Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1958-10-28 / 255. szám

1953. október 58j SZOLNOK MEGVET NÉPLAP 3 vOBOeeOeOOOOOGOOaOOOOOOOBGOOOBOOOOOOOeOOOOOeOeeTBOOOGOOOBOBeeeet BBBeOBBOBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB^ C •• f É .#•• ® s * JELÖLTEK A VÁLASZTOK KOZOTT + Meggyőződésünk, hogy okos szóvá!, megfontolt intézkedésekkel felépítjük a szocializmust Kiss Árpád elvtárs, az Országos Tervhivatal elnöke és Juhász Imréné képviselőjelölt Törökszentmik lóson Melengető, derűt fakasztó napfényben fürdik Törökszent- miklós főtere. A környező ut­cákból már összesereglett a nép, széles félhold alakban övezi a szónoki emelvényt. Nagyobb­részt fiatalok, s köztük feltű­nően sok a nő. Többen még a környező állami gazdaságok­ból is bejöttek. Tagadhatatalanul jó jel ez. Tanúsítja, hogy asszonyaink ma már túllátnak a konyha küszö­bén, érdekli őket a világ sorsa. Az ifik állásfoglalását híven tükrözi zászlójuk felirata: ,,Hű­ség a párthoz, hűség a néphez!" Persze, nemcsak belőlük áll a gyűlés, — munkások, parasztok százai figyelik még mellettük Kiss Árpád elvtárs szavait, he- lyesl !ssel és megelégedéssel nyugtázva a megállapítást: Politikai és gazdasági kon szó lidációt zárt le az országgyűlés feloszla­tása az új választások kiírása. Büszkeség sugárzik az arcok­ról, mikor Kiss elvtárs arról be­szél, külön . megtiszteltetés szá­mára, hogy annak a megyének választópolgáraihoz szólhat, ahol az ellenforradalom okozta zűr­zavarban először tömörültek, s indultak ellentámadásba a ha­ladó erők. A törökszentmiklósiak is so­kat tudnának mondani arról a nem is olyan régi világról, ami­re emlékezteti most őket Kiss elvtárs. Akkor a város határá­nak 66 százaléka 16 család ke­zében volt, s a többiből is na­gyon soványan jutott a parasz­tok tömegeinek. Nem véletlen, hogy nemet kiált annak a rend­szernek a nép, nem véletlen, hogy minden módon támogatja a szocialista építő munkát. — Olyan tények bizonyítják ezt, mint az első féléves terv több százalékkal való túlteljesítése, a termelőszövetkezeti mozgalom gyors térhódítása. Ezért nem megalapozatlan, hiú ábránd, hanem a közeljövő biztos ígérete az új társadalmi rend minden téren való végleges győzelme. Ezért hatnak meggyőző erővel Kiss elvtárs szavai: meg va­gyunk győződve arról, hogy okos szóval, megfontolt intézke­désekkel felépítjük a szocializ­must. S ez nem öncél, nemcsak a kommunisták javát szolgálja, hanem a haza minden állam­polgáráét. Kiss elvtárs több példával bizonyítja ezt is. A mezőgazdaság szocialista átszer­vezésének szükségességével kap­csolatban többek között megem­líti, hogy 1938-ban 430 ezer ton­na búzát exportáltunk, tavaly meg be kellett hoznunk belőle. Az ellenség nagy lármát csap ekörül, s azt hangoztatja: „Lát­játok mennyire tönkretették a magyar mezőgazdaságot?" De csak hadd beszéljenek. Minden józangondolkozású ember lát­hatja, hogy a nagymérvű gépe­sítés, a műtrágya-használat és egyéb okok miatt a földek át­lagtermése több mázsával növe­kedett 1938-hoz képest. Az ex portlehetőség csökkenése tehá nem a mezőgazdaság tönkreté­telének, hanem ellenkezőleg, a fogyasztás nagymérvű növelésé­nek következménye. A fogyasz­tás növekedése helyes is. Gya­lázatos volt az a rendszer, mely­ben az élelmiszereket előállító paraszt sem lakhatott jól. Mi nem akarjuk csökkenteni a fo­gyasztást. De azt sem akarjuk, hogy exportunknak csak elenyé­sző százalékát tegyék ki a me­zőgazdasági termékek. Növel­nünk kell kivitelünket minden vonalon, hegy több olyan ter­méket és nyersanyagot hozhas­sunk be, melyek nálunk nem, vagy csak kis mértékben talál­hatók. Részben ennek érdeké­ben, az önkéntességet betartva növeljük a több termést bizto­sító termelőszövetkezetek szá­mát annak az elvnek alapján, hogy az egyéni paraszt boldo­guljon, a tsz-tag még jobban boldoguljon. Ezután a tsz-tagok általános megelégedésére arról szólt Kiss elvtárs, hogy a magasabb ter­méshozam, a munka könnyítése érdekében a 3 éves terv végére megkétszerezzük a termelőszö­vetkezetek gazdasági