Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)
1958-11-06 / 263. szám
1958. november *• SZOLNOK MEGVET NÉPLAP 3 A forradalmi műszak hírei Szolnok megye munkásai a r*agy Októbéri Szocialista Forradalom évfordulójára és a választás napjának méltó megünneplésére forradalmi műszakkal készülnek. A SZOLNOKI RUHÁZATI VÄLLALAT felsőruházati konfekció csoportja a jelenlegi 65— 70 százalékos minőséget 90 százalékra akarja emelni, úgy, hogy minden dolgozó az előtte elkészült munkaműveletet ellenőrzi és csak ha jó, akkor folytatja a munkát. A fehérnemű részleg dolgozói 95 százalékos minőségüket 97 százalékra kívánjak javítani. A Kertész-csoport ígérete szerint továbbra is megtartja a 100 százalékos minőségi szintet, a Kóródi-csoport viszont 95 százalékos minőségre törekszik. A szabászat dolgozói pontos rajzok készítésével és a pontos vágással a műszaki leírásnak megfelelő szabványokkal akarnak jelentős mennyiségi alapanyagot megtakarítani. A női, férfi, valamint szűcsrendeleti részlege a forradalmi műszak ideje alatt a lakosság részére vállalt munkát határidőre, kifogástalan minőségben készíti el. A SZOLNOKI VASIPARI VÁLLALATNÁL az egyhónapos forradalmi műszakban döntő célul tűzték ki a legmesszebbmenő takarékosságot. — emellett a minőség megjavítását és a munkafegyelem megszilárdítását. A Patyolat Vállalat nem kisebb feladatot vállalt a nagy ünnep tiszteletére, minthogy a lakosságnak végzett szolgáltatások reklamációiát csökkenti. — Úgy döntöttek, hogy a verseny legjobbjai között oklevelet és jutalmat osztanak ki. A MOZAIK ÉS CEMENT- ÄRUIPARI VÄLLALAT október 27-től november végéig tartó műszakban a minőség megjavítására törekszik a takarékos munka mellett. A műszakiak ehhez a munkához közvetlen segítséget adnak é? reálisan értékelik majd a versenyt. A SZOLNOKI VÍZMŰ ÉS FÜRDÖVÄLLALAT dolgozói a villamosárammal való takarékosságra, továbbá a tisztaságra és a munkafegyelem betartásara tettek felajánlást. A JÁSZBERÉNYI ÉS JÄSZÄROKSZÄLLÄSI asztalosipari VÄLLALAT, a kisújszállási Ládagyár és a többi helyiipari üzem tett ezenkívül vállalást, hogy az üzem munkájánál mutatkozó hiányosságokat egyrészt megszüntessék, — másrészt pedig a műszak eredményeivel is fokozzák a vállalat gazdasági eredményeit. A SZOLNOK MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLA- LATNÄL régen nem látott lendülettel indult meg a verseny. A mezőtúri építkezések dolgozói egyöntetűen elhatározták, hogy forradalmi műszakot tartanak. A 36 lakás építésén dolgozó Fejes Károly ácsbrigádja vállalta, hogy a választásokig 1800 négyzetméter létraállványt állít íel, továbbá 24 erkélyoldalfalat zsaluz be. Lőrinc Ferenc ácsbrigádja a gabonaraktár építkezésének 112 folyóméteres párkányát zsaluzza be és 900 négyzetméter létraállványt készít terven felül. Csípés Miklós kőművesbrigádja két segédmunkás segítségével a Mezőtúron épülő vasipari vállalat épületének külső durva és cin-vakolását végzi el mintegy 350 négyzetméteren terven felül. A vasbetonszerelők se maradnak el a többi brigádoktól. — Terven felül a háromszor 15 va- gonos góré vasalását, továbbá 24 lakás vastelep kiképzéséi végzik el. ooo»©oaoo»oo©e9©©o»©o A MEDOSZ a választások sikeréért Ezekben a hetekben a MEDOSZ munkatársai sorrajárják megyénk mezőgazdasági üzemeit. Ismertetik a párt és kormány vezetésével eddig elért eredményeket, szólnak a közelgő választásokról. Sokhelyütt személyesen bemutatják a jelölteket. — Hétfőn a Cibakházai Gépállomáson és a Tiszasülyi Állami Gazdaság tamásháti üzemegységében tartottak sikerült szak- szervezeti gyűlést A mérlegen Kisújszállás KAR LENNE holmiféle nagy számokkal dobálódzni. Ez a lényege annak, amit B. Nagy Lajos elvtárs, a kisújszállási Városi Tanács Mezőgazdasági Osztályának vezetője mond. Arról beszélgetünk ugyanis, hogyan zárják a gazdasági évet a tsz-ek. Ezt a szövetkezetek gazdái — ha nem is fillérnyi pontossággal — de tudják, a város vezetőivel együtt. B. Nagy elvtárs is tudja, miért mondja hát, hogy kár lenne a számokkal dobálódzni. Kijelentése egy nagyon helyes és egészséges felfogást tükröz. Olyat, ami a szövetkezeti városban mindjobban meghonosodik. Lényege: kerülni a csillogó látszateredményeket, kerülni a munkaegységek értékének mesterséges felduzzasztását, szembeszállni azzal a helytelen nézettel, amely a szövetkezeti gazdaságok erősödését, a tagok jólétének növekedését egyedül és kizárólag a munkaegységek értékén méri. Ez a mérce pontatlan, s talán nem túlzás állítani, hogy hamis. Nem az a jó szövetkezet, ahol 60—80 forintokat ér egy-egy munkaegység. Ahol ennyit osztanak, ott rendszerint mindent kiosztanak, vagy keveset, esetleg éppen semmit sem tartalékolnak. Magyarul: csak a mára gondolnak. Az első pillanatban persze úgy tűnik, hogy a 60—80 forintos munkaegység a legjobb agitációs érv. Nem így van. Sokkal bölcsebbek azok a szövetkezeti gazdák, akik ellentállnak a kísértésnek és mint a kisújszállásiak is, azt tartják: „Ne dobá- lódzzunk a számokkal, ne éljünk fel mindent ma, tartalékoljunk, mert a további gyarapodásnak az egyenletes, zökkenő- mentes fejlődésnek a tartalékolás, az egyik igen fontos feltétele. Ne legyen egyszer hopp, máskor kopp.’1 Jó dolog, hogy ilyen és ehhez hasonló érvekkel sűrűn találkozunk a kisújszállási termelőszövetkezetekben. A közös gazdaságok vezetői és előrelátó tagjai legtöbbször az ottani Kinizsi Tsz példájára hivatkoznak. Ez a szövetkezet mintegy meg‘estesí- tője az előrelátó, okos gazdálkodásnak. Ott már régi hagyomány, hogy első a közös birtok, mert annak erősödése, fejlődése kihat a gazdák jövedelmére is. A Kinizsi Tsz az elmúlt évben 44 forint és 48 fillért osztott munkaegységenként. De nagyon téved, aki azt gondolja, hogy többet nem oszthattak volna. Nem akartak. Különböző beruházásokra sokezer forintot tartalékoltak, éppen annak érdekében, hogy gazdaságuk tovább erősödjék és az egyenletes fejlődés biztosítva legyen. Jól gondolkodtak a Kinizsi Tsz gazdái? Igen. Kétségtelenül. Az a helyzet ugyanis, hogy szövetkezetük ma már a város legjobb közös gazdasága. Mind több korszerű gazdasági felszereléssel és eszközzel rendelkeznek. Több mint' 200 ezer forintot fordítottak építkezésekre. Vásároltak 150 ezer forintos áron tehergépkocsit. Ezt a pénzt egy esztendővel ezelőtt végeredményben kioszthatták volna, de ha kiosztják, akkor most nincs gépkocsijuk, az állatgondozóknak nincsen kislakás, nincs meg a 100-as marhaistálló, stb., stb. Ha mindent kiosztanak, akkor nehezen, vagy éppen sehogy nem tudják teljesíteni tervüket. így viszont teljesítették. Elég csak megvizsgálni ezt a teljesítést állattenyésztési vonatkozásban. Esztendővel ezelőtt elhatározták, a szarvasmarhaállcmányt 227-re növelik, a tehénállományt 71-re. A teljesítés 100 százalék. De hasonló a helyzet a kocáknál, a juhoknál. Tehenenként 2200 liter tejet terveztek, s ez a mennyiség már egy hónappal ezelőtt meg volt. Ezek az eredmények természetesen most ismét a szövetkezők javát szolgálják és nagyon összefüggésben vannak az okos előrené- zéssel, azzal, hogy a szövetkezet esztendővel ezelőtt nem osztott ki mindent. Néhány hét múlva a városban tíz termelőszövetkezet tart majd — .— zárszámadó közgyűlést. A szokásos előkészületek mindenütt folynak. Szinte valamennyi tsz- ben elégedettek a tagok. A kinizsibeliek ez évben is jóval 40 forinton felül oszthatnának, de most sem teszik — tartalékolnak. Az Ady Termelő- szövetkezet gazdái hasonlóképpen gondolkodnak. Gk is tartalékolnak, mivel jövőre közel félmillió forintot fordítanak a közös gazdaság korszerűsítésére, építésére. De ugyanezt elmondhatjuk a Búzakalász TSz-röl, a Dózsa Tsz-röl és még több közös gazdaságról. Több kisújszállási elvtárssal beszélgettem. Kifogásolják, hogy a rádió máris szenzációként tálalja a 80—90 forintos értékű munkaegységrészeaedest. A szövetkezeti város veze'őinek az a véleménye, hogy ebből a ferde szemléletből a közös gazdaságoknak sok káruk származik. Helytelenítik, hogy akár a rádió, akár a sajtó csak a munkaegység értékét veszi figyelembe, holott, amikor a szövetkezeti gazdák jólétéről, jövedelméről van szó, akkor elsősorban a közös gazdaság egészének fejlettségét, korszerűségét kellene vizsgálni és egy-egy tsz-nek az egyenletes, szabályos előrehaladását. Mert igaz ugyan, hogy ez évben is lesz olyan tsz, ahol verik a harangot és kérkednek a munkaegység magas értékével, de vajon ott gondolnak-e a jövőre, és vajon megnézik-e, hogyan néz ki a közös gazdaság egésze. Hosszú munkáshónapok eredményeire, hibáira tesz pontot Kisújszállás valamennyi tsz- ében a közelgő zárszámadó közgyűlés. Mérlegre kerül ott jóformán minden ember. Azt azonban már most is látja a szemlélő, hogy a szövetkezeti város mérlege ez évben is a közös gazdálkodás javára billen. SzP. emberrel. A bérlő úr nem fárasztóiul maflát ilyesmivel. * /! z Orczy-kastély vastag fa- C'C íat mögé nehezen hatolt be a tekintet. Itt élt a báró. Volt egy inasa, kertésze, tehenésze, szakácsa, cselédje, parádéskocsisa, kapusa, aki a parkot vigyázta az idegenektől. Volt e9V f*0« meg egy lánya, valamint azoknak egy ■nevelője. Volt ezenkívül felesége is. A bárónő nagyvilági hölgy volt, akinek fényképét gyakrabban látták a Színházi Élet oltáséi, mint az új szászt kastély gazdája. A bárónő Pesten élt fényűző lakásban, vagy Svájcba utazott, máskor pedig a Lidóra, vagy Nizzába, esetleg Párizsba. Haza egy vagy két évben egyszer vetődött. Megcsókolta a kis baroneszt és Lőrinc úrfit, de többet hallani sem akart róluk. — Jaj, még a sírásukat sem bírom hallani, még a hangjukat sem, mon Cher — sipított a báró úrnak, aztán pár nap múlva ment tovább ő maga is. És vitte magával a pénzt, a bárói birtok egész jövedelmét. Nizzában nem olcsó az élet, de Párizsban, sőt Budapesten sem. * Bauer bérlőnél minden év január elsején mondották mea. ki az a cseléd, akinek munkája megfelelt, ki az akié nem, A gazdatiszt benyitott a szobába ahol a cselédember egész családjával meghúzódott a fagy elől: — Ebben az esztendőben kendre, Péter István, már nincs szükség. Nekünk nem ilyen öreg emberek kellenek. No, pakolás, mehetsz fiam. A kommandódat már megkaptad. És az újévi fakó hajnalon vége-hossza nem volt a kocsisornak, amikor Péter István gyerekével és asszonyával, meg a többi kiebrudalt cselédek elindultak a fagyban, neki az ismeretlennek. A lávozottak helyére friss, erősizmú emberek léptek akiket még nem őrölt fel a munka. Bauer úr pedig azon az összegen kívül, amelyet így újévkor utalt át Orczy bárónak, vagy pontosabban a bárónőnek, még a külföldi bankokban is elhelyezhetett egy kis vagyont a saját nevére. * flrl em, senki sem tudja, mit csinált a kastélyban harminc éven át a báró. Mert ö nem ment Pestre a feleségével, de még a faluba sem mozdult ki. Csak a templomba járt el, és vigyázott nagyon a katolikus vallásra. Még a koporsóját is megcsináltatta előre. Amikor négy ember bevitte hozzá a kastélyba a faragott deszka-lakhelyet, megkérdezte tőlük: Kik és hogyan segíthetnek a családiházépítkezéseknél ? sa után rendeletét adott kJ a tör- vény helyes értelmezéséről. E szerint a családi ház építkezéseknél megengedhető, iparigazolvány nélküli rokoni, ismerősi közreműködés, csak esetenkénti, nem rendszeres anyagi ellenszolgátatással nem járó társadalmi munka lehet. Minden más közreműködést jogosulaUan Iparűzésnek kell tekinteni és elkövetőivel szemben eszerint kell eljárni. A megkívánt szakszerűséget az építtetőnek építőipari szövetkezet, vagy iparigazolvánnyal rendelkező lakóház kivitelezésére jogosult kisiparos megbízásával kell biztosítania. (MTI). Építenek i.«, osztanak is-------------100 ezer forinttal túlteljesítette árutermelési tervét a karcagi Hunyadi Tsz. A többlet állal-, főleg szarvasmarhatenyésztésből adódik. A közös gazdaság holdanként 110 kg műtrágyát használt fel a most zárult gazdasági évben. A tervtűltcljesités és a mütrágyafelhasználás révén a 3001-cs kormányhatározat további hatvanezer forint körüli összeget biztosít a szövetkezetieknek. — Van-e nem-katolikus önök között? Akadt a teherhordók között egy református is. — Azonnal hagyja el a helyiséget — csattant fel a báró, és az ember zavartan, fizetség nélkül távozott. Ezt az eseményt, már megőrizte a falu emlékezete. Annyira nem történt itt semmi. Nem nagyon beszélt még a gyerekekkel sem. A baronesz, Zsuzsa bárónő csak a lovakkal játszott, és soha nem ment férjhez. Lőrinc báró is ott élt a kastélyban. Azt mondják, az öreg báró titokban egyedül ivott, elkeseredetten, reménytelenül. De ez sem biztos. Lehet, hogy csak olvasott és írt, ahogy mások mesélik. így élt némán, a néma falak között a bárói család. Vendégség, mulatság sohasem járta, télen is csak néhány szobát fűtöttek a 86-ból. Amikor a báró meghalt, a bárónő haza sem nézett. ■* Harminc éven át három ember élt egyedül a nagy kastélyban, a pompás termekben, az árnyas-szép parkban, egy pedig mulatott Párizsban, Nizzában — céltalanul, értelmetlenül. Mi szükség volt rájuk? Baracs Dénes "H i ivtt*l 11níLr íj f -fVil taf í nlr Sí A kisiparosok ipargyakorlásáról Sszóló törvényerejű rendelet értelemében a családi házak építésénél a ^szakszerűség biztosítása mellett az ^építkező rokonai, ismerősei iparjo- Tgosítvány nélkül is közreműködői hetnek. Az utóbbi időben ezzel az ^engedménnyel sokan visszaéltek: í iparigazolvány nélkül rendszeres ^anyagi ellenszolgáltatásért „segítet- frték‘‘, az építtetőt. Az eredmény q rendszerint építészeti és esztétikai (^követelményeknek meg nem felelő oépület lett. j A visszaélések elhárítása érdekédben az Építésügyi Minisztérium, a Jkiosz véleményének meghallgatóÉ í A jászteleki Tolbuchin Tsz ) gazdái 20 kh-on 227 mázsás cukorrépatermést értek el; a kór- jnyekbeli egyéni gazdák atlaga s120 mázsa körül volt. \ A szövetkezet teljesítette éves tervét; ezekben a napokban már a jövőről beszélgetnek. Elhatározták, hogy 500 férőhelyes juh- hodályt építenek, körülbelül 400 ezer forintos költséggel. Szorgalmas munkájuknak közvetlenül is hasznát látják: munka- ' egységenként'50 forint értékel ; osztanak.
