Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1958-10-24 / 252. szám
SZOLKOK MEGYEI NfiFLAP 1935, október 24, Eddig; 11 millió $54 ezer forint gyógyszerre Majdan: havi öt pengő nyugdíj VÁDOLNAK Sawbemarkoló sikoltás, könyörgés azoknak a, leveleknek minden sora, amelyek a felsza- badMlá$ előtt íródtak különböző méttóságos, nagyságos és tekintetes személyeknek és amelyek egyrészét Csáki István elvtárs, a Szolnok megyei Néplap október 19-i számában közzétette. Porig alázott emberek panaszos könyörgése egy Halat kenyérért. Olvastam a vádiratokat és elhatároztam, megkeresem az egyik kérelmezőt, a jászberényi Nagy Istvánt, aki annakidején a Nagyságos Közbirtokossági Igazgató Tanácshoz küldte szánandó sorait, s talán arra gondolt, anya szülte a közbirtokosság urait is, és hátha megesik a szivük egy másik anyaszülte emberen. „,,, kukoricával és takarmányrépával tengődünk... a rossz ételtől pusztulunk el mind a heten...” — jajdult fel levelében a minden emberi méltóságot elvc- szejlő nyomorúság. Nagy István kérését elutasították, mivel a proletárdiktatúra alatt kommunista érzelmeket tanúsított. Szegény Nagy Is van! Mi lelt a sorsod? Nem farfoffa őkel számon senki Majd egész napot a kereséssel töltöttem, házakba nyitottam be, idős embereikkel beszélgettem, de Nagy Istvánnak családjával együtt nyoma veszett, A kápolna környékén az egyik házban pedig már majdnem nyomára bukkantam. Középkorú asszonynak mutatom a Néplap vasárnapi számát, s olvasom Nagy István évtizedekkel ezelőtt írott levelét. Az asszony állt, tűnődve nézett, aztán minden átmenet nélkül zokogott. — Az én megboldogult jó apámnak is ilyen volt az élete, az is Nagy nevezetű, de nem ő írta. A keresztnév nem egyezikMíg Nagy Istvánt kerestem, nagyon sok szomorú történetet hallottam, hozzája hasonló szegények nyomoróságáról, nincs- te [éhségéről. Dokumentumokat és újabb vádiratokat. Sokat, nagyon sókat. Nem csoda hát, hogy a szenvedők közül egyet elfelejtettek és már nem is emlékeznek rá. Ezé rk ile nesz á zh arm inck ü e n c januárjában Simon Ferenc jászberényi tápiótanyai nincstelen munkás megrázó hangú levelet küldött Vitéz Nagybányai Horthy Miklósné kormányzóné őfő- méltóságának. ..Főméltóságú Asszony! Kint a háborította jászbeiényi tanyák legmélyéről száll a segélytkérő szava kis négytagú családnak a magyarok nagyasszonyához. A tél hidegétől megdermedt, félig megfagyott, éhségtől lázas, lesoványodott, rongyokba, az út széléről összeszedett ruhadarabokba bújtatott négy pária éli itt kálváriás, szomorú életét.” — Ezek az első sorok. És a továbbiakban a családapa leírja, hogy egyik szemére vak, a másikra alig lát. Felesége tizenegy élő gyereknek adott életet, de felnevelni csak négyet tudott. Kér, könyörög. ,,Jászberény városától — írja tovább — december hónapban 10 pengő segélyt kaptam... Tíz pengő egy hónapra négy embernek az életfenntartásához egyáltalán nem elegendő. Csak a jószívű szomszédoknak köszönhetem, hogy éhen nem halunk, meg nem fagyunk. De ők is valaA harmincas évek végén töpörödött, tiszta anyóka kopogtatott be félénken a módosabb jászberényi portákra. Koldult. Sokan ismerték és sokan sajnálták, ezért sűrűn a markába hullajtottak néhány rézMJért. Sokan ismerték, hiszen férje. Jankovics András évekkel azelőtt városi számúim volt. Elhalálozott. Halála után a város 10 pengő segélyt állapított meg az özvegy javára. Később özvegy Jankovics Andrásáé több kérvényt írt a nagyságos polgár- mester úrhoz, de hiába. Idézünk az egyik kérvényéből, amely 1983. január t7-ép íródott: „Nagyságos Polgármester ílr! Mások vélekednek .valami Nagy nevezetű emberre, aki a feleségével együtt a huszas években állandóan betegeskedett, a hivatali urak nem álltak szóba véle, mert vörösőr volt. De hogy aztán ennek a Nagy Istvánnak mi lett a sorsa, arról nem tud senki semmit. Mindenkinek megvolt a maga baja és szegény Nagy István családjával együtt belehulloíl a semmibe. Ez volt a pórnép sorsa. Hiába kerestem. Még talán a fejfájét sem találnám meg a temetőben. Nem tartotta őket számon senki. mennyien szegény, földhözragadt emberek. Esztendőről esztendőre tartani bennünket ők sem képesek ... Aratást, részkapálást vállalni nem tudok és nem is kapok.” Olvasom tovább a levelet, egy kétségbeesett család jajkiáltásait. Az ember arcába szökik a vér. Hát nem jajdult fel a föld ennyi kíntól? Hát ilyen csúszómászó alázatra kényszerítette az úri bitangság a tizenegy gyereknek életet adó anyát és a félvak apát? Szinte hihetetlen. Pedig igaz. Simon Ferenc ezekkel a sorokkal zárta kérő levelét: „Kérésünk megismételve, hittel, bizalommal várjuk a Főméltóságú Asszony nemes szivének jóindulatát, hófehér kezének símogatását, hogy áhitatosan és bizakodó lélekkel szálljon a kérés a jóságos Istenhez, „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és erősödjön a hit négy szenvedő magyarban. — Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek e9y isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. Áldja meg az Isten a Kormányzó Vr Öfőméttóságát és az ö hitvesét. Alázatos tisztelet, lel: Simon Ferenc.” A levél elment, de Simon Ferenc hiába várt kenyörületet. Egyszer s mindenkorra 10 pengő segélyt kapott. Mi lett vele és a családjával? Elhagyták Jászberényt, Budapestre. a Valéria-telepre vándoroltak és ott elmerültek a nyomor óceánjában. Azóta nem hallott róluk senki ... 12 338 1932. számú határozatával alul is írott özvegy Jankovics Andrásáé jászlerényi lakos, volt városi szám tiszt özvegye javára havi 10 pengő, azaz Tíz pengő segélyt méltóztatott megállapítani. Tekintettel azonban azon körülményre, hogy ezen csekély összegből havonta élelmezésemet, lakást, fűtést és világítást a mai megélhetési viszonyok közepette biztosítani képtelen vagyok, tisztelettel kérem ezen segélyem felemelését, cca 25—30 pengőre. Ezen összeg már körülbelül elégséges volna ahhoz, hogy létfentartásom a legszűkösebben biztosítva legyen.” Özvegy Jankovics Andrásné kérésére a következő határozat született: „özvegy Jankovics Andrásné fenti tárgyú kérelmének helyt nem adunk, mert. sem a város rossz gazdasági helyzete nem teszi lehetővé, sem azon körülmény, hogy nagyon nagyszámú segélyt kell kívüle is a hatóságnak engedélyeznie. A kérelmének hely nem adható." S mit történt a városi szám- tiszt özvegyével? Félénken bekopogtatott a módosabb jászberényi portákra. Koldult... Kéri és adatik A jászberényi iparosok kilátástalan helyzetéről tanúskodik az ipartestület elnökségének kérvénye, amelyet. 