felszerelé­sét. Persze, ehhez a tsz-tagok bizonyos fokú áldozatvállalása is szükséges, ne várjanak min­dent az fiiamtól, saját erejük­ből is gyarapítsák szövetkeze­tüket. A 3 éves terv méltatása és rö­vid külpolitikai összefoglaló után Juhász Imréné képviselő- jelölt veszi át a szót Kiss elv­társtól. — Én csak az asszonyokhoz és lányokhoz kívánok szólni — kezdi, s erre egy fejjel maga­sabbak lesznek mindjárt a nők. Azután a nők múltbeli kétszeres elnyomásáról, mostani megbe­csüléséről beszél. Több példát felhoz ezzel kapcsolatban. Tö­rökszentmiklósi üzemben is ta­lálható például női osztályveze­tő, vannak olyan munkásnők, akik 1500 forint körül keresnek havonta. Többségük helytállása bizonyítja: érdemesek a biza­lomra, a közfunkció betöltésére is. — Gondoljunk erre a szava­záskor. Támogatjuk a kormány programját, Tisza József elvtárs beszélt Jászárokszálláson Vasárnap délelőtt a hűvös szel­lő ellenére is közel kettőezer­ötszáz jászárokszállási dolgozó gyűlt össze, hogy meghallgassa Tisza József elvtárs, a Termelő­szövetkezeti Tanács titkárának választási beszédét. Tisza József elvtárs megnyitó szavaiban ismertette a választá­sok jelentőségét, majd tizenhá­rom esztendő alatt elért ered­ményeinket méltatta. Az emelvényen ott láttuk Árvái István elvtársat, az MSZMP járási bizottságának titkárát. Banka Emánuel községi párttitkárt, Kovács Jánost, a Ha­zafias Népfrontbizottság elnökét, Vidra Pál népfront-titkárt. Fa­ragó Józsefet, a Táncsics Tsz el­nökét, Tűzkő Béla egyéni gaz­dát, Szentpéteri Gyula rendőr­parancsnokot s még többeket a község vezetői közül. CSÍPŐS, ŐSZIES IDŐ kö­szöntött vasárnap Jászapátira. Ám ez sem tudta megakadá­lyozni a jászapáti választópolgá­rokat abban, hogy el ne jöjje­nek a gimnázium udvarára, meghallgatni Váczi Sándor kép­viselőjelölt beszédét. Kilenc óra után néhány perc­cel Lencse Gyula, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke megnyitója és József At­tila Hazám című versének el­hangzása után kezdte el beszé­dét Váczi Sándor elvtárs. Beszéde bevezető részében a felszabadulás előtti időkkel fog­lalkozott. Kik éltek jól a múlt­ban? — tette fel a kérdést. Nem kell a szomszédba menni, hogy bebizonyítsuk: a felszabadulást megelőző idők csak az uralkodó osztály tagjainak, a kapitalis­táknak és kiszolgálóiknak jelentettek örömet. A dolgozók­nak azonban nyomort. A mi megyénkben 1934-ben 38 ezer ember ette a munkanélküliek kenyerét. S itt Jászapátiban 2400 volt azoknak a száma, akik elkényszerültek más vidékre egy kis kereset reményében. Igenlő feibólogatások és né­hány csatlakozó közbeszólás közben folytatta a képviselője­lölt beszédét. Nem kell külön aláhúznom — mondotta — Mindszenty és társai a magyar- országi ellenforradalmi felkelés kirobbantói és szekértolóik ugyanezt a helyzetet akarták visszaállítani. Újra képviselőket akartak csinálni a kecskeméthy pethes lászlókhoz és hegedűs kálmánokhoz hasonló urakból. S HOGY EZ NEM JGY TÖR­TÉNT, abban történelmi érde­mei vannak a segítségünkre sie­tő szovjet népnek és a forradal­mi munkás-paraszt kormány­nak. Az ellenforradalom leveré­se óta két esztendő telt el. S ez­alatt a két év alatt megerősöd­tünk, kihevertük az ellenforra- dalmárek által okozott 22 mil­liárd forintos kárt. Megszilár­dítottuk gazdasági rendszerün­ket és 16 százalékkal emeltük a dolgozók életszínvonalát. A 3 éves terv időszaka alatt megteremtjük annak a lehető­ségét, hogy még jobban éljünk. A választási gyűlés résztvevői örömei hallgatták, amikor a képviselőjelölt a jövőről beszéld Szinte kirajzolódott az arcokra: egyetértenek a párt és kormány programjával. Szstle a tnegyében FEGYVERNEK Vasárnap délelőtt többszáz dolgozó gyűlt össze a kultúrház- ban, hogy meghallgassa Z. Nagy Ferenc országgyűlési képviselő- jelölt beszámolóját. A többek között beszélt a felszabadulás óta elért eredményekről, a me­zőgazdaság szocialista átszerve­zésének fontosságáról, s a ten­nivalókról is. Az előadás után kérdéseket tettek fel, s beszél­getés alakult ki a választópol­gárok és a képviselőjelölt kö­zött. JÄSZBOLDOGHÄZA A község lakói vasárnap Gál Ferenc országgyűlési képviselő- jelölttel találkoztak. Mintegy háromszázötvenen hallgatták meg beszámolóját. TISZAROFF A kultúrotthon udvarán gyü­lekeztek a község választópol­gárai, ahol Tolna Károly me­gyei tanácstagjelölt tartott be­számolót. Többszáz választópol­gár hallgatta érdeklődéssel sza­vaid berek — itt a szelevényi kultúr­teremben — már nem a régi ér­telemben vett parasztok. Ok már megtanultak szabadon élni. az arcok, a mozdulatok elárulták: tudják, miért szavaznak majd a Népfront jelöltjeire. * (Y)alamikor errefelé is ez a mondás járta: Nem szé­gyen, ha a ruha foltos, csak ne legyen rongyos. Kerestem foltos ruhát. A lányokon nylon-haris­nya, nylon-blúz, az idősebb asz- szonyok lábán bundacipő, néme­lyik gazdán nyaklcendő — de fol­tos ruha sehol. * Inségmunka... A fiatalok ezt a fogalmat nem ismerik. A gyű­lés után az idősebbek hozták szóba. Annak idején Kuna P. András úgy toborzott népet a választási gyűlésre, hogy aki megjelent, annak az elöljáróság néhánynapos inségmunkát bizto­sított. * Hazafelé jövet azon tűnődtem, mit írt volna a kis tiszazugi község • választási gyűléséről egy kapitalista újságíró ... Sz. P. /t szelevényi tanácselnök ott C7* álldogál a kultúrház ajta­jában. Beszélget az emberekkel. Fesztelen, baráti eszmecsere fo­lyik. Egyik gazda keze zsebre- dugva, a másik háta a falvak vetve. Ki így, ki úgy. Nevetnek. A tanácselnököt keresztnevén szólítják. Viselkedésükön nincs semmi­féle keresettség — miért is len­ne?... Hogy közöttük a falu vezetője7 Mi van abban?... Együtt vannak mindig; az volna a furcsa, ha nem lenne közöt­tük ... Az idegen még ha akarná, ak­kor sem tudná kitalálni, hogy a beszélgetők között melyik a ta­nácselnök. Tisztsége nincs az ar­cára írva. Beszélgető társai ép­pen olyan ünneplőt hordanak, mint ő. Arcuk is egyforma. Nap­szítta parasztarc. Várják a vá­lasztási gyűlés kezdetét. Ki hinné, hogy ezek az embe­rek — különösen az idősebbje — tizenhárom évvel ezelőtt a falu akkori vezetője előtt topogtak, hajladoztak, megszólítani sem nagyon merték s ha lehetett, messzire elkerülték. Igaz, a fő­jegyző is nagyobb úr volt annál, semhogy velük leálljon „ko- mázni”. Dehát ez most így van. Ök és -a tanácselnök itt állnak a kul­-----------------------­Emb erek, arcok, qondo latok túrház előtt — s nem hiszem, hogy akármelyikőjüknek is hiá­nyoznék a főjegyző úr. Nem hi­szem; mert már elszoktak a haj- longástól és a kalapot kézben tartó alázatoskodástól. * nf trváth Imre elvtárs, a me- J gyei pártbizottság mező- gazdasági titkára, megyei ta­nácstagjelölt tartotta a gyűlést Előtte lekezelt az emberekkel. Azok nevén szólították. ,,Jc egészséget, Horváth elvtársi’ — üdvözölték a vendéget. Ismerik': Igen; jóformán az egész község ismeri. Nem csoda, hiszen mini megyei tanácstag sűrűn megfor­dult a községben. Azt beszélik, elsősorban ö buzgólkodott leg­többet, hogy tető alá kerüljön a kultúrház. A városi ember nem is gon­dolja, micsoda kincs a szelevé- nyieknek a kultúrház. Mióta felépült, a. kis tiszazugi község mérföldes léptekkel került kö­zelebb a városhoz. Nóhánv nan­, pal ezelőtt a Szigligeti Színház ■ tájelőadást tartott s a szelevényi ■ közönség már a következő elő­■ adást várja. 1 Szóval. Horváth elvtársat is­merik. Ez nem meglepő. Az vi­szont már annál inkább, hogy ■ Szelevény jelöltje is nevén szólít - nem egy, se két, hanem jóné­■ hány odavalósit. Ilyeneket, kér- . dezett: ..Mikor lesz a lányod la- . kodalma?” ,.Tető alatt van-e i már a ház?” és a többi... Mit kell •ehhez hozzátenni? ’ Semmit, i * Többszázan hallgatták a be­számolót; koránkelő, későn fek- ' vő, sokat dolgozó parasztembe­rek. Rajtuk kívül tanítók, hiva­■ talnokok, kisiparosok, földmű­vesszövetkezeti dolgozók és igen ■ sok asszony. Néztem a figyelő arcokat, A : bujkáló mosolyt, a helyeslő hó- ' logatást s amikor az urakról be­szélt az előadó: a szemekben fel- parázslott a harag. Ezek az em-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents