Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-25 / 279. szám

1958. november 25, 8/01 VÖK WFC.YF.l NÉPLAP 5 “ SO ezer folyóméter fenyőfa és tléligyümöles szállítmányok érkeznek az ünnepekre A Megyei Tanács Kereskedel­mi Osztályától nyert tájékozta­tás szerint december l-töl me­gyénkben is megkezdik a fenyő­fa árusítást. Az idén jóval több fenyőfa kerül a piaera, mint ta­valy. Importból mintegy 50 ezer folyóméter fenyőt kap me­gyénk; dupláját a tavalyi men­nyiségnek. Az árakra a közpon­ti irányelvek az érvényesek. A tanácsi kiskereskedelmi boltok és a földművesszövetkezetek kis­kereskedelmi üzemegységei az ezüst, vagy jegenye fenyőt 24 forint, a lucfenyőt 20 forintos áron hozzák forgalomba, a 100 —120 centiméteres műfenyőnek pedig 16 forintért adják majd darabját. A tavalyinál jobban kerül az idén a karácsonyfákra déligyü- mölcs is. Mint a Fűszer és Édes­ség Nagykereskedelmi Vállalat­nál közölték velünk, közel 4 va­gon narancsot várnak. — Az első szállítmány december hó első napjaiban érkezik. Fügéből már megérke­zett 30 mázsa és még ugyan­annyit várnak. Mazsolából eddig 40 mázsa érkezett. A továbbiak' ban mazsolából a szükséglét sze­rint szállítanak. Ha nem is nagy mennyiségben, de mégis lesz de­cember hónap folyamán datolya és banán. Előbbiből 10—15, — utóbbiból 10 mázsát varnak. Befejeződtek a szovjet=lengyel kereskedelmi tárgyalások November 19—21-én Varsóban tárgyaltak a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság kor­mányküldöttségei a két ország 1959 évi áruforgalmáról. A tárgyalásokon tisztázták és a november 10-i közös nyilatko­zat szellemében jelentősen kibő­vítették az 1959-es kölcsönös szállítások kontingensét. November 21-én aláírták az 1959-es kölcsönös árucsere egyezmény jegyzőkönyvét. Az egyezmény az 1958 évhez viszo­nyítva jelentősen növeli az áru­forgalmat, amely elősegíti a gaz­dasági együttműködés további megerősödését, valamint a szov­jet és lengyel népgazdaság fej­lődését A Szovjetunió az előző megál­lapodásban foglaltakon kívül — vas- és mangánércet kokszolható ' szenet, vasat és színesfémeket, — kőolajat és kőolajtermékeket, apatit-koncentrátumot, gyapotot gabonát, gépeket, gépi berende­zéseket és egyéb, a lengyel nép­gazdaság számára szükséges árut szállít majd a Lengyel Népköz- társaságnak. A lengyel export listáját az alábbiakkal egészítették ki; szén, cink, tengerjáró és halászhajók, vasúti kocsik, egyes ipari beren­dezések, cukor, stb, 1959-ben az eddigihez hason­lóan a két ország közszükségle­ti cikkeket isi szállít egymás­nak. A jegyzőkönyv aláírása után P. Jaroszewicz, a Lengyel Nép- köztársaság minisztertanácsának elhökhélyettese ebédet adott, — amelyen Patolicsev szovjet kül­kereskedelmi miniszter és Tram- pezynski lengyel külkereskedel­mi miniszter mondott beszédet (MTI). Előadás a Galilei-korről A Hazafias Népfront és a Tu­dományos Ismeretterjesztő Tár­sulat Megyei Elnökségei 1958. évi november hó 25-én, kedden délután 6 órakor a (Kossuth tér 4., I. em.) TIT előadó termében a Galilei-kör megalakulásának 50. évfordulója alkalmából Em­lék estet rendez. Előadó: Tömöri Márta, a Tör­ténelem Tudományi Intézet munkatársa xxxxxxxx Hanzelka és Zikmund búcsúlátogatása a cseh­szlovák üzemekben Hanzelka és Zikmund világ­szerte ismert csehszlovák utazók december 31-én indulnak el má­sodik nagy útjukra, ezúttal Ázsi­ába és Ázsiát környező szigetvi­lágra. Csaknem öt évig tartó út­juk megkezdése előtt az üzemek dolgozóinak kérésére, ellátogat­nak az ország legnagyobb üze­meibe, gyáraiba és beszámolnák útjuk célkitűzéseiről. Néhány nappal ezelőtt Ostravába láto­gattak el, ahol megtekintették a Klement Gottwaldról elneve­zett új kohót, ércdúsítót, utána pedig1 a J. V. Sztálinról elneve­zett Nagy-bányába mentek. — Aznap este pedig több, mint 500 dolgozónak érdekes előadást tar­tottak küszöbön álló útjukról. Bukaresti diákok hazafias akciója A bukaresti diákok vállalták, hogy az üj egyetemi év során fokozott mértékben vesznek részt városszépítés! akciókban, a különböző építőtelepeken és ál­lami gazdaságokban folyó mun­kálatok elvégzésében. Jelenleg több, mint 500 buka­resti főiskolai hallgató dolgozik az Arcuda-Bukarest vízvezeték építésénél, számos fővárosi lakó­negyed és a Grigore Preoteasa főiskolai művelődési ház építke­zésénél, a Toi-tó közelében épü­lő sporttelep munkálatainál és a „Rosia” állami gazdaságban. Az elmúlt napokban 6.000 fő­városi diák közel 20.000 önkén­tes munkaórát teljesített az em­lített munkahelyeken. Ezen kí­vül csaknem 200 főiskolai hall­gató dolgozik naponta a felsőok­tatási intézmények helyi építőte­lepein. Egészségügyi dolgozók béremelése Lei. gyeiországban Lengyelországban emelik az egészségügyi dolgozók fizetését. A tervezett béremelés keretében pótlékokat is irányoznak elő egyes egészségügyi ágakban, pél­dául az ipari egészségügyi szol­gálat dolgozóinak. Az ipari té­ren dolgozó öirvosöknál ez a pót­lék egyes esetekben az alapfize­tés magasságát is elérheti. Fize­téspótlékot kapnak azok az orvo­sok és gyógyszerészek is. akik az orvoshiányban szenvedő vidéke­ken települnek meg. Emelik az egészségügyi középkáderek egy részének fizetését is. Hz év végére 50 ezer forintot takarítanak meg A KISÚJSZÁLLÁSI földmű­vesszövetkezetnék nincs rossz híre a megyében. Éveken ke­resztül, alakulásától kezdve ala­pos körültekintéssel dolgoznak a szövetkezeti dolgozók, minden fillért megnéznek mielőtt kiad­nának. így nem csoda, hogy még nem múlt el esztendő osztalék fizetés nélkül. Ezek az eredmények hosszú évek szívós munkája alapján ala­kultak ki, s létrejöttükben je­lentős szerepe volt a takarékos gazdálkodásnak, amely szinte törvény a szövetkezetnél. S kü- lönössen azzá vált a takarékos- sági felhívás után. A szövetke­zet dolgozói ekkor termelési ér­tekezleten, igazgatósági üléseken vitatkoztak arról, hogyan le­hetne még kevesebb költséggel az eddigieknél is jobb munkát végezni. E viták eredményekép­pen dolgozták ki a takarékos- sági tervet, amelyben az év vé­géig 50 ezer forint megtakarí­tást határoztak eL A Vegyiművekben ebédeltem Persze, nem kénsavat. Csupán karfiollevest és burgonyafőzelé­ket vagdalt hússal. Meg kell mondanom, hogy ízlett. Egyéb­ként senki sem tudta, hogy ári­nál az asztalnál'most éppen egy újságíró ebédel, éppen ezért pontosan ugyanolyan adagot tettek elém, mini például az asztaltársam, Fügedi András mo­torszerelő elé. S ha már a ember együtt ka­nalazza a levest, akkor termé­szetesen megered a szó. így tudtam meg Fügedi Andrástól, hogy gépkocsivezető volt, de leszállt a gépről, mert igen erős gyomorsüllyedése mutatkozott. — No és ez a koszt jó orvos­ság erre a bajra? — Valószínűleg jó. Persze, mint gépkocsivezető meglehető­sen rendszertelenül kaptam be a szalonnát, a kenyeret, vagy éppen az útmenti talponállóban mért lebbencslevest. Most vi­szont az asszony minden reggel elém teszi a reggelit, délben itt megeszem a tartalmas és általá­ban jóízű ebédet — nem lehet ellene semmi kifogásom — este is rendesen vacsorázom a csa­láddal, és így teljesen rendbe­jöttem. Szóval az üzemi étkezde kosztja megfelelő orvosságnak bizonyult. Párosulva persze rend­szeres életmóddal. Szemelvények az étrendből: hétfőn pörkölt volt nokedlivál és tojás-leves, kedden tejfölös sülthús rizzsel, szerdán húsos húsleves, káposztástésztával, jö­vő csütörtökön például ragule­ves lesz darázsfészekkel. Acs Jánosnc, az üzemi étkez­de dolgozója elmesélte, hogy nemrégen sok új tányért, kan- csőt, poharat kaptak. Aé étkezde helyisége ott van a lakatos-mű­hely mellett: a Vegyiművek kulturházában elhelyezkedő konyháról triciklivel szállítják az élelmet azoknak a dolgozók­nak, akik itt benn étkeznek. A konyhafőnök már régóta kér a szállítás céljára patent edénye­ket. Vagy száz ember eszik á gyáron belül, másik száz pedig a kulturház előcsarnokában fel­állított asztaloknál fogyasztja el ebédjét. Ez természetesen nem éppen megfelelő megoldás: az előcsarnokban hideg van és nyá­ron lehet kellemes, télen ez az állapot mégsem ideális. Jövőre viszont, amikor a nagy gyár építkezése megindul, akkor eb­ben az előcsarnokban az építő­vállalatok munkásai fognak ebé­delni, a gyáriak mind bemennek az üzembe. Jövőre megkezdik a konyha bővítését. Most kétszáz emberre főznek: a munkák vé­geztével ez a szám ötszázra emelkedik. Később egy új ebéd­lőt is építenek. — Fontos dolog ez, — mondja Puchner Ferenc konyhafőnök —, ha mi leállunk, leáll a gyár. — Ez ugyan „konyhacentrikus” vi­lágnézet, de van benne igazság. Üres hassal nehéz jól dolgozni. Puchner Ferenc elmondja, hogy egy ebédre nyersanyagban kö­rülbelül 5.60-at fordíthatnak. — Persze, van olyan ebéd, amely személyenként 4.10-be kerül csak és olyan is, amely 6.77 fo­rintba. Viszont, ha ehhez a számhoz hozzávesszük a kony­hán dolgozók fizetését, és a konyha „rezsijétf’i egy ebéd 9 forintba is belekerült. A válla-1 lat a 4 forinton felül eső össze-, get megtéríti a dolgozóknak. Minden napra 10 deka hús jut , egy adagra. Nos, ezt tapasztaltam pénte­ken, amikor a Tiszamenti Vegyi­művekben ebédeltem. S amíg még nem késő, megköszönöm a jó ebédet Sassi Mária és Szép Istvánné szakácsoknak. A többi ebédelőknek jó étvágyat kívá­nok. (bd) A TERV ÖSSZEÁLLÍTÁSA óta eltelt több, mint egy félév. S a félév tervszerű munkájánák eredményeképpen ma 38 ezer fo­rint áll a szövetkezet takarékos- sági számláján. Hogyan érték el? Csak egy területet, a felvásár­lást vizsgáljuk meg, ahol 17 ezer forint megtakarítás mutatko­zik. És ami még pozitívabbá te­szi ezt az, hogy csak kisebb há­nyada származik munkabérből és nagyobb rész a szállítás jobb szervezéséből. Azzal, hogy saját gépkocsival végezték a szálbtást, közel 12 ezer forintot takarítot­tak meg. Az igazgatási költsé­geknél 21 ezer forint a takaréko­sabb gazdálkodás eredménye. — Ezt a státuszok jobb kihasználá­sával, a munka jobb megszerve­zésével érték el. Túlságosan egyoldalú volna azonban a kép, ha nem szól­nánk a negatívumokról. A kis­kereskedelmi üzemág a legutób­bi negyedév 1.2 millió forintos forgalmi térvét körülbelül 96 szá­zalékra teljesítették. A szövet­kezet vezetőinek véleménye sze­rint a lemaradás a terv feszített- ségéből ered. Tagadhatatlan, be­folyásolta ez is. Elsősorban azon­ban a hiba az volt. hogy az áru­készlet összeállításában, kiválo­gatásában a szövetkezet kiske­reskedelmi üzemegységei alatta maradnak a városban működő tanácsi kiskereskedelmi boltok színvonalának. Ha azt elérnék a boltok környékének lakói nem fordulnának — nagyobb válasz­ték, illetve jobb minőség remé­nyében — a távolabb eső boltok­hoz. > a vendéglAtóipari üzem­ágnál is mutatkozik lemaradás. Több ember véleménye: ez az üzfemág nem is tudja tervét tel­jesíteni, mivel a vendéglő köze­lében újabban két termelői bor­kimérés nyílott. Viszont a ven­déglátó üzemegység feladata nem csak a szeszesitalok árusí­tásában merül ki és elsősorban nem ebben. Ha a bor minőség­ben nem tud versenyezni a ter­melői kimérésekkel, határozot­tan tud eredményt elérni a ven­déglátás színvonalának emelésé­vel. A további eredményekhez erre van szükség. Még mindig nem volna teljes a kép, ha nem szólnánk arról, hogy a kisújszállási földműves­szövetkezet dolgozói teljesíteni akarják a takarékossági tervet. Ennek érdekében legutóbbi igaz­gatósági ülésükön a negyedik negyedévre újabb részfeladato­kat dolgoztak ki. Ezek célja el­sősorban a kiskereskedelmi és vendéglátó üzemágak költség- szintjének csökkentése. Az első­nél 0.2, a másodiknál 2 száza­lékkal akarják csökkenteni a költségeket a harmadik negyed­évi költség alakulásához viszo­nyítva. A szálh'tásokat sem hagyták figyelmen kívül most sem. Még alacsonyabb költséggel akarják végezni ezt a munkát. Cél, hogy a szállítási költségek tonnakilóméterenként ne halad­ják meg a 4.50 forintot. Ez még nem a legalsó határ, de ennek elérése már jelentős előrelépést jelent ÖSSZEGEZVE az eredménye­ket és mindent a kisújszállási földművesszövetkezet munkájá­ról azt lehetne elmondani: az ott dolgozók helyesen láttak hoz­zá feladataik megoldásához. — nagy — JviűcésE afa^^(<.ask.ocong mellett A mezőtúri fazekas népművészek szövetke­zete már messziről is kisebbszerű gyár benyo­mását kelti. Tiszta munkatermekben készülnek a már lassan világhírű népművészeti tárgyak. A legnagyobb munkaterem közepén óriási állványok zsúfolásig vannak a még agyagszínű félkész tárgyakkal. A fal mellett pedig egy­más mellett állanak a sebesen pörgő fazekas­korongok. Mindegyik korong mögött fiatalabb vagy idősebb mester hajol a frissen forgó agyag fölé és miközben lábbal ügyesen for­gatja a korongot, kezével boszorkányos ügyes­séggel alakítja népművészeti tárggyá a tehetet­len agyagot. Egyik ezt formáz, a másik azt, de a sürgős munka közben is mindig akad rövid pillantá­suk az égyik korong felé, amely megett Jakus mester, a fazekasmesterség népművésze alakú­ja ki csodálatosan szép munkáit. Megállunk előtte. Szótlanul nézem, nem akarom zavarni a munkájában. A korongon frissen forog az agyag és néhány pillanat alatt kialakul a művész keze alatt egy káprázatosán finom, kurcsúságában is teljesen újszerű teás­csésze. i — Kedves mester! Csak egy pillanatra za­varjuk. Még ilyen vagy ehhez hasonló teás­csészét nem láttunk^ Megállítja a korongot. Odamegy az egyik állványhoz és ölében hoz elénk hat csészét, teáskannát és cukortartót. Kirakja elénk szin­te úgy, mintha finom abroszon terítene. — Tetszik tudni, a túri fazekasságnak hire van a világon. Szeretik, megbecsülik s ez a megbecsülés minket egyre újabb és újabb feladatok megoldására kötelez. A szö­vetkezet egyik külföldi megrendelője mindig újat, eddig soha nem látott mintákat kíván. Ezért határoztam el magam arra, hogy csiná­lok a számára egy olyan készletet, amihez ha­sonlót nem látott. — Mondja, mester, kifizetődik a szövetke­zetnek az, hogy maga ilyen lassú, idegőrlő ter­vező munkával foglalkozzon? És nem befolyá­solja ez előnytelenül a maga jövedelmét? Megcsóválja h fejét. — Nem. kérem! Népművész vagyok és a szövetkezet bőséggel megfizeti ezt a munkát. Fontos a magyar fazekasság jóhire az egész világon! — ioeá «-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents