Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-26 / 280. szám

1958. november 26. grot nők wrnrrt néplap 3 I is éve fogadták el a nők egyenjogúságáról ssóló törvényjavaslatot iiz évvel ezelőtt, 1948 november 26-án a magyar or­szággyűlés megszavazta a nők egyenjogúsításának törvényja­vaslatát. Az 1949-ben létrejött Alkotmány kimondja, hogy „a Magyar Népköztársaságban a nők a férfiakkal egyenlő jogot él­veznek”. A nők egyenjogúságának ezzel az alkotmányos biztosí­tásával népi demokráciánk gyökeresen szakított a felszabadu­lás előtt jellemző rendkívül elmaradott helyzettel. Régen a nők a legelemibb politikai jog, a választójog te­rén sokkal hátrányosabb helyzetben voltak, mint a férfiak. A férfiaknak 26, a nőknek csak 30 éves koruktól volt választó­joguk. Ehhez kikötés volt még 10 évi állampolgárság, 6 évi egyhelybenlakás, 6 elemi, saját jövedelem, stb. A középiskolát végzett nők is csak akkor szavazhattak 26 éves korukban, ha állandó foglalkozásuk volt. Könnyű észrevenni: ezek a rendelke­zések mind arra irányultak, hogy a nők nagy részét —, főleg a munkásosztály asszonyait — kizárják a választójog gyakor­lásából. Emellett a munka sok területéről is kizárták a nőket. Hasonlóan sérelmes volt a nők helyzete a családi és gaz­dasági tekintetben is. Szülői hatalom helyett atyai hatalmat ismertek el. Mégkevésbé érvényesült a nők egyenjogúsága a munka díjazása terén. Volt például egy földművelésügyi mi­niszteri rendelet, amely a mezőgazdaságban foglalkoztatott idénymunkásokat négy fizetési kategóriába sorolta, életkor és a különféle munkák elvégzésére való alkalmasság alapján. Leg­magasabb díjazás volt az első, legalacsonyabb a negyedik osz­tályban. Ez az osztályozás rendkívül hátrányos és igazságtalan volt a nőkre nézve, ök legfeljebb csak a második fizetési osztályba kerülhettek, és az ebben járó alacsonyabb díjazást kapták akkor is, ha az első osztályba sorolt munkással azonos munkát végeztek is. Az iparban is általános volt az, hogy a nők a férfi munkabér felét, harmadát kapták. Mindez csak néhány jellemező vonás arról, mit szüntetett meg, mit semmisített meg végérvényesen a 10 évvel ezelőtti országgyűlésen elfogadott törvényjavaslat. És azóta népi de­mokráciánk sorra-rendre hadat üzent azoknak a méltánytalan állapotoknak, amelyek főleg a dolgozó nők helyzetét nehezítet­ték. Ennek bizonyítására legfrissebb példaként említhetjük az éppen ma is ülésező országgyűlést, ahol hatvankét nő tanács­kozik majd választói nevében. Nyugodtan említhetjük azt is, hogy megyénkben százöt­venezer nő gyakorolhatta és gyakorolta is a szavazati jogát november 16-án. De ha valakinek jobban tetszik, azt is meg­jegyezheti: A választás napján 689 nőnek szavazták meg a bi­zalmat megyénkben, hogy a helyi, járási és megyei tanácsok­ban képviselje a lakosságot. Jellemző, de mégis egészen kicsi része ez annak, amit a nők számára az a 10 évvel ezelőtt elfogadott törvényjavaslat hozott. Eredményeinkben mindenütt ott van a nők munkája, cél­kitűzéseink megvalósításában mindenütt számttunk rájuk, s ők is egyre nagyobb részt kérnek a termelésből, a közéletből egy­aránt. Tíz év alatt a magyar nőkélete mély tartalommal telítette azt, amit 1948 november 26-án a törvényjavaslat megfogalma­zott. A pártszervezetek gazdaságszervező munkájáról K özismert tény, hogy a kom­munisták egyik legfonto­sabb célkitűzése a dolgozók életszínvonalának növelése, mun­kájuk könnyítése, politikai, szakmai, kulturális képzettségük fokozása. Az is nyilvánvaló azonban, hogy e feladatok va- lóraváltásához elsősorban meg­felelő anyagi alapot kell bizto­sítani. Ezért szükséges, hogy párt- szervezeteink behatóan foglal­kozzanak a termeléssel, jól is­merjék a terv- és tényszámokat, s munkájuk előterébe kerüljön a gazdaságos termelés biztosí­tása. A pártszervezetek gazdaság- szervező munkája az utóbbi idők­ben sokat javult. Jórészt ennek eredményeként teljesítette pél­dául Szolnok minisztériumi ipa­ra a múlt év hasonló időszaká­hoz képest — összesítve — 106.4 százalékra októberi tervét. Nem sokkal maradt el a város helyi­ipara sem, egészében Véve való- raváltotta előirányzatát. A gazdaságszervező munka ja­vulása azonban még nem je­lenti azt, hogy minden rendben van, hogy pártszervezeteinkben már nincs megoldást váró fel­adat ezzel kapcsolatban. Sok — néhol egészen alapvető — tenni­való hárul a termelési vonalon dolgozó kommunistákra. Minde­nekelőtt felelősségérzetüknek kell növekednie a termelés ala­kulásáért, s azután megkeresni azokat a helyes módszereket, melyekkel ellenőrizhetik és egy úttal segíthetik üzemük mene­tét. Lehetőség mindenhol van erre. Éppen ezért érthetetlen és Kötelező középiskolai tantárgy az orosz nyelv az Egyesült Államokban Az USA hírverőinek mind na­gyobb gondot okoz: miként bi­zonyítsák be, hogy a. kapitaliz­mus magasabbrendű társadal­mi forma a szocializmusnál? Az Egyesült Államok közgaz­dászai a tények ismerete alap­ján elismerik: a Szovjetunió gazdasági élete sokkal gyorsab­ban fejlődik, mint az USÁ-é. A kérlelhetetlen történelem néni ismer, nem fogad el kibúvókat, magyarázkodást; fejlődésében odáig ért, hogy ma már a vi­lág leghatalmasabb kapitalista államának okoz fejtörést, hogy a tudományban, technikában — miként érhetné utói a Szovjet­uniót Kétségtelen, hogy az ismere­tek megszerzésének legalapo­sabb forrása: a könyv. Az Egye­sült Államok közgazdászai, — mérnökei szívesen olvasnának a legújabb szovjet eredmények­ről angol nyelven —, ha ezek a művek megfelelően képesített fordítókra találnának. Az amerikai közoktatás veze­tői is tudják, hogy a legjobb fordítás sem olyan jó, mint az eredeti. Ezért — a Szovjetunió fennállása óta első ízben — kö­telező tantárggyá tették az orosz nyelvet az USA vala­mennyi középiskolájában. Tévedés volna azt hinni, hogy az a rendelkezés néhány vilá­gosan látó vezető kezdeménye­zése csupán. Nem; sokkal több­ről van szó. Többek Wwt; Pennsylvania és Coloráldo ál­lamban a lakosság igen széles tömegei kívánják az orosz nyel­vet megtanulni. Ez az óhaj: tö­megjelenség. Olyannyira az, — hogy a legelvakultabb „ameri- ka-ellenes tevékenységet vizsgá­ló” sem meri a tanulnivágyókat egyszerűen „vörös”-nek titulál­ni. Idén, midőn a középiskolá­kon kívül már 175 amerikai fő­iskolán és egyetemen tanítják Gorkij nyelvét — ilyesmivel nem lehet próbálkozni. Az érdeklődés óriási aránya önmagában is bizonyítja: az amerikai nép mind többet kí­ván megtudni a Szovjetunió­ról. Sőt: az igazságra kíváncsi — rosszindulatú, tendenciózus kiagyalmányok helyett. - b. z. termelésben kitűnt, becsületes, a szocializmus ügyéhez hű dolgo­zókból állandóan erősítsék a párt sorait. — Pártalapszervezeteink hibái közé tartozik, hogy ezzel a kérdéssel nem foglalkoznak eléggé behatóan. Pedig szüksé­ges volna a munkában kitűn­tek felvétele a kommunista pél­damutatás szempontjából is. Ahhoz ugyanis, hogy nagyobb erőfeszítést, bizonyosfokú áldo­zatvállalást követelő feladatok valóraváltására megnyerjük a a dolgozókat, a meggyőző szó mellett elsősorban a kommunis­ták példamutatására van szük­ség. Ahol ez hiányzik, nem elég­gé eredményes a munka. A Me­zőgazdasági Gépjavító Vállalat­nál például a párttagok is sze- methúnyták a lazaságok felett, s hosszú időn keresztül a mű­szaki vezetőség sem tulajdoní­tott nagy jelentőséget a párt- szervezet gazdaságszervező sze­repének. Ennek következtében lazult a munkafegyelem, soka­sodott a normacsalás, a népgaz­daság nagyértékű anyagai men­tek veszendőbe. Ha az ott dol­gozó elvtársakban kellő felelős­ségérzet lett volna, idejében megakadályozták volna ezeket a káros jelenségeket. A pártszervezetek gazdaság- szervező munkájának fontos ré­szét képezi a társadalmi tulaj­don védelme is. Ismeretes, hogy az ellenforradalmi idők megla­zították a közerkölcsöt. Az egy­re fokozódó ellenőrzés folytán azóta növekedett a közvagyon védelme, de kisebb értékű tár­gyak, például kisebb szerszám­gépek, szerszámok eltulajdoní­tása még elég gyakori, Gondol­va arra, hogy a sok kicsi sokra megy, s akinek a kisebb lopás sikerül, könnyen nagyobbra ve­temedik, a pártszervezeteknek erélyesen fel keli lépniök az ilyen elemekkel szemben. A gazdasági szervező munká­hoz tartozik az anyagtakarékos­sággal kapcsolatos erőfeszítések segítése és a munkaverseny fel­karolása, támogatása is. Takaré­kossági vonalon szép eredmé­nyek születtek az utóbbi idők­ben. A harmadik negyedévben például a Tiszamenti Vegyimű­vek közel másfél millió forint megtakarítást ért el. A munka­verseny szervezésében is sokat tettek — főleg a szakszervezet­ben dolgozó párttagok. Abból az elvből kiindulva, hogy a terme­lés végsősoron a munkapadok mellett dől el, meghallgatják o dolgozók véleményét, javaslatai­kat tolmácsolják a felsőbb szer­vek felé, s a célkitűzéseket a dolgozókkal együtt jelölik meg. A bútorgyáriak is így tettek, így született meg az elhatározás: lemaradásukat pótolják, éves tervüket december 20-ra teljesí­tik. Az ilyen célkitűzés valóra- váltása közvetlenül is szolgálja a dolgozók javát, növeli nyere­ségrészesedésüket. Persze, vannak negatív jelen­ségek is még a versenyben, né­hány helyen formális, csak a tervek teljesítését tűzték ki cé­lul, a minőséget, az anyagtaka­rékosságot, a munkafegyelmet, az önköltség csökkentését nem tartják olyan fontosnak, mint a mennyiségi tervek túlszárnyalá­sát. Márpedig ez eleve helyte­len. Ezeken túlmenően a termelé­kenység fokozásában, a megfe­lelő káderek nevelésében és ki­válogatásában, a bürokratizmus elleni harcban, s még jónéhány vonalon van tennivalójuk a párt- szervezeteknek. Nem megoldha­tatlan problémák ezek, csak p karót, kollektív munka és fe- 'olőssegérzet kell me^oldásuk- noz, .Simon) elfogadhatatlan az olyan nézet, mint amilyent a Törökszentmik­lósi Mezőgazdasági Gépgyár párttitkára képvisel, mondván: egyszerű munkás létemre nem avatkozhatok bele a képzett mérnökök munkájába. A párt- szervezetek gazdaság szervező munkájánál nem erről van szó, mindenekelőtt ezt kell tisztázni: Nem a szakemberek helyett kell cselekedni, nem azok felé kell közvetlen utasításokat adni. Ha ezt tennék megfelelő szakisme­ret hiányában, intézkedéseik csökkentenék a pártszervezet tekintélyét, a műszaki vezetők felelősségérzetét, kezdeményező­készségét. i A pártvezetőség akkor dolgo­zik tehát jól, ha a termeléssel kapcsolatban nem utasítja a szakembereket, de az üzem éle­tét érintő alapvető kérdésekben kialakítja véleményét, állást fog­lal és él a beszámoltatás jogá­val. Persze, a beszámoltatásnak sem szabad kimerülni abban, hogy ellenőrzik: a műszaki ve­zető ellátja-e feladatát. Azt is meg kell nézni, miben segíthe­tik munkáját. így véletlenül sem veszi senki kényszerű te­hernek, ellenkezőleg, hasznos dolognak tartja a pártszervezet ilyenirányú tevékenységét. — A Járműjavító Vállalatnál sok jó példát lehetne megemlíteni ez­zel kapcsolatban. Kókai Sándor, a VII. b) osztály vezetője pél­dául a termelési problémák tár­gyalása közben arra kérte az üzemi pártbizottságot, nyújtson segítséget abban, hogy elegendő kocsit kapjanak javításra, mert máskülönben nem tudják telje­síteni tervüket. A pártbizottság felvette a kapcsolatot az állo­más szak- és pártszervezeti ve­zetőivel, s ezáltal megoldódott a probléma, megkapták a szük­séges kocsimennyiséget. A pártvezetőségnek a műsza­kiak iránt tanúsított bizalma, buzdítása is sokat jelent. A pa­pírgyári elvtársak például tá­mogatták a szakembereknek azt a törekvését, hogy változtatást eszközölnek a cellgyár techno­lógiájában. Az eredmény: egy­ségnyi idő alatt most 13 tonna cellulózét állítanak elő, míg ré­gebben csak nyolcat. A gazdasági vezetők pártve­zetőség előtti vagy szélesebb körben, különböző termelési ér­tekezleteken való beszámolta­tása és segítése azonban még nem minden, sokat kell még emellett tenni. A gazdasági szer­vező munka egysége, hatékony­sága, biztosítása érdekében pél­dául gondolni kell arra, hogy a HARMADSZOR V r A m tiltakozzanak a fiziku- ** sok: ebben a rendelőben a fehér fehérebb a fehérnél. Eb­ben a helyiségben nem érzi a lá­togató azt a szorongást, mely — minek tagadnánk? — valameny- nyiőnket elfog, ha az orvos „műhelyébe": a rendelő-szobába lépünk. Balról korszerű rönt­gengép, középen piciny vizsgáló- asztal. A páciensek mégis ké­nyelmesen elférnek rajta, hi­szen — gyerekek. Dr. Székely Andrásról könnyen elhinnénk — első látásra —, hogy nem is orvos, hanem munkatársa a doktornak, akinek más hivatása nincs, minthogy kedves, közvet­len szóval, mesével nyugtassa meg a vizsgálatra hozott apró­ságokat. A valóság — mint ál­talában az életben minden —, nem egyezik az első pillanatban felvetődő elképzeléssel: Székely dr. naponként, hetenként igen sok apróságot vizsgál, kezel. — Jászberény valamennyi iskolájá- ■ nak ő az orvosa. Nem egészen negyed év alatt háromezernél több csecsemő és iskolás fölé hajolt... Az orvos — a jó orvos — hivatalos óráin túl is az: dr. Székely András délutánonként — s ha kell, éjjel is — kis kék Pannijén siet apró betegeihez. Szinte hihetetlen, hogy ez az elfoglalt ember — kit emellett példás családapaként emleget­nek Berényben — közéleti fel­adatának is maradéktalanul meg tud felelni. Pedig így van: mi másként volna elképzelhető, hogy harmadszor is megválasz­tották városi tanácstagnak? — Ekkora megtiszteltetést ugyan­csak meg kell érdemelni. — Tagja vagyok az egészség- ügyi állandó bizottságnak —, szól társadalmi munkájáról Szé­kely dr. — Legnagyobb eredmé­nyünknek a városon átkanyaro­dó Zagyva szabályozását tartom, mely a párt segítségével való­sult meg. Munkatársaim szív­ül övüknek tekintik JelaJatvhat, az elmúlt négy évben 237 javas­l latot nyújtottunk át a városi é végrehajtó bizottságnak, mely s ezeknek mintegy SO százalékát ■. elfogadta, megvalósította. £ r rdekes, megfontolásra méltó c -k elgondolásáról szól ezután a harmadszor is megválasztott * tanácsú — Ügy gondolom, tanácstag- . jaink munkája az eddiginél is g eredményesebb lenne, ha min- j den körzet minden állandó bi- ; zottságba delegálna egy-egy ta- . got. Ezt a tagot az egyszerűség _ kedvéért a tanácstag választaná . ki, kérné fel. Gyakorlatilag ez azt jelentené, hogy a tanácstag hét egészen közvetlen munka­társra tenne szert. Dr. Székely András egy éves- szaktanfolyamra készül; ezen- a legújabb munkaegészségügyi ., eredményekkel ismerkedik majd- meg. Az ott elsajátítottak hasz­- nosításával — gondoljuk — mi­', ''"mar találkozunk Jászberény '- ben... >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents