Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1958-10-03 / 234. szám

1058. október Sj SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 220 ezer nyúl, közel 100 ezer fácán ­less mire vadászni az ősszel és a télen Megy eszelte folyik a készülő­dés az új vadászati idény meg­kezdésére. A szakemberek ta­vasszal vadszámlálást tartottak. Több mint 56 ezer nyulat, 40 ezer foglyot, 16 ezer fácánt, 750 őzet, 70 túzokot találtak. Az idei szaporulatot figyelembevéve nyúlbál a tavasza állomány kb megkétszereződött, a fogoly és a fácán meghatszorozódott. El­mondhatjuk tehát, hogy most ősszel és télen lesz mit fogná a puskavégre. Egyébként a vadászat ma már nemcsak sport, hanem komoly jövedelmet biztosító tevékeny­ség, a népgazdaság számára is. Sokan nem tudják elképzelni, hogyan történik a vadszámlálás. Ennek megvan a maga módja. A vadászok kijelölnek egy meg­határozott egységnyi területet, ott végeznek számlálást és így becsülik az állományt. Ez persze gondos munkát és megfelelő szakértelmet igények A vadászati idény tulajdon­képpen már tart, hiszen eddig mintegy 80 őzbakot selejteztek ki — szaknyelven szólva. A nagy vadászati szezon azonban november és december hóna­pokban lesz, Tiszasűlyön aratják a rizst A Tiszasülyi Állami Gazda­ságban eddig több mint 3 ezer 500 kát. holdon aratták le a rizst. Előreláthatólag e hét vé­gén, jövő hét elején a hátra- ........... ......... lé vő területen is le tudják a gondját. Közel 600 held termé­sét csépelték el eddig. Egyes táblák 12—14 mázsás termést is adtak, ami négyéves korukat te­kintve szépnek mondható. Együtt könnyebb... ajor Mihály 5 holdas rákóczifalvai gazda néhány nappal ez- lőtt lépett a Béke Tsz tagjai sorába. Derűs hangulatban — unoka segítségével — válogatja a kukoricacsöveket, melye­ket még mint egyéni gazda tört le. — Esztendőre — zárszáma­dás után — bizonyára még több kerül a padlásra; OO-O-OO-OO'OOOOO-OOOOOOOO-OO-O-OO-OOOO-OOOOO' < Az arcokon kisütött a nap és lángot vetett a gyönyörűség. Mind egyszerre hadarta a meg­nyugtatást, a biztatást, a két­ségtelen reménységet. — Azt a telketekre kötöm, hogy a választási bort ne ve­gyétek valami kupectől és a pörkölthöz való húst a mészáros­ál. Bizonyosam, akad a kezetekre így átlagborocska, amelynek íordószaga van, meg egy üsző, tmely nem kap borjút. Annyi­jai olcsóbb lesz mindkettőnek az íra. Ne pocsékoljatok. Én nem ’izetem rá a gatyámat erre a Jalasztásra. Nagyon jót nevettek a kiváló Mieten. Holéczi vidáman har­ogta: — Nagyon jó! Pompás! Ko- osszális. A gatyám szerzett man- látum! — És milyen a hangulat? — itt fel Krecsányi az íróasztal zélére. — Mit gondoltok, meny­nyire vagyok népszerű a kerü- etben? Ne felejtsétek el, hogy z utóbbi cikluson a kormány- árti jelölt majdnem ebrúdom nent ki. Bodolai megsimogatta az átlát nnak jeléül, hogy valami nagy olgot kar mondani. — Méltóságot uram! A mi né­Segítsük a helyes kezdeményezéseket A z ipari üzemekben és a me­zőgazdaság szocialista szektoraiban sűrűn esik szó a munkaversenyről. Egy-egy je­lentősebb ünnep, vagy esemény idejére új és új erőre kap még azon helyeken is, ahol rendsze­resen negyedévenként értékelik a vetélkedést. A szocializmus építésében nagy jelentőségű ez, mert olyan lehetőségeket te­remt, amelyek meggyorsítják a fejlődés ütemét és gazdasági elő­nyöket biztosítanak mind a ve­télkedőknek, mint a társada­lomnak. A szocialista munkaverseny nem a nyerserő fokozásán, ha­nem a technika, a munkamód­szer tökéletesítésén, a gazdasá­gosság növelésén, az újítómozga- lom fejlesztésén, a munkaeszköz megóvásén alapszik. Az ellenforradalom ezt az egészséges mozgalmat igyeke­zett lehetetlenné tenni. Azt han­goztatta, hogy a verseny a mun­kás fizikai erejét teszi tönkre. A munkások hamarosan át­láttak a szitán és már 1957. már­ciusában újból bontakozott a szocialista munkaversny az üze­mekben. Szolnok megyében a kezde­ményezés a Járműjavító rugóko­vácsaié volt. A párt és a kor­mány helyes útmutatásával új módon indították a vetélkedést. Nem a magas százalékok eléré­se lett a fő cél, hanem a gazda­ságos, takarékos termelés. Azóta elmondhatjuk, megyénk­ben kevés olyan üzem van, ahol ne vetélkednének a dolgozók. — Legtöbb üzemben helyesen szer­vezik az újszerű versenyt és komoly eredményeket is érnek el, amit bizonyított a múlt év munkája utáni nyereségrészese­dés is: A Papírgyár dolgozói rendsze­res harcot folytatnak a takarékos termelésért. Minden lehef5séget felhasználnak, hogy ez a harc forintokat hozzon. Növelik ez intenzitást úgy, hogy lefaragják a munkaközbeni meddő időket. A legkisebb anyagra is vigyáz­nak, hogy ne menjen pocsékba. Felhasználják a legújabb és leg­jobb munkamódszereket. A szer­vezett verseny kihatása egyha­vi fizetésnek megfelelő nyere­ségrészesedést hozott a munká­soknak. Ezévben is tervszerű a versenyük. A féléves eredmény az volt, hogy a Papírgyár biz­tosította a félévnek megfelelő nyereségrészesedést. A munkaverseny akkor lehet csak eredményes, ha az üzem munkástömegei ismeri azt és részt is vesz benne. Erre a leg­szebb példa volt az Alkotmá­nyunk ünneplésére indított ver­senyszakasz szervezése a Tö­rökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárban. Itt a szakszervezet kezébe vette a szervezést. Az ak- tivahálózat minden dolgozóval személyesen is megtárgyalta a feladatokat. A célkitűzések re­álisak voltak, nem eltúlzott, hangzatos dolgok. A dolgozók megértették és lelkesen kapcso­lódtak a vetélkedésbe. V annak azonban olyan üze­mek is, ahol a könnyebb megoldást választják. Szomorú, hogy így van ez a Járműjavító­ban is, ahonnan annakidején el­indult az egészséges . kezdemé­nyezés. Mindez abból adódott, hogy az egészséges kezdetet a vezetőség, elsősorban az üzemi szakszervezeti bizottság nem ka­rolta fel, hanem a könnyebb megoldást választotta és a ren­des havi tervteljcsítésísel mérte a versenyt. Vagyis kinevezte mun­kaversenynek a tervteljesítést. Ez az általános jelenleg a Jár­műjavítóban. Ezen felül azonban van egészséges vetélkedés is, de csak szórványosan. De nézzük, mit is eredményezett a munka­versny ilyen formában való fel­fogása? Nem mást, mint ezt, hogy a munkások között nem él a vetélkedést szellem. A célki­tűzések általánosak, nem egy- egy brigádra, vagy egyénre mé­retezettek. Az eredményt a vé­letlenre bízták. A dolgozók szé­les tömege nem tud a vetélke­désről és ha véletlenül az újság ír róla, úgy érzi, be van csap­va. Mindez abból adódik, hogy a szakszervezet nem gazdája a szocialista munkaversenynek és csak azokat patronálja, akik maguktól kezdeményeznek. Ez a módszer igen helytelen, mert azt a látszatott kelti, hogy csak egyeseket segít a szak­szervezet. Helytelen azér is, mert nem széles tömegeket mozgat a tervteljesítésen túl- menöleg a gazdaságos terme­lés érdekében. Az ilyen mun­pünk mindig szigorúan megma­radt a realitások talaján. Kicsi­nyes emberek, önző és maguk- nakvaló emberek. De aki ezen a vonalon meggyőzi őket, annak nyert ügye van. Éppen ezért azt ajánlom, hogy a program­beszédben is méltóztassék meg­maradni a realitások vonalán. — Vagyis teszerinted mit kel­lene ígérni. Mi lenne az, ami őket érdekelné, megmarkolná és megmozdítaná! Holéczi közelebb dugta az or­rát. — A földbirtokreformnak Göm­bös óta semmi hitele nincs. Olyan marha nem létezik, arrvely- lyel ezt meg lehetne etetni. Az igazgató nagyon okosat akart mondani. — Iparosítás! — fuvolázta lá­gyan. — Ugyan! — legyintett a fő­jegyző. — Szappanbuborék! •.— Adóelengedés! — Hitelét vesztett közhely! Kár is róla beszélni. Senki sem hiszi el! Palásti megilletödve szólt köz­be. rl alán új országutat, bekötő- X ttokat, villanyt, mentőállo- mást vagy ehhez hasonló dolgo­kat kellene ígérni. Krecsányi legyintett. Ki hisz el ilyesmit, édes fiam? Kár erről beszélni. Valami na­gyot, szépet, impozánsát kell kitalálni. Hiszen éppen azért vagyok itt közietek, hogy együtt találjunk ki valami újat. Meg­mondom őszintén, mi odafent kimerültünk. Nincs egyetlen élet­képes mag. Egyetlen valamire való ötlet, mely lelkesítené és megmozgatná a jó népet. Nos, tessék, barátaim! Süssünk ki valami okosat. A tanácstalanság kisütött az arcokra. Az emberek bambán, elgondolkodva néztek maguk elé. Az ötletek egymást kerget­ték gondolatban s mielőtt szóvá nemesedtek volna, elhervadtak. Kopogtattak. Palásti sietve az ajtóhoz pat. tant. Arasznyira kinyitotta s a hézagba mélyesztette az orrát. — Mit akar? Nem lehet! Jöj­jön holnap, jöjjön holnapután! Hétfőn! — Kérem, ne tessék engem elutasítani. A főjegyző úrral van nekem dolgom! — motyog­ta egy megszeppent hang, — Nem érti, hogy nem lehet? Menjen dolgára! — ugatott a jól-, nevelt kutya hangján az adó­hajcsár. Az ajtó megroppant, az adó­ügyi jegyző csak penderült a fal felé. Farral akkorát lökött a kályhán, hogy még a cső is ki­fordult a kéménylyukból. — Nincs érkezésem arra, hogy holnap jöjjek! Palásti arcát elöntötte az in-, dulat. Jobbkezét magasra emel- te, hogy a parasztnak lekeverjen egy hatalmas csárdást. Krecsá­nyi arcán kereste tettéhez a biz­tatást, de a méltóságos ingerül­ten legyintett. — Mit akarsz fiam, et'ől a jó' embertől? Megbolondultál? Ép-' pen a választás előtt bánsz így a választópolgáraimmal? Te el­vesztetted a józan eszedet. palásti álla leesett a csudál- koz&stól. Jobbkeze remegve< csúszott a kabátja zsebébe s mint megvert kutya, úgy som- polygott a sarokba. — Gyere be, fiam! Mit akarsz? — mézeskedett a méltó- ságos úr a paraszt felé s előre­mutatott kézzel tessékelte be az\ irodába. A paraszt megszeppent, ami­kor meglátta a nagy vásárt. (Folytatjuk kaverseny károsan hat a törne-* gekre és elégedetlenséget szül. M a- még sok- üzemben 16«- genkednek a munkaver­seny egyik fő hajtóerejének al­kalmazásától, az eredmények nyilvánossá tételétől. Ez két okból adódik. Az egyik: még mindig nem tudták egyes he­lyeken leszerelni azt az ellen­séges nézetet, amit az ellenfor­radalom terjesztett a versen* nyilvánossága ellen, hogy az élenjárók valami különleges se­gítséggel lettek elsők és vala­melyik szerv „csinált” belőlük sztárokat. Ez a nézet azokon a helyeken burjánzik, ahol a — munkavetisennyel hanyagul foglalkoznak — s a tömegek nem ismerik annak jelentősé­gét. A másik ok a hanyagság­ban, nemtörődömségben kere­sendő. Technikai nehézségekre hivatkoznak, sőt sokszor úgy állítják be az eredményhirdető táblák elkészítését, mintha az az üzemet gazdaságilag tönkre­tenné. De ml a dolgozók véleménye? A napokban a Járműjavító­ban jártunk. Alvázlakatosokkal beszélgetve, egyik kérdésünk az volt, hogy miért nincs meg a versenyértékelő tálbla, ami megvolt az ellenforradalom előtt a részlegen. „Akkor min­den nap figyeltük és őszintén mondva, igyekeztünk a mun­kánkkal, mert rosszul esett vol­na, ha azonos képességgel és fel­tételekkel rendelkező másik bri­gád csak egy tehervagon javí­tással Is többre lett volna ké­pes, mint mi’’ — mondották. Ez a dolgozók követelése. Kérdés, hogy a műszakiak, akik nap — mint nap velük élnek, miért nem hallják még ezt? Vagy ta­lán úgy vélik, a verseny nem volna segítség az ő munkájuk­hoz? De igen. Mert a brigádok maguk igyekeznének a terv ma­radéktalan teljesítésével. A verseny nyilvánossága ha­talmas mozgató erő. Ösz­tönöz mindannyiunkat a maga­sabb eredmények elérésére, a jobb munkára. Ha valakit meg­dicsérnek, igyekszik még job­ban dolgozni, s ha a rosszul termelők között látja nevét, — igyekszik a hibáit felszámolni és a jók közé felverekedni magát. Ezért járnak el helyesen a Törökszentmiklósi BARNEVÁL- nál. A munkateremben naponta értékelik az eredményeket, nem­csak százalékban, hanem a megkeresett forintban is. Ez ter­mészetesen ösztönző hatással van. A Törökszentmiklósi Mezőgcp- gyárban még az élenjárók fény­képe is a nyilvánosság előtt van. A szolnoki vasútállomáson mű­szakonként friss az eredmény a fűtőháznál látható helyen na­ponta tájékoztatnak a verseny állásáról. Most, mikor az üzemekben komoly kezdeményezések alakul­nak ki a Nagy Októberi Szoci­alista Forradalom évfordulójá­nak megünneplésére és a vá­lasztások tiszteletére, elsősorban a szakszervezeteknek van fel­adata. Ezeket a kezdeményezé­seket fel kell karolni és to­vábbfejleszteni úgy, hogy az a tömegek ügyévé váljon. A szak- szervezet munkájából száműzni kell azokat a helytelen módsze­reket, amelyek nem segítették a vetélkedést, hanem akadályoz­ták. A szakszervezet mellett min­iden kommunistának megvan a maga feladata, mégpedig az, hogy minden erőjével segítse a helyes kezdeményezéseket és maga is mutasson példát. —■ ab. —*

Next

/
Thumbnails
Contents