Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1958-10-01 / 232. szám

1958. SZOLNOK MEG TEJ NÉPLAP Kunhegyesi pillanatkép — Mi újság a kudúrháxbon? — kérdezzük, amint Kunhegye­sen átutalóban beugrottunk JÚ- kc Elek elvtííibea. a művészeti felelőshöz.-=»■ Szánja tázóink két műsorral is készülnek. Egyiket novem­ber 7-én, másikat november 20- án tartjuk. A november 7-d mű­sorban Illés Béla, A nép szavaz és Uljanyinszidj Állomás a vi­harban című egyfelvomásosait fogjuk előadni. Reméljük, szín­vonalas produkciót tudunk nyúj­tani. Negyven tatai már a szín- jatszócsoportunk és hogy min­denkit foglalkoztatná tudjunk, két csoportot aiafefjattunk belő­lük. Ez azt eredményezi, hogy egészséges vetélkedés folyik majd közöttük. Úgy érezzük, itt az ideje annak, hogy a túlzott operett-kultuszt kissé visszaszo­rítsuk művészi, azánvcjnalaa da­rabokkal. — És a színjátszók sggäb tér­tjei? — November 20-án eaztrádmű­sort adunk, amelyet ajándékba szántunk a négy nagy termelő- szövetkezetünk számára. A Ki­nek könnyebb című vidám dara­bunk is — témájánál fogva — alkalmas arra, hogy segítse a to zrmozgalmat. Másik darabun­kat Molnár Ferenc írta. Vígjáték szintén, bővebbe* nem árulunk el róla, de azt hisszük, jői fog mulatni mindenki a szellemes, vidám darabon. Távolabbi ter­veink a Szélvihar én Fehér Ist­ván Bekötött szemmel című, Bu­dapesten nagy aßoertnei játszott mai tárgyú színdarabja. Ezeknek héten már meg Is kezdtük a próbáit. => EzenkiviSt? — Népi táhcosopartunk a Tu­mi pámástáncot és a Kunsági verbunkost tanulja; Szeretném, ha a november 7-i műsorban már ki tudnánk rukkolná veje == Hogy állnak anyagiakkal? — Uj színfalak készülnék a helyi ktsz-ben. Végre modern kulisszáikat kapunk. A megren­delésnél rájöttünk arra, hogy a régi kulisszák faanyaga 80—85 százalékban frihasználhate Ez­zel körülbelül ezer forintot megtakarítunk. Első félévi bevé­teli tervünket különben 105 szá­zalékra teljesítettük és a pénz- társzámadásókfe® úgy nézzük, hogy negyedévi tervünket ia tel­jesítjük szeptember végéig. — További jő munkát fefvá­mnűe! sa M s= ■■ _____% I»1__________________ ór iás kristály geológusok Kazah­sztánban 70 torma súlyú, emelet nagyságú pieoo-kvareitot tatái­tok, amely a világ legnagyobb üyen kristálya. Eddig a geoló­gusok csak a 40 tonnás, Brazi­ljában talált kristály-darabról tudták, A fenti kristály-óriás mellett több l-r-2 méteres piezo-kvarcU darab feküdt, A kibontakozás útján Az a négyszáz néző, aki har­sogva kacagott a derék Svejk kalandjain szeptember hő 25-én Kisújszálláson tartott színi elő­adáson, bizonyára nem gondolt arra, hogy amíg szórakozik egy­ben tanul is. Megtanulja Haselc- tql, a világirodalom egyik nagy nevettetőjétől, hogyan kell a ré­gi társadalmat fonákságain ke­resztül megvetni és a gyűlöletes alakok nevetségessé tételével ho­gyan kell felszabadulni a hamis tekintélytisztelet még a mi tár­sadalmunkban is ható mákonya alól. Helyes volt a kisújszállási vá­rosi kultúrotthon és az arany­éremmel kitüntetett MÁV kul­túrotthon színjátszóitól, hogy éppen ezt a darabot hozták Síid­re, bizonyítva, hogy közönségünk nem idegenkedik a prózai dara­boktól és a nemesebb műfajú neveltetés sem okoz okvetlenül üresen tátongó széksorokat a né­zőtéren. Helyes volt tőlük, hogy több mint három hónapi alapos munkával csiszolták a darabot, hogy gondos betanulással a leg­apróbb részletekre is ügyelve hozhassák közönség élé. Tóth fetre, a lelkes fiatal ren­dező gondos munkát végzett és a rendelkezésükre álló eszközök­kel igen ügyesen oldotta meg a díszleteket A szereplőkről álta­lában csak jót mondhatok, külö­nösen a Katz tábori lelkészt alakí­tó Tóth Endre tett ki magáért Sajnos, éppen a főszereplő sze­mélyét tartjuk elhibázottnak. Oláh Miklós igen tehetséges ön­fúúzeumi levél Nagyűéücől tevékeny színjátszó. Csak túl­ságosan is fiatal és — nem aka­runk hőkölni,— de túlságosan is értelmes arcú és hanghordozású színjátszó althoz, semhogy a kretén külsejű, lomhamozgású és Icifelé tényleg teljesen hülyének mutatkozó Svejk alakításával megbirkózhasson. Tegyük hozzá, majdnem ugyanezek miatt a hi­bák miatt nem sikerült a cseh­szlovák film Svejkjének alakítá­sa sem, aki pedig igen jónevű hivatásos szülésze a csehszlovák színjátszásnak. Leleményesen ol­dotta meg a csoport a kosztümö­ket, amelyet jóformán komo­lyabb anyagi befektetés nélkül, illuziékéltően és ügyesen állított elé. A szünetben csak jó véle­ményeket hallottunk mind a da­rabról, mind a szereplőkrőiL • Mit bteonyk a Svejk sikere? A cikk elején elmondottakon kí­vül elsősorban azt, hogy vidéki öntevékeny csoportjainknál ör­vendetes minőségi változás kezd kialakulni a színdarabok megvá­lasztásával, és nem utolsó sor­ban a szerepfelfogással kapcso­latban. A felszabadulásunk utáni 13 évet, de különösen az ellen- forradalom utáni időszakot a kispolgári álkultúra rohamos tér­hódítása jellemezte. Operettek, giocses, ostoba, könnyzacskóra ható darabok, színfalhasogató modorban előadott bőgatyás nép­színművek uralták a vidéki ön­tevékeny társulatok színpadait. Ráadásul a hivatalos színházak műsorpolitikájából sem sokat ta­nulhattak. Ennek a kispolgári Méstelen­ségi hullámnak több összetevője volt Elsősorban gazdasági meg­gondolásra hivatkoztak — és saj­nos, a helytelen rendeletek miatt sokszor nem is jogtalanul — a kultúrotthonok vezetői, amikor a biztos kasszasiker kedvéért fel­áldozták a kultúrotthonok meg­tisztelő hivatását a városi kul­túrától elzárt néptömegek neve­lését, ízlésének jó irányba for­málását. Ezek a vezetők sokszor olcsó nópszerűség-hajhászásból is a tömegek uszályába sodródtak. A rossz értelemben vett tömeg- ízlést gátlástalanul kiszolgálták. Megyénk nem egy falusi kultúr- csoportja sokszor tíz-tizenkét fő- 'vel adta elő a Csárdáskirálynőt. i Mikszáth Kálmán híres hályog­kovácsának esete jut eszünkbe, aki bicskával operálta a hályo- Igot, mindaddig amíg fel nem (Világosították arról, hogy milyen érzékeny jószág az emberi 'szem. Ezután nem mert többé í operálni. Ilyen hályogkovácsok .tömegével hemzsegnek a vidék kultúréletében és a mikszáthi 'alakkal eülentében sajnos a mi )hályogkovácsainkat igen nehéz . felvilágosítani. Hogyan képzelik ezek az emberek, hogy a Fővá­rosi Operettszínház zeneművér ) szett és színművészeti főiskolát .végzett, csillogó hangú éneke­seit, a majdnem milliós költség­igei felépített díszleteket, a ra- (gyogó kosztümöket, a több mint harminc tagú nagy zenekart és az avatott kezű rendezőt a ma- 'guk szegényes eszközeivé] még lesak nyomokban is pótolni tud­ják? — Még azt is elismerjük, hogy falujukban, esetleg járá­sukban sikert aratnak, hiszen imajdnem mindenki ismeri őket és örül annak, hogy színpadon láthatja jó ismerőseitől a dara- ibot. Ez azonban még nem menti i fel őket az ízlésrontás felelős­sége alóL Nem véletlen, hogy 'az MSZMP művelődési irány- i elvei nyomatékosan figyelmez­tetnek éppen az ilyen műsor­politika veszélyére. „Mint ahogy a városban, fa­lun, a parasztság körében is 1hatnak — gyakran egyes szcba- i koztató intézmények elvtelen műsorpolitikájának következté­ben ss a kultúra kispolgári, sőt egyenesen burzsoá szellemű tér* mákéi’’ — írják az irányelvek. Azonban nemcsak az operettek, hanem a népszínművek is ha-* sorúéképpen hatnak. A népszín­művek különösen a múlt század végének Szigligetit utánzó nép* színművei meghamisítják a pa­raszti életet, valamiféle időtlen boldogságnak ábrázolják, a ha­mis romantika nyálas érzelgő- ségóvel vonva be azt Sajnos, a vidéki rendezések a népszínmű­vek ilyen gyöngéit majdnem minden esetben alá is hűzzáfo Hogy a mj megyénkben is mennyire igaz az irányelvek megállapítása, azt csak egy-két példával szeretném alátámasz­tani. Az egyik KISZ szerve­zet színjátszói „16 éven felü­lieknek" jelzéssel ellátott szín­darabot tanultak be és azt nagy sikerrel játszották az egész já­rásban. Az elmúlt évben a Csáp- dáskirálynőt legalább tíz megye­beli kis együttes tűzte műsorá­ra. Ezzel természetesen több községben is bemutatkoztak, hi­szen a sikert és a bevételt „ugyebár” ki kell aknázni. Nem folytatóin tovább. Nem célom egyetlen szervezet kipel- lengérezése sem, inkább arra akarom ráébreszteni őket, hogy milyen helytelen úton jártak ed­dig. Mert a kibontakozásnak megvan az útja és mint a kis­újszállásiak bebizonyították, megvan a lehetősége is. Erre is utat mutat a művelődéspolitikai határozat, amikor kijelenti: „E kártékony folyamat ellen küzdeni kell, felhasználva az egészséges paraszti hagyományo­kat, a népművészet remekeit, a magyar és a belföldi kultúra leg­értékesebb alkotásad.” Ez meg is indult. Kunhegye­sen például Illés Béla színmű­vével, egy szovjet szerző darab­jával készülnek november 7-re A későbbiekben ia színvonalas darabokkal készülnek arra, hogy gyönyörködtessenek és egyben a tömegek nevelését, ízlésbeli fej­lődését szolgálják. Természetesen nem mondjuk, nem mondhatjuk azt, hogy szám­űzzük az operettet, a népszín­művet az öntevékenyek szín­padjairól Azt azonban határo­zottan leszögezhetjük, hogy csak úgy vágjanak bélé ilyesminek az előadásába, ha művészi, anya­gi rendezési kérdésekben egy­aránt vállalni tudják, hogy amit nyújtanak, ne nevetséges vásári produkció, hanem tényleg szín­vonalas, ízléses előadás legyen. Válasszanak az úgynevezett lát­ványos nagyoperettek helyett inkább zenés vígjátékokat, vagy olyan operetteket, amelyeknek előadása nem kíván nagyobb terjedelmű hanganyagot, káprá­zatos díszleteket és kosztümöket? Mindenakfelett azonban ne C6ak és ne kizárólag ez legyen a mű­sor, hanem vegyenek példát a kunhegyesiektől a kisújszállá­siaktól és még egy jó pár megyei színjátszócsoporttól, például a jászberényi Déryné Kultúrház színjátszóitól, akik bátran hoz­zák színre a magyar és külföldi kultúra legértékesebb alkotásait, nem félnek a bukástól és amint pénztárkönyveik bizonyítják; pines is okuk félniük tőle. A nemes értelemben vett iro­dalom, a színművek óriási tár­házát nyújtja tragédiától a bo­hózatig, egyfelvon ásóétól a Shakespeare! ötfelvonásosig. Használják fel bátrabban szín­játszóink ezt a kincsesházat, hogy a szellem napvilága, amely­nek minden ház ablakán ptt kell ragyognia, ne talmi lídérc- íény, hanem a szocialista kultú­ra vakító világossága legyen. HERNÁDI T1R0B 1 Kalandoa úton Jutott a szol­noki múzeum egy dásees tarom*, k ardhoz. Hűd Viktor Régészeti naplójában rajzban és teásban feljegyzést készített 1905-ben egy bronzkardról, «melyet Nagyrév­ről szerzett meg gyűjteménye részér«. 1934-ben a Hild-hagya- ték a SBsoinakI múzeumba ke­rült. S ez * szép lelet ott is volt 1944-ig. A háborús pusztítás forgatagában a «zotooki mú­zeumból is vesztek ed régészeti, néprajzi tárgyak, köztük a mel­lékelt ábrán feltüntetett kard is. Merre került, hová vitt ax útja, nem tudhatjuk. Tény az, hogy !953Jbam valaki beadta a szegedi Móra Ferenc Múzeumba, és is­meretlen leLőhelilyei kútárba is vették. Itt fcwaertűnk iá nem­régiben és kértük vissza a szol- nqiki múzeum részéroj De érdekes módon Jutott es a kard Hild Viktor kezeihez is. Major Bátort ny. nagyrév* posta, mester a müleniumra megírta „Tisza-Nagyrév község történel­mi múltja...*’ ehrten Nagyrév vázlatos történetét, amit az iro­dalom és saját tapasztalatai alapján gyűjtött ősze. Ebben ol­vasható a lelőhely pontos leírása ísl „.,,a Nagyároknafc a dél­nyugati« eső végén, a melyből a folyó Tisza tetemes partszag­gatása által nagyon sok a folyó Tisza medrébe beomlott, 1903. év szeptemberében a víz szélénél a vízpartból egy darab őskori vitézi oddalfetgyver, vagy Jobban mondva egy bronz kard találta­tott, amely a régi Időkben meee téri leg és nagyon szép ízléssel készült, sárgás rézszínű, pengé­je nád- vagy BlicmalaJkú, mind­két oldal éles, hossza 62,5 cm.” Erre a hírre ment ki Hűd Viktor Nagyrévre és próbálta megsze­rezni, de nem könnyén sikerült. Major Bálint éldicsekedett vele, hogy a kecskeméti múzeum ré­szére már Kada Ei^ic -nagy pénzért” akarta megvenni, de 6 nem adta oda, mert a családjá­nak lesz drága kincse”. Hiába próbált Hild Viktor beszélni ve­ié, hogy ez nála teljesen érték­telen, nem akart tőle megválni, pedig maga mondta, hogy a ta­láló parasztlegénytől egy forin­tért vette. Beszélgetés közben aztán sor került a könyvére, amelynek költségeihez hozzájá­rult Hűd Viktor is. Cserébe az­után megkapta a kardot. Ha a mellékelt rajzokat meg­vizsgáljuk, látjuk a kardot teljes hosszában, a díszes markolat és a markolatgomb rajzát, valamint a pengén lévő vésett düsizeket. Az egész kard olyan kitűnő állapot­ban van és a cizellált díszek olyan finomak, hogy rajzunk szinte durvának tűnik mellette. Minden ásatási leletnél első­nek vetődik fel a kérdés, hogy milyen korbőd való, és milyen célt szolgált. Mindkettőre arány­lag könnyű a válasz. A kard ko- rarvastoori, vagyis időszámítás «KAMI líWtA AmUkl bn-wí tt, — földibe. A mi kardunk ugyani szórványlelet. Azonban ebből a karból sok olyan leletét Isme­rünk, ahol nagyon sok bronz-1 tárgy került elő egyszerre (pl.1 Hajdúböszörmény), amelyek i alapján a kor pontosan meghatá­rozható. Felvetődik ugyan a kérdés,1 hogy máért vaskort, ha bnanzbó' van. A vaskor elején azonban még nagyon kevés volt a vas. Főleg ékszerek készítésére hasz­nálták, mint aránylag ritka fé­met. Bronz azonban bőven volt akkor a Kárpátmedencében és a megmunkálása a bronzkor végé­re magas színvonalat ért el. S használata tovább tartott még a vaskorban ísl A régészeti leletek alapján ér­dekes megfigyelés adódik, hogy a vaskor elején sarlók, tokos balták és más termelési eszkö­zök mellett sokkal nagyobb számban készítenek kardokat lándzsákat, sisakokat. Ebből le­het következtetni, hogy itt már nem az ősközösségi társadalom eszközeiről ég fegyvereiről van seó, hanem ez az anyagi kultúra az oszrtálytánsadalom kialakulá­sához vezet. Nagy népmozgalmiakat figyel­hetünk meg ebben az időben. A mintegy 900 évig nagyjából nyu­godtan, békésen élő. a bronzkor végén már az állattenyésztő, ekésgazdálkodással, fejlett ipar­ral és kereskedelemmel rendel­kező népek a brorizíkor végén megerősítik lakótelepeiket, véde­kezve külső támadások ellen. Azonban hiába, mert az észak­nyugatról előretörő nép, valószí­nűleg az íllyrek elpusztítják te­lepeik egy részét. Az őslakosság anyagi kultúráját ugyan nem semmisítik meg. de a további fejlődést az új harcos, törzsi szervezetben élő uralkodó réteg szabja meg. Kaposvári Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents