Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)
1958-11-02 / 260. szám
1958. november 2. 8TOT.NOK MEGTEI NfiPFAP 9 A pusztamonostori postás gondja — Kis mozaik egy kis faluból — Hárman a jelöltek közül Hogy a postásnak milyen nehéz dolga van manapsag még egy olyan kis faluban is, mint Pusztamonostor, félig örömmel, félig panaszkodva, arról órákhosszat tudna beszélni Kaposvári József, aki ebben a faluban betölti a levelek hordójának iontos tisztségét. — Kérem szépen — magyarázza tárgyilagosan —, amikor en elkezdtem, két-három óra alatt kihordtam a leveleket, azzal végeztünk is. Nem sokan írtak ide, innen sem küldtek túl sok levelet máshová, így aztán megvolt az ember. Az újság sem tartozott hozzám, de meg az árus sem adott el túl sokat, talán hatvan darabot az egész faluban mindenféle lapbál. A pénzért az emberek bejöttek a hivatalba, no de ebből sem volt túl nagy a forgalom. Megáll, szünetet tart, aztán nagy lélegzettel nekifog a mai állapotok ecsetelésének. — Igen csak megnőtt ez a falu az utóbbi időben. Három új telep is épült a háború óta, ami öröm a falunak, sőt még én is örülök neki, de hát csak több a munka vele. Itt vannak az újságok például. Kihozok naponta 120 Népszabadságot, 30 Néplapot, a Szabad Földből 145-öt hozok, más hetilapból még vagy 270-et. Pénzből pedig szintén annyit visz, mint még soha: szerdán például 16 ezer forintot, pénteken 5 ezret fizetett ki, nyugdíjba, répaelszámolásba. A rádió- előfizetést behajtani megint csak nagy munka, mivel 370 is akad a faluban, régen meg ösz- szeviszza 6—7 készülék volt. — Ha jó hírt viszek, vagy szép levelet, sokszor meg is csókolnak a fiatalok, — mondja a postás és a felesége mosolyogva hallgatja, nem féltékeny, — Tudja, nőtt a falu, hát persze, hogy több még a szerelmeslevél is. Csak éppen a sáros útakkal volt sok baja a postásnak, amíg ebben az esztendőben a falusiak amúgy istenigazában neki nem láttak a községfejlesztésnek. Azelőtt is toldozgatták-fol- dozgatták a járdákat, most azonban belátták, hogy ez így nem mehet tovább, és kőjárdát építettek szerte-szét. Pedig Pusztamonostor nem is tartozik azok közé a falvak közé, amelyek a legjobbak lennének ezen a téren. A Rákóczi útcában például a gazdák saját maguk építették meg a járdát portáik előtt. Meg is kérdeztem Simon Józsi bácsitól, aki jó pár évtizede dagasztja itt a sarat, hogy-hogy éppen most szánták rá magukat a munkára? — Kérem az úgy van, — feleli, — hogy a fiatalember a lányok után elmegy a legnagyobb sárban is, az igaz. Hanem már a mai szép cipőket ebben a sárban nem igen lehet használni. És a felesége, aki fekete ruhában főzöget valamit a tűzhelyen, hozzáteszi: — Régen jó volt mindenhogy, most azonban kultúráltabban — így mondta pontosan, még külön alá is húztam a jegyzetfüzetemben — él a parasztember, megy a városi után. No meg aztán az sem a legutolsó indok, hogy a kisunoka sehogy sem tudná hasznát venni már így őszidőben a biciklijének, ha nem lenne legalább talpalatnyi száraz hely a házak mellett. Egyszóval kell az a járda. Meg is csinálták. Különben pedig ezen kívül is nagy pénzeket fordítanak községfejlesztésre: hat kútat fúrtak, egy régi kastélyt iskolának alakítottak át, egy másikat kul- túrotthonnak. Bővítették a villanyhálózatot is és orvosi rendelőt, meg lakást építettek. És ugyan apróság, de mégiscsak mond valamit az is, hogy az út portalanítására is tízezreket költenek, mert manapság nem tűrheti el az út szélén lakó ember, hogy az a por a szobájába telepedjen. — bd. — Magyar—német tanulmányi társaság aiapitása A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségei között — a két ország gazdasági kapcsolatainak 1965-ig történő fejlesztéséről nemrégiben kötött megállapodás alapján, néhány nappal ezelőtt tárgyalások folytak a Német Demokratikus Köztársaság ásványolaj, és szerv es alapanyagok trösztje és a Magyar Nép- köztársaság nyesoiajtrösztjének képviselői között Hallesalk-ban. A tárgyaláson, amelyek a barátság és együttműködés szellemében folytak le, megvitatták a Varga József professzorról elnevezett magyar-német tanulmányi társaság alapítását és erről szerződést írtak alá. A Varga Tanulmányi Társaság feladata: hogy a magyar Varga József professzor által a kátrányból és a hasonló középnyomáson keletkező termékekből származó kőolajlepárlási maradékok, bíráló bontására és finomítására kidolgozott eljárást fej lesszs és ennek üzemi méretekben történő alkalmazása feltételeit kidolgozza. Ez az eljárás lehetőséget nyújt arra, hogy magas értékű termékeket nyerjenek viszonylag csekély hidrogénfelhasználás és közepes nyomás mellett, míg az eddig ismert eljárást magas hidrogénfelhasználás jellemezte és nagy nyomást követelt. A Varga Tanulmányi Társaság alapításával tovább szilárdulnak és mélyülnek a két ország olajipari technikusai és munkásai között fennálló baráti kapcsolatok. Dohánytermelők ! Érdemes dohánytermelésre szerződést kötni! A dohánytermelők a felemelt magas beváltási árak mellett a beszállított osztályáru minden mázsája után 1000 db ingyenes ciga- rettajárandóságban, valamint kamatmentes előlegekben és természetbeni járandóságokiban részesülnek. Kössük meg tehát mielőbb az 1959. évi dohány termelési szerződést, hogy a minőségi termelési eredményt a helyes talajkiválasztással és az őszi talaj előkészítés elvégzésével időben biztosíthassuk. Részletes felvilágosításért forduljunk a dohány termelési körzeti felügyelőhöz és a községi felelőshöz. Debreceni Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat Biliárd-asztal okát készít, javít, felújít — asztalokhoz mindenféle tartozékok állandóan kaphatok: Békési Járműgyártó KTSZ, Békés. gyerekfejjel nagyon hosszúnak, s félelmetesnek tűnt az éjszaka. A bárónő mégsem tartotta ezt elégnek. Személyenként 50 kiló búzára, s pénzbüntetésre ítélte a szülőket. Máskülönben igyekezett a megtestesült jóság szerepében tetszelegni. Néha lement a cselédházak közé. Az is előfordult, hogy saját, jól áPolt kezével szurtos gyereket mosdatott. Végtelenül pedáns volt. Sáros időben például deszkatalpakra állította autóját, s hat bivallyal húzatta ki a müútig — nehogy nagyon csatakos legyen, Fegyelme mindenre kiterjedt, csak nem mindenre reagált. A. harmincas évek elején például 16— 30 filléres napszámért gyermekeket és nőket foglalkoztattak a birtokán. Az életerős férfiaknak ilyen olcsó napszámot nem mertek kínálni — így nem is foglalkoztatták őket. Bemáth bácsi, az öreg Pataki István, meg a többiek elmondják, hogy akkoriban szégyeltek kimenni a férfiak az utcára. Szégyelték, hogy tétlenül kell lézengeniük, míg gyermekük hajnaltól estig görnyed az urasági földeken. A bárónő kegyéből szórakozási lehetőségük is adódott a tanyasiaknak. Minden karácsonykor bált rendezett számukra a kis- maglárban. A zenét ő fizette. De úgy látszik, elégedetlen emberek laknak erre, mert manapság többet igényelnek. Kiütöttek a kastélyban három közfalat, színfalat építettek, a Sallai vezetőségével summás ezresekért mozigépet vetettek. Hetenként négyszer mozielőadás van. S ezzel sincs elintézve az ügy. Azért noszogatják a szövetkezet kultúrfele- lősét, hogy jobb filmeket hozzon. — Azt hiszed — mondják neki •—, hogy a tanyára minden jó? A tsz otthona a kastély S ha már a kastélyban vagyunk, látogassunk be a tsz- iródába. Barátságosan fogadnak itt minden vendéget. Kispál Mihály bácsi — 1944-ben alapító tagja volt a kengyeli kommunista pártszervezetnek, vezetője a földosztó bizottságnak — a bor-előleget osztja éppen. Inti is a jóra egyik „kuncsaftját“. a kenyer javát már megevett Pataki bácsit. — Aztán el ne tévedjen a hosszú úton. — Nevetnek, hiszen nem kell messzire mennie, a bárónő örökébe lépett, itt lakik a kastélyban, csakúgy, mint Tóth János. Példájuk élő cáfolata a magyar paraszt „úri hagyomány- tiszteletének’’, s részben jelkép mum is. Kifejezi, hogy a bárók száma-' azért nem án ra ma már nincs hely a magyar régi világot - pusztákon. Beigazolódott ez már 1944 őszének egyik derűs délutánján is. A rongyos, jobb sorsot addig hiába váró cselédek a szovjet katonák előretörésekor felsorakoztak a kastély előtt azzal az elhatározással, hogy igazságosan szétosztják a benne található értéket. — Majd mi szétosztjuk, ismerjük a járást — mondták a ben- fentesek, a főJovász, meg a töb biek, s előrementek. A• cselédek türelmesen vártak odakünn. A belső szolgák meg gyorsan ösz- szeszedték az ezüst evőeszközöket, az értékesebb dolgokat, s hátul, a kápolna felőli sarkon — mennyit ájtatoskodtak ott — adogatták kifelé. Tóth Sanyi, meg a többi gyerekek vette őket észre. Akkor aztán megindult az ár, évszázados, jogos jussa fejé ben vitte, ki mit talált. Ma már persze ezekről a régi dolgokról kevés szó járja. A fiatalabb generációhoz tartozó Bakos Pétert is hiába faggatom, nem sokat tud a múltról. A jelenről annál inkább. Jogos büszkeséggel mondja, hogy a vetés, idején naponta négy munkaegy-L séget szerzett. Egy munkaegy-t ség értéke 30 forinton felül van S így van ez jól. Az élet halad, mi sem merenghetünk a múlton, előre kall néznünk. De felidézni néha a,, emlékeztetőül. X Busi Gyuláné a felvétel pillanatában varrógépe mellett ül. A nő- tanács mozgalmas munkájának irányítása mellett a háztartását is gondosan ellátja. Kifogyhatatlan szorgalmáért a megyéhez jelölték tanácstagnak a mezőtúriak. Egyed János Fegyvcrneken tanító. Figyelme azonban nem csak arra terjed ki, hogy a gyerekek a leckét megtanulják. Sokat beszélget velük otthoni életükről, jövőjükről. A község kulturális fejlődésének egyik szorgalmazója. Ezért esett rá a választás, amikor járási tanácstagot jelöltek. Baj van a telefonnal? Kiss Mihály vonalfel vigyázó keze alatt hamar rendbejön a készülék. S ő örül, ha elhárítja a zavart. Városi tanácstagnak jelölték a íörök- szentmíklósiak, mert munkáját példásan ellátja, szakmáját nagyon szereti. A Nagy Októberi | Szocialista Forradalom I <3 41. évfordulója alkalmából (simon) SZOLNOKICUKORGYÁR| vállalatvezetősége S szeretettel üdvözli a vállalat f összes répatermelőjét I > 1 veseeeeseeeeeeeeeeegsHaeeeeeeeeeeesseeeeeeee^ I
