe­rek töprengnek: mit is csinálhatnánk ma este? Jászberényben nem gond a felelet. Sokféle szó­rakozás, művelődési lehetőség várja őket. A fényképezőgép lencséjének tükrében nézzük hát meg, mit csinálnák Jászberényben ma este? Kezdjük őrjáratunkat a Fém* nyomó Lehel-klubjában. Az egyik kis szobában énekszói ütemes taps hallatszik. Jankó„ vich Istvánná tánctanámő vezet tésévei népi táncot tanuknak a fiatalok. Bagó Mánia, Kos János, Urban Erzsébet, Magyart Géza, Koczka Erzsébet és még vagy három pár járja a Bényi párost. Egyelőre még civilben vannak és bizony nehéz megkülönböztet­ni őket, hiszen a lányok is nad­rágot hordanak. De nézzük csak meg őket két hónap múlva a színpadon! A nagyteremben mncs üres hely. Itt már idősebb emberek, komoly fejkendős asszonyok ül­nek a nézőtéren. Megfogadták a szülők főiskolájának szép felhí­vását: „Jöjjenek, kedves szülők! Derült vidámságot fognak igy otthonukba varázsolni. Jöjjenek, hogy boldog szülői büszkeséggel mondhassák majd jólnevelt, kö­telességtudó gyermekükre, hogy én neveltem ót és jól nevettem.” Tóth Gyula, a tapasztalt, idős pedagógus lebíÜncsdő előadását Iigyelemmel hallgatják,. De látogassunk el pcrszaz méterrel arrébb a Déryné Kul- túrotthonba is. Bekukkantunk a kis terembe. Asszonyok hajlanak nagy figyelemmel a szabászasz­tal faié, ahol ügyes kézzel for­málódnak a különböző ruhada­rabok. Szabni, varrni tanulnak a fiatalasszonyok, lányok, hogy ne legyen gond a kis gyermek­ruhácskákkal, szoknyákkal, blú­zokkal, esetleg még egy kis konyhapénz is kerülkozik az itt szerzett tudományból. daliak. Jászberényt már sokan állították példa* koppén más városok elé kulturális életéért. Mit csütörtök esti tapasztalataink álapján, újra meg* tesszük ezt. atmMüvéa tét, Ge*as Őrjáratunk utolsó áMomása a Déryné Kultúrház klubszobája. Dr. Horváth Ottó zeneiskolai ta­nár vezetésével a szalonzenekar próbál itt. Húszon t>annak: fia­talok és öregek, hivatásos zené­szek éls gyári munkások. Szorgalmasan készülnek, hog megtarthassák nagy érdeklődés­sel várt komoly hangversenyü­ket, amelyen Mozart Kis éji ze­néjét mutatják be. Most nincs együtt még az egész zenekar, de a várakozás idejét sem töltik tét­lenül. Sacchini G-dur szonátáját próbálja a kis kamarazenekar. Ördögh Ila, Batáriné Komáromi Gizi, Hájas Ferenc villanysze­relő, Bató Sándor szerszámlaka- tos és Rohonczi Pongrác tanár tagjai a kis zenekarnak. Ugye, szépen és tartalmasán el lehet töl­teni egy hétköznap estét? Pedig még sorolhat­nánk azokát, akik a moziban voltak, a könyv­tár tudományos diafilm-vetítésén vettek részt, vagy egyszerűen az ofpasás szét) ö.tíméask.ho«-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents