Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1958-10-05 / 236. szám
SZATIRIKUS OLDAL Hémc& ál&fn (Kép szöveg nélkül.) >ooockxk)oooooo-o-oooooooooo-oooooooooooooooíö:ooo;oo^ AHfrg.it eU Egyes mezőgazdasági kiadványok, cikkek túlságosan magas igényt támasztanak az olvasóval. — Aluggyon mán kend, mindjárt reggel lesz; — Nem tudok én aludni lelkem, míg ki nem számolom, hogy hányat fordul a vetőgép kereke a répaföidön, 115« október 8; SZOLNOK MEGYHt NÉPLAP Kunszentmártonban öt és félkilós, 51 centis kisbaba született. A Szolnok, Kossuth Lajos utca 3. sz. alatti bérházban a ház- kezelógég csakis a tűzoltóság kifejezett utasítására hajlandó leszereltetni a földszinti ablakrácsokat. r öli, izc.nl ftcdagé^ia Alig, hogy kényelmesen elhelyezkedtem kedvenc karos- székemben, amikor orrát piszkálva belépett a szobába fiam, és foghegyről így szólt: „Sürgősen szükségem volna egy schil- lingre!” Bosszankodva tettem le az újságot: „Nem megmondtam már százszor neked, te tafcnyos, hogy a kéréseidet más formában add elő! Először is vedd tó. az ujjadat az orrodból! Most pedig idehallgass, kisfiam — folytattam bölcs higgadtsággal —■ mindarunyiunkra illedelmes beszédmodor kötelező, ha embertársainkhoz fordulunk. Rád is, édesanyádra is, énrám is, mind- annyiunkra!" Ott állt, leforrázva, mintt» főbenjáró bűnt olvastam volna a fejére; úgy láttam, itt az alkalom, hogy egyszer és mindenkorra megtanítsam a jó modorra. Ezért hát így folytattam: „Intelmeimből természetesen nem következik az, hogy nem akarom odaadni neked a kért egy sdhdlliinget Csak azt szeretném, hogy udvarias formában kérjed. Például ilyenformán: kopogás után belépsz a szobába és ezt mondod: „Apu, zavarhatlak egy pillanatig?” Mire én azt mondom; „Beszélj csak, kisfiam”. Mire te így szólsz: „Kérésem volna hozzád”? — „Nocsak, kivele” — mondom én — mire te kérsz tőlem egy schillinget”. No, ugye, nem is olyan borzasztó dolog ez?” Bólintott: — „Nahát akkor, mars kifele!” — mondtam én. Tíz perc sem telt belé, félénken belépett a szobáiba: „Apu, zavarhatlak egy pillanatig?” — „Beszélj csak, kisfiam!” — „Kérésem volna hozzád." Másodpercekig mámorosán lebegtem a pedagógiai győzelem szédítő magaslatain, Elégedett hangon folytattam: „No, csak kivele, kisfiam!” „Tartsd meg, -»kérlek a schillingedet — mondta és ismét az orrába dugta a kisujját; — Anyu ugyanis az imént már adott!” Óvatos kritika Mióta a Kakas műbírálója a. sárosvárosi kórházban heveri ki egy eget-kérő — és versének közlését kéregető — poéta vi- szontkritikáját, magam is jobbnak látom elnézőbben kezelni a be-beérkezö költeményeket. Az utóbbi időben valahogy úgy kezelem azokat, mint jelen esetben Sörös Salamonét, melyből idézni vem fukarkodom. s,T5bb mint tíz napig fájt az éjszakánál: ál-fénnyel ötvözött hiéna-varázsa.« Tömören: kolosszális! Az álfény nyilván olcsóbb, mint a valódi; így a hiéna-varázzsal történő ötvözés századunk műanyagipari önköltség-csökkentésének döntő lépése. „Eszméim rügyekből pattanó (berkeit.. “ Ez ám az agrote&knikai újítás! Eleddig a rügyből csupán szerényke levél pattant — most egész berek. Ezúton ajánlom az Erdőigazgatóság szíves figyelmébe: Lejárt a csemeték, suhán- gok maradi kora. Előre a rügyből pattantott berkek telepítéséért! „Patkányok, poloskák, hétfejű sasok vájták egymás szemét, hogy utána vakon — oroszlánkörömmel tépjék a mammatot.“ Ilyen még nem volt a megyei költészetben! (Ne is legyen. — A szerk.) Az okfejtés világos: Az egymás szemét— nyilván kölcsönzött — oroszlánkörömmel kivájt poloskák stb. tapogatózva aligha találtak volna meg kisebb állatot a boldogtalan mám- mutnál. „Ne legyen szent, aki elkárhozott!“« Csak helyeselni lehet a határozott állásfoglalást: Vagy-vagy! Vagy kisangyal — vagy kormos krampusz. Nem igaz?.. „Mikor az élet újuló csírája .., - ...hullák közt, vérben keresett talajt: köd felé emelte tépázott ágait.« Csodálatos életerőről tesz bizonyságot az újuló életcsíra, melynek — lám a szokásostól eltérően — még ágai is vannak. „Zsibbadt gondolatok rótták a falut,1. Példájukat máris követem; s a megrészegedett műélvezettől zsibbadt tagjaimat — elismerő soraimat ezennel befejezve megsétáltatom, a sárosvárosi határtól a Parnasszusig. Rumváry Romuald CSAK UDVARIASAN — Most már igazán nem -tudom, kettőnk közül ki a bolond, te vagy én!?-— Nézd kérlek, te sokkal okosabb ember vagy annál, semhogy egy bolonddal szóba- állj: AGGODALOM — Azt hiszem, a férjem meghalna, ha megcsalnám: — Azért néz hát ki olyan rosszul az utóbbi időben. VIGASZTALÓ — Szent isten, gyere azonnal Lajos... Péterke megitta a töltőtolltintát. — Azért ne legyél annyira kétségbeesve szivem. — A töltőtollam tegnap elvesztettem, FELFEDEZÉS — Mi történt? örökké dicsérted a szobádat, mindig nagyon meg voltál vele elégedve s most alig félévre rá mégis elköltözködsz. — Rájöttem, hogy nincs benne fürdőszoba MOTOROSOK — Nem tudsz valakit, aki ol< csőn eladná igotorbiciklijét, mer“ meg akar szabadulni tőle? — Dehogy nem, Menj el Fi< ceréhez. — Biztos, hogy ő túladna ? motorján? — Egész biztos. Tegnap adtam el neki az enyémet. ENYELGÉS: — Bolond voltam, mikor hozzád mentem feleségül — Most már én is látom, de sajnos, akkor nem vettem észre «**Strandszezon után ... — Ne csodálkozz, mama, Lajos strandi:,meretség és meg akarom őrizni a szekszepilem.
