Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)
1958-11-05 / 262. szám
irtsa november *. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 RÁJUK SZAVAZUNK — Kenyérsütéshez készülök. Megszoktam már a háziasz- szonyküdást. ('’érjem a Cipész Ktsz dolgozója, én meg idehaza nevelek csibét, kacsát, s van 18 szép malacom. Enyém a főzés, takarítás. Régebben üzemi munkásnö voltam, a IX. kerületben dolgoztam sokáig, 1913 óta részt vészéit a munkásmozgalomban. Eddig községi tanácstag voltam férjemmel együtt, itt Jászalsószentgyör- gyön, most engem já- járásinak jelöltek. — Egyébként Kővári Jánosáé vagyok. — Kap egy injekciót és meglátja, rendbe jön, — mondja dr. Seres Kálmán, a jászapáti járás közegészségügyi felügyelője a központi orvosi rendelőben. A Jászapátiak nagyon szeretik a parasztember fiából l,ett, jelessel álla|ml- vizsgázott fiatal orvost, s most megyei tanácstagnak jelölték. Seres elvtárs — pártunknak Is tagja — mint Katonaorvos kezdte a szolnoki Kilián György tiszti iskolán. Aztán Jászal- sószentgyörgyre került, onnan Jászapátira — körzeti orvosnak. —--------------------------------------------------dl kótmfL leqjúbb képe. A munkáskultúra emlékei között Vasárnap, november 2-án — Szolnokon, a Közalkalmazottak József Attila Művelődési Otthonában ismét megtartották a hónap legjobb képe képbírálatot. A fekete-fehér kategóriában 9 megyei fotós 18 képpel, a színes papírkép és színes diapozitívek csoportjában három fotós 16 képpel versengett a hónap legjobb képe címért; A fekete-fehér kategóriában Komlóssy György Szeptemberi napsütés, a színes papírképeknél Nagy László Fotókiránduláson című képe, a színes diapo- zitivek csoportjában pedig Tihanyi Lajos Pünkösdi rózsák című képe nyerte el a hónap legjobb képe címet. Meghalollan I ülünk néhá' ■--------------— nyan egy régi ta bló körül. Az elmúlt századvég divatja szerint készült, ovális alakú bemélyedésben fényképek, az ovális nyílás széle aranyozva. A papír megfakult sárga. Bajuszos, szakállas arcok néznek ránk a keretekből. A felirat: Szolnoki Vasutas Dalkör 1893. —t Ez a mi kultúrgárdánk elődje, és hozzatchetem mindjárt, igen nagynevű elődje — mondja meghatva Tasst József, a Járműjavító kultúrottlionának igazgatója, — És egy darab történelem. Ezek közül az emberek közül már csak egy, az öreg Gulyás Balázs van életben, túl a kilenc- venen — teszi hozzá Balázs István főkönyvelő, munkásszinját- szó, a gyár egykori lakatos- inasa. Kicsit csodálkozva nézzük a képet. Életerős, vidám, huszonöt év körüli fiatalember a képen Gulyás bácsi. Az önző élet nehezen veszi tudomásul, hogy meg is lehet öregedni. — Személyesen nem is ismerek senkit közülük — szakítja félbe gondolatainkat Balázs István. — Talán egy régebbi embert kellene megkérdezni, én „csak” harmincnyolcadik éve vagyok a gyárban. Nem kell mesiszi menni a múlt idők tanújaként, máris itt terem Rudabanyai Feri bácsi, a munkásőrség tagja, most nyugdíjas, de nyugdíjazása előtt negyven évig lakatoskodott a Járműjavítóban. Letelepszik közénk, tempósan felhajtja sörét, felteszi szemüvegét és nekilát a bemutatásnak. — Ez itt ■ mutatja az egyik komoly szakállas férfiút — Horváth Antal, lakatos. Igen szorgalmas dalos volt, nagyon komolyan vette a munkáskultúrát. A fia most is esztergályos nálunk. Ez meg Tímár Lajos, aki mázoló volt. Fia a mérlegmühelyben dolgozott. Heckelmann Mihály fia mozdonyvezető volt, de meghalt. Ez itt meg Nyökó József mázoló. Ez is jó dalos volt, kérem. Rudabányai elvtárs elgondolkozik kicsit a múltról. Felhasználjuk kis elérzékenyülését és megkérjük, beszéljen valamit a dalosokról, meg magáról is. — 19 májusában elsejével nagy ünnepséget ültünk. Megrendeztük az akkord temetését. Mert Bedó, az nem volt még akkor, de nyomorították az emberfiát úgy, hogy alig lézengett pár krajcár a borítékban. Szávát ezt az akkordot temettük. Szabályos gyászbeszéd volt meg koporsói A dalkörünk akkor énekelte először nagy tömeg előtt lelkesen, szabadon az Inter nacionálét. Emlékszem, ezek a dalosok a többiekkel együtt versenyt dolgoztak, hogy páncélvonatot készítsenek a Vörös Hadseregnek. — Az tán emlékszem arra, amikor 12-ben munkásmegmozdulás volt. Akkor meg azt énekelték a dalosok: Kötelet a Tisza Pista nyakára. A többire nem emlékszem, de nagyon forradalmi dal volt. elvtárs visz- Rudabányai i szaemlékezé- ————— gett Tasst József szakítja meg, aki másik dokumentumot halászott elő. Ennek tanúsága szerint Egerben, a XVII. országos dalosversenyen 1907-ben kitüntető díszoklevelet érdemelt ki a „Milléneum” dalkör. (1896-ban ezt a nevet vette fel az énekkar.) — Ne feledkezzünk meg a többiekröl $em — vág közbe Balázs István. — Megérdemlik a figyelmet a színjátszók, meg a zenekar is. Meg az egész kultúr- gárda együtt. Mert támogatási a mgi időkben sehonnan sem kaptunk. A tagdíjakból tartották fenn magukat a csoportok. És nagy volt a lelkesedés. Amikor a kultúrhaz épült, a dolgozók lemondtak a szabadságukból négy-öt napról és azt ledolgozták. A pénzt odaadták az új kul- túrházra. Vagy aki nem tudta a pénzt nélkülözni, az az építkezésnél segített dolgozni. Sok mindent megtudunk az idős elvtársak visszaemlékezéseiből. Elmondják, hogy mimindent játszott mír a színjátszócsoport. Teli volt a kultúrház, amikor a Noszthy fiút, a Vén gazembert, vagy a Három a kislányt játszották. A negyvenes évek elején komoly, súlyos szavú darabot, a Földindulást játszották nagy sikerrel. Hozzájárult ehhez a szerencsés helyzethez az is, hogy a Jármű akkoriban valóságos kúl- túrközpemt volt. Az egyetlen Szolnokon. Ide járt ki a városból is az, aki szomjas volt a kultúrára. olyanokat hallhatott itt a kultúra-rajongó, hogy Pesten se különbet. Negyven tagú szimfonikus zenekara volt az üzemnek. Legnagyobbrészt gyári munkások, de hatan-heten a városból jártak ki, haladószellemű értelmiségiek, akik szívesen és boldogan muzsikáltak együtt a munkásokkal. Itt említette meg Tasst József egy Griimoald nevű polgáriiskolai tanár nevét, aki bőgősként játszott és az együttes legszorgalmasabb tagja volt, — Ne feledkezzünk meg az irodalmi önképzőkörről sem, aZ is rendezett jónéhány ülést. Né* meth Pál, egy irodalomrajongó mérnök vezette, nagyon szerették a munkások. Ezt Barta László, a mozi vezetője mondja és mindjárt hozzáteszi: — Ki ne felejtse valahogy a mozit! Ezt is munkások hozták létre és a műhelyt dolgozóknak játszott. Még most is emlékszem: az első film a Montmartrei farkasok című francia némafilm volt. De sokat játszottunk azóta! És tudja, kiknek köszönhetjük? A tanoncoknak! Ök ajánlották fel az otthon megtakarított pénzét, hogy megindulhassunk, t!"« bizony! Pereg a visszaemlékezés. Idős munkások emlékeznek vissza, hogy is volt akkor, régen. Nehéz volt, küzdelmes volt, gyönyörű volt. Még a táncterem függönyeit is munkások tervezték, az ő lányaik készítették. Es a gyönyörű f üggönyökbe beleszőtték a készítő nevét, a készítés évét, 1910. A nagymultú üzemnek nincs mit szégyenkeznie. Egyszerű kétkezi murkásemberek munkájából, lelkesedéséből lett a kultúrotthon és a kultúra is. * És az utódok? Ki kell mondanunk, bármennyire fáj is, az utódok nem mindenben követik apáik nagyszerű példáját. Igaz, hogy a Jármű megszűnt kultúr- központ lenni, hiszen a városban van mozi, két kultúrház és más egyéb művelődési lehetőségek is. A Jármű dolgozói azonban nem élnek vele. Délután félnégykor, műszak után ömlik ki a gyárból a munkások tömege. Egy sem fordul meg, hogy megnézze, mi a, műsor, rohan haza. Azt is elhisszük, hogy sokan távol laknak. De hát apáik, elődjeik vajon. közelebb laktak az üzemhez? Ennek köszönhető, hogy a műsoron főleg film és televízió szerepel. Ezenkívül egész hónapban egy bál és egy ismeretterjesztő előadás volt műsoron. Nem szerepel a szimfonikus zenekar. az énekkar is ritkán jön össze. Még aránylag a színjátszócsoport a legéletképesebb. A kultúrotthon félmillió forintos költségvetéssel dolgozik, amelyből 50 000 forint az évi támogatás. Hol van már a magára- hagyatottság, a pénztelenség? De — fordítsuk meg a kérdést — hol a régi áldozatkészség, lelkesedés, kuhúrszomj? Éppen ma, 1958- ban, a munkásosztály hatalmának ti 2&dik évében? HERNÁDI TIBOR Hangversenyeket Így tisztább, könnyebb Géppel fejnek a Felsójásssági Állami Gazdaságban SertéshizSaSás önetefővel Érdekes újítás nagyüzemek részére — Többhetes előkészület után megvalósult régi kívánságunk: egyik százas istállóinkban géppel végezzük a fejést, — újságolja Szabó Zoltán, a Felsőjászsági Állami Gazdaság állattenyésztője. — Sok előnye van ennek a módszernek. Először: kíméli az emberi erőt; ugy-e látott már izomcsomósodást a fejőgülyások karján? ..; Nos, a mi izmainkat megkíméli ettől a vákuum ... Mézes Mihály és Sas Sándor hamar elsajátította a szovjet gyártmányú fejőgép használatának legapróbb műfogásait is. Ma ketten fejnek — géppel. Ezelőtt heten fejtek — kézzel. • A gép beállítása lehetővé tette, hogy két dolgozót a gazdaság más posztjára állítsanak. Az ílymódon jelentkező megtakarítás értéke meghaladja a havi háromezer forintot. A gépi fejősre való áttérés során átkötötték a jószágot az istállóban. A legjobb tejelők kerültek — mintegy rangsorban — egymás mellé. így megjavult az egyedi takarmányozás — a hasznosítás a régi 40 százalékról 80—90 százalékra szökött fel. Ennek eredményeként havi 10— 12 ezer liter tejjel többet ad a korszerű istálló száz lakója. — Bízunk abban, hogy jövőre másik százas istállónkban is megvalósíthatjuk a gépi fejést, így Szabó Zoltán állattenyésztő. — Ha a, földművelésügyi minisztérium megadja rá a felújítási keretet: ott is többet, olcsóbban, könyebben és egészségesebb körülmények között fejhetünk. A gépi fejesnél a tej alig érintkezik az istálló — érthető okokból — szennyezett levegőjével. Tisztább, egészségesebb tejhez, tejtermékhez jutnak így a fogyasztók. dlkUar. szüret! A SZŐ VOSZ a Magyar Rádióval és Televízióval együttműködve 1958. november 9-én a Magyar Néphadsereg Színházában du. 3 órai kezdettel „Akkor szüret” címmel nyilvános Kincses Kalendárium előadást rendez neves művészek, szövetkezeti népi együttes közreműködésével. A műsor résztvevői sorsolás útján „Dupla vagy semmi” játékban vesznek részt, melynek főnyereményei: egy televíziós készülék, egy rádió, egy kis hordó bor. Az előadás nézői részére a legkiválóbb szakcsoportok boraiból borkóstolót szerveznek. Jegyek 12—30 forintig a SZÖVOSZ közönségszervezőjénél (Budapest, V., Szabadság tér 14. Telefon: 112—800, 113—600) igényelhetők. Megrendeléseket a jegyek árának egyidejű beküldésével fogadnak el. Három mezőgazdasági szakember: Szécsényi Árpád, dr. Stern László és Stern Sándor érdekes újítást dolgozott ki — önetetőt készítettek sertések részére. Kísérleteik során megállapították, hogy az alacsony súllyal hízóba fogott süldők a 130 kg körüli átlagsúlyt átlag huszonegy nappal előbb érik el önetetéssel, mint kézi etetés alkalmazásával. Az önetetők használata lehetővé teszi az etetéssel foglalkozó sertésgondozók számának 40 százalékkal való csökkentését. Az új módszerrel kiküszöbölődik a sertésgondozás legmegerőltetőbb része: a vedrezés. így lehetővé válik, hogy a hizlaldákban az eddiginél nagyobb arányban alkalmazzanak nőket. Nagyobb lehetőség nyílik a munkamegosztásra, szakbrigádok szervezésére is. Jelentős az újítás szociális szempontból is: biztosítja az etetésben foglalkoztatott dolgozók ünnepi pihenőjét, az állatok önetetésnél kevésbé törik egymást, mint kézinél — így fal- i kásításra sincs szükség. Bár az önetető jelentősége elsősorban nagyüzemi szempontból érdemel méltatást — a kisüzemek szármára sem elvetendő; a nyári időszakban az etetés miatt nem kell megszakítani a mezei foglalatoskodást. Az önetető-berendezés olcsó ~ ára már néhány havi üzemelés után megtérül. Tartós is; óvatos becslés szerint legalább tíz évig használható zavartalanul, ki- sebb-nagyobb javítások esetén pedig 20—30 évig is eltört