Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)
1958-11-18 / 273. szám
1058. november 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 31 Lelkes hangulatban járult as urnák elé vasárnap megyénk dolgosó népe VASÁRNAP DÉLELŐTT UGARON •> •t ISTENVERTE IDŐ. Sáf, víz mindenfelé. S a sarat senki nem szereti. Az ugariak, a kunszentmártoni határrész lakói meg különösen nem, mert nekik ősztől tavaszig részük van belőle ép• pen elég. Kilenc-tíz kilométereket gyalogolni ilyenkor, esős időben, nem éppen leányálom. Legjobb lenne lóháton közlekedni. A férfi emberek jobbadán azt is teszik, de mit csináljon az asszony? Hát dagasztja a sarat, mert mást nem tehet. Őszintén szólva, a választás napján ettől a határrésztől tartottak legjobban a választási el- rókség tagjai. Éppen az'eső és a feneketlen sár miatt. Kinek lesz kedve künozdulni, hogy kilométereket gyalogoljon á szavazásra. Szóbakerült a vándorurna, — meg valami lófogat. Igen ám, de álló hétig járni kellene a tanyákat, hogy mindegyiket sorba vehessék és a választás csak egy naoig tart. Mindegy, a sár ellen nem le- 1 et tenni semmit, de az esőt sem tudjuk ma még elállítani, ámbátor a kunszentmártoniak ezt tették volna legszívesebben. Aki jön, jön, aki marad, marad. Ugaron az 1/a körzetben vasárnap reggel 7 órakor — mint mindenütt az országban — a szavazatszedő bizottság megkezdte munkáját, s kicsit aggódva várta a választópolgárok jövetelét. S lám, felesleges volt minden aggodalom. — Jöttek az emberek. A hosszú sáros dülőutakon már a korareggeli órákban elindult a tanyák népe a választóhelyiség felé. — Egyik tanyaszomszéd beszólt a másiknak, s így egyik-másik csoport egész kis hadsereggé nőtt, mire a szavazóhelyiség elé ért. Az ugariak községi tanácstagjelöltje Szabó István tanító és Tal- mácsi József egyénileg dolgozó paraszt. Mindketten közszeretetben álló, nagyon népszerű emberek. Az ugariak el is mondták, éppen azért nem sajnálják a fáradtságot, mert ez a két ember az ő jelöltjük. délután 2 óráig kivétel az ugari határrész lakói, a tanyai nép nélkül leszavaszinte zott. Utolsók között idős nénike érkezett egyedül. Izzadva, kimelegedve, sárosán lépett a szavazatszedő bizottság elé. Tizenegy kilométert gyalogolt, de ahogy mondta, semmi szín alatt nem szeretett volna kimaradni a szavazásból. Megkérdezte Róthma- yer Jenő bizottsági tagot, hogyan kell szavazni. Elmagyarázták a nénikének, aki később, amikor a borítékot az urnába dobta, még megjegyezte: — Ne vegyék rossznéven, hogy a jelöltekről nem tudakolóztam. Azokat ismerem. Fájin emberek. Szekulity Péter A törökszentmiklósi Hubai Teréz most szavazott először. A viharsarok innenső csücskében —* József Attila iskolájában — Tiszafüredről jelentik Korán keltek a tiszaörvényiek. Most sem akarták alább adni, mint 4 évvel ezelőtt, amikor elsők közt fejezték be a szavazást. De nézzünk körbe a járásban. Tiszaigaron az egyes számú körzetben úttörők köszöntik a választókat. Egy kis barna leány szavalatára felfigyelnek a jelenlévők: ,,Egyszerű dal a dolgozókhoz’' — kezdi kedves hangon. O'áh István bácsi már az urnánál van, de megáll, végighallgatja. Tiszaörsön is mindenki a helyén volt. Sági Zoltánnak száraz- mellhártya,gyulladásával — az orvos, meg a felesége szerint is — az ágyban lett volna a helye, de ő leszavazott, sőt a tanácsházán a választási elnökségben is ott találtuk. * Tiszaszentimrén sem felejtették el még a múltat. Danku Imre 20 holdas dolgozó paraszt szavakba is foglalta, így hasonlítja össze a jelennel. — Több választásra emlékszem a Horthy időkből, akkor olyan ügyvédfélék jöttek ki, nem hozzánk, hanem a főkortesékhez. Először megalkudtak, mennyibe is kerül ez a jelöltjüknek, aztán később hordókra állva ágáltak. Ma meg a jelöltek olyanok, mint Mándi Sándor párttitkár elvtárs, aki kőművessegéd volt, meg Nánási László, — aki maga is paraszt, de mint képviselő sem feledkezik meg régi katonacimboráiról. Tetszik ez nekünk. Nagyivánról annyit, 11 órakor elsőnek a járásból jelentették: a választást befejeztük. Hát Füreden? Nem kérdezzük, mert láttuk. Ünnep volt. Ezt nemcsak a ruha fejezte ki, de az a hangulat is, amely elfogta a dolgozókat a feldíszített választóhelyiségbe lépve. Megfogta azokat is, akik csak úgy el akarták ,,intézni’“ a szavazást. Ott ilyen dolgozó parasztok fogadták komoly, szíves szóval a belépőt, mint Cseh József, Kovács Lőrinc, Szemán Imre, Kovács Kálmán Nemes Mihály, akik ott# nagy népi összefogásunk erőpróbáján, hazafias kötelességüket teljesítették. Kisújszálláson a 49-es választókörzetben Gorzás Lajos és Bar- tus Mihjly, a szavazatszedő bizottság tagjai vándorurnával keresték fÉi'a 101 esztendős özvegy Goldmann Mórnét, hogy ő is élhessen állampolgári jogával. Öcsöd, 1958. november 16. 1%/t i ötlik legelőször a nézeiTM lödé szemébe? Az, hogy a falu a szokottnál jóval mozgalmasabb. Vidámabb, s a hangulat ünnepélyes. Sokan járnak az utcákon, népes csoportok beszélgetnek a szavazó-helyiség előtt, az utcasarkokon és a tanácsháza kapujában. A férfiak ünnepi feketében, ahogy ez nevezetes napokon illik. Nemzetiszínű zászlóval díszített teherautó robog az úton, viszik a vándorurnát... Tipegő öregeket nézek, amint gondosan kikerülik a víztócsákat és utána néhány percig félszegen álldogálnak a szavazóhelyiség előtt. Aztán az egyik kedvesen, öregesen elneveti magát, megigazítja kendőjét és mondja: — Ez a rosszcsont megérdemelné, hogy ne szavazzak rá, mert gyermek korában mindig összefirkálta a házunk elejét. — Tanácstagjelöltről lehet szó. Az anyóka gyermekkori ismerőséről, aki azóta már felnőtt, érett ember lett, de az én nénémnek már mindig csak gyerek marad. Szavaz ez a nagy viharsarok csücskében meghúzódó Szolnok megyei falu. Faggatom a választási elnökség egyik tagját. Mondjon valami érdekeset. Csak a vállát vono- gatja. — Érdekeset? Nem történik semmi érdekes. Minden a legnagyobb rendben megy, a választó polgárok kora reggel óta hosszú sorokban indultak az urnák elé. Rendben, zökkenő- mentesen folyik a szavazás. Különben azt ajánlom, üljön be az elvtárs az egyik szavazóhelyiségbe, K. Tóth elvtárs elkíséri. Gyerünk. De hová? K. Tóth elvtárs, a választási elnökség másik tagja azt ajánlja, nézzünk el abba az iskolába, ahol valamikor, 46 esztendővel ezelőtt József Attila tanult. .As iskola alacsony, sárgára meszelt épület. Az egyik tanterem most szavazóhelyiség. Az ajtótól jobbra helyezkedik el a szavazatszedő bizottság, középütt a lepecsételt urna és a terem egyik sarkában két fülke. Vajon bemennek-e a választó- polgárok a fülkébe? A szavazatszedő bizottság elnöke inasarcú, tipikus paraszt- ember. Rónyai Sándor, szövetkezeti gazda. El van foglalva, nem ér rá velünk foglalkozni, mert sűrű egymásutánban jönnek az emberek, hogy éljenek jogukkal. Tíz óra után megérkezik a körzet legidősebb választópolgára, Révész Lajos bácsi, aki most fordult a 87. esztendejébe. Feleségével együtt szavaz. Kiosztják a szavazó-lapokat és az öreg kis ideig tűnődik az urna előtt, majd bemegy a szavazófülkébe. — Titkos a szavazás? — kérdezi, amikor kijön. Igen, titkos. S a választás komolyságára jellemző, hogy itt a 6-os számú szavazókörben kivétel nélkül mindenki bemegy a fülkébe. Jönnek a szavazópolgárok. Valóban rendben, zökkenőmentesen történik a választás. Az ember kissé megilletődve nézi az Urnához lépő ünneplőruhás férfiakat, akik a szép jelenre és a biztató jövőre adják voksukat. S a helyiséget még ünnepélyesebbé teszi az a tény, hogy valamikor itt tanult a nagy proletárköltő. Arra gondolok, bárcsak láthatná, hogy lám, mennyire a népé a hatalom a szó legteljesebb értelmében. Olyan emberek szavaznak itt is, akiknek hosszú évtizedekig semmibe nem volt beleszólási joguk, s csak egy volt az övéké, a szegénység, a nyomor. J ó érzés látni, hogy a választópolgárok. vidámak, kedélyesek, tréfálkoznak egymással, egyszóval nincs semmi merev szertartásosság. Idős asszony lép be ismét az ajtón, s valaki fülembe súgja: Gajdos néni. Nála volt József Attila. Nemsokkal később egymás után érkezik az egész Gajdos család. Egyenként a fülkébe mennek, s ott teszik a szavazólapot a borítékba. Üjabb népes csoport. Nádudvari István szövetkezeti gazda családja: a nagymama, a mama, a fiatalasszony és a fiatalember, a két Nádudvari „gyerek", ök most szavaznak először. A fiatalasszonyka kicsit zavarban van. De nem csoda, — életének ez igen nagy eseménye. Nádudvari István, a családfő már a korareggeli órákban leszavazott és azt mondta: „Ügy érzem, önmagámra szavaztam, mert a jelöltek mindannyian dolgozó emberek”. Vk élután fél kettőig a körzet választópolgárainak 90 százaléka leszavazott. Elcsendesült a község. Már kevesebben jártak az utcákon, hiszen a választás jóformán befejeződött. Elköszönünk mi is. Rónyai elvtárs így búcsúzik tőlünk: — Az lenne itt a nagyon érdekes, ha ide vetődne egy nyugati újságíró és utána erről a szavazásról az igazat írná. Sz. P. Urnák előtt a jászberényi járás dolgozói A JÁSZBERÉNYI járás dolgozói mindenütt lelkesen és fegyelmezetten járultak az urnák elé. A választók több községben is elmondták, hogy soha olyan pompás eredmények nem voltak tarisznyánkban, mint most. De reményeink is rendkívül kecsegtetőek arra vonatkozóan, hogy a most következő négy esztendő 7 mérföldes lépésekkel fog bennünket előbbre lendíteni. — Igen sokan idézték Kádár János elvtárs angyalföldi beszédének befejező részét: Bízunk abban, a választás eredménye olyan lesz, hogy a szocializmust építő országokat örömmel fogja eltölteni, ellenségeinket viszont arra fogja fi- gyelmeztetni, hogy erősek és egységesek vagyunk. Pusztamonostoron a munkába induló cíolgozók már reggel negyed hatkor tömegesen mentek szavazni. A választópolgárok nagy százaléka pedig már reggel 7—9 óra között leadta szavazatát. Az első számú választó helyiségben már déli 12 órára minden választó polgár leszavazott. ALATTYÁNON déli 1 óra 10 perckor zárták le a szavazást. Jászfelsőszentgyörgyön fél kettőkor. A dolgozók nagy bizalommal adták szavazatukat a Hazafias Népfront jelöltjeire.