1930. február 18-án juttattak el a nagyságos polgármester úrhoz. „Nem egy-két emberről, hanem családok megélhetésétől van szó. Városunkban van harmincnyolc építőiparos és százhetven épitőmunkás, akik jobbára családos emberek. De az építőiparhoz számíthatjuk az asztalos, a lakatos, a bádogos és a szobafestőket is, mert ezek is az építkezések mellett nyernének munkát, és így megélhetést... Városunkban a múlt évben egyedül az Állami Tanítóképző Intézetnél volt nagyobb építkezés, de sajnos, itt is csak nyolc építőiparos tudott munkát kapni... Nem könyöradományt, hanem munkát kér a helybeli építőiparos, hogy magát és családját az éhenhalástól megmenthesse... A szentírás szavai is azt rendelik, hogy kérj és adatik. Mi is kérünk, mert az iparos családok kenyeretkérő szava támogatja kérésünket.” Az ipartestület kérvényét Le- geza Mihály jegyző és Pecse- nyánszki Alajos elnök írta alá. Kértek — de munkát nem kaptak. * Könnyáradat. Köteteket összeállíthatnánk a síró levelekből. Tucatszámra küldték annakidején nemcsak a polgármesterhez. hanem Vass József népjóléti miniszter úrhoz is. Vádolnak a vádiratok. Megőrizzük őket, hogy emlékezzenek azok, is. akik már elfelejtették, mennyi könny hullott, mennyi emberi önérzet fet- rengett a sárban, abban a. „régi jó világban”. Hát ilyen jó volt az a világ, az urak országlása alatt. A vádiratok figyelmeztetnek bennünket: vigyázzunk, ne engedjük, hogy az a világ visz- szatérjen. De nem is engedhetjük, mert hisszük, hazánk valamennyi becsületes polgára, a mi új rendünket akarja, derűs jelenünket és szép jövőnket. — Sz. P. — Kínai kisfiú sikere a nemzetközi gyermek rajzversenyen Delhiben átnyújtották a dijakat a hagyományos évi nemzetközi gyermekrajz-verseny győz leseinek. Az egyik legmagasabb kitüntetést, Praszad indiai államelnök aranyérmét. Li Csin-ho kínai kisfiú nyerte . Falusi jele netek” című rajzával. ..Kastélyról-kastélyra“ című riportsorozatunk első része miatt tegnap szemrehányást kaptam Kenderesen: — Azt miért nem irta meg, hogy akkoriban havi 5 pengő volt a nyugdíj? — tette fel a kérdést a legidősebb korosztály egy tagja. — Az sem mindenkinek i i» Szentigaz: ez kimaradt az írásból. Legyen szerény mentségem, hogy a Horbhy-kor valamennyi igazságtalanságát, szennyét nemhogy pár hasábon, de az egész Néplap lián som lehetne megírni. Az öt pengős nyugdíjjal ejtett mulasztásomat azonban most pótolom ., -. 1939-ben, tehát Horthy „országosának” tizenkilencedik évében napvilágot látott az úgynevezett OMBI-rendelet. Ez a két holdon aluli, vagy semmi földterülettel nem rendelkező mező- gazdasági foglalkozású lakosság részére kőtelezővé tette az öregségi biztosítást. Évi 10 pengő 40 fillér volt a biztosítási díj — tizenöt munkában eltöltött esztendő után havi 5 pengő nyugdíj illette meg a biztosítottat. Egy kiló kenyér ára akkoriban 24—28 fillér volt... A biztosítási díjat nem a kutak, hanem a cselédember fizette. Hazánk — így Szolnok megye — parasztsága tudja, érzi: menynyit kapott a felszabadulás óta a néphatalomtól egészségügyi vonalon is. Nem szólok most a rengeteg tanácsi orvosi rendelő- intézetről, új kórházi ágyak ezreiről, , új orvosok százairól. Nézem viszont a kimutatást, mely sekatmondóan beszél arról, mint emelkedett megyénkben a forint megteremtése óta a társadalombiztosítási vényekre felírt gyógyszerek értéke. Ebben az értékben nincs benn azoknak az orvosságoknak az ára, melyet a gyógyintézetükben bennfekvő beteg egészsége érdekében felhasználtak ... 1946 augusztus 1-töl december 31-ig 192 ezer forint volt ez az összeg. 1950-ben 4 millió 233 ezer forint, 1953-ban 7 millió 878 ezer forint, 1957-ben 13 millió 712 ezer forint, 1958 szeptember 30-ig pedig — háromnegyed év alatt — 11 millió 654 ezer forint. Mit jelentenek ezek 3 számok? Talán azt, hogy évről-évre többet betegeskednek a Szolnok megyeiek?... Kcwiántlsem! Azt bizonyítják, hogy a nép állama esztendőről-esztendőre többet áldoz a lolgozók egészségéért. Érdekes volna megállapítani, hogy ebből a hatalmas összegből mennyi jut a paraszti foglalkozású biztosítottakra. Sajnos, erre nincs mód — méltó vigaszt nyújt ellenben az ok, amiért nincs erre lehetőség. Igen nagy azoknak a száma, akik mező- gazdasági munkát végeznek iiaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa ugyan, mégis az ipari munkásság részére biztosított kedvezményeket élvezik. Ilyenek például a gépállomási dolgozók, azok az állami gazdaságokban foglalkoztatottak, akiknek szerződése állandó, vagy fél évesnél hoszabb. Parasztságunknak az a rétege, moly hónapról-hónapru szélesedik, erősödik: a teranelőszövetkezeti gazdák népes tábora megbecsültté tetten értékű előnyökhöz jut az SzTK — tehát végső fokon — a néphatalom révén. Megyénkben a tsz-tagok 1953-ban egymillió 513 ezer forintot kaptak kézhez családi pótlék címén. A szövetkezeti mozgalom tere- bélyesedésének következményeként ez a szám 1956-ban 3 millió 321 ezer forintra emelkedett. Az ellenforradalom m.eglévesz- tettel közül sokan kiléptek a ts'-ek'ből — léhát' elvesztették igényüket a családi pótlékra. 1957-ben az SzTK tsz-tagok részére 2 millió 556 ezer forint összegű családi pótlékot fizetett ki Azóta sokan visszatértek, sokan rátértek a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára; ennek folytán már ebben az évben — kilenc hónap alatt — 2 millió 12 eeer forint családi pótlék kifizetésére került sor megyénkben. 1957-ben tat és fél hónap alatt 18 ezer forint értékű kártalanításban részesültek az üzemi balesetet szenvedett tsz-tagok. Ezév első kilenc hónapjában 92 ezer forintot kaptak ugyanezen a címen. Tavaly — ugyancsak hat és fél hónap alatt — 27 ezer forintot kaptak tsz-tagok anyasági segélyként. Idén már háromnegyed év alatt 62 ezer forintot. Ez a szám nemcsak a szövetkezeti mozgalom kiszélesedését bizonyítja, hanem azt is, hogy a közös birtokok gazdái jól élnek. Közismert igazság: a jóléttel arányos a szaporodás. — b. z. — A Mezőtúri Őszi Vásáron október 25—26-an keresse fel a Törökszentmiklés és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet ruházati és cipő-pavilonját, ahol nagy választékkal állunk kedves vásárlóink és vásárlátógatóink rendelkezésére. ŐSZI VÁSÁR v MEZŐTÚRON október 25—26-án 100 km-es körzetben 50 százalékos utazási kedvezmény! Jöjjön a vásárba! Keresse fel az állami és szövetkezeti pavilonokat, Árúbőség! Dús választék! Élelmiszer! Ruházat! Mindenfajta iparcikk! Ételek! italok! Lacikonyhák! Halászcsárdák! Zene! Mindkét napon állatvásár, szarvasmarha, ló, sertés, baromfi, stb. Mezőgazdáé* gí termékek: búza. rozs, árpa. stb. Gyümölcs! Zöldség! A hóborllolla jászberényi fanyák legmélyéről Koldul! a voll városi számfiszt özvegye a vádiratok
