Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1958-10-16 / 245. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1858 október 18, Beszélgetés közben... í Kádár János elvtárs üdvözlő távirata Enver llodzsa elv társhoz ► Kedves Hodzsa Elvtárs! ► Engedje meg, hogy 50. születésnapja alkalmából átadjam [ Önnek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága » szívből jövő jókívánságait. | Népünk az ön személyében a marxizmus-leninizmus taní­► tásaihoz mindig hű, harcos kommunistát becsüli, aki egész éle­► tét az albán nép szabadságának kivívásáért, « nép életkörűlmé- P nyelnek megjavításáért és az Albán Kommunista Párt, mint e [ harcok vezető erejének megalakítására és fejlesztésére szemelte. I Ismeretesek előttünk azok a nagyszerű harcok, amelyeket [ az albán nép vívott az idegen hódítók albán földről való kiázé­► sóért és nagyra értékeljük azokat a hatalmas eredményeket, t amelyeket az albán nép szabadságának kivívása után kommu- r nista pártjának vezetésével, a Szovjetunió és a testvéri 'népi £ demokratikus országok segítségével elért, s amelyekben önnek ► kiemelkedő érdemei vannak. f Tiszta szívünkből kívánjuk, kedves Hodzsa elvtárs, hogy jó erőben és egészségben még sok-sok éven át munkálkodjék az Albán Népköztársaság további felvirágoztatása, a Szovjetunió vezette szocialista tábor egységének megszilárdítása, a magyar és albán nép testvéri barátságának megerősítése és a béke érde­dben. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspár; Központi Bizottságának első titkára Kedvesen kacagó gyermekek, bizakodó, derűskedvű felnőttek, virágok, óriás modern épületek, örökös tettvágy. így ismerjük — ha sokan csak képeslapokból is — az Albán Népköztársaság éle­tét. Derűjüket, bizakodásukat az elmúlt évtized eredményei táp­MEGYESZERTE rendkívül mozgalmas napjainkban az élet. Bár falun most van a betakarí­tási és vetési munkák legfőbb ideje — s az emberek mmdkét keze Munkával van tele — es­ténként mégis eddig alig ismert érdeklődéssel gyülekeznek össze, hogy meghányják-vessék az or­szág. a város, a község ügyeit, gondjait, bajait; éljenek népi de­mokratikus rendszerünk adta jo­gaikkal: jelöljék azokat, akiket legalkalmasabbnak tartanak a helyi és felsőbb tanácsszervekbe és az országgyűlésbe. Megyénkben a jelölőgyűlése­ken — október 2—13-ig — mint­egy 140 ezer választópolgár vett részt a jelölésben és 3270 jelöltet fogadtak el. A jelölőgyüléseken való részvétel és a gyűlések hangulata egyaránt tanúsítja, hogy dolgozó népünk — a mun­kások, parasztok, értelmiségiek tíz- és százezrei érzik felelőssé­güket az ország, a haza sorsának további alakulásáért, részt vál­lalnak, részt kérnek a szocia­lista építés nagy munkájából. Tízezer felett van már azoknak s száma, akik felszólaltak a je­lölőgyűléseken. Miről beszélnek a felszólalók? — Bármerre jártunk — Szolnok város munkásnegyedeiben. Jász­berény új munkásai, a Kunság szövetkezeti és egyéni gazdái kö­zött, vagy a Tiszazug csendes falvaiban — mindenütt megrázó szavakkal idézik fel a múltai, a Horthy-rendszerben átélt szen­vedéseket. a munkanélküliség nyomasztó, testet-lelket tikkasz­tó érzését, a szegénységet, a csendőrök, ispánok, kulákok ba- sáskodását. A szolnoki munká­sok gyűlésein elmondták sokan, nagyon sokan, hogy a 30-as években esztendők teltek el csa­ládok felett anélkül, hogy állan­dó munkaalkalom lett volna. S hogyan élt az az öt-hattagú csa­lád. amelyben a kenyérkereső családfő munka nélkül volt? — Akiket munkanélküli segélyre .alkalmasnak1’ tartott a hatóság, az az év 4 hónapjára