Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1958-10-19 / 248. szám

1958. október 19. SZOLNOK MBÖTCT WtFLAF f Eves tervüket teljesítették A Kőolajipari Tröszt Alföldi Kőoíajfúrási Üzeme 1958. évi termelési tervét teljesítette, sőt túlszárnyalta. Az éves terv a többek között 50.900 méter fú­rást irányozott elő. — Október 1-én már 53.827 méternél tartot­tak. A tervezett 187 rétegvizs­gálattal szemben 228-at végez­tek. Október 1-ig többek kö­zött egy olajtermelő, 9 szénhid- rogéníermelő, 3 széndioxidter­melő és több víztermelésű kutat képeztek ki. Nemcsak gyorsan, hanem gaz­daságosan is dolgoztak. — Az 1958-ra előírt nyereségbefizetésd tervet már az előző félévben másfélszeresére teljesítették. A fúrás költségeit az első félévben 400 forinttal csökkentették az előirányzotthoz képest, és e té­ren további javulás várható. Nem pihennek meg az eredményeken Alighogy elérték országos vi­szonylatban is kimagasló, nagy­szerű teljesítményüket az olajbá­nyászok, máris azon munkálkod­nak, hogy a IV. negyedév terv­időszakában hogyan javítsák ki azokat a hiányosságokat, ame­lyik az év háromnegyedében munka közben előfordultak. A párt, a szakszervezeti és mű­szaki vezetők megbeszélték a munkaverseny és a munkavéde­lem legfontosabb kérdéseit. Az összes üzemegység-vezetők részt- vcttek ezen a tanácskozáson. Többek között meghatározták, hogy a munkaverseny célja a teiv becsületes, gazdaságos telje­sítése. Az ellenforrdalom után a verseny első komoly eredmé­nye a 21-es számú Uralmas fel­szerelése volt. A dunántúli olaj­bányászok a hasonló szerelést 6 hét alatt végezték. Az alföl­diek 3 héten belül befejezték a munikát. Az eredményeket fokozta az, hogy a dolgozók és a veze­tők között egészséges, jó kapcso­lat alakult ki, reálisan értékel­ték a versenyt és az Ígért ju­talmat is megkapták. A munka­verseny takarékosságra vonat­kozó részéből is kivették részü­ket dolgozók. Ezidáig 653.168 forintot takarítottak meg. Az elmúlt háromnegyed év azonban feltárta a hiányosságo­kat is. Ezekről őszintén beszél­tek és megmondották, hogy pél­dául az üzem propagandaérte­kezletein megkapják az üzem vezetőd a veresmyfeladatokat, de a fúrásoknál már keveset be­ovjet pedagógusok Mezőtúron A jelenleg Magyarországon tartózkodó szovjet pedagógus- küldöttség két tagja A. A. Siba- nov, a moszkvai Pedagógiai Akadémia főmunkatársa és N. V. Zsavoronkov, a testnevelési tudományok kandidátusa a pén­tek déli órákban érkezett meg Mezőtúrra. A Művelődésügyi Mi­nisztérium és fi Megyei Tanács munkatársainak kíséretében megtekintették az ország eQVik legújabb s a maga nemében egyetlen mezőgazdasági gépésze­ti technikumát és a 4 évszázados múltra visszatekintő mezőtúri fiúgimnáziumot. A vendégek nagy megelégedéssel nyilatkoz­tak a látottakról KIVÁLÓ VASUTASOK szélnek róla. A termelési ta­nácskozáson a dolgozók által felvetett javaslatok csak rész­ben nyertek megvalósítást. Egyébként az értekezleten leg­inkább bonckés alá került a munkaverseny. A műszaki veze­tők a legjobb tudásuk szerint igyekeztek reális alapot biztosí­tani a vetélkedésnek: olyant, amely egyrészt a munkaver­senyt tovább szélesíti, másrészt pedig az üzem gazdasági ered- J ményeiben mutatkozik meg. —' Fontos feladatnak tartották, hogy a dolgozók megismerjék egyénenként is a verseny felté­teleit, magukénak érezzék, reá­lisnak tartsák, ismerjék az ér­tékelés módját. Ebben a mun­kában külön feladata van a szakszervezetnek, hogy az ed­diginél jobban használja fel aktívahálózatát az egészséges munka megjavítása érdekében. Mohácsi Béla mozdonyvezető, Pólyák Mihály és Pál Szabó Ferenc fűtő két naponként teszi meg az utat ezzel a 424 296-os géppel Szolnok és Záhony között. Munkájukat becsülettel ellát­ják s ezért kapták ezt a fontos útvonalat. Az orvos, a pedagógus a választásról Dr. Gáspár Sándor városi or­vos a megtalál hatatlan emberek közé tartozik. Állandóan a vá­rost járja, őrködik az emberek egészsége, egészségügyi nevelé­se, a körzeti orvosok ügyes­bajos dolgai felett. Ha szüksé­ges, akkor pedagógus, az ö tisz­te az új körzeti orvosok, egész­ségőrök, egészségvédelmi aktí­vák tanítása, nevelése. A válasz­tásokról is természetesen a saját foglalkozásának szemszögéből beszél, az egészségügy szem­pontjából értékeli a helyzetet. — Két éve vagyok Szolnokon városi orvos. Ma az ember nyi­tott szemmel jár, nem kerülheti el a figyelmét, mennyi minden történik nálunk. Uj bérházak, utcakövezés, csatornázás, kút­építés, tatarozás. Szolnok meg­tette már annak az útnak egy részét, amely elhanyagolt alföl­di mezővárosból igazi, városias településsé teszi. Hogy a köz­egészségügyi helyzet jelentősen javult, azt éppen ennek a szívós, lépten-nyomon fellelhető mun­kának lehet köszönni. Megjavul­nak az életkörülmények, egyre több az egészséges ember. . — Talán arról is beszélhet­nék — folytatja kis gondolkodás után —, hogy éppen a tanácsta­goknak köszönhet sokat a város lakossága. Törődték ezek az em­berek az apró ügyekkel, egy- egy körzet járdakészítését, vil- lanybevezetést, óvodalétesítést a körzet tanácstagjai szorgalmaz­tak, jártak mindenütt, ahol szükséges és ahol kellett, vesze­kedtek, harcoltak is érte. Erre gondolok én az új választások­nál Ezért szavazok én is majd a Népfront jelöljedre, hiszen hiva­talomnál fogva talán egyike va­gyok azoknak, akik a legvilágo- sabfcan látják, mit jelent a ta­nácsrendszer városunknak és országú nknak. — És egyénileg mi az indíté­ka a Népfront melletti szavaz - zásra? — Nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy 1948 óta a nép- köztársaság egyetemén tanul­hattam ki orvosnak és az első perctől nehéz családi körülmé­nyeim és tanulmányi eredmé­nyeim folytán ösztöndíjban ré­szesültem. Ezért lehetek én a város orvosa és ezért szavazok igennel a szocializmus építésére. Dr. Gáspár Sándor ezt nem ilyen folyamatosan mondta el. mint ahogy itt olvasható. Beszél­getés közben négyszer-ötszőr is megszakították különböző ügyek­kel és alig fejeztük be, máris rohannia kell tovább egy egész­ségügyi ellenőrzésre. Sóikat dol­gozik, de sohasem panaszkodik. Es világosan látja, hol a helye. * Hatalmas termetű fiatalember Nagy Dezső. Bőrmellényében, egészséges vidéki színével in­kább agronómusnak néznénk, mintsem a tiszaderzsi általános iskola igazgatóhelyettesének. Pe­dig pedagógus, minden porciká- jával. Nagyon szereti a gyereke­ket és a gyerekek is őt. Az a pár gyerek, aki bekukkant és megszólítja őt, szinte büszke és örül, hogy ő most Nagy Dezsővel 'tárgyalhat. Dr. Gáspár Sándor­hoz főleg abban hasonlít, hogy ő is nagyon sokat dolgozik. A pedagógiai munkásság mellett ő a