Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-18 / 273. szám

1058. november 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 31 Lelkes hangulatban járult as urnák elé vasárnap megyénk dolgosó népe VASÁRNAP DÉLELŐTT UGARON •> •t ISTENVERTE IDŐ. Sáf, víz min­denfelé. S a sarat senki nem szereti. Az ugariak, a kun­szentmártoni határrész lakói meg különösen nem, mert nekik ősz­től tavaszig részük van belőle ép­• pen elég. Kilenc-tíz kilométere­ket gyalogolni ilyenkor, esős idő­ben, nem éppen leányálom. Leg­jobb lenne lóháton közlekedni. A férfi emberek jobbadán azt is te­szik, de mit csináljon az asszony? Hát dagasztja a sarat, mert mást nem tehet. Őszintén szólva, a választás napján ettől a határrésztől tar­tottak legjobban a választási el- rókség tagjai. Éppen az'eső és a feneketlen sár miatt. Kinek lesz kedve künozdulni, hogy kilomé­tereket gyalogoljon á szavazás­ra. Szóbakerült a vándorurna, — meg valami lófogat. Igen ám, de álló hétig járni kellene a ta­nyákat, hogy mindegyiket sorba vehessék és a választás csak egy naoig tart. Mindegy, a sár ellen nem le- 1 et tenni semmit, de az esőt sem tudjuk ma még elállítani, ámbátor a kunszentmártoniak ezt tették volna legszívesebben. Aki jön, jön, aki marad, ma­rad. Ugaron az 1/a körzetben va­sárnap reggel 7 órakor — mint mindenütt az országban — a szavazatszedő bizottság megkezd­te munkáját, s kicsit aggódva várta a választópolgárok jöve­telét. S lám, felesleges volt minden aggodalom. — Jöt­tek az emberek. A hosszú sá­ros dülőutakon már a korareg­geli órákban elindult a tanyák népe a választóhelyiség felé. — Egyik tanyaszomszéd beszólt a másiknak, s így egyik-másik cso­port egész kis hadsereggé nőtt, mire a szavazóhelyiség elé ért. Az ugariak községi tanácstagje­löltje Szabó István tanító és Tal- mácsi József egyénileg dolgozó paraszt. Mindketten közszeretet­ben álló, nagyon népszerű embe­rek. Az ugariak el is mondták, éppen azért nem sajnálják a fá­radtságot, mert ez a két ember az ő jelöltjük. délután 2 óráig kivétel az ugari határ­rész lakói, a tanyai nép nélkül leszava­szinte zott. Utolsók között idős nénike ér­kezett egyedül. Izzadva, kimele­gedve, sárosán lépett a szava­zatszedő bizottság elé. Tizenegy kilométert gyalogolt, de ahogy mondta, semmi szín alatt nem szeretett volna kimaradni a sza­vazásból. Megkérdezte Róthma- yer Jenő bizottsági tagot, hogyan kell szavazni. Elmagyarázták a nénikének, aki később, amikor a borítékot az urnába dobta, még megjegyezte: — Ne vegyék rossznéven, hogy a jelöltekről nem tudakolóztam. Azokat ismerem. Fájin emberek. Szekulity Péter A törökszentmiklósi Hubai Teréz most szavazott először. A viharsarok innenső csücskében —* József Attila iskolájában — Tiszafüredről jelentik Korán keltek a tiszaörvényiek. Most sem akarták alább adni, mint 4 évvel ezelőtt, amikor el­sők közt fejezték be a szavazást. De nézzünk körbe a járásban. Tiszaigaron az egyes számú körzetben úttörők köszöntik a választókat. Egy kis barna leány szavalatára felfigyelnek a jelen­lévők: ,,Egyszerű dal a dolgozók­hoz’' — kezdi kedves hangon. O'áh István bácsi már az urná­nál van, de megáll, végighall­gatja. Tiszaörsön is mindenki a he­lyén volt. Sági Zoltánnak száraz- mellhártya,gyulladásával — az orvos, meg a felesége szerint is — az ágyban lett volna a helye, de ő leszavazott, sőt a tanácshá­zán a választási elnökségben is ott találtuk. * Tiszaszentimrén sem felejtet­ték el még a múltat. Danku Imre 20 holdas dolgozó paraszt sza­vakba is foglalta, így hasonlítja össze a jelennel. — Több válasz­tásra emlékszem a Horthy idők­ből, akkor olyan ügyvédfélék jöttek ki, nem hozzánk, hanem a főkortesékhez. Először megalkud­tak, mennyibe is kerül ez a je­löltjüknek, aztán később hor­dókra állva ágáltak. Ma meg a jelöltek olyanok, mint Mándi Sándor párttitkár elvtárs, aki kőművessegéd volt, meg Nánási László, — aki maga is paraszt, de mint képviselő sem feledke­zik meg régi katonacimboráiról. Tetszik ez nekünk. Nagyivánról annyit, 11 óra­kor elsőnek a járásból jelentet­ték: a választást befejeztük. Hát Füreden? Nem kérdez­zük, mert láttuk. Ünnep volt. Ezt nemcsak a ruha fejezte ki, de az a hangulat is, amely el­fogta a dolgozókat a feldíszített választóhelyiségbe lépve. Meg­fogta azokat is, akik csak úgy el akarták ,,intézni’“ a szavazást. Ott ilyen dolgozó parasztok fo­gadták komoly, szíves szóval a belépőt, mint Cseh József, Ko­vács Lőrinc, Szemán Imre, Ko­vács Kálmán Nemes Mihály, akik ott# nagy népi összefogá­sunk erőpróbáján, hazafias kö­telességüket teljesítették. Kisújszálláson a 49-es választókörzetben Gorzás Lajos és Bar- tus Mihjly, a szavazatszedő bizottság tagjai vándorurnával ke­resték fÉi'a 101 esztendős özvegy Goldmann Mórnét, hogy ő is élhessen állampolgári jogával. Öcsöd, 1958. november 16. 1%/t i ötlik legelőször a néze­iTM lödé szemébe? Az, hogy a falu a szokottnál jóval mozgal­masabb. Vidámabb, s a hangu­lat ünnepélyes. Sokan járnak az utcákon, népes csoportok beszél­getnek a szavazó-helyiség előtt, az utcasarkokon és a tanácsháza kapujában. A férfiak ünnepi fe­ketében, ahogy ez nevezetes na­pokon illik. Nemzetiszínű zász­lóval díszített teherautó robog az úton, viszik a vándorurnát... Tipegő öregeket nézek, amint gondosan kikerülik a víztócsá­kat és utána néhány percig fél­szegen álldogálnak a szavazó­helyiség előtt. Aztán az egyik kedvesen, öregesen elneveti ma­gát, megigazítja kendőjét és mondja: — Ez a rosszcsont megérde­melné, hogy ne szavazzak rá, mert gyermek korában mindig összefirkálta a házunk elejét. — Tanácstagjelöltről lehet szó. Az anyóka gyermekkori ismerősé­ről, aki azóta már felnőtt, érett ember lett, de az én nénémnek már mindig csak gyerek marad. Szavaz ez a nagy viharsarok csücskében meghúzódó Szolnok megyei falu. Faggatom a választási elnök­ség egyik tagját. Mondjon valami érdekeset. Csak a vállát vono- gatja. — Érdekeset? Nem történik semmi érdekes. Minden a leg­nagyobb rendben megy, a vá­lasztó polgárok kora reggel óta hosszú sorokban indultak az urnák elé. Rendben, zökkenő- mentesen folyik a szavazás. Kü­lönben azt ajánlom, üljön be az elvtárs az egyik szavazóhelyi­ségbe, K. Tóth elvtárs elkíséri. Gyerünk. De hová? K. Tóth elvtárs, a választási elnökség másik tagja azt ajánlja, nézzünk el abba az iskolába, ahol vala­mikor, 46 esztendővel ezelőtt József Attila tanult. .As iskola alacsony, sárgára meszelt épület. Az egyik tan­terem most szavazóhelyiség. Az ajtótól jobbra helyezkedik el a szavazatszedő bizottság, közé­pütt a lepecsételt urna és a te­rem egyik sarkában két fülke. Vajon bemennek-e a választó- polgárok a fülkébe? A szavazatszedő bizottság el­nöke inasarcú, tipikus paraszt- ember. Rónyai Sándor, szövetke­zeti gazda. El van foglalva, nem ér rá velünk foglalkozni, mert sűrű egymásutánban jönnek az emberek, hogy éljenek jogukkal. Tíz óra után megérkezik a kör­zet legidősebb választópolgára, Révész Lajos bácsi, aki most fordult a 87. esztendejébe. Fele­ségével együtt szavaz. Kiosztják a szavazó-lapokat és az öreg kis ideig tűnődik az urna előtt, majd bemegy a szavazófülkébe. — Titkos a szavazás? — kér­dezi, amikor kijön. Igen, titkos. S a választás ko­molyságára jellemző, hogy itt a 6-os számú szavazókörben kivé­tel nélkül mindenki bemegy a fülkébe. Jönnek a szavazópolgárok. Va­lóban rendben, zökkenőmente­sen történik a választás. Az em­ber kissé megilletődve nézi az Urnához lépő ünneplőruhás fér­fiakat, akik a szép jelenre és a biztató jövőre adják voksukat. S a helyiséget még ünnepélye­sebbé teszi az a tény, hogy va­lamikor itt tanult a nagy prole­tárköltő. Arra gondolok, bárcsak láthatná, hogy lám, mennyire a népé a hatalom a szó legtelje­sebb értelmében. Olyan emberek szavaznak itt is, akiknek hosszú évtizedekig semmibe nem volt beleszólási joguk, s csak egy volt az övéké, a szegénység, a nyo­mor. J ó érzés látni, hogy a vá­lasztópolgárok. vidámak, ke­délyesek, tréfálkoznak egymás­sal, egyszóval nincs semmi me­rev szertartásosság. Idős asszony lép be ismét az ajtón, s valaki fülembe súgja: Gajdos néni. Nála volt József Attila. Nemsokkal később egymás után érkezik az egész Gajdos család. Egyenként a fülkébe mennek, s ott teszik a szavazó­lapot a borítékba. Üjabb népes csoport. Nádud­vari István szövetkezeti gazda családja: a nagymama, a mama, a fiatalasszony és a fiatalember, a két Nádudvari „gyerek", ök most szavaznak először. A fia­talasszonyka kicsit zavarban van. De nem csoda, — életének ez igen nagy eseménye. Nád­udvari István, a családfő már a korareggeli órákban leszavazott és azt mondta: „Ügy érzem, ön­magámra szavaztam, mert a je­löltek mindannyian dolgozó em­berek”. Vk élután fél kettőig a körzet választópolgárainak 90 szá­zaléka leszavazott. Elcsendesült a község. Már kevesebben jártak az utcákon, hiszen a választás jóformán befejeződött. Elköszö­nünk mi is. Rónyai elvtárs így búcsúzik tőlünk: — Az lenne itt a nagyon ér­dekes, ha ide vetődne egy nyu­gati újságíró és utána erről a szavazásról az igazat írná. Sz. P. Urnák előtt a jászberényi járás dolgozói A JÁSZBERÉNYI járás dol­gozói mindenütt lelkesen és fe­gyelmezetten járultak az urnák elé. A választók több községben is elmondták, hogy soha olyan pompás eredmények nem voltak tarisznyánkban, mint most. De reményeink is rendkívül ke­csegtetőek arra vonatkozóan, hogy a most következő négy esz­tendő 7 mérföldes lépésekkel fog bennünket előbbre lendíteni. — Igen sokan idézték Kádár János elvtárs angyalföldi beszédének befejező részét: Bízunk abban, a választás eredménye olyan lesz, hogy a szocializmust építő országokat örömmel fogja eltölteni, ellen­ségeinket viszont arra fogja fi- gyelmeztetni, hogy erősek és egységesek vagyunk. Pusztamonostoron a munkába induló cíolgozók már reggel ne­gyed hatkor tömegesen mentek szavazni. A választópolgárok nagy százaléka pedig már reg­gel 7—9 óra között leadta szava­zatát. Az első számú választó he­lyiségben már déli 12 órára min­den választó polgár leszava­zott. ALATTYÁNON déli 1 óra 10 perckor zárták le a szavazást. Jászfelsőszentgyörgyön fél ket­tőkor. A dolgozók nagy bizalommal adták szavazatukat a Hazafias Népfront jelöltjeire.

Next

/
Thumbnails
Contents