Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1958-10-25 / 253. szám

I 1958. október 25. IZOT.NOK MEGYEI NÉPLAP Miért szebb, miért több? Megmondja a gazdasági felügyelő,., A nyitott szemmel járó utas- ember hamar meglátja: melyik vidéken gazdálkodnak túlnyomó részben szövetkezetiek, melyi­ken jobbadán egyéniek. Véle­ményét nem feltétlenül a tanya- központokra, egybefüggő táblák látványára alapozza, hanem ar­ra: mint zsendül a vetés; meny­nyire dús kalásszal jött az ér­lelő nyár... A szép vetés, a gaz­dag termés legtöbb esetben a nagyüzemi, közös gazdálkodás eredménye. Mi módon érik el a<-i a szövetkezeti gazdák? — er­ről beszélgetünk Csorba Máriá­val, Tiszádén® gazdasági fel­ügyelőjével. — Téved, aki azt hiszi, hogy az egyénileg dolgozó paraszt nem értője a maga mesterségének. Az sem jó helyen keresgél, aki rest­séget emleget. Leküzdhetetlen objektív nehézségek szorítják egyéni gazdáink terméseredmé­nyeit a szövetkezetieké alá. Jegyzeteiben lapozgat a fiattal lány, tifni sorolja: — Tiszaderzs egyéni gazdái földjükre holdanként átlag 100 mázsa istállótrágyát hordanák ki; a községibeli Szabadság Tsz- ben 150 mazsa került a trágyá­zásra soron lévő holdakra. Még szembeötlőbb az a kép. melyet a mütrágvafélihasználás nyújt. A tsz holdanként 108 kg-ot hasz nált fel ebben az évben, az egyéni gazdák mindössze 20 kg ot. Ez — természetesen — nem­csak azért van így, mert a tsz részére a 3004-as kormányhatá­rozat a műtrágyavásárláshoz is kedvezményt nyújt, hanem azért is, mert a közös gazdaságot agro- nómus segíti munkájában; — Nem mindegy az sem, mi­ként munkálja meg valaki a földjét. Községünkben igen sok egyéni gazda veszd igénybe a gé­pi segítséget, különösen szántás­nál — így Csorba Mária. — A traktor könnyen húzza ^z ekét 18—21 cm mélységben; ■ tehén- nek-lónak ugyancsak neki kell veselkednie, ha a gazda 8—10 centiméter mélységű barázdát kíván. Azok az igazságok, melyekről Tiszaderzs gazdasági felügyelője szólott, megmutatkoznak a gya­korlati életben. A község egyéni gazdáinak és a Szabadság hisz­nek eredményei ebben az évben így alakullak: tsz; íigye- Uh/q ni bl! q Uuza 10. «7 7.— őszi árpa 18.15 10.— kukorica 86.— 13.— cukorrépa 150.— 100.— Az időjárás nem tesz különb­séget közös cs egyéni birtok kö­zött. Az eredmények milyensé­ge tehát nem a jó- vagy balsze­rencsétől, hanem a korszerű, vagy a — mindinkább háttérbe szoruló — régi gazdálkodási PANASZOK NYOMÁN Szervezetten halad tsz-ünkben munka az rr * ŐSZI A jászapáti Alkotmány Tsz tagjai magukénak érzik a kö­zöst. A vezetőség egyre inkább a közgyűléseken hozott határo­zatok értelmében irányítja a munkákat. A jó vezetésnek és az öntudatos munkának meg is van az eredménye. Végefelé já­runk az őszi betakarításnak s a szántás-vetésnek. Az őszi veté­sek alá jó magágyat készítet­tünk. Kétszázötven kát. hold te­rületet trágyáztunk meg szer­ves trágyával, s elszórtuk a szük­séges műtrágyát is. A tagság úgy vélekedik, ha az idén az aszály ellenére meg tudtuk ter­melni búzából a 10—12 mázsát holdanként, akkor — ha meg­felelően előkészített magágyba, trágyázott földbe vetjük növé­nyeinket, jövőre megadhatja a 15—H 6 mázsát holdanként. Két­százhetven holdon tettük eddig földbe az őszi búza vetőmagját. Ezenkívül elvetettünk 90 kh, ósziárpát, 20 hold őszi takar­mánykeveréket és ugyanennyi rozsot. Végeztünk a kukorica-betaka­rítással is. Átlag 30 mázsát adott holdanként. De a hibrid kísér­leti kukorica termésátlaga a Vö­rös Hajnal üzemegységnél 38 mázsa volt 20 holdas táblán. A Szabadság üzemegység pedig ugyanekkora területen még jobb eredményt ért el, 43 mázsát ta­karított be egy holdról. Ma már a kukoricatáblák helyén is föld­bekerült a búza. Cukorrépából 180 mázsa lett az átlagtermé­sünk. Négy dohányos munkacsapa­tunk is jó eredményei dicseked­het. Úgy számítjuk, hogy a 28 hold dohány magadja a 10 má­zsás átlagtermést. Demény Gá­bor munkacsapata 7 holdat mű­vel, s most több mint 6.200 kő tél dohányuk van felfűzve. A cukorrépa betakarítása után — hozzálátunk a dohány csomózá­sához, hogy novemberben az összes termést be tudjuk szállí­tani. A 12 hold szőlő, amelyet négy éve telepítettünk, több mint 70 hektóliter mustot adott. Nem fér a pincénkben, s még kölcsönhordók is kellettek. Ál mából 120 mázsát osztottunk ki a tagokpak. A Jászkiséri Gépállomás dol­gozói, brigádvezetöi, termelőszö­vetkezetünk vezetősége, s nem utolsósorban pártszervezetünk és a tsz tagsága előtt egy cél lebeg: a közös gazdaság erősí­tése, eredményeink fokozása. Az Alkotmány Tsz tagsága máris be tudja bizonyítani, hogy a dolgozó parasztság számára a jobb életet csak a szőve tkezeii gazdálkodás biztosítja. Nagypal Béla Jászapáti Alkotmány Tsz, l£££AAAAAA£AA£AAA£AAA£AAA£££££A£ Az 51. gz. Autóközlekedési Vállalat a szolnoki oxigén- és dissousgáz lerakatok átvette. A megtöl­tött és kiürült palackokat igen olcsó darabárus díjtétel­lel háztól—házig szállítja. Megrendelést levélben, vagy 21)—18 telefon 7. mellékállomásán éjjel— nappal felvesz. Az utóbbi időben panaszos le-1 velőkkel ritkábban keresik fel a szerkesztőséget. Ez a tény a szervek és vezetők jobb munká­járól tanúskodik. Helytelen vol­na azonban olyan következtetést vonni le, hogy most már minde­nütt minden rendben megy. Van még tennivaló. Előfordul, hogy egyes helyelven nem olyan fontossággal kezelik a dolgozók ügyes-bajos dolgait, mint ami­lyent elvár a párt és a népi ál­lam. A panaszok legtöbbje az ügyek huza-vonájából ered, pe­dig sok esetben néhányperces munkával megóvhatnák a dolgo­zókat sok felesleges fáradozás­tól! Mészáros József tószegi mun­kás levele megmutatja, hogy mit idéz elő a dolgozók ügyeinek ha­nyag kezelése. A Járműjavítóban dolgozott. Ugyanott 400 forint gyorssegélyt vett fel. Köbben a, vállalat tél el­távozott az építőiparhoz. A mun­ka könyv kiadásakor az adóssá­gai is rávezették a kísérő lapra. De mivel Mészáros József még az új munkahelye nevét sem tudta közölni, így fizetéséből le­vonták a tartozást. Uj munkahelyén, az Építőipari Vállalatnál a kísérőlap alapján első fizetéséből annak rendje- módja szerint levonták a tarto­zásból esedékes részletet. A pa­naszos is csak a második levo­násnál jött erre rá. Mikor szó­vá tette, a bérelszámoló a Jár­műjavítóhoz irányította. Onnan meg az építőiparhoz küldték. Ez így ment egy félévig, amikor is 65 form tot visszakapott, de a többit még mindig nem. Most már illő lenne ezt az ügyet vég­leg tisztázni és a dolgozu jogos pénzét kifizetni. * Sok esetben a hanyagság és a nemtörődömség g folyamatos munkát is akadályozza. Erről szól Besenyői Ferenc és társsai levele. A nyár eleje éta várjuk — kezdi a levélíró —, hogy végre visszakapjuk mérlegeinket. Köz­ségünkben, Szelevényen május­ban volt mérleghitelesítés. A mérlegeket átvizsgálták és a hi­básakat javításra utalták. Azóta a kunszentmártoni ktsz mérleg­javító részlegénél vannak. Tudo­másunk szerint javításuk e hó elején befejeződött. Most meg a hitelesítőkre várunk. Kérdezzük az illetékesektől: nem lehetne az ellenőrzést a téli időszakokban végezni, hogy a tavaszi szezon kezdetén hiteles mérőeszközök legyenek? * A legnagyobb felelőtlenség a vezetők részéről a dolgozók problémáinak felületes kezelése, de ugyanolyan felelőtlenség a vezetőit rágalmazása. Varga Károlyné t iszaföldvári téglagyári munkás-nő szabadsá­got akart kérni, hogy lakásán takarítson, de nem kapott. Ek­kor önkényesen kilépett az üzem szolgálatából. Ezzel az ügy nem fejeződött be, mert panasszal élt a vezető ellen. Arról írt lapunk­nak, hogy a gyárvezető a saját lakásának takarítására a terme­lési munkából két napra kivett egy személyt, névszerint Simon Sándornét. Mit mond erre a kivizsgálás­kor a gyár vezetője? — Nem tudtam a kért napra szabadságot adni Vargánónak. Kértem, várjon egy napot, hát­ha bejön valaki dolgozni, ugyanis tizenhatan vannak távol beteg­ség cs szabadság miatt. Vargáné önkényesen otthon maradt és többet nem is jött be az üzem­be. Munkakönyvét csakis önké­nyes kilépéssel adhattam ki. Ami a lakásom takarítását illeti, az úgy volt, hogy Simonné arra az időre fizetéses szabadsagot vett ki. Megállapodás szerint a takarításért járó bért is kifizet­tem nein. Tehát nem ingyen és nem a vállalat pénzére takarít­tattam. Hozzáfűzni valónk az egészhez annyi: Mindketten helytelenül jártak el. Vargánénák az önké­nyes otthonmaradás helyett vár­ni kellett volna, vagy a felsőbb vezetéshez fordulni panaszával. Helyes, hogy az üzemvezetőnél folyó takarítást megemlíti, mert nem lehet erkölcsös az még ak­kor sem, ha vezető saját pénzén végezteti a munkát. Feltételez­hető a személyi megkülönbözte­tés. De az is helytelen, ha úgy emelünk vádat, hogy csak a lát­szólagosat vesszük figyelembe és nem járunk a dolog végére. Az ilyen esetek feszült légkört te­remtenek. Az ellenségeskedés rontja a munkamorált az üzem­ben. Ezért a hibákat az ese­mény történtekor azonnal orvo­solni kell. r- Andrási — r r Az Alfami Aruház jelenti A Szolnoki Állami Áruház már a télre készül. Tegnap na­gyobb mennyiségű férfi- és női ruházati áru érkezett a rak­tárba. Uj vonjál ú külföldi fregoli 1400 forintos áron több sziliben, télikabá tok 1140—1550—1660— 1734—1750 forintért má-r a mai naptól kezdve kaphatók az áru­házban. Meleg női háziszőttes szoknyák 170 forintért, kiskosz­tümök 5—6 sziliben 497—800 forintért. Az új áruk között a férfi vá­sárlók is találnak kedvükre való télikabá tói, őszi felöltőt és me­,5ikerült a vizsga Pár nappal ezelőtt fejeződött be Szolnokon a gépjáft-műveze­tők alapfokú tanfolyama. Mint­egy hetvenen tanultuk meg a motor- és gépkocsivezetést. Ne­héz volt az iskola valamennyi­ünknek, mert ki munkaidő után járt be tanulni, ki éjjel utazott haza családjához, hiszen túlnyo­mórészt dolgozók vettek részt a tanfolyamon. Az idő sem volt hosszú, tíz hét alatt kellett el­sajátítanunk a legfontosabb tudnivalókat. Oktatóink, neve­lőink becsületére legyen mond- va, igen szép felkészültségről tehettünk tanúbizonyságot vizsga napján. Elenyésző azok száma, akik nem feleltek meg a követelményeknek. Köszönet ezért az iskolaveze lőnek, a KRESZ- és műszaki elő­adónak. Hiszen az ó türelmes és szí­vós nevelésüknek köszönhetjük e szakmát. Megköszönve fáradó zásaikat, kívánunk valamennyi­üknek erőt, egészséget és to­vábbi sikereket. A tanfolyam hallgatói nevé­be«; Samu István Kétpó leg ruhákat. Üjvonalú téüikalbé- tot 1150 forinttól 1900 forintig vásárolhatnak. Az Aruház vezetősége a közel­jövőben egyes osztályokat meg­szüntet és bővíti a bőr- és dísz­műáru, valamint a műszaki osz­tályt. Rövidesen befejezik az áruház belső és külső világításának korszerűsítését. 200 ezer forintos költséggel fém- és neoncsöves világítással látják el az áruhá­zát. Az ízléses kirakatokat pe­dig neonfényes világítás teszi még szebbé. •O-OCHJO O0-0-0-0-00 000-0O OOOOOOOOOOOIXKHJOOOOOOOOOOOOOC Hévizén pihentem Milyen gyakran halljuk manapság, hogy arról beszélgetnek az emberek, hol voltak üdülni, kirándulni, vagy azt tervezge­tik, hová mennek jövőre. Megszokott dolog ma már, hogy egy­szerű emberek, dolgozók családjukkal hazánk legszebb tájain töltik szabadságukat. Évi-öl évre több azoknak a száma is, akik külföldi utazások során szereznek felejthetetlen élményeket. Az üdülést, a külföldi utazást olyan természetesnek vesszük, mintha mindig így lett volna. Eszünkbe sem jut, hogy alig egy évtizeddel ezelőtt csak az urak számára volt ez kivételes jog. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor Végigolvastam F.-né Kelemen Gizella levelét. Ez az egyszerű asszony tudja iga­zán értékelni, mit jelent az, hogy Hévízen pihenhetett. Pársoros levelében tulajdonképpen a szakszervezetnek mondott köszöne­tét, amely hozzásegítette az üdüléshez. így ír: „A kéthetes üdülést soha nem felejtem el. Harpinc éve dol­gozó nő vagyok, de 20—25 évvel ezelőtt még álmodni sem mer­tem, hogy valaha eljutok Magyarország egyik legszebb üdülő­jébe. S ez évben Hévizén pihenhettem ki a hosszú évek fára­dalmait és kezeltethettem reumámat.;. ... Hihetetlenül jól érzem magam, a munkakedvem és bírá­som jobb, mint volt.:. ... Hosszú évtizedeken keresztül csak képen, vagy legfel­jebb filmen láthattam a Balatont, a Mátrát, a Kárpátokat. S most.egy pár esztendő alatt eljutottam a szakszervezeti iéláru- jeggyel ezekre a helyekre és gyönyörködhettem a természet szépségedben.’’ Ennyi a levél rövid tartalma. Nincsenek benne szép jelzők, hangzatos szavak, mégis nagyon sokat mond. Emlékeztet a múltra, amikor F.-né és sokezer hozzá hasonló munfcásasszony csak azért küzdött, hogy megteremtse gyermekei szájába a fa­latot, megvehesse a kis cipőt, ruhát. Dehogy gondolhatott arra, hogy pihenjen, s az ország legszebb tájait megismerje. Ehhez, mint munkásnak nem volt lehetősége. A máról Is szól a levél. Elmondja — ha nem is ugyanezek­kel a szavaikkal — hogy milyen nagyszerű érzés, felszabadult emberként, gazdaként élni ebben a szép országban. Eljutni a .,magyar tenger’ partjára, sétálni az erdőkkel borított hegyi uta­kon, csodálni a Kárpátok magas bérceit. F.-né, az egykori buda­pesti szövőnő, aki később Szolnokon a Vattagyárban, a Cukor­gyárban és Téglagyárban pergette az éveket, látta a Kárpátokat. Kárpát-Ukrajnában töltött 10 napot rokonainál, s azóta sem győz eleget beszélni az ott látottakról, csak úgy, mint a hévízi üdü­lésről. Igen, ma már természetes, hogy egyszerű asszonyok, mun­kások, parasztok, s gyerekeik veszik birtokukba az üdülőket. A dolgozók államában nemcsak a munkához, de a pihenéshez is joguk van. s munkás-paraszt kormányunk meg is teremti ennek lehetőségét. a* a.

Next

/
Thumbnails
Contents