Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1958-10-14 / 243. szám

1958. október 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 / Italban, ételben, jókedvben, vendégben nem volt . hiány „Itt minden A .. ,, a himto hetven muzsikai... lovának, sok­Elindul a menet. Nem halad ám. Hány százak grwtu­száz csengője úgy eseng-bong, hog y a harminctagu sene>kar mu­zsikája sem jobban. Két vőfély-' lyel, hét atlaszselyembe öltözte­tett me nyasszormyasl, hét fekete­ruhus völegéntngdí ^.Jsassxmegy rózsaszín vyc&zokyőkbii&ruhás csinoskwxA, tizennégy örömsző- lövel szaguLdamaík a bácskai fő­ve gcs, sujtásos meSbértyea kocsi­sok a kétemeletestaszácshá- za elé. ' A bejörabtdl végig a lépcsőn, egészen az első emeleti vagy ta­nácsteremig — most díszes eskü­vői szoba r— végig szorosan út­törők fehér ingben, vörös nyak­kendőben vagy nyolcvanon. Így a zenei dészharmómán kívül káprázatos szmorgta bizseregteti az ember érzékeit. A színes lako­dalmi népséget, s a főtéren hul­lámzó, a fákon csüngő, a szobor- talapzaitokm kapaiszkodó, s min­den magaslatot elfoglaló sok­ezernyi embert fürdeti a dél­utáni napfény. Ncgyszázhatvammégg évvel ez­előtt Dózsa Györgyöt hallgatta áhítattal a sok yalpas, a sok ron­gyos, akiknek tragédiája tüzes sorokra gyújtotta Ady Endrét, Ki e győzelmi ünnepet szemléli, a julöltözött, jókedvű töményte­len embertömeg szemébe nevet, tudna-e vaj közömbös maradni1 Tudna-e szimplán tudósítani ar­ról, hogy Murányi lászló anya- könyvvezető előtt egész termet átölelő sorban termelőszövetke­zeti fiatalok irulnak-pirulnak az „igen” izgalmától. Beszél az esküvőf&nök, lámpa­láztól remeg a hangja. Ilyen fényképész össztűzben, ennyi ember — köztük Dobi István, Dögéi Imre ■— előtt sose kapcsolt még embersorsokat egybe. Pedig szívhez szóló szavakat kötött csokorba. — Önök, akik most új családot alapítanak, mindig tisztelettel emlékezzenek vissza édesapjukra, édesanyjukra, akik becsületre nevelték magukat, s maradjanak hűek a Petőfi Termelőszövetke­zethez, nagy családjukhoz, amely annyi mindent megtett, s megtesz a mai napon is a maguk boldogságáért. . . folyosókon, lenn a kapu előtt zengnek a Mendelssohn, Lohen­grin nászindulók. A tömeg kíséri őket, a tanács- ■háea megse hal ki. Honvédségi gutlyáságyúkban tizenkét. sza­kácsnő főzi a hétszáz liter levest, katonák, lányok „szítják a tüzet” a lcondérok alatt, ötven bogrács­ban százméteres szőgafákon negyven fehérkötényes férfi negyvennégy birka zúzott testét lengeti a parázs fö'ött. Ámbár alig tudnak dolgozni, filmesek, televíziósok, riporterek, rádiósok keresik őket percenként. Fran­cia, angol rádió, olasz, bolgár új­ságírók képviselik a külföldi saj­tót. A hazait meg az a közel öt­ven személygépkocsi is a főtéren parkírozván. A Nagy István ve­zette román iróküldöttség, a szovjet szövetkezeti delegáció baráti örömmel szemlélődik. A francia riporter tudatlanságból vagy szándékos rosszakaratból úgy tudósítja hallgatóit: —■ A szövetkezetben (commu- téte) minden közös. Tömeges a férjhezmenés is. E balgaságot valószínű a fran­ciák sem hiszik el. A vacsorára készülő lakodalmi népet meg pláne nem zavarja. ötven pincér (civilben ki- szista lányok) teríti az asztalo­kat a földszint, s a két emelet termeiben. Tizenöt csapos méri a huszonkettő hektónyi rizlinget ötszáz üvegbe. Az ajándékszobá- bam őrség áll. Gyűlik a nászem­lék. A párt, a kormány, a KISZ Központi Bizottsága, a megyei pártbizottság, a megyei tanács konyhafelszereléseit, brokát pap- lanait szemlélik a kíváncsisko­dók. S ki tudná, mi mindent rejtenek még az impozáns cso­magok. Hatalmas dobozban televíziós készülék — a Petőfi Termelő- szövetkezetnek adresszálva, mely e napon ünnepli tízéves évfor­dulóját. Katonák sürgölődnek A vendégek is kitettek magukért szöntöre. Kossuth-díjas agronó- mus felesége ott ül mellette. — Dobi István, a kormány nevé­ben kíván minden jót, a romá­niai Nagy István hazája üdvöz­letei tolmácsolja. i ‘laciós csókjait, ölelését fogadják az ifjú házasok. Elsők között Dobi István, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának el­nöke szorít kését velük. Kinn a A nagy pillanat Menyasszonytánc — a miniszterrel tői Ízes, egy mázsa lisztből ké­szült csigalevest feltálalják, Csuka Lajos, a termelőszövetke­zet elnöke emelkedik pohárkö­básszal, melyet a pékmühelyböl hoznak egyenesen, hiszen csak ott tudták megsütni e tömény­telen mennyiséget. így készült a vacsora Hanem most már aztán hadd szóljon a zene. Ég a szövetkezeti gazdák talpa. S a menyasszo­nyoké is, pádig még hátra van a menyecsketánc. Vagy máris ók libbennek be egyforma piros­ilyenformán nemzetközi ez a lakzi. Magyar zenével természe­tesen. Az új házasok részére te­rített díszteremben Kiss Dezső pirospitykés díszmagyarban húz­za zenekarával. A többi szobák­ban Mihács László, Horváth Miklós, Burai Klajdics, Károly babos fejkötőben? A hét vőfély ugyancsak kurjongat, ugyanany- nyi új asszonnyal a karján. Eladó Dehogyis el­.... adó. Máris ott az ,ji asszony íe_em TaM(a Sándor, frissesre invitálja ifjú nejét, született Szöllősi Zsuzsan­több szakaszmyian, székeket hor­danak, s mire megjön a vendég­sereg: kilencszázan a szövetke­zeti tagok, hozzátartozók, két­százan a meghívottak a már em­lítetteken kívül Tisza József, a Termelőszövetkezeti Tanács el­nöke, Gosztonyi János, a KISZ Központi Bizottságának titkára, Czinege Lajos, az MSZMP me­gyebizottságának titkára, Tünké­vé, Kisújszállás, Karcag terme­lőszövetkezeti városok vezetői —* csillog, ragyog minden. Telnek virágokkal, . , , dísztámratok- ______________ kai, fogy az ür es hely körülöttük. A Csípés Sándor ifjú párt a kunhegyesi V örös Október, Csontos Fér énei­két a kunszentmártoni Zalka Máté, Szappanos Sándorékat a jász&adányi Táncsics Termelőszö­vetkezetek tagsága köszönti, Szabó Ferencék asztalán a jász- jákóhalmi Béke Tsz fiataljainak távirata díszeleg. És minden asztalon a csiderbereki tanító bá­csi gratulációja. Egykori tanít­ványainak lakodalmán persze, hogy ő is itt van, S amikor a háromszáz csirke­László lószömyüvitésére vigad a násznép. Hosszan nyúlik a vacsora, két­ezerkétszáz tányér telik meg birkapörkölttel, hurkával, kol­nát. Szabó Ferenc „néhai" Szőke Irénkével teszi ugyanezt, míg Varga Sándor Kerékgyártó Icá­val. Mezőtúri szokásként bohóc ugrik a mulatók közé. Karján kiskaskával madárijesztőnek öl­tözve megsergeti a fiatal férje­ket. Sokszázan találgatják, ki lel­het a cselszövő? Múlik az idő, emelkedik a hangulat. Az újdonsült házasok­kal, szüleikkel, a Petőfi Tsz gazdáival együtt dalol Dobi Ist­ván, Dögéi Imre, Kiss Dezső meg húzza: „Deres már a határ...” És mulat A földmúte­■ , ,. Lesuayi minisz­mmdenki , * _ , . _________ tér Takacs Sándor ifjú nejét forgatja meg. Ropog a csárdás, de járja mind­kettő, s hogy tudják a táncot. Ilyen a mi világunk, -mondogat­ják az emberek, közülünk való a miniszter is, tőlünk tanult így csárdásozni. S járják Czinege elvtárs, Gosztonyi János meg a többiek. Csuka Lajos, a Petőfi terme­lő' övetkezet elnöke „a minden menyasszony apja” elégedett mosollyal néz maga elé: — ötvenezer forintba került, de megérte. Nemcsak a mi lag- zink, új világunk lakodalma ez. Valóban. Az egész környék megmozdult a vigasság sikeré­ért. A hintákat Kisújszállásról, Mezőhékről, sőt még a Békés megyei Szarvas községb"’ is test­vér üzemek küldték, Közben új­fajta kapcsolat alakult ki, új- színű példa ragadt a többiekre. Úgy hírlik, a fúrkeveiek akar­nak legközelebb kitenni magu­kért. A Vörös Csillagban hu­szonnégy mátkajelölt szervezk - dik országos vendéglátásra. Pár százan indulnak már persze a hajnal első fényeivel együtt. Dehát ki veszi észre ek­kora tömegből, hogy hiányzik valaki? A lakzi tart, új mulatók állnak be a távozók helyére. Bor és kolbász sose fogy el, örökké tart a jókedv. Irta: BÖRZÁK LAJOS J Fényképezte: CSIKÓS FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents