Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-28 / 282. szám

1958. november 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 99 GYORSAN, FIATALOSAN!“ — Autóbusz-utas voltam Szolnokon — Kemm szépen, ne tessék haragudni az alcím miatt — kedves újságíró kollégáim lelőttek előttem minden valamire való ötletet: voltak taxisoffőrök és Afrika-kutatók, eukrászkis- asszonyok és bábák, (vasorr nélkül), operaénekesek és autóbusz­kalauzok; de — legalábbis szerény emlékezetem szerint — autóbuszutas-ságra eddig egyikük sem vállalkozott. Vagy ha igen, nem Irta meg ... — Gyorsan, fiatalosan! hangzik fel a kalauzi szó a me­gyei tanács épülete előtt megál­ló autóbuszon. Az utasok több­sége eleget tesz a némelyek sze­rint kissé bizalmas sürgetésnek — a kocsi tovalendül. Egyetlen fiatalember maradt le csupán; hja. kérem a buszmegállónál rövidebbre kell fogni a búcsúz­kodást ... Megjegyzem ez a véleménye kalauznőnknek is: Marikának. (Ráz a busz, a vezetéknevét nem tudom kiolvasni jegyzetemből, — elnézést kérek.) Ez a kéksze­mű kislány szívesen várakozik, ha koros, beteg ember kíván fel­vagy leszáltai; az udvarlás ked­véért azonban nem hosszabbítja meg a menetidőt. Persze annak a kedvéért sem, aäd — közel egy hónap alatt sem tanulta meg, hogy a vasútállomásnál nem pi­hennek meg többé a buszok, hanem tovarobognak a Cukor­gyár, a Vegyiművek felé — Tóth Ferencnél van leszál­ló kérem? Nincs — suhanunk tovább. — Vigyáztunk! — indít a kö­vetkező megállónál helytelen magyarsággal, de annál több lendülettel Marika, leit a régiek a „kalauz” szó helyett a „kon- duktorI’-ral illettek volna. — Amint ez a szó kikopott a di­vatból — ugyanúgy kikopott vá­rosunkból a döcögős autóbusz­közlekedés is. Érdekes,, hogy Szolnokon sem­mi sem marad titokban; nem egy utas tudja, hogy a meg­gyorsult közlekedés jelentős részben Dobos Ferenc igazgató érdeme. (Az AKÖV vezetője bi­zonyára nem omol meg, ha el­árulom: a közelmúltban nem emlegették olyan szeretettel mint az utóbbi időben.) Elégedeti az utazóközönség! — Ugy-e, nagy szó ez? S hogy miért elégedett, annak okát szőrőstől-bönöstől — sike­rült kiderítenem egy fordulón, melyet az újvárosi házak és a Vegyiművek között tettem. (Ezt csinálja utánam Stanley' kollé­gám, ki esztendőnél többet töl­tött a Kongóban s egy eltévedt Afrika-kutatónál alig talált töb­bet!) Szóval; Élénkülő, pezsdülő életünkkel együtt járt az autóbuszutasok számának állandó emelkedése. Valljuk be, kedves busz-utítár- eak, el is kényelmeskedtünk kis­sé; nem volt ínyünkre az átszál­lással kapcsolatos várakozás. Ma már anélkül utazhatunk az újvárosi 'házaktól a Vegyiműve­kig. Eigy kackiás hurok — érint­jük a vasútállomást — úgy érünk célhoz. A Szabadság-tér és a Cukorgyár között tíz per­cenként közlekednek a buszok reggel hat és este hét óra kö­zött. Persze így jelentősen nö­vekedett a naponta megtett ki­lométer, de az AKÖV — mint látjuk — nem kicsinyes: napi 500 többlet-kilométerrel örven­dezteti meg a szolnokiakat. Nem is tudom, mi lesz a tal- paló-vargákkal... Egészen hite­les forrásból értesültem, hogy az új forgalmi rend bevezetése óta naponta ezerkétszázzal több utas veszi igénybe mz autóbuszo­kat. Gyorsabban, kényelmeseb­ben érnek célhoz — és spórol­nák a cipőtalpon ... * A magamfajta öregek még jól emlékeznek a régi-régi slágerre: „Tenyeremen hordom, — leho­zom a csillagot én..Az uóbbi produkcióval — javaslom várjunk az első űrhajó megin­dulásáig. Ne kívánjuk napjaink­ban az AKÖV dolgozóitól, kik az ódon dalocska első ígéretét már megvalósították. S ne várjunk csodát sem ezektől a szorgalmas lá- nyoktól-legényektől, kik aranyi türelemmel viseltetnek irán­tunk, — segítsük munkájukat Komolyan mondom, senkitől sem kívánom, hogy üres óráiban társadalmi munkában segédka­lauzként törje át magát az uta­sokon s a felszállni kívánókat figyelmeztesse: — Az „A” és „B” jelű járatok nem érintik az állomást! Mondom, ezt nem kívánom... Azt azonban igen —- s talán jog­gal — hogy kalauzi rimánkedás nélkül váltsák meg a jegyüket hogy időben készü' jenek a le­szállásra, s hogy a megállóknál pattanjanak fel — erejükhöz mérten — frissen, fiatalosan ... — borváró — IPebd&á kukwválid Tőrőkszentmíklóson — Halló, kérem Törökszent- miklós 143-at. — Itt városi kultúrotthon, Bu sa István igazgató. — Szeretnénk, ha kis képet nyújtana arról, milyen élet zaj­lik jelenleg a törökszentmiklósi kultúrotthonban? — Talán a szaktanfolyamok­kal kezdeném, amelyek igen népszerűek a városban. Itt van mindjárt a számviteli könyvelői tanfolyam. Ide azok járnak, akiknek nincs könyvelőd képesí­tésük, viszont könyvelői, vagy könyvelői tudást igénylő munka­körben dolgoznak. Üzemi, ktsz és tanács dolgozók vesznek részt a tanfolyamokon. Igen szorgal­masan jár mind a harmincöt nö­vendék. A tanfolyamot Tóth Bé­la, a BARNEVÄL főkönyvelője vezeti, aki igen elégedett a hall­gatók előrehaladasával. Sokkal többen jelentkeztek, de sajnos, több jelentkezőt nem tudunk felvenni. — Nagyon sokán látogatják az idegen nyelvek tanfolyamát. Asszonyok, .lányok a szabás-var­rás tanfolyamon tanulják a hasznos, praktikus tudnivalókat; számszerűit harmincnyolcán Van olyan tanfolyamunk is ahol vertcsipke készítést tanul­nak. Ez a „tantárgy” is igen nép­szerű. — Milyen a klubélet? — A földszinti klubhelyisé­günk eddig nem volt nyitva na­ponta. A klubélet szervezésiét is elhanyagoltuk kissé. December Kilencven -hetieeskén APROHIROETESEK A SZOLNOKI Városi Tanács VB Ipari Osztálya pályázatot hirdet vas­ipari szakmában főmérnöki állás be­töltésére. Feltétel: általános gépész­mérnöki képesítés. Jelentkezni le­het szóban vagy Írásban a Városi Tanács Ipari Osztályán. VILLANYMOTOROK áttekercselését és javítását vállalja a karcagi .Ál­talános Szerelő és Gépjavító KSZ. A ttszabural földművesszövetkezet­nek 1 db tehergépkocsija 3,5 ton­nás új platóval üzemképes állapot­ban eladó, érdeklődni lehet a föld- inűvesszövetkezet Irodahelyiségé­ben. NAPKÖZI otthonok, Iskolák! ízléses télapó zacskók beszerezhetők Mi­hály Kálmánné paplrfeldolgozónál. Szolnok, Arany János u. 11. DISZNÓTOROS vacsora ma este a szolnoki Halászcsárdában, (Irodaház mellett.) A Szolnoki Szigligeti SZÍNHÁZ műsora nov. 28. péntek este 7 órakor: VITÉZEK ÉS HÖSÖK nov. 29. szombat este 7 órakor: BAL a savoyban nov. 30. vasárnap du. 3 órakor: BAL A SAVOYBAN nov. 30. vasárnap este ? óra: BAL A SAVOYBAN A szolnoki szociális otthonban nagy az öröm — egyelőre még az irodában, holnap a termek­ben is: megszólal a szerdán vá­sárolt új lemezjátszó, melyen mikrobarázdás lemezek is „szó­hoz juthatnak”. Gazdagabb, szí­nesebb lesz a házirádió műsora, a gondozottak legkedvesebb és legfőbb szórakozása. — Tarkább lesz a „szívküldi” — örvendezik együtt Kovács Im- réné vezető Varga József köny­velővel. Arról már sokszor hallottunk, hogy az öregek a gyermekekhez hasonlók — itt meglepve érte­sülünk arról, hogy igen gyakran a legényekhez-lányokhoz is. Félreértésről szó sincs: Szerel­mes melódiákat választanak egy­más számára a tipegő, hajlott- hátú öregek ... Ámor, Ámor! — földig le előtted a kalappal. — A szociális otthon nemcsak az öregek hajléka, — magyaráz­za Kovács Imréné vezető, — hanem azoké is, akik testileg, vagy szellemileg fogyatékosak s akikről családjuk nem tud gon­doskodni. Legfiatalabb gondo­zottunk huszonnégy éves, legidő­sebb kilencvenhárom. A nők vannak többségben: ötvenegyen. Van mit mosni kilencvenhét gondozottra... Tavaly a Tüdőkórház vállalta a mosást; különböző okok miatt tisztítanivaló javarészét idén már a Patyolathoz kell Vinni; kisebb hányadát házilag mos­sák. Az otthon nemrégen új mosógéppel gazdagodott, ez azonban csak a bejárati folyosó díszítését” szolgálja jelenleg ... A keret, az annyit emlegetett majdnem olyan gyakran szi­dott keret az oka ennek. A ter­vezőirodának „nincs kerete” az ipari áram bevezetésének meg­tervezésére; a TITÁSZ-nak „nincs kerete” az anyagra, mun­kára. Ezért áll a mosógép, ezért fizet havonként 2 ezer 500 forint tisztítási díjat a szociális otthon, 'annyit, mint tavaly egész évre... Kell, hogy ez így legyen? A választ nem adhatjuk meg; arra a tervező iroda és a TI- TASZ hivatott. Helyesebben — ezek csupán jogi személyek, de nem érző emberek lévén —ezek dolgozói. Ügy segítjük, hogy jó­akarattal, szívvel, egy kis tár­sadalmi munkával meg lehetne oldani a tervezést is, a vezeték- építést is. Próbálják meg — ma­gatehetetlen betegekkel, idős emberekkel foglalatoskodó dol­gozótársaik munkáját könnyítik meg; mentesítik a városi taná­csot attól, hogy póthitelt bizto­sítson a mosásra. így több jut máshová; esetleg éppen olyan célra, melynek megvalósulásá­ban nékünk — egészségeseknek, fiataloknak — telik majd örö­münk ... — bz — 1-től naponta tartjuk nyitva ■ klubot és azon leszünk, hogy — különösen a fiatalság — má sodik otthont találjon nálunk, — A művészeti szákkörök? — Sokan járnak irodalmi kö rünkbe, ahol felolvassák sajá* munkáikat és egymás bírála ta­vai igyekeznek minél jobbár fejlődni. Hogy mennyire jutót* tak, az három hét múlva a kö* zönség előtt is eldől. A kör ugyanis irodalmi estet rendez saját művei bemutatásával, Színjátszóosoportunk sok nehéz­séggel küszködött. Utóbbi idő­ben a Liliomfit és Kisfaludy: Kérők című színművét ad fák elő. Sajnos, az utóbbi iránt ke­vés volt az érdeklődő. Az esztrád és az operettelőadások, amelyek eddig túlsúlyban voltak a mű­sortervben, most megbosszulták magukat. De mi nem mondunk le a közönség' meghódításáró’ és a kispolgári ízlés megváltoztatá­sáról. Következő betanulásunk Kisfaludy másik klasszikus víg­játéka: a Csalódások. — Saját népi tánccsoportunk nincs, viszont a földművesszö­vetkezet népi tánccsoportja ná­lunk működik és bár nem a kul- túrotthoné, de mindnyájan na­gyon büszkék vagyunk rájuk. — Hogy áll az ismeretterjesz­tés? — Az új évadban még kevés előadást tartottunk. Ezek rész-' ben politikai témájúak, részben a szocialista erkölccsel kapcso­latosak. A fiatalság számára egyéb foglalkozással egybekötött rövid világnézeti, esztétikai elő­adásokat rendeztünk. A közellö­vőben természettudományi elő­adást is műsorra tűzünk, — Egyéb érdekesség? — Azt írják meg, hogy nehe­zen alakult az énekkar. Időösz- szeegyeztetés nehézségei és egyéb akadályok miatt késleke­dett az énekkar bemutatkozása. Most azonban már úgy véljük, hamarosan sort tudunk keríteni az énekkar fellépésére. — Köszönjük a felvilágosítást további jó munkát kívánunk. — ht — Harmincezer forintot csalt össze Székely Sándor múltját meg­rajzolni nehéz volna. Annál is inkább, mert éveken keresztül azonkívül, hogy nem vetette meg az italt és szórakozást, kü­lönösebb rosszat nem lehet rá mondani. Mikor kezdődött nála, pontosan meg sem határozható. Annyi azonban bizonyos, hogy tavaly májusban a kunszentmár­toni Cipész KTSz-től főkönyve­lői álásából már azért bocsátot­ták el, mert munkáját hanyagul végezte és sokkal többet törő­dött egyébirányú dolgokkal, mint a KTSz ügyeivel. S mikor a KTSz-től elkerült, könnyű életre adta a fejét. Mun­kát nem vállait, inkább csalás­ból, mások becsapásából igyeke­zett fenntartani magát. Többek között 1957 őszén K Antal nétól bérelt 3 hold földet Ugyanakkor K.-né korábbi bér­lőjétől, Sz. Jenőtől is átvett ké* holdat, felszántva. Sz. a földtu­lajdonosnak már korábban ki­fizette a bért és joggal várta hogy Székely ezt visszatéri* neki a szántási díjjal együtt Székely azonban nem fizetett. A bérleti díjat elmulatta. A földből azonban csak úgy nem lehet megélni. Azon ter­melni kell ahhoz, hogy jövede­lem származzon. Tudta ezt Szé­kely is. Éppen ezért leszerződött a földművesszövetkezettel 20.000 csomó zöldhagymára. Fel is vet­te a 8 ezer forintnyi előleget, hozzá is kezdett a termeléshez. Dehát már ekkorra addig jutott az úrhatnámságban, hogy nem füllött a foga a hagyma emelé­séhez, kapálásához. Inkább nap­számosokat fogadott. Fizetni azonban nem fizetett. „Majd a iövő héten” — bocsájtotta útra munkásait, amikor azok a fize­tést kérték. A jövő hét azonban sohasem érkezett el és még a mai napig is tartozik 15 mun­kásának több mint 7 ezer forint­tal. A hagymatermés közben szép­nek ígérkezett. Hogy a szövetke­zetnek „befogja a száját”, egy alkalommal le is szállított va- ümi 14 ezer csomót. Ez azon­ban nem fedezte az előleget. — Ennek láttán új üzlet után nézett. Teherkocsit fogadott és termése egyrészét a fővárosba szállította. Mondani sem kell hogy a 960 forint fuvardíj kifi - etéséről „elfeledkezett”. Az idén újabb üzle+he kez­dett. Kibérelt egyéves haszná­latra 8 hold földet K. István- nétól 6800 forintért S, hogy az üzleten nyerjen is egy kicsit, 4 holdat továbbadott belőle 1000 fórint holdankénti bérért. Per­sze, a pénzt azonnalra köve­telte, ő azonban csak 1300 forin­tot fizetett a földtulajdonosnak: 5500 forinttal még ma is tarto­zik. A változatosság kedvéért az idén fokhagyma „termesztésre” tért át. Leszerződött 1 hold fok­hagymára. Fel is vette az előle­get, 3744 forintot, de a vissza­fizetésről most is elfelejtkezett. Barátait- is igyekezett megká­rosítani. B. Mártontól például egyszer úgy csalt ki pénzt, hogy napszámosait szeretné kifizetni. B. jószándékúan segített rajta 2 ezer forinttal, amit azonban so­sem látott viszont. Uzelmeit több hónapon ke­resztül folytatta s közel 30 ezer forintot csalt össze. A rendőrség a közelmúltban tartóztatta le és adta át az ügyészségnek. Hama­rosan a bíróság előtt felel 21 rendbeli csalásért, társadalmi tulajdon sérelmére ismételten el­követett csalásért és közveszé- 'yes munkakerülésért = nagy —

Next

/
Thumbnails
Contents