Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-17 / 298. szám

1958. december 17; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Körültekintő munka = növekvő nyereség AZ ÉV ELEJÉN pártunk és kormányzatunk fokozott taka­rékosságra hívta fel a népgaz­daság minden területén dolgo­zókat. Ez a felhívás mindenhol megértésre talált. > A vállalatok intézkedési ter­veket készítettek, amelyekben megszabtak a feladatokat. Leg­több helyen már az intézkedési terv készítésénél látható volt, hogy nagyobb összeget veszí­tettek egy-egy gazdasági évben csupán azért, mert nem elég alapossággal, körültekintéssel dolgoztak. A Törökszentmiklósi Mező- gazdasági Gépgyár is elkészí­tette intézkedési tervét, mely­nek alapján az 1958-as évben több mint egymillió forintot ta­karítottak meg. Az üzem profilja a mezőgaz­dasági gépek gyártása. Egy-egy uj típus bevezetésénél a tervező vállalat által megadott techno­lógiai eljárást a vállalat illeté­kes osztálya átvizsgálja. Az ala­pos körültekintéssel történő át­vizsgálás rendszerint feltár olyan módosítási lehetőségeket, amelyekkel inegtakarít.ast lehet elérni. A vallalat nemcsak az új munkáknál vegezte el a technológia felülvizsgálását, ha­nem a korábban gyártásba vont gépeknél is. Így jöttek rá, hogy egyes alkatrészek előállítását olcsóbban is meg tudják oldani. NAGY FIGYELMET szentel­tek a minőség fokozására is. Nem egy esetben talállak lehe­tőséget az olcsóbb technológia bevezetése melletti minőség nö­vekedésre. így többek között az egyirányú tárcsás borona gyártásánál anyagmódosítást hajtottak végre és új technoló­giai eljárást vezettek be. — A megtakarítás: 850 ezer fo­rint. Ugyanennél a munkánál további 150 ezer forintot ered­ményezett az olcsóbb, s ugyan­akkor előnyösebb újabb anyag­változtatás. A szénarendsodró technológiai utasítása a festést szórópisz­tollyal írta elő, ami nagymeny­nyi ségű festék veszteséget oko­zott. Áttértek a bérigényesebb kézi festésre. Annak ellenére, hogy többe kerül most a mázo­lás munkadija, az anyagmegta-, karítással mégis évi 24 ezer fo­rint marad a vállalat kasszájá­ban. A szőlőművelő eke és a szán­tóföldi kultivátor gyártásánál kapott műszaki leírástól elté­rően új technológiai ág beveze­l^yolcvan ■percet késik az ■* *-* 509-es — mondja ez egyik vasút äs a szolnoki vasútállomá­son. Igaz, nem lett 80 perc, mert hamarabb berobogott a bukaresti gyors, hogy a szolnoki utasokat felvéve, egyszuszra a fővárosba'szállítsa. A szokáshoz híven, zsúfolt a szerelvény. Talár a végén lesz hely — vélekedik az utazó és valóbari, nem csalatkozik. Hely viszont azért van, mert nincs fűtés. A vonat mellett mtatkoznak a vasutasok: — A szerelvény nem mehet fűtés nélkül, megjavítjuk — így a vizsgálólakatos. — Kollégám, ha lehet, ne ver­jük el a vonatot, így is késése van — mondja a kalauz. Az utóbbi érve győzött, s így néhá- nyan télikabátba burkolódzva rászántuk magunkat a másfél­órás útra. Aztán hirtelen megnépesedik a folyosó. Vidám gyermeksereg tódul be. A boldog, 12—14 éves csoport fittyet hány a hűvös ko­csinak. Általános iskolások, fiúk H lányok.. Jól öltözve, csomaa­tését eszközölték. Az üzemben meghonosították az anyagok hőkezelését és most már maguk végzik az elkészült kések edzé­sét, visszaeresztését, amit eddig Salgótarjánban készítettek. A kultivátoroknál darabonként 1217 forint hasznot, szőlőekék­nél pedig 42.500 forintot ered­ményezett ez. Az üzem össz dolgozói is hoz­zájárultak a takarékossági moz­galomhoz a rendes napi mun­kán túlmenőleg. Vállalták, hogy rendet teremtenek az üzem por­táján. A tisztasági verseny ered­ménye azután az lett, hogy a gazos területekből sok használ­ható anyag előkerült. A szana­szét heverő ócska acélok alap­anyagot biztosítottak a kúpoló kemencéhez. AZ ÜZEM vezető szakem­berei nem állnak meg a mánál, hanem jövőre is gondolnak. Mint Szendi elvtárs, a techno­lógiai osztály vezetője mondja — az öntödében új formázási technológiát vezetünk be, ami igen gazdaságos az öntvények­nél. Az úgynevezett „héj” for­mázás alig két-három éve hono- sult meg hazánkban. A lényege az, hogy olyan formát készí­tünk, amely pontosan a kívánt méretet biztosítja az elkészült öntvénynél. így legtöbb önt- vényalkatreszünket megmunká­lás nélkül tudjuk beszerelni. Erre az új formálási módszerre 1959-ben kerül sor és remélhe­tően magas lesz az a megtaka­rított összeg, amelyet a meg­munkálás elhagyásával nye­rünk. — ab — Miért nem osztják szét egyformán a tnze!őanya<?ot A jánoshidai tüzép-telep dol­gozói arról panaszkodnak, hogy nem kapnak kellő minőségű és ■mennyiségű tüzelőanyagot. A tőlük 6 km-re lévő telep egy­szerre 2 vagon fekete szenet is kap, egy másik telepen a bri­kett és tűzifa vagouszámra áll. így érthetetlen előttük, hogy miért nem osztják szét egyfor­mán a tüzelőanyagot. A jános­hidai dolgozók más községből kénytelenek e miatt a tüzelőt beszerezni, mert még az utal­ványra sem tudják a tüzelőt ki­váltani. V. I. * m ÚTKÖZBEN gal felszerelve. Biztosan Pestre mennek kirándulni. A fülkénkbe öt eleven fiú ül be. Egyik kis bőrkabátos, fe­kete, villogó szemű fiú nylonhá­lót szorongat a kezében, benne a napi élelem piroskockás ken­dőbe csavarva. Mellette ugyan­csak jól öltözött, mosolygós arcú pajtása. Beszélgetnek. A fekete szemű újságolja: — Micsoda autót lát­tam. Lehet, hogy német gyárt­mány, nagy, alacsony és képzel­jétek, 180-at megy — csak ren­geteget eszik. A vonat alaposan rákapcsol. Megszólal a másik: — Mit gondolsz, mennyivel megyünk? — Lehet, vagy 80 — feleli amaz. — Van ez 90 is — kapcsoló­dik a harmadik. Végül az ablak­nál ülő tisztázza a vitát. — Én már többször utaztam autón és ha figyelem a sürgöny­karót, a 80-as sebességnél szo­kott ilmn avorsan elmaradni. Diákok a gépek között • • • A Vasipari Vál­lalat Hunyadi ut­cai telepén a megszokott kép fogadja az em­bert. Gépkocsik állnak a hatal­mas szerelőcsar­nokiban, kere­küktől, esetleg tengelyüktől, vagy motorjuk­tól megfosztva, körülötte szerelő- ruhás, olajoskezű munkások. A ki­sebb műhelyek­ben tompán züm­mög az eszterga­gép, élesen har­sán a köszörű. A különös csak az, hogy a gépek körül tevő-vevő munkások között feltűnően sok a fiatal és ha közelebbről meg­nézzük őket, mindegyiknek diák- sapka a fején. Vajon mit keres­nek itt a gimnazisták? — Hát pénzt éppen nein — tréfálkozik Hajdú Béla szerelő, aki éppen egy meglehetősen ro­zoga állapotban lévő GAZ-típu- SU kiskocsi motorját igyekszik rendbehozni. — Viszont kapnak egyebet: tapasztalatot a gépeik körül, munkaszeretetei, kéz­ügyességet, no meg technikai is­mereteket. Ezen a kocsin pél­Vállalatnál történik, az első pró­bálkozás a politechnikai oktatás kiegészítésére, arra, hogy a ta­nulók alaposan megismerkedje­nek a technika gyakorlati ol<la­Vérszegi Márton szakfelügye­lő, a Verseghy Gimnázium poli­technikai oktatásának felelőse nagyon büszke a fiaira. Elmond­ja, hogy a politechnikai oktatás célja, hogy a gyerekek a tech­nika sok ágából a közös elemeket elsajátítsak és pályaválasztásu­kat már ezek az ismeretek köny- nyítsék meg Amit itt a műhely­ben látunk, az a politechnikai oktatás egyik ága csak. Célja az, hogy megszokják a diákok a rendszeres fizikai munkát. Ezen­kívül megtanulják megbecsülni a fizikai dolgozókat, megszok­ják a munkafegyelmet, sokkal több élettapasztalatot szereznek, mintha az iskola tanműhelyt tartan®, fenn ég lisztén, zavar­talanul élvezik az alkotás örö­mét, — Öt órát szabadítottunk fel a szerdai műhelygyakorlatok cél­jaira — mondja a továbbiakban Várszegi Márton — az egyik élő idegen nyelv helyett Kedd dói­déul megismerik alaposan a mo­tor felépítésének elvét és segíte­nek szétszedni. Kovács József, Jávorcsik Já­nos és Szirmai László az T. b) osztály tanulói nagy érdeklődés­sel veszik körül Hajdú Bélát és ki nem fogynak a kérdésekből: hogyan működik a karburátor, hogyan kell szétszedni a légs'zű- rőberendezést, hogyan működik a differenciálmű. Hajdú Béla Nem is olyan egyszerű tudomány a motor teker cseles. Kiss Csontos Csaba, Melegh Gyula, Szép Csaba nagy figyeleessei követik Szűcs Albert magyarázatát Iával és a fizikai munka meg- útónomként feét ára anjnagieKne­válaszol, mindjárt megmutatja a gyakorlatban és egyben kezébe is. nyomja a szerszámot valame­lyiküknek: Csináld öcsém, te is. Nagyon érdekes kísérletnek vagyunk tanúi. Ami a Vasipari TTTTTTWTtWVTTTTTTTTTTTTTrrrrr^ * A fekete szemű eleven fiú,3 most parancsaiban szól a fób-'X bire: 5 — Mi már ültünk egy kicsit,i adjuk át a lányoknak a helyet A kis csoport veszi a táskáját^ és már hallani lehet harsányJ hangjukat a folyosón. * — Lányok, üljetek be a /ül-3 kébe, 3 Ügy látszik, csak hárman ál 1-3 tok kint, s mikor bevonulnak,* még befér a fülkébe a kis fekete^ szemű fiú a pajtásával. 3 Megvallom, rendetlenkedésre* számítottunk. Nem az történik.-* Az egyik kislány cukorkától Jcí~J| nálta a fiúkat és barátnőit. ÍVÍajdJ kedves beszélgetés folyik az is-2 kóláról, a tanárokról, a gyermek-3 csínyekről. Elevenek, de nem 3 rosszak. * Pest felé meglcérdezem őket,* melyik iskolából valók és hova 4 mennek? — A szolnoki Beloiannisz úti bői vagyunk és az operába me gyünk. — Mindezt olyan tér mészetesen mondják. Önkéntélenlü eszembe jutnál a huszas és harmincas évekhei eltöltött iskolaéveim. _ nh _ be csülésével és szeretetével. A jelek azt mutatják, sikerrel. Az oktatók: Hajdú Béla, Szűcs Albert, Juhász Imre egvbehaivg­retet kapnak a Gépipart Techm- komban. Ezt jövőre már „házi­lag" fogjuk végezni. Az érdek­lődés nagy, nem is tudtunk trtúv |— Hogyan kell szétszedni? — kérdezi kíváncsian Hajdú Be­llától Kovács Jóska. Jávorcsik János és Szirmai Láseló némán figyelik az oktató magyarázatát. 1 ' - . is zóan állítják, nagyon örülnek a 3 fiataloknak. Igyekeznek sok tií- Jjdást adni nekik, viszont bennük 3 is megvan a szorgalom. Horváth .3 Zolién az esztergapad mellett -3 már önállóan készít egyszerűbb | munkadarabokat. Szép Csaba, ;3 Melegh Gyula és a többiek az 2 ^ 4 elektromos mühe1yben szerzik * mee a technikai ..tudóst i denkit felvenni az I. b) osztályba ■ Jövőre — terveink szerint — : mind a három első osztály pofé­’ technikai osztály lesz. ; Fél egy. Szedelőzködnek a > fiatalok, de bizony a felügyel« tanár minden erélyére szükség r van, hogy elszakadjanak a ked­ves gépektől, a termelőmunka k alkotó örömétől; «. hér,-Bx

Next

/
Thumbnails
Contents