Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1958-10-22 / 250. szám
1958, október WL KOLtrOK MEGTH NÉPLAP »* Mégis csak külföldi... „Mi is emelt fővel állhatunk választóink elé“ legalábbis ezt mondták egyesek, akiknek léiében már szállóige lett ez a kifejezés. Az * valami,, ami külföldről való, ®st mindig ktUöiiileges, szép, elragadó. Mert biz Isten, csak ott tudnak jó ruhát, jó cipőt, meg becsületes töltőtollat gyártani. Es a posta naponta többszáz olyan csomagot kézbesít országszerte, amely nehéz a sok ócskaságtól, a külföldön élő „hazafiak” konyorado- mányatoi. Mert így kell ezt érteni, világosan és magyarul. Kii- nyöradu many. Az egyik tréfáshíreben álló barátom találóan jegyezte meg: hagy küldjék csak, elvégre a magyar földrnosó- gyarto ipar aligha képes annyit gyártani, amennyi a megnövekedett szükségletei kielégítené. így legalább van utánpótlás bőven, És ha a tréfáról komolyra fordítjuk * szót. túlzás nélkül megállapíthatjuk, így igaz, A külföldről érkező használt ruhadarabok a „szegény magyarok segélyezésére szánt alamizsna” rendszerint levél kíséretében jön. Az aggodalomtól reszkető kezekkel írt sorok aztán kifejezik sajnálkozásukat az éhezők, rongyosok iránt, „íme néhány ócska darab, viseljétek egészséggel” — mondja a levél. És a kifakult zakók, a kopott nadrágok, meg kitudja, mi minden régiség rendszerint megérdemelt helyére kerül, vagy legjobb esetben a zaci újdonságnak nem mondható állományát bővíti, De vannak más íratlan tréfái is a mindenáron való „külföldi” láznak. Egy szerényebb turistacsoport nemrégiben Csehszlovákiában járt. A csoport ékesebb tagjqi aligha vetettek ügyet a baráti ország szépségeire, nevezetességeire, helyette inkább ■Üzlet után néztek: mit lehetne valami különleges dolgot hazavinni. Miután zömében családosak voltak, elhatározták, műanyagból, készült játékbabáit vesznek, amelyet az egyik, kassai áruház kirakatában pillantottak meg. Megtörtént a vásár, de a kelle»nesnek éppen nem mondható meglepetés sem váratott sokáig magára. Ugyanig felfedezték, hogy a „külföldi”-nek vélt játékot a budapesti Játékán. KTSZ készítette. A másik hasonló sikerrel végződött üzlet ugyancsak a baráti Csehszlovákiában tett ttáogatáshoz fűződik. Egyik nőismerősöm valódi nylon kardigánnal örvendeztette meg magát Prágában, örült, tetszelgett a ..külföldi" különlegességnek mindaddig, amíg Szalnolion nem látott hasonlót az Állami Aruház fehérneműosztályán. Meghökkentse tette fel a kérdést önmagának: Hát másnak is lehet ilypi? De bizony lehet, hiszen a Csehszlovákiában vptt nylon blúz a magyar ipar egyik külföldön is elismert terméke. így bizony, kedves külföldi vásárlók, aki rest, az kétszer és drágán fárade nd rész — ■» Üj épületeb a termelőszövetkezet központjában A szolnoki Szabadság Tsz és a. Fűtő) láz között nemcsak papíron van meg a patronálási szerződés. A íűtőházi dolgozók munkájukkal segítik a szövetkezeti gazdákat. Ma már hordják a kukoricát, a 25 vagonos goiéba, amelyet a fűtőházi munkások építettek. Október hó 26-án adják át az építőipari munkások a nagyob- bított tehénistállót. Az átalakítás előtt 40 tehén számára volt férőhely az épületben, most 60 férőhelyes lesz az istálló, a padlását pedig úgy készítették el, hogy ott 25 vagon terményt tárolhatnak. Ezzel jórészt megoldódik a termelőszövetkezet raktározási problémája. Kádár elvtára beszéde utat mutat Jászboldogházán — A Hazafias Népfront .Jászból- dogiháza Községi Bizottsága ünnepélyes formában erősítette meg a 39 tanácstagjelöltet és mindjárt meg is vitatta velük, miben és hogyan tevékenykedjenek november 16-áiig, a választás napjáig. Pengett a szó, pattogott a vita jó két és fél óráig, végül is a választási munka következő formái, illetőleg módszerei alakultaik ki: Minden ianácstagjelölt végezzen körzetében családlátogatást és beszélgessen el választóival őszintén, egyenesen az ország és a község helyzetéről. Leghelyesebb, ha mindjárt Kádár János elvtárs angyalföldi beszédéből indul ki, s ennek nyomán rámutat arra, hogy Kádár elvtárs szavának nyomán a Hazafias Népfront jászboldog- házi jelöltjei is elmondhatják: emelt fővel állhatunk választóink elé. És sorjázzák szépen tovább a község fejlődésének 12 éves eredményeit: 1946-ban alakult meg Jászberény Boldogháza nevű tanyaközpontjából Jászbol- dogháza község, 1950-ben a tanácsok létrejöttének évében kigyulladt a villany, 1952-ben megnyitották a mozit és a művelődési házat, majd 2 kilométeres betonjárda épült, új kutakat fúrtak és rendezték a vízellátást, ebben az esztendőben •negkezdték az emeletes műve- .ődési ház építését — és beszél- -enek mindarról, ami ékesen fel van sorolva abban az útmutató ban, amelyet a Hazafias Népfront sokszorosított formában adott a tanácstagjelöltek kezébe. Hamarosan szóba kerültek azok az emberek is, akiknek rendszerint semmi se jó, mint errefelé mondják: akik bika alatt is borját keresnek. Ismeretes, hogy ezek mindegyre a hibákat, fennakadásokat hány- rérgafják, fejlődésünk szép eredményeire pedig legyimtgetnek. Hát feléjük hogyan vigyük az >kos szót? — kérdezgették a tanácstagjelöltek közül többen is. Egyszerre tízen is szóltak és elmondották, hogy pontosan ezekre vonatkoznak Kádár János elvtárs szavai: „Nem állítjuk, hogy nálunk már minden portán kolbászból van a kerítés, de azt nyugodtan mondhatjuk, hogy az élet jó és normális." Nos, Kádár elyfárs szavait nem nehéz olyan jásziboldogházi példákkal kiegészíteni, amelyek azt bizonyítják, hogy ebben a községben az élet valóban nagyon’jó, mint öregeink mondják: soha ilyen „angyalosán’1 még nem élt ünk. S ha még mindig niem adnák be ezek az emberek derekukat, vegyük elő ismét Kádár elvtárs beszédét és mutassuk meg azt a részletét, ahol arra hívják fel az emberek figyelmét, hogy a szocializmus építésének együtt keli járnia a dolgozók életszínvonalának emelkedésével. Olvassuk el velük együtt szóról- szóra a következőket: „Van egy terület, ahol élenjáró szerepünk van. Miről van szó? Az egy főre jutó kalóriafogyasztás Olaszországban 2570, Hollandiában 2910, Ausztriában 2940, Angliában 3230, a Magyar Népköztársaságban pedig 3240. Ha 10 kalóriával is, de már megelőztük az Egyesült Államokat is, Angliát is — ha még nem is az egy főre számított termelésben, de az evésben’'. Nem vitás, hogy Jászboldog- háza ebben a tekintetben magyar viszonylatban is a legelsők között jár. Itt már nemcsak a tejbe van mit aprítani, hanem a káposztába is, sőt ezen túlmenően a kalácsnál, sonkánál, tortánál tart a legtöbb ember..; Nos, mondjuk ezt el mindazoknak, akik ma is siránkoznak, nyilván csak azért, mert valamikor apjuk, nagyapjuk, ükapjuk is szeretett siránkozni. K dár elvtárs azt is hangsúlyozza, hogy eredményeinket a munkások, parasztok és értelmi ségiek áldozatos munkájának köszönhetjük. Jászboldogházám úgy vélik, hogy a tanácstag jelölteknek ezekben a hetekben is tündöklő példát kell mutatniok — a közösségi alkotómunkában is. A PEKINGI VEREBEK avagy : egy újságíró nem ért valamit Eszes Ambrus és Gomon Mik* lös körzetében a vasúti töltésen átvezető dűlőút nagyon mere* dek, a megrakott szekeret ne* hezen húzza fél rá a ló. Nem vitás, hogy Összefogott, közös rripnlcgval hamarosan lehet ezen segíteni, de ezt a tevékenységiét a tanácstagjelölteknek kell meg- kezdeniök, lóval, kocsival, ásó* val, lapáttal vonulván ki a fel* töltésre váró területre. Kocsis Imre és Varga István körzetében a dűlőutat keli sün gősen megjavítani, Menyhárt János körzetében az új kút elhelyezését kell az emberekkel megvitatni — noshát, menjeneP előre a tanácstagjelöltek, mutassanak jó példát, hogy mindenki láthassa: legények a tál púkon, akiket a jászboldogházl dolgozók bizalma a dolgozó nép okos gyülekezetébe szánt... Kádár elvtárs így fejezte be angyalföldi beszédét: „Meg vagyunk győződve: a választás eredménye olyan lesz, hogy az egész világon örülni fognak a szocializmus, a szabadság hívei és elkeseredhetnek a reakció emberei A jászboíldogházi tanácstagjelöltek is harcba indultak azért, hogy a választás napján a tágasszéles tanyavilágban se maradjon senki otthon a szuszkóban, hanem bizakodó lelkesedéssel kerekedjen fel egész házanépé- vel és már a kora reggeli vagy délelőtti órákban adja szavazatát arra a twrmám-yzatra, amely egyre szépülő életet nyújt a hajdan másokért verejtékező jász- boldogházi parasztságnak is. — r-a. — állami tara ékíüdek hasznosításáról és a felvásárlás ellenőrzéséről tárgyal a megyei NEU Október 27-én, hétfőn délután 2 órai kezdettel a Megyei Tanács VB termében ülést tart a Megyei Népi Ellenorzpsi Bizottság. A tanácskozáson a bizottság tagjai megtárgyalják az állami tartalékföldek hasznosításának vizsgálatáról, a felvásárlás ellenőrzéséről készült összefoglaló jelentéseket. Ismertetik a Vasipari Vállalatnál bejelentésre folyatott vizsgálatról szóló jegyzőkönyvet, a kisújszállási Ládagyár anyagfelhasználásával kapcsolatban folytatott vizsgálat jelentését, a májusban lefolytatott kereskedelmi komplex vizsgá a- tot követő visszatérő ellenőrzés tapasztalatait Utolsó napirendi pontban a megyei NEB elnöke tart beszámolót a két ülés között végzett munkáról.--------------■»» A jövő évtől kezdve gyártjuk a „vasalás-mentes44 pup i in-ingeket Több országban ismert már az úgynevezett „no iron”, a vasalást nem igénylő férfi ing és blúz, amelynek különleges pup- lin anyagát úgyanúgy kell mosni, mint a nylont. Szálai nem veszik magúkba a piszkot, hanem szinte taszítják. Fogasra akasztva kihúzódnak, a gallér és a kézelő is kisimul. A hazai Pa- mulszövő és a pápai Textilgyár már kísérletezett ilyen puplin- gyártásával és az ingeket kiadták próbahordásra. A vasalást nem igénylő puplint a jövő évtől rendszeresen szövik és az ebből készült ingeket 1959 közepéd tői már árusítíáki A NYUGAT! ÚJSÁGÍRÓK, politikusok, kereskedők ámulattal "és csodálattal fedezik fel újra Kínát, Uj búcsújárás indul neg, de ezúttal nem a hívők mennek, hanem a hitetleneik- Érdemes és érdekös olvasni a nagy fes tekintélyes polgári lapok Kínáról írott okikéit Az elismerés keveredik bennük a félszeg fej- csóválással. Tagadni és rágalmazni csak a szélsőséges jobboldali újságírók próbálnak, az évtizedes sablonok szerint. Ezzel kapcsolatban pedig nem árt arra emlékeztetni, miként vonták kétségbe a Szovjetunió eredményeit éa lehetőségeit Nyugaton, hogy a „fölényt”, a szput- myifc kilövése után pánik és zűrzavar kövesse; Femand MouBer, egy szélsőjobboldali francia napilap, a Figaro munkatársa nemrégen Kínában járt és benyomásairól hosszabb cikkben számolt be olvasóinak. íme, mit ír a különben erősein elfogult Mouliar: „250 millió kínai dolgozik gyárakban és üzemeikben, Kína e csaknem kimeríthetetlen mumkaerőtarlalékok révén néhány év alatt fel tudta számolni a feudális állapotokat, amelyek között 400 évig tes- pedt. A közutak és vasutak minden héttel hosszabbak lesznek. öt év alatt kétszeresére emelkedett a megművelt földek területe. Kína 1952-ben 5 200 000 tonna acélt, termelt.’’ EMLÉKEZETES az április^ ban lezajlott verébvadászat. amelyről annak idején hírt adtak a mi lapjaink is. Moulíer kutatja az erőt, amely Kínában ilyen fantasztikus változásokat képes létrehozni és kutató pillantása megpihen a verébvadá- ezokon. Április 18-tól 21-ig 760 ezer verebet irtottak ki Peking- ben: repedt fazekakkal és dobokkal óriási lármát csaptak és a megriadt verebeket mindenhonnan elzavarták, ahol le akartak szállni. Végülis a fáradt állatok a földre hullottak és az emberek egyszerűen összeszedték őket „A városban sétálgattam és hiába próbáltam megérteni, mi megy végbe ezeken a háztetőkön, fákon és falakon csimpaszkodó férfiaknak és nőknek az agyában. De feladatukat hittel • hajtották végre: a nép jóléte ér■ dekében meg kellett semmisíte: niök az egyik istencsapást. A • verébvadászat első napján, egy • vasárnapon Vang atya, a kato• likus egyház főyikáriusa, tíz óra ■ helyett már hajnali 3 órakor . mondott misét, hogy a hívők zavartalanul resztvehessenek a. vadászatban.” AZ ÚJSÁGÍRÓ SÉTÁL az utcán, egy másik világból érkezőben és nép éú-i az egészet. De azért sejti, hogy a dolog nyitját már ebből az akcióból kiindulva meg lehet találni. Akármennyi idézőjellel, fenntartással, de Moulíer est veti papírra: „A munkastílus javító hadjáratok három hónapon át a szemem láttára folytak. Amikor Kínába érkeztem, másfélmillió állami tisztviselő hivatalosan és „önként” távozott a hivatalából, hogy a földeken dolgozzék .. . Tgv vetettek véget Kínában a „bürokráciának” ... A kínaiak „önként”, saját jószántukból vettek részt a nagyarányú plakát-hadjáratban. Senki sem kényiszerí- , tette őket erre, mert Kínában senkit sem kényszerítenek semmire. A rendszer titka az, hogy megteremti, majd ösztönzi a . versengést, a lelkesedést.” Az utolsó mondat még külön kiemelve, alcímként is szerepel. Lám, Moulier mindent lát és mégsem ért mindent. Látja, ■ hogy senki senkit nem kényszerít valami megtételére, mégsem hiszi, hogy az emberek önként ■ cselekedtek. Hat akkor üstnek a párán -« csára? « , A RENDSZER MEGTEREM-« ‘ TI a lelkesedést — mondja a>> , francia újságíró — a fákon do-« J- boíó emberekre és a végelgyen-« ä güléeben földrehulH verebekre« gondolva és azt hiszi, megta-« lálta a rejtély nyitját. Dehát ho « gyám teremti meg? Miért lelke-« - sédnek az emberek? Miért? « A Figaró munkatársa nem fe-« lelhet: az európai kapitalista« szemével nézett mindent. Kína/) pedig távolkeleti, szocialista or-« szág. Ami távoli és sajátosan ki-« s naí, az sokszor bennünket is« meglep, mert évezredes, élőt-« '■f tünk ismeretlen kultúrától, élet-« módról és felfogásról beszél. De« ez a kevésbé lényeges-. Sokkal« t fontosabb, hogy a francia új-« _ ságíró nem értette azt sem, ami« szocialista — amit mi értünk.« n Azt, hogy a népé a hatalom és« csak ez a szocialista hatalom« r nyithatja meg a felemelkedés« a útját ennek a 690 milliós nem-« z zetnek. Ezt Kínában még a kis-« ' gyermekek is tudják, akik —« ahogy Moulíer írja — hangosan« éneklik az utcán, hogy ,.15 évenV s belül ugyanannyi acélt terme- h l> lünk, mint Anglia”. /Ez az a „titok”, amit sem 1 Moulíer. sem Dulles nem érthet, t Pedig enélkül nem leh°t . k'na: nolitiiíkát” fnlvtatini _ H rl __ t
