Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1958-10-05 / 236. szám
S?OT KOfC MTr.TPI NÍPt AP 1OT# oktéber 5, Az ENSZ>közgyűlés péntek délutáni ülése New York (TASZSZ). Az ENSZ-közgyűlés péntek délutáni ülésén Nash újzélandi min.sz- terelnök és külügyminiszter beszéde nagyrészét a leszerelés kérdésének szentelte. Felhívta a figyelmet a súlyos közel- és távol-keleti helyzetre. E térségek helyzete annál veszedelmesebb — mondotta —. mert a helyi háborúk ideje már elmúlt. Mindamellett azonban Uj-Zéland képviselője védelmébe próbálta venni a nemzetközi helyzet kiéleződéséért tulajdonképpen felelős Angliát és az Egyesült Államokat. Franco Spanyolországár.ak képviselője terjengős farizeusbeszéddel hozakodott elő. Ebben rágalmakat szórt a szocialista tábor országaira. A spanyolországi fasiszta rendszert nyugati típusú „igazi demokráciának” nevezte. A közgyűlés legközelebbi ülésszakát szeptember 6-án délelőttre tűzték ki. (MTI) Atomfegyvert próbálnak Svédországra erőszakolni Stockholm (TASZSZ). Svédország reakciós burzsoá és katonai körei élénk tevékenységet fejtenek ki azon igyekezetükben, hogy atomfegyvert erőstza- koljanak rá az országra. Swedlund tábornok, a svéd fegyveres erők főparancsnoka pénteken levelet intézett a svéd kormányhoz, melyben követelte az atomfegyverrel kapcsolatos kutatásokra kiutalt összegek felemelését, mégpedig annak érdekében, hogy minél hamarabb lehetővé tegyék a svéd atomfegyvergyártást. (MTI) Megyei tanácstagot felölt Tíszaőrs és Nagyíván lakossága Pénteken Tiszaőrsön épp úgy zajlott az élet, mint más szorgos hétköznapokon. Vagy talán mégsem? Hiszen mindenki tudta a községben, s étről beszélgettek is az emberek, hogy este gyűlés lesz fi kaltúrházban, megyei tanácstagot jelölnek. Ezért akiknek dolguk volt a határban, vagy a szőlőbent ahol most a vidám szüret járja, úgy intézték, hogy sötétedésre hazaérjenek, ellássák a jószágot, s a gyorsan elfogyasztott vacsora után a kultúrházban gyülekezzenek. Este 7 óra tájban már zsúfolásig megtelt a helyiség, a község választópolgáraival. Eljöttek a nagyivániak is, mivel Tiszaőrs és Nagyiván község egy megyei tanácstagot jelöl. A késve érkezők már csak a nyitott ajtónál kaptak helyet. Ott tömörülték valami ötvenen-hatvanan. A jelenlévők száma meghaladta a háromszázat. Ez is mutatja, hogy az embereket érdekli, ki fogja képviselni ügyüket a megyei tanácsiban. Petrovics György, a Hazafias Népfront megyei elnöksége nevében nyitotta meg a gyűlést és üdvözölte a választópolgárokat. * f EMLEKE20K „AZ NEM megszokjuk BAJ, hogy hamar jót, csak az, hogy a régit meg elfelejtjük. Pedig a jót is jobban megbecsülnénk, ha többször felidéznénk, hogy is volt hát jópár évvel ezelőtt’*, így kezdte a beszélgetést B. Fodor Imre elvtárs, aztán belemerült az emlékezésbe: Nekem 9 éves koromig tartott a gyerekkorom. Aztán kenyérkereső lettem, egyik gazdától a másikhoz vetett a sors. Amikor épülő házat láttam, sóvárogva álltam meg mellette, Szerettem volna ácstanuló lenni. De hiába, ahhoz kitartás kellett. Nekünk meg ahhoz se volt, hogy a két osztály mellé legalább még kettőt letegyek. Ne haragudjanak a kitérőért, de ezt meg kellett bennem hogy tudják: Nekem a múltban nem volt szavazati jogom. Nem választhattam, mert a tanulás utáni vágyamat megfojtotta az éhségtől való rettegés. De ne gondolják, hogy nem figyeltem a választásokat. A kirekesztett keserűségével figyeltem, hogy kötik be az urak az emberek szemét, hogy űznek csúfot azokból is, akiket semmiféle kifogással nem tudtak kihagyni. Az időpontra nem emlékszem, de nem is játszik különösebb szerepet. Pattantyús Ábrahám Dezső volt itt az egyik jelölt. Abban az időben ellenzéknek számított, mert valami kicsit értett a nincstelenek nyelvén. A zsellémép készülődött, hogy na, majd megválasztják. Aztán mikor odaértek a szavazóhelyiség tájára, a rendőrök fogadták őket. Megkérdezték, ki hová akar szavazni Aki az Ábrahám nevét említette, azt elkülönítették. Két helyen láttam: a nemzeti kaszinónál. a Nagy László- féie zugba, a 48-as Körnél a Nadrágzugba — így hívják nálunk a zsákutcákat — szorították be az embereket. Ott várakoztak reggeltől délig is. Aztán mikorra „rájuk került a sor*’, lezárták a szavazást. Az éhes, az ácsorgástól elfáradt csapat vehette útját, amerre látott. A képviselőnk pedig Csontos Imre karcagi kulák és malom- tulajdonos lett: Később a szegény nép magatehetetlenségén fe édcelődve így örökítette meg képviselője tevékenységét: Egyetlen egyszer szólalt meg a parlamentben. Akkor is azt mond- t&! Nagy a huzat, csukják be az efolafcot. VOÖT EGY MÁSIK képviselőnk is. Vitéz Kenyeres János, a Horthy sógora. Rettenetesen el volt adósodva a birtoka. De hát a város előkelőségének kellett a nagynevű képviselő. Volt itt egy takarékpénztár-féle, abból kivettek neki 40 ezer pengő körüli összeget. Sohse adta visz- sza. Pongrácz Mihály, a pénztár vezetője mikor a valóságot megtudta, agyonlőtte magát. Kenyeres nem nagyon szánta jótevőjét, mert még csak a temetésére sem ment el. Kenyeres után Báró Heilenbach Gottfriedet is jelölték nálunk. A szomszédos Kenderesen volt a nagy birtoka. Nem tudott magyarul, német volt. Nemhogy életünket, érzéseinket, de még nyelvünket se értette meg soha. Képviselők mentek,- képviselők jöttek, de a mi helyzetünk nem enyhült soha. Ahogyan az évek teltek, úgy kerültek tőlünk távolabb és távolabb azok, akiknek kezében sorsunk volt. A mesélő itt megpihent, más vette fel a szó fodrozó fonalát: Bikki Imre. Én megütöttem a mértéket. Szavazhattam. Jobban mondva $ megcsűfolhattam az igazi, a ná-0 lünk mostanában ismeretes vá-g lasztást. Hej, ti mai fiatalok, o ha nem légy intenétek olyan 2 könnyen, amikor a meggömyedt fogatlan öregek beszélnek! De sokat tudnék mondani nektek Tudjátok mi az, mikor a betévő falatja forog kockán az embernek?! Hogy is tudhatnátok, hisz tőletek — ha csak az anyai bűn- tető szigor nem — más nem vonta meg a kenyeret. Tudom kuncogtok, ha a régi sorsról beszélek. Jó is, hogy ti már mindig jókedvűek lehettek. De ne feledjétek mindenkor tisztelni azokat, akik — ne sértődjeteK meg — helyettetek is gondolkodnak, akik összefogva, mindnyájatok sorsát intézik ma. Nekem minden szavazás előtt azt mondták a munkahelyemen Ha nem Csontosra, — máskor meg, ha nem Kenyeresre, vagy a harmadik népnyúzóra — szavazol, nézhetsz más munkahely után. Hányán, de hányán kóboroltunk tanyáról-tanyára szavazás után. A mesélő elérzékenyül, reszkető jobbjával megsimítja haját. Hogy a fonal ne szakadjon meg, Pocsai Sándor veszi kezébe: Harmincöt éves koromban, a felszabadulás után kaptam szavazati jogot, s a jog mellé lehetőséget arra, hogy magam válasszam meg azt, akire sorsomat bízom. Most olyan, ha a tanácsházára megyek, mintha hazamennék. A kalapot is mindig a fejemen felejtem, pedig a mai vezetők megérdemlik, hogy levegyük előttük, de ők nem kalapolást, -hanem bizalmat, segítséget Várnak elsősorban. Meg is adjuk nekik. Az újságíró összefoglalná az emlékezést. De csak azt mondhatja, amit a három mesélő. Mert ezt mondták el Kisújszállás „öregjei’’ közül mások is. Erről tanúskodnak a tanács irattárában porosodó régi törvény- könyvek, melyek mesteri fondorlattal forgatják ki jogából a kubikost, a zsellért, a hontalan!. A SOHA KI NEM téphető keserűség gyöngyözött az „öregek" leikéből, míg a múltról szóltak. Az odaadás, a tisztelet, a megnyugvás, mikor a mához értünk. S egyben az ismételt figyelmeztetés: Ne felejtsük a múltat, hogy érdeme szerint tiszteljük, becsüljük a jelent. Borsi Eszter Majd a jelölőgyűlés elnökségének megválasztás« után tartalmas beszámolójában emlékeztetett a múltra, amikor a munka- nélküliség, a nyomor, a kizsákmányolás és jogtalanság kötötte gúzsba az emberek millióinak dolgos kezét, alkotó készségét. A három millió koldus országában — ahogy a Horthy-érában Magyarországot nevezték — a nép nem szólhatott bele az ország ügyeibe, saját sorsának intézésébe. A munkást nyúzó gyárosok, a földnélküli nincstelen proletárokat szipolyozó földesurak, ku- lákok szava döntött mindenütt, mindenben. A beszámoló további része elemezte felszabadulásunk óta elért eredményeinket és szólott a hároméves tervről is, amelynek megvalósítása újabb lépést jelent előre a szocializmus építésében. Emlékeztetett az ellenforradalomra, s ezzel kapcsolatban a Szovjetunió és a szocializmust építő országok önzetlen, baráti segítségére, amely lehetővé tette számunkra, hogy megőrizzük a munkáshatalmat, s a párt és kormány vezetésével továbbra is a szocializmus építésének útján haladjunk. Szó esett arról, is a beszámolóban, hogy a dolgozó nép hogyan vesz részt sorsának intézésében, hogyan dolgoznak a tanácsok, miként szervezik és fogják össze á társadalmi erőket, a feladatok végrehajtása érdekében. Csupán itt Tiszaőrsön mintegy százezer forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság a tanácstagok kezd«. ményezésére, az utak, járdák rendbehozá-á- nál, a község parkosításánál, sí b A mindvégig érdeklődéssel hallgatott beszámoló után Petrovics György tett Javastatot a megyei tanácstag jelöltre. Nvít Béla elvtársat, a Megyei Tanáé< VB mezőgazdasági osztály árat vezetőjét javasolta. Elmondotta hogy hány esztendő óta ismén a jelöltet, s miért tartja alkalmr« nak erre a tisztségre. Alig fejezte be szavait, egymásután kértek szót a választó- polgárok. Első felszólalókén' egy talpraesett asszonyka az! kérte, mutatkozzon be a je’olt hisz nem mindenki ismeri a községben. Nyíri Béla egyszeri őszinte szavakkal elmondott bemutatkozásé után felcsattant = taps, ami azt bizonyította, a? egyszerű dolgoskezű emberei; megérezték, hogy a jelölt közülük való, s előlegezték számi’--' a bizalmat. Ezt tükrözték a további felszólalások is. Morvái Ilona KISZ- tit-kár a fiatalok nevében ígérte meg a jelölt támogatását, s egy. ben azt kérte, hogy tanácstaggá választása után adjon segítsége! a községben ezüstkalászos tanfolyam szervezéséhez, ahol a fig. talok tovább gyarapíthatják tudásukat. Cseh Sándor, a Rákóczi Tsz agronómusa, Návai István iskolaigazgató, Nógrádi Gyula Venner Sándor, Horváth Bélóné is elmondotta véleményét, s valamennyien helyeselték Nvíri Béla jelölését. Amikor szavazásra került a sor, a jelölőgy files résztvevői egyhangúlag választották meg Nyíri Béla elvtársat megyei tanácstag-jelöltnek. A tiszaörsi jelölögyűlés is bizonyítja, hogy a választópolgárok élnek jogukkal, igényt tartanák arra, hogy megismerjék azt az embert, aki majd képviselőjük lesz. De az is tanulsága a gyűlésnek, hogy a saját maguk közül pálasztott, a dolgozók igazi érdekét képviselő vezetők mellé egységesen felsorakoznak. 2V; K. moooo<>o<><>ck>o<>o<>o-c>o<><>ck>oo<kkh>ű-ch>ck>o-o<><>ckk>o<kkk>o<>ch>ck>(>oc>o<kx>ook>oo-ck>ck>ck>( Kossí Károly : A HID ráfüs- a sziKrecsányi Öméltósága tölt egy sárga szivarra s varfüsttel vegyesen próbálta kifújni az indulatát. — Megálljunk csak, Bandi! Csak egy pillanatra. Türelem kell az emberekkel való bánáshoz. Hallgassuk még őket. Ez nagyon fontos. — Apai nagylelkűség párolgóit a szaraiból. — Szóval barátom., folytassuk! Neked az a leghatározottabb véleményed, hogy ha híd lenne a folyón keresztül, akkor sokkal előbb értetek volna a kórházba? És akkor kisfiad élne. Ugye így gondolod? — Bizony! — fje most álljunk meg egy . pillanatra. Mit gondolsz te a te egyszerű eszeddel, hogy csak ennyiből áll az egész. Elszánjuk magunkat arra, hogy hidat építünk és a híd csak úgy ripsz-ropsz el is készül? Nem barátom! Ahhoz rengeteg pénz kell, hosszú és kemény munka! Vereb János készen volt a feleletre. — Hét falu el van vágva a !várostól. Van olyan, akinek se orvosa, se patikája. Mi is a folyó túlsó felén tanyázunk, Amíg a révész ideát meghallja a hangunkat, ott veszhetünk. Ha pedig a híd megépülne, kocsival négy-öt óra alatt a városon lehetne az ember gyereke. Nem kellene kerülni vagy ötven kilométert. Krecsányi nem vesztette el a türelmét. — Es te azt hiszed, fiam, hogy van a világon épeszű ember, aki nem akarja azt a hidat. — Hát igen! — Ugyan, na beszélj! Ki lenne az? Holéczi m'gfordult és kibámult az ablakon, mintha őt egyáltalán nem érdekelné a diskurzus. Vereb János pedig keményen rámutatott. — A méltóságos báró úr! Ni! Mint az orsó, olyan hirtelen visszafordult az ablaktól és valósággal elképedt. — Hallatlan merészség! Gyalázat! A paraszt tovább verte a vasat. — Kimondom, ha elgondoltam! övé a. komp! A révész minden hónapban ötszáz pengővel számol neki. Ezért nem kell a híd. Holéczi felhördült. — Nem hallgatom tovább ezt a szemtelenséget. Krecsányi megpróbálta csendesíteni. — Ne légy türelmetlen, Bandi! Nyugalom! Végig kell hallgatni a embereket! Folytasd, édes fiam! Az egész környék követelte a hidat. Ezerötszáz földhöz ragadt szegény ember írta alá a kérést. De mert a báró úr nem akarta, annyiban maradt. Ennyi az igazság. A szavak sodra csendesebb lett. Vereb János eldarálta a magáét. Az uraknak ugyan mi mondanivalója lehetett volna. Holéczi becsületét nem is sértette a paraszt vádja. Attól ő még úriember maradt. Nem is kicsi. Egyedül a képviselőjelölt foglalkozott a dologgal. Kis gondolkozás után jóságosán fordult Vereb János felé:-R endben van, fiam! Nagyon lehet, hogy minden szavad szentigazság. Arról haszontalanul beszélünk, ami volt. Most sokkal helyesebb, ha. arról beszélünk, mi lesz! Talán hallottad hírét annak, hogy képviselőválasztás lesz? Én leszek' a kerület képviselőjelöltje. Megnyugtatlak, megcsináljuk az új hidat. A paraszt legyintett. Nem is nagyon hitte, nem is nagyon bánta az egészet. — De as én gyerekemet mér nem hozza vissza!
