Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-05 / 262. szám

1958. november 5. SZOLNOK MEGTE1 NÉPLAP 9 „A forradalom az elnyomottak ünnepe“ Irta: G. Petrovszkij, a Donyec-medence küldötte Vigyünk világosságot mindenhova • •. — A szolnoki értelmiségi ankétről — Emlékezés a munkás- és katona-küldöttek szovjet­jeinek történelmi jelentő­ségű 1917 októberi II. össz- oroszországi kongresszu­sára, amelyen a teljes hatalmat a szovjetek vet­tek át. 1 917 nyarán érkeztem Péter- varra, azonban rövid idő múlva a párt Központi Bizott­sága délre küldött. A jekatyeri- noszlávi és Donyec-medencei munkások küldötte voltam a IV. Állami Dumában és a Központi Bizottság utasított: ismertessem választóimmal a bolsevikok platformját, s azt a hatalmas munkát, amelyet a párt végez a szocialista forradalom előkészíté­séért. 1917 nyarán az országban már senkinek sem volt illúziója a megbékülésről. Az ideiglenes kormány politikájának osztály­gyökerei napfényre kerültek és egyre többen támogatták a bol­sevikok felhívásait, hogy hala­déktalanul véget kell vetni az imperialista háborúnak, a földet oda kell adni a parasztságnak, a munkások ellenőrzése alá kell helyezni a termelést, igazi sza­badságot kell adni a népnek. Jekatyerinoszlávban több üzem és gyár munkásainak gyű­lésén szólaltam fel. Ezeken a gyűléseken egyre gyakrabban hoztak határozatot a munkások, hogy minden hatalmat át kell adni a szovjeteknek. Jekatyerinoszlávból falvakba indultam: Nyikitovkába érte­sültem a szocialista forradalom pétervári győzelméről. Kimond­hatatlan lelkesedés uralkodott az országban. Rövidesen össze­ült a bolsevikok konferenciája, s én mandátumot kaptam a szovjetek II. összoroszországi kongresszusára. Csak az ülés második napján, november 8-án (október 26-án) érkeztem meg Pétervárra. Amit a Szmolnijban láttam, az egy­szerűen csodálatos volt. A ha­talmas teremben munkások, ka­tonák, matrózok, parasztok ülé­seztek. Amikor Lenin, a prole­tárforradalom nagy vezére meg­jelent a teremben, szűnni nem akaró tapssal üdvözölték. S ami­kor kihirdette a békéről szóló dekrétumot, olyan ováció tört ki, hogy Lenin sokáig nem tud­ta folytatni beszédét. Abban a feledhetetlen, ünne­pi percben akaratlanul is arra gondoltam, hogy most már vé­ge a börtön és a száműzetés éveinek, de eszembe jutott az is, hogy milyen sokan nem ér­ték meg a forradalom diadalát, milyen sokan esték el a nép ügyéért, hány hős forradalmárt kínoztak halálra a cár hóhérai. ]V ovember 17-én Kamenyev, ^ ' Zinovjev, Rikov és Milju- tyin bejelentették, hogy kilép­nek a párt Központi Bizottságá­ból, mivel a kormány megalakí­tásának kérdésében nem érte­nek egyet a Központi Bizott­ság politikájával. Rikov lemon­dott a belügyi népbiztosi tiszt­ségéről. Röviddel ezután a Nép­biztosok Tanácsának fogadószo­bájában találkozam Vlagyimir Iljiccsel, aki ezekkel a szavak­kal fogadott: — Éppen jókor jön! Kinevez­zük önt belügyi népbiztosnak. Rikov elmenekült erről a poszt­ról. — Vlagyimir Iljics — kértem — nevezzenek ki megfelelőbb elvtársat, — én inkább majd segítek neki. Lenin így válaszolt: — Forradalom idején a kine­Hétfőn délután megtörtént az MSZMP-székház műszaki átadá­sa. A községi szervezet több tag­ján kívül megjelent Tiger József elvtárs, az MSZMP járási bizott­sága, továbbá Adamik Mihály A Kunszentmártoni Állami Gazdaság szinte valamennyi dol­gozója megjelent azon a gyűlé­sen, melynek szónoka Nagy Já­nos, a szakszervezeti bizottság vezést nem lehet visszautasí­tani! Elfogadtam tehát a tisztséget, belügyi népbiztos lettem. Nem volt könnyű a dolgom. A bel­ügyminisztérium régi tisztvise­lői nem akartak velem együtt dolgozni az új hatalommal. — Csak az őrség, a hivatalsegé­dek. a portások maradtak ve­lünk. A tisztviselők magukkal vitték a szekrények és íróaszta­lok kulcsait, őrizet mellett kel­lett bekísérni a régi hivatalno­kokat, a belügyi népbiztosság­ra, hogy eligazodhassunk a kü­lönböző ügyekben. 1A ecember 10-én hozzálát­tunk a népbiztosság kü­lönböző osztályainak megszerve­zéséhez. Létrehoztuk a népbiz­tosság kollégiumát. A kollégi­um határozatait és a sürgős utasításokat a népbiztosság tit­kársága hajtotta végre. A belügyi népbiztosság heten­ként egyszer-kétszer tartott ülést Vlagyimir Iljics elnökleté­vel. Lenin mindig emelkedett hangulatban volt. „A forrada­lom az elnyomottak ünnepe” — mondotta Vlagyimir Iljics és pá­ratlan forradalmi kezdeménye­zőkészséggel, biztos kezekkel rakta le a szocialista állam ha­talmas épületének alapköveit, és Tasi József elvtárs a MEDOSZ részéről. Az ünnepélyes átadás­ra napokon belül sor kerül. A martfűi pártház építésében sok községbeli párttag és pártonkívü- li dolgozó vett részt társadalmi munkában. elnöke volt. A megjelentek meg­ismerkedtek a közelgő választá­sok legidőszerűbb kérdéseivel; majd elhatározták, hogy együt­tesen vesznek részt a község november 7-i ünnepségein. A városi tanács nagytermébe több mint 300 pedagógus, mű­szaki és egyéb értelmiségi fog­lalkozású ember jött össze, a Hazafias Népfront, a TIT és az MSZBT hívására. Azt, hogy miről is eset itt szó, néhány mondatban nehéz össze­foglalni. Csáki István elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának titkára vitaindító beszédében ér­tékelte a felszabadulás óta el­ért eredményeinket, útunk zök- kenőjeit. Részletesen beszélt a választásról, a pedagógusok és műszaki értelmiségiek szerepé­ről, arról, a sok eredménnyel mérhető útról, amelyet neve­lőink, értelmiségi foglalkozású dolgozóink a kulturális forrada­lom győzelmének, az emberek nézeteinek átformálása érdeké­ben tettek. A beszámoló után az egybe­gyűltek arcán látszott az elha­tározás: Nemcsak írott betűnek, tekintik a párt közelmúltban megjelent művelődési irányel­veit, hanem annak szellemében, iránymutatásai segítségével vég­zik nevelőmunkájukat. Ezt tükrözték egyébként a hozzászólások is. Nehéz volna közülük kiragadni egyet, mert mindegyik javaslat volt arra, hogyan tovább, milyen elveket kövessenek a pedagógusok ane­Az elkövetkezendő hónapok­ban az MSZBT társaságok a tö­megszervezetekkel karöltve elő­adásokat szerveznek a megye több városában, községében. Az előadásokat — „Kinek előnyös”, „Hogyan éri utol a Szovjetunió Amerikát”, „Atomháború vagy béke1' címmel időszerű kérdé­sekről — a Szovjetunió politi­kájáról szólnak. velési munkában a még tökéle-*' tesebb eredmények érdekében. Amit azonban a fentiek eile-» nére ki kell emelni; az a haza-* fias nevelés, amelyről igen sok szó esett. A felszólalók mind-* egyike érintette ezt a kérdést, de egy új formában. Ügy, mit kell tenni annak érdekében, hogy az ilyenirányú nevelés ér­zelmi reflekciókat hagyjon a gyerekek lelkében, segítse a más népek iránti megbecsülés elmélyülését s hatványozza a szocialista haza szeretetét. Az előbbihez hasonló helyet kapott a vitában a november 16-i választás. A felszólalók ál­lásfoglalásaiból azt a következ­tetést lehet levonni, hogy a szolnoki pedagógusok támogat­ják a kormány politikáját s egyetértenek azokkal a célkitű­zésekkel, amelyek többek között a pedagógusok problémáinak megoldását is célozzák. Utoljára azt kell elmondani a tanácskozásról, hogy tükrözte: pedagógusaink nem állnak félre az országot érintő nagy kérdé­sektől. A választási harcban azok mellett állnak, akik a szo­cializmus további építését akar­ják hazánkban. S ennek érde­kében tesznek is, mert eltökélt szándékuk világosságot vinni mindenhová a párt művelődési irányelveinek segítségével. Decemberben Szolnokon a magyar-szovjet barátság klubjá­ban a Szovjetunió technikai fej­lődéséről előadássorozat kezdő­dik. Az előadásokat budapesti tudósok, mérnökök tartják. A további három előadásra a jövő év januárjában, februárjában és márciusában kerül sor. Tervek szerint a. központi előadók ellá­togatnak majd Szolnokon kívül más városokba, községekbe is. <i^ ^ ^ v Martfűn átadták az MSZMP székhazat Szakszervezeti gyűlésf volt a Kunszentmártoni Állami Gazdaságban A Magyar-Szovjet Baráti Társaság életéből A megyei elnökség programja Ástak, lapátoltak az emberek. Lassan, nehézkesen. Aztán újabb parancs, beállni a „bölcso’-be. Szorosan egymás mellé. És eztán jött az igazi muri. Héjjas most már tajtékzott. Felugrott az el­ső hintára, s magafogta gyeplő­vel nekihajtott a nyakig elásott emberseregnek. Utána Muraközi és még vagy hat hintó. Kétszáz- nyi szájból szállt az átok, a jaj, a sóhaj, a bosszú kiáltása. De a kerten túlra csak muzsikaszó, dobpergés hallatszott. U ajdú Jóska a gödör oldali- nál volt beásva. Az irtó­zottól, s a keserű tehetetlenség­től, a lópatkók hasította fájda­lomtól elvesztette eszméletét. Mikor föleszmélt, a sötétben nem látott semmit. Megpróbált kimászni, de moccanására meg­indult az őrséget álló szalagos katona. Másnap újabb halálraítéltek jöttek a környező községekből, városokból. Öcsöd, Mezőtúr, Kis­újszállás, Tö'ökszéntmiklós kom­munistáit, hős vöröskatonáit hurcolták a biztos vesztőhelyre. Az újakkal kiszedették az ár­kokból a halottakat. — Titeket megkímélünk a ne­héz munkától — mondta. Mura­közi, aki most, hogy Héjjas rá­bízta a vezénylést, nagyon jól alcart szerepelni. — Ti csak ki­mondottan a „murira’’ jöttetek... Újabb lovak, újabb hinták, ezer­nyi új átok, és sóhaj, s változat­lanul harsogó zene. Hajdú Jóska megpróbált föl- állni, de erőtlen és didergő teste nagyot huppanva zuhant vissza. Szeme újra elborult, mert amit látott, a tegnapinál is szörnyűbb volt. A hinták után odakötözött emberek teste rángatózott. El innen! Élni, megfizetni a sok drága proletáréletért! Har­colni az utolsó csepp vérig!... Ilona hangja csendült fülében: Visszavárunk! Az élniakarás megsokszorozta maradék erejét, $ megindult kúszni, amerre a kert kerítését sejtette. Hangtalanul erőlködve, lassan