kultúrotthon igazgatója, mű­vészi vezetője, rendelője és ha kell, asztalosa is. A választások­ban pedig erősen érdekelt, lakó­körzete éppen a napokban jelöl­te egyhangúlag a községi tanács tagjává. — Az összes pedagógusok ki­vették a részüket a választási előkészületekből, Gregor József, Szabó Teréz, Bercsényi Miklós és Nagy Dezső, azaz: én magam, két-két jelölőgyúlést tartottak, a többi pedagógusok mint a gyű­lések titkárai, illetve jegyző- könyvvezetői dolgoztak. Ezen­kívül részt vettek a gyűlések előkészítésében is. És hogy pe­dagógusainkat szeretik a falu­ban. azt annak köszönhetjük, hogy sohasem sajnáljuk a jó szót, a tanácsot az emberektől: Eddig egy pedagógus-tanács­tagja volt a községnek, most hármat jelölt a nép bizalma. Elég nehezen bírjuk rá. Nagy Dezsőt, hogy a saját dolgairól i3 ejtsen egy-két szót. — Apám néptanító volt és he- tedmagammal voltunk testvérek Azt hiszem, aki ismeri a népta­nító sorsát Horthy-M agyaroíszá- gon, el tudja képzelni, milyen feneketlen nyomorban éltünk. — Miről beszélt választóinak a jelölögyűlésen? — Hát elmondottam nekik az előbbieket. No', meg azt, hogy nézzenek egy- kicsit korái, mi minden szülelett ebben a köz­ségben. Csak ez évben 25<> mé­ter híján 3 kilométer járda, egyes helyeken villanyvilágítás és sokminden egyéb. Uj házak is ép'Iitek. Néhányan járdaépítést, villanybevezetést kívántak itt az egyik utcában. Ezeknek el­mondottam, hogy nemcsak raj­tam múlik, hanem az ő segítsé­gükön is. És megértették. Ott helyben vállai tak társadalmi munkát, ki fuvart, ki mást, ígv Szántai István bácsi, Varga László, ifj. Gőz Bálint és má­sok is. — Még csak azt szeretném mondani — szorította meg a ke­zem búcsúzóul —, hogy legjob- ban örülök annak: az emberek szelleme megváltozott. A régi, önző gondolkozás, amely azt mondta, hogy mindent az én ut- cámnak, az én környékemnek —* lassan már a múlté lesz. Az em­berek megtanullak és egyre in­kább megtanulnak községi, sőt országos méretekben is gondol- kozni, cselekedni. Ezt tartom a legjobb eredménynek. ht i sait s kettesben marad Bak An­dor Öméltóságával, a Kunhe­gyesről láhalálban érkezett fő­szolgabíróvaL A méltéságcs úr bosszús; előző este megint ko­miszul járt a kártya — másnap remélt revánzsot venni... és most a főméltóságú úr ..; éppen most..: — Annyit mondok magának — pattog —, hogy minden klap­poljon! Gondolom, még nem óhajt nyugdíjba, vagy éppen máshová vonulni.:. Nem? Ki­tűnő! A bírónak pedig hagyja meg, hogy úgy ragyogjon az ut­ca, mint az úrnapi oltár! A foga­dást még ma gyakoroltassa a le­ventékkel Nehogy megint olyan legyen a sor, mint tavaly — akár az ökörh ... ! Megértette? — Alázatosain jelentem, meg­értettem! A PARANCSNOK NEM tét­lenkedik Öméltósága távozása után sem. Útnak indítja legé­nyeit — a fogda megtelik gya­nús elemekkel, tizenkilencesek- kel és hasonló ..felforgatókkal’“. Holnaptól kezdve két hónapon át — míg őfÖméltósága, ország­gyarapító kormányzó urunk megérdemelt pihenőjét tölti az ősi kúrián — fokozottan rend­nek kell lennie Kenderesen... * „ .. Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.— az utolsó akkordoknál áll meg a kormányzói különvonat. A masi­niszta hátratekint, óvatosan fé­kez, hogy a szalonkocsi pontosan a piros szőnyegnél álljon meg. Elsőnek Koós Miklós alezredes pattan le; kitüntetései — ,,a kar­dokkal’’ — összecsörrennek. Hap- tákban várja őfőméltóságát, aki — akárha tükör elölt gyakorolta volna — kegyes mosollyal lép­del alá a szalonkoe&ibóL Kelten nyújtják glassaékesztyűs kezü­ket a főméi tósági 3 asszony feié, hogy lesegítsék, Horthy István ss ifjabb Horthy Miklós követi őket. Megállnak a íőméltóságú pár mögött; az utóbbi az üdvöz­lésre kivonult apácák felé san­dít. Testvére alig észrevehetően oldalba-nyamja; jaj, ha a mama észrevenné !... — FőméJtúségű Urunk! Ünne­pi nap a mai mindannyiunk szá­nára. A Mindenható végtelen tegye folytán részesülünk ab- oan a boldogságban, hogy fő- néllóságod szeretett családjával a mi kis falunkban tölti a nya­rat. Felénk tekint az ország né­pe. Kenderesre gondol dobbanó szívvel a .:. Báró Hellenbach Gottfried képvislő úr Öméltóságának aj­tóról végevárhatatlanul sarjado- sik a szóvirágok porlepte fűzére — szinte szószeri nt ugyanaz, mellyel a szellemári ásnak éppen nem nevezhető báró évről évre untatja hallgatóságát. Minden rossznak végeszakad egyszer; e beszédnek is. Elindul a menet, élén őfőméltósága fekete Horch- autója — az egyetlen az ország­ban; — rendszámtáblája helyén a koronás címerrel, utána a báró és a főszolgabíró kocsija, Kiss László főjegyző úr hin­tája, amögött egy jobb napokat látott fiákerben Vörös, a kis re­formátus lelkész és Hegyesi Béla plébános. Békésen megférnek egymás mellett; nem veszett kárba a tavalyi kormányzói fej­mosás. melyben a jóbékére in­tette őket. Kenderesen nem tűri Horthy a vallási viszályt... Csendőrlovak patkója veri az ol- vadozó aszfaltot, az elvonuló le­vente-század a díszmenetet... A kúrián testőrhadnagy vágódik ki a telefonszobából: — Jön a főméltóságú család! A tornác elé kisereglik a cse­lédség. Főszakáns, szakácsok,* kukta, inas-inas-inas, komorna,* szobalány, szakácsnő, lovász, lo-* vászinas, . Nem győzni a szám-# lálást. Förster József intéző fo-re gadja a karavánt: h — Isten hozta főméltósá-# godat és szeretett családját! $ Horthy — kinek még tart a|> mosolyából — kezet ad, s gyor-f san odasúgja: y — Ich bin so müde! Brings mir mein Cognac ... (Nagyon fá-jf radt vagyok. Hozd a konyako-S mat.) £ A kormányzó nyögve vetkőző-Ä dik a bezsaluzott szoba hűvósé-8 ben. Nyögve búvik ki az ellen-E tengernagyi zubbonyból, melyet* a rojtos válldísz alatt markolg komornyikja. © — Sapperlott !.;.. Beleizzad-^ tarn, wie ein Hund !. .. Ja, ja, a£ fogadtatás, a népszerűség... —0 nyúl az államfői gondokat feled-S tető konyakosüveg után..; 2 A KÚRIA ELŐTT vezető úttjí mindkét oldala egyaránt ár-g nyas, a járókelők mégis inkább© kedvelik a túlsót... Az ördög-y nek van kedve a párosával sé-y tálgató csendőrpatrujt kerül-y getni.; s Sose tudja az ember, Ö mikor miért válik gyanússá.. .2 Lám, az a debreceni suszter is ax csendőrőrsön végezte, aki egy-S óvatlan pillanatban őfőméltósá-* gához férkőzött, és egy kérvényt'* alázatcskodott a kezébe. A ka-S kastollasok még csúfolták is aS szerencsétlent: k — Legalább kipiheni magát,® úgyis gyalog jött Debrecenből.. .T Horthy Miklós kedvetlenül ha-X jítja a kúria tornácán maga eléé damaszt asztalkendőt: o — Hamar észrevetted, hogyS befejeztem a reggelit.;: Mi a¥ baj, Förster? & (Folytatása következik.) g — borvárö —o

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents