Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)
1958-11-16 / 272. szám
§ 1958 november 18. S70T VÖK MFC VEI NÉPLAP ___________________________________________________________7 Nev et a falu 22. csípés SZATIRIKUS OLDAL 1958, A bálszezon elé... — Cnalmasan telik nekünk itt az idő Gézám..., ne menjünk inkább haza? — Nekem elég, ha Te haza mész szívem! A vevők iskolája Régi idők tréfái Rossz szomszédok Két gazda, aki egymás mellett lakott, folyton pörlekedett. Alig beszéltek egymással. Minden hánapbam rendszerint osak egy pár mogorva szót váltottak azt is félvállról. — Jó napot. —Jó naipot. — Mondja, mit' adott maga a tehenének, amikor köhögött? — Terpentint. — Terpentint? Jó napot. Másnap: — Jó napot. — Jó napot. — Mondja, mit adott maga a tehenének, amikor a télen köhögött. — Terpentint. — Hát én is terpentint adtam i a tehenemnek tegnap és meg- \ döglött. — Az enyém is megdöglött. — Jó napot. — Jó napot. APA ÉS FIÚ Fiú: — Ebben teljes, bizonyos vagyok, apám. Az apa: — Fiam, semmiben sem légy teljesen bizonyos. Csak a hülyék bizonyosak valamiben. Az értelmes emberek mindenkoron kétkednek. Fiú: — Mondd, apám és te : ebben bizonyos vagy? Az apa: — Teljesen bizonyos, fiam. TORONYÓRÁT láncol-7 avagy Kámforkhőy Kámfor Gedeon esete a folyóval Nem tudom, ismerték-e Kám- forkhőy Kámfor. Gedeon méltó- ságos urat? Igén, igen, pontosan arról van szó, akire gondolnak. Hogy ott nem Kámforkhőynek hívták, hanem Boizavárynak, vagy Hétfalusynak, az nem tesz semmit. Attól még Kámforkhőy volt mindegyik. De beszéljünk a beszélendőkről. Hosszas utánjárás és búvárkodás eredményeként sikerült megszerezni egy jegyzőkönyvet — amelyet valamely túlbuzgó kortes vezetett — Kámforkhőy mélióságos úr magasröptű beszédéről. íme a beszéd: — Dhága honfi táhsaim, kedves véheim, magyahjaim, uhaim, hölgyeim, tpstvéheim, bahátaim! Itt állok, itt állok és szívem tele van fohhö éhzéssel, hazafiúi éhzéssel, magyah éhzéssel, boldog éhzéssel. Ahogy így nézek, néz- gelődök, azt látom, hogy nemcsak az én szívem van tele hazafiúi éhzésekkel, hanem dehék testvéheim, bahátaim, honfitáh- saim szíve is ég a lelkesedéstől, az öltömtől. — Éljen a mi dehék képviselőnk, Kámfohkhőy Kámfoh Gedeon. Ez én vagyok. Az ósi magyah hög szülötte és hahcosa, népem, nemzetem Jáhadhatatlan felemelője. Tele van a szívem hazafiúi éhzésekkel és hahsány hangon kiá'tom dhága honfi- táhsaimmal együtt, éljen a mi dehék képviselőnk, Kámfohkhőy Kámfoh Gedeon. Ez én vagyok. De tiszteletheméltó és közis- meht szehénységem nem engedi meg, hogy magamhól beszéljek. — Én a népéht élek-halok. Esküszöm a magyahok istenéhe, haduhunkha, az ősi földhe, esküszöm, esküszöm, esküszöm. Egy hang a hallgatóság közül: „Mit kapunk, méltóságos <irt’’ — Mindenth, uhaim, mindent, öhúl a szívem, ahogy itt elnézem az én magyahjalmat. Családom évszázadok óta viseli a nemesi előnovet. Boldog és büszke lehet mindenki, aki hám szavaz. Dhága honfitáhsaim! Egy pengőt kapnak a választás előtt és egy pengőt utána. Nálam a pénz nem számít. Egy másik hang a tömegből: „És még mit kapunk méltóságos uram?" — Dagadozik a szívem a büszkeségtől. Mit kapunk? Mindent. Tudom én mi kell. Ha hám szavaznak lesz út, lesz kút, lesz híd. Egy harmadik hang a tömegből: „De nekünk tolyónk sincs, méltóságos uram!' — Az is lesz. Azt is kapnak, dhága honfi táhsaim! — Szp A fejőgépet összecserélték a kompresszorral. Aki túlzésba viszi az ailatszeretetet. AZ ÓCSKA KIFOGAS NEM VÁLT BE A rendőr rajtakapott egy embert, aki tiltott helyen horgászott: .Fizessen 3 frankot!” — szólította fel a rendőr a horgászt. Az utóbbi azt hitte, hogy megússza az ócska kifogással: ! „Én nem horgászom, csak a [gilisztámat fürdetem!” I „Helyes — szólt a rendőr —, mutassa a gilisztát.” „Itt van” — felelte a horgász. ;és kihúzta a horog végére kötött férget. „Most már 5 frankot fizet” — szólt a rendőr nevetve. „A gilisztán nincs fürdőnadrág, anélkül pedig fürödni tilos.” VISSZA A RÉGI SZÉP IDŐKBE... Sir Vivian Fuchs, az angol sarki expedíció vezetője sokat mesélt rendkívüli útjáról. „Ott, azon a vidéken — mon* dotta — pontosan úgy éreztük magunkat, mint az autó úttörői. Igaz, hogy nem álltak rendelkezésünkre utak. viszont mehettünk, amerre akartunk, és főleg ott parkírozhattunk, ahol nekünk tetszett”. (Ízelítő a november végén megjelenő Érdekes Kalendárium humorából)