jutott előbbre. Néhány méternyire lehetett a kerítéstől, amikor a távoli muzsika mellett egyenletes zajt hallott. Az erős drótkerítés alatt szűkölő kutyák kaparták a földet. Megvárta, amíg az ebek bebújnak. Amit kezével még tudott, kivájt a mé­lyedésből. Megpróbált kibújni. Kijutott... I la egy évig ápolta, gondozta ■* a testben összeroppant embert. De a hűség, a szerelem sem változtatott azon, amit a csepeli munlcások orvosa megál­lapított: menthetetlen. De az \ egy év elég volt Jóskának ahhoz,] hogy új küzdőtársak, harcosoki kezébe adja át a zászlót, mely nek lengetésétől őt ilyen fiata-í Ion megfosztotta a fehérterror. Ila is, aki eddig segítője volt aj harcban, élharcos lett, s gyász­ruhája alatt szíve Jóska eszmé­jéért dobogott. A történelem úgy jegyezte fel> hogy 39 évvel ezelőtt a fegyver neki Schwarcz-kastélyban Héj­jas Iván és „személyzetének" el­vonulása után 311 félig földbe-1, ásott, agyonvert ember holttestét\ találták. Ennyi vér tapadt ott] Héjjas Iván fehérkesztyűs ke-* zéhez. * A régi kastély és kertjénekä évszázados fái rég eltűntek, o" schwarczokkal, héjjasokkal, muJ. raköziekkel együtt. A dús'ombú\ hársak, kérges törzsű szilek he­lyén vékony jegenyék levelét\ kergeti az őszi szél. A régitől tá-\ vol épült új kastélyban gyerekekj kacagása visszhangzik. Csak áz életben maradt szem-í tanúk, s a történelem őrzi ke-\ gyelettel a mártírok emlékét. Borsi Eszter Riportsorozatunkat folytatjuk. Ünnepi találkozó Meleg hangulatú baráti talál- ikozót rendezett a városi nőía- nács vasárnap délután — magyar •és szovjet nők részvételével — Szolnok felszabadulásának és a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 41. évfordulójának ösz- szevont ünneplésére a Városi Tanács dísztermében. A találkozón megjelentek az MSZMP, a Hazafias Népfront, a ímegyei és városi tanács, a me­gyei nőtanács és a városi vörös- kereszt képviselői. Eljött több \mint ötven szovjet nő és mint­egy másfélszáz szolnoki asszony. Lelkes taps köszöntötte az ér­kező szovjet vendégeket, akik \hamarosan elvegyültek a magyar ■vendéglátók között a szépen dí­szített fehér asztalok mellett> A gondos vendéglátók teát és édes­séget szolgáltak fel, majd a vá­rosi nőtanács nevében Kozma Sándorné köszöntötte a jelenlé­vőket. A szovjet nők nevében Rosina tVera Ivanovna meleg szavakkal iköszönte meg az üdvözlést, majd ]arról beszélt, hogy milyen nehéz volt a sorsuk az orosz asszo­nyoknak a cári uralom alatt, amely alól a Hagy Októberi Szo­cialista Forradalom szabadította fel őket. A beszédek után a legjobb tolmács, a szív szőtte tovább a barátság szálait. Szovjet és ma­gyar dalok keltek szárnyra,majd orosz nemzeti táncokat mutattak be a szovjet nők a nézők ütemes tapsai között. A baráti hangulat mind bensőségesebb és összefo- góbb lett. r Uj művészegyüttes alakul Szolnokon a Magyar — Szov­jet Baráti Társaság klubjának szervezésében művészegyüttes alakul. Tagjai hivatásos színé­szek, nagyrészük a Szolnoki Szigligeti Színház művészei; A művészegyüttes elsőízben a Magyar Szovjet Barátság Hó­napja keretében mutatkozik be a szolnoki közönségnek. Később egyfelvonásos színművekkel el­látogatnak a megye több közsé- • várnsáha;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents