Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1958-10-31 / 258. szám
4 UTOLnOK MEGYEI NÉPLAP !95C. október 51 Mi less három év múlva ? Sóderhegyek A tiszai hajósok sóderből és füredi homokból valóságos hegyeket képeztek a szolnoki Tiszaparton. Szállítási tervük túlteljesítésével jelentős mértekben segítették az építkezések meggyorsítását, il—f MWUMPfWmeMMMIWBW1W— Fazekas Balázs dicsérete *— Egészségünkre! — Arra. És a hét millióra... Összekoccan a két, köpnyű borral telt pohár s fenékig ürül. Nemcsak az idei kadar illatos zamata miatt — még sokkal inkább a nagyszerű tervek sikerére. Szabó Miklós ismerősével kvaterkázik s azzal tartja szóval, ami mindkettőjüket igen érdekli: a Vörös Október Tsz elkövetkező éveiről beszél. Kunhegyesen nem ismeretlenek a közös gazdaság eredményei, előrelátása. Mert mi más lenne, mint az elóregondolás jele az, hogy ebben az évben rendbehoztak egy ötvenes istállót, felépítettek egy új százast ég két gondozói lakást, megkezdték egy ötvenes szabad- Bzállásos istálló és egy ötvenes borjúnevelő építését?... Ez még csak a kezdet •— úgymond az elnök. — Mint említettem: a most kezdődő gazdasági évben hét millió forintot szántunk további építkezésre. Ezres juhhodály, kétezres baromfiszállás, 60 vagonos magtár kerül tető alá, még egy-egy mesterséges borjúnevelő és szabad- szállásos istálló mellé- A gondozóknak további négy lakás. Hét kilométer hosszan szeretnénk öntözőcsatornát létrehozni. Csupa olyan dolog ez, mely kamatos-kamattal fizeti vissza a befektetett összeget. A Vörös Október Tsz jövedelmének javát már eddig is az állattenyésztés adta; a jövőben mindinkább onnan várja a tagság. Amint az. állatállomány szaporodik — úgy nő a föld termőereje. Két-három év alatt a termésátlagok 15 százalékos emelkedésére számítanak a szövetkezetiek. Megjavítják az állatállomány minőségét is, törzskönyvezett fehérhússertés- tenyészetet létesítenek. — Nekünk terem, ami terem, — véli Szabó Miklós. — S amink terem, azzal igyekszünk jól gazdálkodni. Hallott már szabad- ságos tsz-tagról? — Persze. Akinek dolga akad, kér egy-két nap szabadságot. Meg is kapja... — így a vendég. — Ez nem újság; sem nálunk, sem más tsz-ben — viszonozza a házigazda. — Évi fizetett szabadság! Olyasféle, aminő az iparban már megvan — sőt: elvben nálunk is. Azért csak elvben, mert a fizetett szabadságolás módját majd zárszámadáskor vitatjuk meg. Annyi már bizonyos; alapja a teljesített munkaegység és a közös földön eltöltött évek száma lesz. Szóba kerül a fiatalok dolga is- Egyik-másik mintha a város felé kacsintana... Nem jó dolog ez. A Vörös Októberben most azon tanakodnak, mint lehetne az ingadozókat ott tartani, ahol a legjobb számukra: a tsz-ben. Szabó Miklós elnök s még néhány tsz-gazda azon spekulál, hogy a jövőben értékes jegyajándékot ad azoknak a fiataloknak, akik a szövetkezeten belül házasodnak,1 By torra, jószágra gondol elsősorban. — S arra, hogy a jóeszűeket, tanulnivágyókat segítsük a továbbtanulásban — magyarázza. — Lehet elég szakember a tsz- ben?... Ügy-e, nem. Többen javasolták: taníttassuk a fiatalokat, ,ők viszont vállalják, hogy vizsga után visszajönnek dolgozni. Bár azt hiszem, pár év múltán nem kell külön-csemegével édesgetnünk őket. 1960-ra, ha minden jól megy — és miért ne menne? — ötven forint körüli összegre gyarapodik a munkaegység értéke Könnyen lehet, hogy terven felüli nyereséget ik’ elérnek. Nos, azzal mi legyen? — Olyan pénz nincs, aminek ne találnánk helyét — nyugtatja meg vendégét az elnök, — Részint tovább fejlesztjük a közös gazdaságot; ez a legjobb befektetés. Vannak még tartozásaink az állammal szemben. Ha határidő előtt teljesítjük azokat, huszonöt százalékos kedvezményben részesülünk. Felemelhetjük a két százalékos szociális-kulturális alapot három, vagy — ha a közgyűlés úgy látja jónak — akár öl százalékra. Többet kap fiatal, öreg egyaránt. Közfürdő nincs Kunhegyesen; de könnyen meglehet, hogy a Vörös Október Tsz épít dolgozói részére. Milyen kellemes lenne munka után a finom meleg zuhany. Nemcsak kellemes -— egészséges is. — No, még majd elfelejtem... Egy év alatt vagy televíziónk lesz, vagy keskenyfilmes mozink — jut a házigazda eszébe- —- Nekem ugyan mindegy, melyiket vesszük meg; majd eldönti a tagság. Ahogy csörgedez a szó, úgy bizonyosodik meg mindinkább a vendég: érdemes tagnak lenni a Vörös Októberben. Ügy látszik, több kunhegyesinek is ez a véleménye: idén húsz százalékkal emelkedett a tsz tagjainak száma. Pedig mindaz, amit a közös gazdaság eddig elért: csak a kezdet. — A nagyüzem lehetőségei korlátlanok, a szó legszorosabb értelmében véve azok — bizonyítgatja Szabó Miklós elnök. — S Miska legyek, ha a mi tagságunk nem él velük okosan... Koccan a pohár, s míg a vendég megtöri! száj aszóiét, ezt gondolja: Ha csak ezen múlik -— az elnök Miklós marad.... Okos gazdák a Vörös Október Tsz gazdái, ésszel, eredményesen készítik elő a közös gazdaság elkövetkező éveit és a maguk jövőjét! — b. z. — >j!lllllllllll!lll|!IIIIIIIIIIIUII!!ill>llllllllllllllll!llllllll!llllllllll!lllll A Magyar Rádió és Televízió Szolnoki Stúdiójának miitora — 1958. október dl-én a 223 m-es középhullámon, 17—18 óráig Hírek. — Riportok, tudósítások a nap eseményeiből, — Szív küldi szívnek szívesen. — Ütftrö-bíradó. — Levelezőinknek válaszolunk. — Jogi tanácsadásunk. Megemlékezés az 1918-as polgári forradalomról. Fazekas Balazs traktorost dicsérem érdeme szerint. Mestersége: a Mezőtúri Gépállomás traktorosa. Társadalmi helyzete: termelőszövetkezeti tag a Szebb Élet Tsz-ben. Becsülik a városban, szerelik a munkahelyén, joggal örvend tekintélynek a szövetkezetben. Fazekas Balázs Írástudó ember — a szó legjobb értelmében. Szeme haszonnal rója a betűk sorát: emlékezetében megmarad az írás lényege. Tudatosan használja fel ismereteit. Nemrég arról olvasott,. milyen veszélyekkel jár a csávázatlan mag vetése ... ügy történt, hogy a szövetkezetben csávázatlan vetőmagot adtak ki számára, hogy elvesse. Fazekas Balázs iraktoristát — lám — nemcsak tagkönyve, háztáji gazdasága köti a Szebb Élet Tsz-hez, hanem a közös birtok szeretet, e, érdekeinek féltő óvása is. Elmondotta gazdatar- sainak: mindannyian kárát vallják, ha csávázatlan mag kerül a földbe. Akadt, ki „Mit tudsz ehhez, komám” legyintéssel tért volna napirendre a kérdés felett — ám Fazekas Balázs nem engedett az igazából. Józan szava, okos érvelése célhoz ért: gazdag termést ígérő csávázott vetmag került a közös főidbe. Adódhat könnyen, hogy dicséretet vetve megrovást aratok. Munkájával, tudásával nem hivalkodó, szerény ember Fazekas Balázs. Tán rosszalja, hogy határozott kiállásáról —, melyet magától értetődő kötelességnek tart, — írás került a lapba. S ha így van: az sem hiba. üj idők új embere Fazekas Balázs, kinek szerénysége jelleméből fakad. Méltó az elismerésre: közösségi ember. .4« állami erdő- x uasdasáaok 1961-ben már eieuendö fenyőfái ssáititanak Az állami erdőgazdaságok i nagy évvel ezelőtt kezdték meg az uj fenyőfa-telepiek ültetését. Ez alatt az idő alatt csaknem 600 hektár területen 50—50 centiméteres hálózatban ültettek fiatal fenyő-csemetéket. A hó-( rom éves tervidőszak végére az, új fenyőfa-telep>ek 800 hektárra. 1962-re pedig 1400 hektárra1 növekednek. Az idei fenyőünnepekre az állami erdőgazdasá-| gok 188 ezer folyóméter fenyő-, fát, a szükséges mennyiségnek mintegy 25—30 százalékát szál-< h l iák a belkereskedelemnek. Az( állami erdőgazdaságok 1961-ben már teljesen fedezik a hazai szükségletet. (MT)------------------------------------A Magyar—Szovjet Baráti Társaság feözleméuye Az MSZBT megyei elnöksége értesíti az orosz pyeiv-tanfo- lyam hallgatóit, hogy a kezdő tanfolyamokat minden hétfőn délután fél 6 órai kezdettel tartja a Verseghy fiúgimnáziumban. A haladó tanfolyam november hó 5-én kezdődik és minden szerdán 6 órai kezdettel tartják a leánygimnáziumban. V# it és miből mennyit? Ez a kérdés. Boltosam gyorsan megmér néhány deka élesztőt, valahonnét előránt egy kenyeret, villámsebesen a pulim csúsztatja, és csak azután válaszol. Udvarias, afféle készséges kereskedomosoly bujkál gz arcán. — Mindent es mindenből sokat, — lelkesedik az ecetek, a piperék, a festékek, és a jó ég tudja még, mi mindenek értője és árusítója. — Hm, hm. Mindent és mindenből sokat? Ez azért talán egy kicsit túlzás. Majd meglátjuk. A boltajtó szüntelenül nyiló- dik, csukódik. Estefelé jár az idő. Az asszonyok zöme most jön vásárolni. Vendéglátóm asszonyáért szalajt, jöjjön segíteni, hogy mi ketten nyugodtan beszélgethessünk arról, milyen is hát a régi szegényember mai konyhája. Az asszony jön, mi megyünk. Ki tudja pontosan megmondani, miből mennyit vásároltak és vásárolnak itt a jászladányi proletárnegyedben __ Hiteltérdemlő en senki emberfia, csak a boltos. S nem akármelyik, hanem éppen ő, aki 20 évvel ezelőtt is ugyanitt, ezen a helyen mérte az élesztőt, a „petrót”, meg a festékeket. Kun András a felszabadulás előtt szatócs volt. Most a földművesszövetkezet boltvezetője. Ugyanaz az ember, mégis más. Vásárolni is azok járnak hozzá, A régi szegínYvmbpr mai konyhája (tkik regen idejártak, de valahogy azok is mások. Asztalhoz ylijiik á konyhában. — Ami régen volt, az talán igaz sem volt — jelenti hi meggyőződéssel. — Mi fogyott legjobban? — kérdezem. Visszakérdez: — Maszek-időben? Bólintok, ő meg az asztalra könyököl. Gondolkodik, szinte belepirul. — Nem fogyott itt semmi. — No, no, legyünk csak tárgyilagosak !... Összébbhúzza balszemét és int: — Jó; legyünk. Sóból és paprikából vittek legtöbbet. Igen, ez igaz is lehet. A sóspaprikás kenyér volt a legolcsóbb. Egy kis ízt adott a vacsorának. Igaz, aki éhes, annak jóformán minden jó — csak ehető legyen. Só, paprika. Mégiscsak előkelőbb vacsora, mint mondjuk a kenyér — a hajával. Az akárhogy nézzük, egyfogásos. Valami efféle járhat Kun András eszében is, mert kissé fanyar képet vág, amikor mondja: — Az ember nagyot ivott rá, és olcsón jóllakott. ,4 számok, a számok liite- ^ lesek. Nincs néhány feljegyzés arról, hogy miből menynyi fogyott? A boltos mosolyog. — Nem lehet azt kérem elfelejteni; észben tartom, amig élek. — Majd nagy gonddal, töprengve sorolja a neveket, számokat, az adatokat. — A régiek most is idejárnak: Nagyék, Hajdúék, Kunék, Keresztesiék. Háromszáz-négyszáz család boltja ez. Keresztesiné — jól emlékszem — 25 dekányi cukrot, két deci petrót, fél kiló sót vitt egyszerre. Ennél többet soha. Cukrot nagyon ritkán. — S most? — Most is idejár. Két deci helyett egyszerre több liter petróleumot töltök neki a kannába. S igen sűrűn marhapörkölt, sertéspörkölt-készételt, hetenként kétszer 3—i doboz Kossuth cigarettát vesz. Az öreg Keresztesi szövetkezeti gazda. — Ezt csak nem arra mondja, hogy kész cigarettát szív? Kun András legyint. — A csodát. Csak úgy mondom. Kész cigarettát szív erre már mindenki. Havonta eladok 40 ezer Kossuthot, — Cukorból mennyi fogyott? — Egy pillanat. Váriunk csak ... Rögtön összeszámolom. Körülbelül pontos. Cirka 35—4 kilót adtam el hetenként, valam másfél mázsa körül havonu Az idei nyáron pedig, mit gon dől, mennyi fogyott? Egy hóna alatt 12 mázsa. — A cukor persze, még net minden -— osztozom a boltossc kissé kötekedve. De ő nem jó zavarba. Bólogat, — Tudom, De mondok más Havonta eladok két kiló teá Tizenöt évvel ezelőtt pedig, tud ja, mennyit adtam el egy hóna alatt? Tíz dekát. Tíz kiló káv akkor „doszt’’ elég volt. Mos meg hatvan kiló kell. Akkor eg hónapban adtam cl annyi csóka Iádét, mint amennyit most 2— nap alatt megvesznek. Cukorka ból 50—60 kiló megy el havon ta; ötször annyi, mint maszek koromban. R ámnéz és megkérdezi: — Mit mondjak még? Látja ennyi is mutatja, hogy jobba élünk, több jut a konyhára. É ha egy napig beállna a put mögé, akkor csodálkozva csak e igazán. Az a rengeteg mosópoi festék, amit naponta elvisznek. Pipereszappan! Minden nap e! adok egy-másfél kilót; a legjob bat, a legdrágábbat keresik Mondom is én nagyon sokat: < mai szegényember nem úgy é már, mint a régi. Most meg én bólintok. Hiszel igaza van Kun Andrásnak. : ha más nem, hát ez a kis föld művesszövetkezeti boltocska ti hiteles tanúja 'w*hónának. Szekulity Pélcr