kapott ha­vonként 6 kg kenyeret, 12 kg burgonyát, 50 kg szenet és a 4 hónapra összesen 5 pengő lak­bérsegélyt. Jászberényben And­rási Béla, a Tanítóképző igazga­tója — akit a gyűlés részvevői egyhangúlag az országgyűlésbe jelöltek — elmondta, hogy ami-J kor több mint 20 esztendővel ’ ezelőtt elvégezte az egyetemet és a minisztériumban kérdezte, milyen kilátás van tanári pá­lyán való elhelyezkedésre, ez' a választ kapta: ,,Menjen a Gsl- lért-hcgyre( onnan jó kilátás vari”, ivekig kereste, kutatta a lehetőséget, amíg valahol mun­kába állhatott. A pengős nap­szám-bérről, a summás-életről. a cseléd-gyermek mostoha sor­sáról és sok mindenről beszél­nek az emberek. A MÚLT felidézése mellett ezernyi formában esik szó a je­lenről, a megváltozott életről és a jövőről. Nem szónokok beszél­nek ezeken a gyűléseken. Nem egy helyen szinte alig különböz­tethető meg, ki az, aki a gyűlés előadója és kik, akik rögtönözve ttólnak hozzá, mert egy nyelven: a lökés kizsákmányolástól meg­szabadult, magára talált, szocia­lista jövőjét építő nép nyelvén beszélnek. S -ez nagyon sokat mondó jelenség. A dolgozó em­berek egyre inkább értik meg és érzik saját mindennapi életük­ben, hogy boldogulásuk, felemel­kedésük elválaszthatatlanul ösz- szefonódott a szocialista építő- munkával, amelynek most na­gyon fontos szakasza az elkövet- ktWP választás. A j.elöiőgyűlések légkörében élve érezni lehet azt a nagy változást, antcly az em­berek gondolkodásában — külö­nösen az ellenforradalom óta el­telt két esztendő alatt — végbe­ment. Érezni lehet, hogy a mi dolgozóink szerte az országban és a megyében szorosabbra zár­ták soraikat, közelebb kerültek egymáshoz, az ország, a falu gondja egyre inkább az egyes emberék gondja is, s hogy a Hazafias Népfront máris olyan mozgalom, amelyben baráti, testvéri összefogásban él együtt párttag és pártonkívüli, szövet­kezeti és egyéni gazda, kisipa­ros, hivő és kevésbé vallásos ember. A dolgozók megnöveke­dett öntudatát mutatja, hogy el­enyésző azoknak a száma, akik ma, ebben az alkotó légkörben a ,.nekem mindegy”, vagy „majd lesz valahogy” álláspontot kép­viselik. A megvert ellenség, a letűnt ■ úri-világ képviselői — természetes — ha nyíltan nem is mernek, csalárd módon igye­keznek megtéveszteni, távoltar­tani az embereket az ország, a dolgozó nép nagy erőfeszítéseitől. Az ellenségnek ez a próbálko­zása, azonban egyre inkább el­utasításra talál a dolgozó nép ré­szér»?. A jelölőgyűlések behatóan megvitatják a jelölt személyét is. Ez a vita útmutatás, bírálat, kedves figyelmeztető szó a je­lölt felé. Hány olyan felszólalás hangzott el: „Ismerem, közülünk való. együtt nőttünk fel, mindig a dolgozókkal érzett együtt”. Ezt mondják a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt tagjáról pártta­gok és pártonkívüliek; a terme­lőszövetkezeti tagról a szövetke­zeti és egyéni gazdák, s ugyan­ezt mondják a pártonkfvüliről, az egyéni gazdáról, a kisiparos­ról a gyűlés résztvevői. S szinte sehol sem mulasztják el a vitá­ban hozzátenni: „mi is itt va­gyunk, majd segítünk a mun­kában”. — Csak elvétve akadt olyan jtelölőgyűlés, vagy olyan felszólalás, ahol a tanácstagnak felsorolták a megvalósításra váró feladatokat, s szinte tőle várták azok megvalósítását. Az embe­rek egyre inkább megértik, hogy a szocialista építés feladatai, benne a legegyszerűbb község- fejlesztési feladatok (út, járda, villany, stb.) is sok ember ősz­Az iíj felé haladók klubja A jászberényi járási pártbi- zottság a járás községeiben még a nyár elején igen érdekes akciót hirdetett meg, amely az­zal a jelszóval jutott el a töme­gek közé, hogy: „Létesítsünk közös erővel televíziós klubot!” A zászlót a jászárokszállásiak bontották ki’elsőnek, egy-kettőre összegyűjtőén 75 ezer forintot. A közös célra történő áldozatvál­lalásban résztvetlek a tsz-ek, ktsz-ek, társadalmi- és tömeg- szervezetek, párttagok és párton­kívüliek, egyszóval mindazok, akik felismerték napjaink e „technikai csodájának” jelentő­ségét. Augusztusra elkészült a pom­pásan berendezett televiziós- klub, az ünnepélyes felavatás az Alkotmány ünnepén volt. A járás többi községében is igye­keztek megvalósítani a televíziós klubra vonatkozó igen életre­való elgondolásokat úgy, hogy a ma még villany híjával küzdő Jászágó kivételével mindenütt elindult hóditó útjára a rádió fej­lettebb testvére. Mint mondani szokás, elég sok viz lefolyt azóta a Zagyván, Tár­nán, Gyöngyösön, hogy a jászbe­rényi járás televíziós klubjai működésűkéi megkezdték, igy hát érdemes egy kissé utána járni annak, mit is nyújtanak községeink lakóinak az újonnan létesített klubok. Az eddig elmondottak alapján természetes, hogy első álunk a jászárokszállási televíziós klub­ba vezetett, ahol „zsúfolt házat” találtunk, a jelenlévők elbeszé­lése szerint ez így van minden alkalommal. Nézzük meg előbb, kikből is áll a televízió közön­sége? Örömmel látjuk, hogy itt van a népi együttesnek szinte vala­mennyi tagja. Néhány héttel ez­előtt ugyanis a szovjet „Nyír­fácska” együttes diadalmas ma­gyarországi vendégszerepléséről adott közvetítést a televízió. — Erre természetesen eljött a Fa­ragó Jánosné tanárnő vezetésé­vel működő országosnevü jász- árokszállási népiegyüttes. Akadt is figyelni, tanulni való bőven. Az is bebizonyosodott, hogy a többi műsorszámok között is van olyan, amit érdemes megszem­lélni. így aztán a népiegyüttes tagjai — fiatalok, középkorúak, idősek — belekerültek az állan­dó nézők sorába. A másik „egységes’* csoport a népfőiskolásoké. Az elmúlt évben százhurmiu­can végezték el szép sikerrel a népfőiskola első évfolyamát. A záróünnepségen annakidején el­mondották, hogy a sok elméleti és gyakorlati gyarapodás mellett sokkal jobban érdeklődnek az újságok, folyóiratok és a rádió­műsorok iránt, mint azelőtt. U át a televízió hogyne érde­“ kelné őket! Különösén az olyan müsorszámok kedveltek körükben, amelyek hazánk egy- egy tájegységét mutatják be, mint például nemrégiben a Kis­kunságot és Kalocsát. A népföiskolásokkal együtt igen sokszor megjelenik Vidra Pál igazgató, a Hazafias Nép­front titkára és a népfőiskola több tanára is. A majdnem más­félszáz főnyi táborban is képvi­selve van a község minden ré­tege. A KISZ tagjai is együtt szok­tak bevonulni. Ügy vélik, bármi iránt érdek­lődik is a fiatal fiú, vagy lány, a televízióban sok-sok mindenre választ kap. Legújabban a szov­jet fiúk történetéről szóló elő­adássorozat iránt mutatkozik igen nagy érdeklődés. Jellemző, hogy Táncsics és a Május 1, Tsz tagjai a IsWoisiőz­klubban rendszerint egyénileg dolgozó parasztokkal ülnek ösz- sze szót kovácsolni, vitát pattog­tatni. Legutóbb például Dobozi Imre „Szélvihar” című drámájáról mondta el véleményét mindkét fél, S bizony, F{ezek Antal és Farkas Sándor egyéni dolgozók is dicsérettel nyilatkoztak a drá­mának azokról a isz-parasztjgi- ról, akik egyenes derékkal álltak meg az 1956-os ellenforradalom, „szélviharában”. Kovács János, a Táncsics Tsz elnökhelyettese, a Hazafias Nép­front elnöke és Horváth György- né, a nólanács vezetője egyaránt abban látják a televíziós klubok jelentőségét, hogy egybegyűjtik a község lakosságának minden rétegét, és közelebb hozzák egy­máshoz a párttagokat és párton- kívülieket. Ibi ég két hónapja sincs, hogy Lfl az MSZMP televíziós klub­ja J ászárokszáMáson megnyílt, maris igen sok értékes gondolat, megvalósításra váró terv indult onnét ki. A klub az újért küz­dők, az új felé haladók fészke lett, ahol lassan-lassan átformá­lódnak a régibe kapaszkodók is. Jászárokszállás, ez a gyorsan fejlődő ősi jász község, a tele­víziós klub létrehozásával új motort kapott, amely még gyor­sabban repíti előre a fejlődés országút jón. r — 4, szeíogott erejével, erőfeszítésé­vel oldhatók meg. A JELÖLÖGYÜLÉSEKNEK jóval túl vagyunk a felén. Az országgyűlési képviselők, me­gyei, járási tanácstagok jelölése többségében mór megtörtént. — Még azonban így is nagy munka vár a pártszervezetekre, a ta­nácsszervekre, a tömegszerveze­tekre és a Hazafias Népfront- bizottságokra. Számos városi községi választókerületben még ezután történik meg a jelölés; ezekben a választókerületekben még várják a választópolgárok hogy ők is beszélgethessenek az oiizág, a falu ügyeiről, gondjai­ról, bajairól, hogy találkozzanak a járás, a község vezetőivel, i beszélgetés közben megmondhas­sák, kit tartanak alkalmasnak kinek adják majd a választás napján szívesen szavazatukat ki az, akivel együtt dolgozva valóban együttesen erősebbé te­szik a munkáshatalmai és c megvalósítás útjára viszik mind­azt, ami jelenleg igény és fel­adat. A jelölőgyűlések még tarta­nak, A figyelem irántuk a ve­zető párt-, tömegszervezeti ét állami szervek, Hazafias Nép­front-bizottságok részéről neun csökkenhet. Minden jelölőgyűlét egyformán fontos, bárhol légyen is az: a város közepén, falusi kerületben, vagy eldugott, a fa­lutól távoleső tanya-csoportok­ban. Az eddigi jelölőgyűlések való­ban a dolgozó néppel való ta­nácskozások voltak. Szót értet­tünk nagy világpolitikai, orszá­gos és helyi kérdésekben és szói értettek egymással a választó- kerületek választópolgárai a je­lölt személyében. A hátralévői is azok lesznek, mert a dolgozó embereknek ilyenre van igé­nyük. Azok pedig, akik a jelölőgyü- lés alkalmával bizalmat kaptat a dolgozóktól, tanácstagnak képviselőnek jelölték őket, máris kezdjenek hozzá a munkához Járják szorgalmasan a körzetet beszélgessenek az emberekkel segtísék őket gondjaikban, ba jaiktoan és szervezzék, hívjál őket a szocialista építés nagj feladatainak megvalósitására. Csáki Tstván \A szabadság néhány éve alatt óriásit alkottak kis tengerparti országban oltási változás, gazdasági, politikai és kulturális téren egyaránt. A szabadság néhány éve alatt óriásit alkottak s ha csak a leg­utóbbi eredményeket nézzük, akkor mély tiszteletet, megha­tottságot érzünk e nép és pártja iránt. Tavaly új vízierőművet, új bársonyszövelgyárat építet­tek. Idén többek között Piskas- ban, a vas-nikkelbánya mellett 3 ezer lakosú ipartelepet létesí­tenek. Élelmiszeripari kombiné1, borfeldolgozó üzem, dohányfer­mentáló építésén munkálkod­nak. Feltárják az albán föld mé­hének kincseit, hogy gazdagab­bá, boldogabbá, még derűsebbé, bizakodóbbá lehessen a nép. /I nagy változások bátor vezére az Albán Munkapárt, melynek első titkára Enver Hodzsa elvtárs, a nemzetközi munkásmozgalo m egyik kimagasló alakja. Enver Hodzsa clvlárs ma öt­venéves. Ez alkalommal kíván­juk a tapasztalt harcosnak és fáradhatatlan népének mindazt a boldogságot, melyre sikereik nyomán méltók. ba. Alálják, melyeket az Albán Mun- r\kapárt vezetésével értek el. ♦ Különösen az utóbbi néhány * esztendő alatt történt ebben a

Next

/
Thumbnails
Contents