Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)
1958-11-13 / 269. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 • • FEGYVERNEKI OKOS GYÜLEKEZET“ Vágni lehetne a sötétet. A botokat persze nem azért hozzák magukkal az emberek, hogy az éjszakát megcsapkodják, azért kell az, kitapogassák véle a fegyvernek! utcát, kihámozzák az áthathatatlan bakacsinból a népfront székházhoz vezető járdát. Az a két atyafi is, beköszönvén illendően: — Kell-e a vendég emberek? — Elfértek, kerüljetek beljebb. — Az ám, csak úgy ne járjatok, mint én, meg a komám, Édes-Káposztával, a suszterral. Rázza a termet a nevetés, a jóízű történet végén. Annál is inkább, mert a mesélő, Forgács Péter bácsi be is mutatja a históriát. Ragadós a jókedv, magunk vidáman vagyunk La- aányi Sándorral, a népfront iegyverneki elnökével. Meg azon örvendezünk, milyen felszabadult, gátlás nélküli a hangulat, s hogy jönnek az emberek: zöme egyéni parasztok, a Béke tszcs tagjai, malmi munkások. Szóval nagygyűlés lesz a népiront kisgyűléséből. S nemcsak a férfiak, asszonyok is gyülekeznek kézben tartott zseblámpával. Ebből a gyűlésből viszont aligha lesz valami hivatalos dolog — ahogy látom. Már abból is sejteni lehet, amikor betoppan Vásárhelyi elvtárs a helyi tanács vb. elnöke. Karsai Mihállyal, a járási tanács vb. elnökével. Lekezelnek az emberekkel, azok meg is jegyzik a pár perc késést. — Már azt hittük, magunk maradunk. Vásárhelyi elvtárs mond pár szót, s leül. — Maguk következnek. Azért jöttünk, tisztázzunk olyan kérdéseket, amelyekben nem látnak világosan, akár választásról, akár másról van szó. Csend, az emberek inkább egymást, mint az előadót figyelik, ki kezdi? Karsai elvtárs is, a népfront elnöke is bátorítják a hallgatókat. ítélték.. A magyar feudálkapita- lizmus osztálybírósága nemhogy méltán megbüntette volna a baleset okozóit, hanem sokszor a szerencsétlenül járt munkást okolta a történtekért. A munkásság nem tűrte szótlanul ezt a kegyetlen elnyomást. Számtalanszor tanújelét adta harcosságának, forradalmiságá- nak. 1920. május 2-án a szolnoki katonai állomásparancsnok a következő „szigorúan bizalmas’• jelzésű iratot küldte a*polgár- mesternek: „Bizalmas úton nyert értesülés szerint a helybeli MÁV műhely munkásai folyó hó 2- áról 3-ra virradó éjjelen, vagy 3-án a nap folyamán puccsot terveznek, melyhez állítólag a katonaság és rendőrség egy részét már meg is nyerték’’. A munkásság tervét akkor nem hajtotta végre, de a 25 éves elnyomás alatt számtalanszor megmutatta erejét, szervezettségét. Nem hiába rettegett tőlük az uralkodó osztály. Rendelet rendelet után látott napvilágot, amely erről a rettegésről ' tanúskodik. Az 1922—1278. számú belügyminiszteri rendelet például a következőket írja: „ötágú csillag, vörös gomb, vörös szalag viselése esetén az eset különbözősége szerint vagy intemálási eljárást kell alkalmazni, vagy a tetteseket rendőri felügyelet alá helyezni.’’ A munkásság egyesületeit A sarokban mozgolódik valaki. Szatlóczki László. — Hát rendben van. Én kertelés nélkül szót mondok. Azt hallottam, csak csoport tagok, meg piroskönyvesek lehetnek tanácstagok. Néhányan fellélegzenek. Látszik, érzik többek fülébe dugták ezt a parazsat, s rágódtak, gyötrődtek rajta eleget... Most várják. mi az igazság. — Nem késik a válasz, Karsai elvtárs kér szót. — Maguk egyetértenek a munkás-paraszt hatalommal? — Egyet bizony! — Nahát, nálunk azok a dolgozó emberek, akik egyet értenek a néphatalommal, bármilyen beosztást betölthetnek pártfunkción kivül. Vásárhelyi elvtárs szól közbe. — Adatokkal is bizonyítom. A község hatvanöt tanácstagi előlije közül tizenöt szövetkezeti gazda, a többiek egyéni parasztok, munkások, értelmiségiek. Most aztán megindul az áradat. — Mi a rendszer hívei vagyunk, de azt mondták... így hallottuk, hogy... Mi lesz akkor, ha... Jól megfontolt érvek kellenek ám ide. Már az asszoA nép jelöltje nyok is bekapcsolódtak. Mennyi minden magyarázatra vár, — mennyi minden tévesen él az emberekben. Hogy miért hangoztatjuk a szövetkezés előnyét, az egyéni paraszt miért nem kap SzTK orvosi kezelést, miért van a községfejlesztés? Hét-nyolc, kilenc. Egymás után hagyja el az óramutató a számokat. Senki el nem álmosodik, senki nem mozdulna. Beszélgetnek a járási és községi vezetővel. Kérdeznek, vitatkoznak szabadon. Elismerik, ha a vitában alul maradnak, s a vezetők igazat adnak, ha arról van szó, hogy egykét ember nem elég udvarias a tanácsházán, a másik elszámolja az adót. Arra gondolok, jó lenne ezt megmutatni a Szabad Európa, — vagy más nyugati rémhírterjesz- tő vállalkozás rikkancsának. — Lássák, ilyen a „szólásszabadság-nélküli, megfélemlített” nép. De nem mégse. A mi ügyünk ez. Mind ránk tartozik, ami elhangzott itt 1958 november 11-én este Fegyverneken. Ránk, a tsz tagokra, az egyéni gazdákra, a malmi munkásokra és semmiféle Szabad Európára sem. Hiszen itt ma mindenki a rtéphatalom- ról beszélt, a néphatalom erősítéséről tanácskozott lakkozás nélkül, a járási, a községi vezető, s a vitatkozó választók mind. BORZAK LAJOS Jövőre vasútvonalat építenek a Balaton medrében A budapest—tapolcai vonalon a Balatonkenese—Balatonfűzfő közötti, mintegy 3,5 kilométer hosszú szakaszon a vasúti pálya az úgynevezett balatoni magaspart mentén halad. Az elmúlt évtizedekben gyakran észleltek itt hegycsuszamlásokat, szakadásokat. A balatonmenti biztonságos közlekedés érdekében a MÁV most ezen a szakaszon úgy akaiv ja kialakítani a vasúti pályát, hogy az ettől a veszedelmes helytől minél távolabbra kerüljön. Elkészítették a pálya áthevagy egyáltalán nem engedélyezték, vagy mindig ott lebegett fejük felett a feloszlatás veszélye. 1925-ben az alispán nem engedélyezi a Magyarországi Cipész, Csizmadia Munkások Szakegyesülete turkevel csoportjának megalakulását. 1928-ban feloszlatták a Magyarországi Famunkások Szövetsége szolnoki csoportját. Különösen rettegett az uralkodó osztály május 1-től. Az óvintézkedések tömegét foganatosították már jóval előbb, hogy minden megmozdulásnak elejét vegyék. A belügyminiszter 1925. ápriliá 21-én kelt rendeletében a következőket olvashatjuk: „Április hó 29. napjától kezdve május 2-ának napjáig gyűlések, felvonulások és összejövetelek megtartása ne engedélyeztessék. A tudomásul nem vett gyűlések, stb. megtartása pedig szükség esetén a csendőrséggel megakadályoztassék’1. Az erőszak így próbá3ta féken tartani a nyomorgó munkásokat abban a szörnyű korszakban, amikor megtörtént, hogy a beteg 40 fillért kért kölcsön az orvostól fájdalomcsillapítóra. A munkások, ha nem is ünnepelhettek nyilvánosan május 1-ét, titokban a különböző egyesületek keretén belül mégis ünnepeltek. Bátorították egymást, szervezkedtek az elnyomók elleni harcra. A szolnoki polgár- mesternek is tudomására jut, a szervezkedés. 1929. július 5-én Fórizs Sándort, a kengyeli Dózsa Tsz tagját a megyei tanácsba jelölték. Forradalmi műszak az Ingatlankezelő Vállalatnál A Szolnoki Ingatlankezelő Vállalat a forradalmi műszakban megmutatta, hogy valóra váltja Ígéretét. A műszak kezdetén vállalták, hogy a munkaidő teljes kihasználásával dolgoznak a lakásoknál mutatkozó hibák gyors felszámolásáért. Az október 27- én kezdett műszak óta a vállalat dolgozói 261 hibát javítottak ki. A legtöbb baj a vízvezetékszerelésnél mutatkozott. November 7-re értékelték hz eddigi eredményeket és a legjobban teljesítőket meg is jutalmazták. A forradalmi műszakban élenjárt Ragó Zsigmond, Sárkány István, Dési Károly, Eszé- nyi János, Farkas Gyuláné. A házmesterek sem maradtak el a vállalat dolgozóitól. A műszak alatt elért kiváló eredményükért Báli Mihálynét és Hajdú Sándornét is jutalomban részesítette a vállalat. lyezési tervét, amelynek érdekessége, hogy a pálya a Balatonnak mintegy 1.5 méter mély medrében halad, vagyis ott épül a vasútvonal, abol jelenleg a tó vize hullámzik. A pálya kő- és kőtörmelékre alapozott ‘ölte-re kerül, s a tó vizéből elrekesztett területet mint parti sávot hasznosítják. A nagyszabású munkát 1959- ben kezdik meg, 18 millió forintba kerül ég 1961-ben fejezik be. A Balaton medrében az építést részben uszályokról végzik. jelenti az alispánnak: „Tudomásom és megítélésem szerint izgatás folyik a munkásság között,, melyet az úgynevezett Vági-cso- port irányit és szervez. A rendőrség ezen jelenségeket állandóan1 élénk figyelemmel kiséri ési minden komolyabb megnyilatkozást idejében megelőz”. Az uralkodó osztály félelme határ-' tálán. Ahelyett, hogy szociálisi intézkedésekkel orvosolnák a bajokat, a terrort fokozzák, újabb és újabb intézkedést tesznek. Ennek ellenére 1937-ben 1801 munkás sztrájkolt a Dohánybeváltóban. Ugyancsak sztrájkról ad hírt a Jász-Nagykun Szolnok megyei Lapok 1937. július 5-i száma. A hitelbankot építő, munkások azért sztrájkolnak, hogy a 14 órás munkaidőt szállítsák le 9-re. A harcban edzett munkásság ereje növekszik, a fatelepi munkások győzelemre viszik a sztrájkot. A Szolnoki Újság 1938. július 5-i száma írja: „Csütörtökön reggel mindhárom fatelepen sztrájkba léptek a munkások, akik 3 filléres órabéremelést követeltek... Az általuk kért béremelést a fűrésztelep megadta”. Szolnok munkásai büszkék lehetnek azokra a harcos időkre, amikor hitüket el nem veszítve, egy jobb jövő reményében harcoltak a reakció sötét erői ellen. (Folytatása következik.) Az ország templomaiban vasárnap felolvasták a püspöki kar pásztorlevelét. Figyelemre méltó tartalmú levél ez. Kifejti a Püspöki Karnak azt az elvét, amelynek alapján most az országgyűlési képviselők és tanácstagok választása idején működni kívánnak. A levélben kifejezésre jut, hogy a Püspöki Kar támogatja kormányunk tevékenységét. „Tudjuk kedves Hívek — szól a pásztoriévá), hogy a jövendő országgyűlés dolgos népünk érdekében akar működni, amint dolgozott szép eredménnyel az előző ország- gyűlés is. Mi katolikusok, keresünk és találunk ebben az új világban olyan pontokat, amelyek lehetővé teszik számunkra a nem pusztán pasz- szív szemlélődést, hanem az aktiv tevékenységet is a közjó érdekében.” Sokra értékeljük ezt az aktív tevékenységet, s örülünk, hogy a katolikus egyház nem mulasztja el figyelmeztetni híveit arra: sok-sok pont van, a mi új világunkban, amelyen a hívő emberek megtalálják helyüket, kibontakoztathatják képességeiket. Hisz a mi társadalmi rendszerünk, a mi kormányunk tiszteletben tartja a vallásos, a hívő emberek érzéseit. De legfontosabb feladatának mindenek előtt a nép — anyagi jólétének megteremtésén munkálkodik. Ezt a pásztorlevél is helyesli. „Mi püspökök és papok — .hangzik többek között — első ,sorban a lelkekért dolgozunk, mert hiszen lelkészek vagyunk. Az állam viszont ter- imészetes hivatásánál fogva a \nép földi jólétét munkálja. A (földi szükségletek ezen szolgálatát úgy tekintjük, mint lelki !pásztori munkánk kiegészíté* 4 i „lud juh, hogy új országgyűlésünk a béke védelmén munkálkodik majd“ *— A Püspöki Kar pásztorleveléből — sét... A test és lélek érdeké■» nek összefüggését például jól- esöen szemlélhetjük a dolgozó emberek szépen javuló anyagi viszonyaiban. Szívesen helyeseljük tehát és támogatjuk a helyi tanácsok minden olyan munkáját, amely az emberek gondjainak és bajainak enyhítését és az állampolgárok javát szolgálja. Tesszük ezt nem alkalmazkodásból, hanem kötelességből ...” A dolgozók egészének nem lehet ma nálunk fontosabb célja, mint erősíteni, tovább szilárdítani a nép hatalmát. S e cél erdékében mindannyiónk- nak meg kell tennünk az erőnktől telhető legtöbbet. Erre buzdítja híveit a katolikus Püspöki Kar is, amikor szózatában kimondja: tudjuk azt is, hogy új országgyűlésünk a béke védelmén munkálkodik majd, mert csak a beké teszi lehetővé a nép alkotó munkáját, ezért a békéért imádkozni és dolgozni meg nem szűnünk. Időnként aggodalommal látjuk gyülekezni a háborús felhőt az emberiség egén, viszont felderül arcunk és felvidul szívünk, ha enyhüí a feszültség a népek között. — Mi, akik átéltük a két világháború szenvedéseit, elképzelni sem tudjuk egy esetleges harmadik háború borzalmait.. .” Ezeket tartalmazza, ezekre hívja fel mindenekelőtt a Püspöki Kar hívei figyelmét miközben határozottan kifejezi: ..Bízunk abban, hogy a Hazafias Népfront jelöltjei, akikre szavazatainkat adjuk, józan tárgyilagossággal, becsületesen es megfontoltan intézik majd az ország ügyeit és velük eredményesen tudunk együttműködni hazánk jólétének emelésében."
