Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)
1958-09-11 / 215. szám
1958. szeptember 11: SZOLNOK RTEGTE1 NfiPLAP 8 Megkezdődött a cukorgyári kampány Nagy a sürgés-forgás a Szolnoki Cukorgyárban; megkezdődött a kampány. Az úsztatok mellett a szolnoki Tisza Antal Tsz lovasfogatairól, gépkocsikról, teherautókról rakják le a répát. Megrakott csilléket húzva serénykedik a gyár Ms vontató mozdonya is. Vezetője, az öreg Rédei bácsi talán a megye legöregebb mozdonyvezetője. A gyár mellett álló vagonokba szaporán hull a friss répaszelet, r— várják is már nagyon az állami gadaságokban, termelőszövetkezetekben, s általában az állattenyésztéssel foglalkozó helyeken. A gyár vezetőit hiába keresik az irodában. Kar igazgató elvtárs, s Hegedűs főmérnök egyaránt az üzem berendezései között járkál, hogy azonnal intézkedhessen, ha valami előre nem látható hiba előadódna. Gönczöl bácsi, a főművezető is egyre-másra adja az utasítást. Kell is a fokozott figyelem, hogy „berázódjon’- a gyár, sikerüljön a kezdés. Gönczöl bácsinál nem is lesz komolyabb baj. Régi ismerője a gyárnak. Már az alap lerakásában is részt vett 1913- ban, s azóta itt dolgozik. Tanúja s tevékeny részese a gyár fejlődésének. Munkatársai is feladatukat jól ellátó, ahogy mondani szokás: talpig emberek. Az inget is levettető meleget adó gépek mellett sem lustálkodnak. Munkájuk eredményeként mire ezek a sorok megjelennek, ömlik a frissen gyártott cukor a csillékbe. Munkások a termelőszövetkezetben Az emberek általában pihenéssel töltik a vasárnapot. Az egész heti fáradságos munka után jól Is esik néhány nyugodt órát eltölteni a család körében. A TITÁSZ villanyszerelői is így vannak ezzel. Mégis feláldozták vasárnapjukat, amikor arról volt szó, hogy a tsz-tagoknak segítséget nyújtsanak. Vasárnap korán reggel tizenkét fős szerelőbrigádjuk sietett a Szolnok Városi Üzemvezetőség felé, ahol egy gépkocsi már várta őket. Mindannyian jókedvvel indultak a szajoli Előre Termelőszövetkezetbe. Senki sem vette tehernek a munkát. Olyan buzgalommal fogtak a szereléshez, hogy az dicséretére vált valamennyieknek. Közvilágítással és vezetékkel felszereltek 3 oszlopot, egy épületbe beszerelték a villanyt, elkészítettek 4 mérőhelyet, S még lehetne sorolni, hogy mit csináltak, hiszen délután fél 3-ig volt mit dolgozni. Ezek a szerelők becsülettel megvalósították a párt-alapszervezetnek azt a határozatát, amely a szajoli Előre Tsz minden lehető módon való segítségét tűzte ki célul. Ora- vecz István vezetésével különösen elismerésre méltó munkát végzett Bajnóczki István. B. Kiss Tamás, N. Molnár Ferenc, Takács István és Farkas Ferenc villanyszerelő. Munkájukkal erősítették a munkás-paraszt szövetséget. Szlama Ferenc Készül a román kereskedelmi flotta büszkesége A galaci hajógyárban, ahol nemrégiben kezdték meg a 2.000 tonnás motoroshajók sorozatgyártását, most vízrejpocsátot- ták a második 2.000 tonnás tehe rhajót. Néhány nap múlva pedig már a harmadik ilyen hajót bocsátják vízre. A hajógyár már ebben az évben nagyobb tonnasúlyú hajók gyártására rendezkedett be. Júliusban már meg is kezdték az első 4.500 tonnás, 100 méter hosszú, 2.500 lóerős Diesel-motorral működő román teherhajó gv ártását. Sebessége eléri majd a 13 csomót és a hajó megállás nélk ül 5.000' tengeri mérföldet tehet majd meg. Hatalmas dara rakja át a Tiszán érkezett szállítmányt. t A „nyughatatlan“ Jani bácsi Az tisztáiénál. (Foto: Farkas.) A haja lassan már kezd dere- sedni, de járása még mindig biztos, fiatalos. Mikor péntekenként felveszi munkásőr egyenruháját, hogy gyakorlatra menjen, a lépések katonásak, kemények lesznek. Pedig Jani bácsi már túl van a hatvanon, s lassan a hetedik X-et is átlépi. Mikor felkerestem otthonában, s arra kértem, hogy beszéljen életéről, munkájáról először csak any- nyit mondott: — Nincs énrólam mit írni. — Csak azt teszem, ami minden becsületes ember kötelessége. Később aztán, mikor betelepedtünk egy nagy tál frissen szedett szőlő mellé, a hűs lugasba, többet is megtudtam tő1919-ben fogott először fegyvert a kezébe, a fiatal Tanács- köztársaság védelmére. S 1956 októberében, amikor újra el akarták taposni a munkások jogait, az elsők között jelentkezett a dolgozók államának megvédésére. Azóta a Munkásőrség hadnagya. — Lassan már tíz éve lesz, hogy nyugdíjaztak a Szolnoki Járműjavítóban — mondja. A nyugdíj kicsi volt, meg aztán itthon gém találtam a helyem, újra munkát kerestem magamnak. Ahová csak mentem, mindenütt könnyű munkát ajánlottak. Eleinte bántott, de aztán belenyugodtam. Hiába nem vagyok már mai gyerek — gondoltam — s aztán az első helyen munkába álltam. I— Közben megválasztottak tanácstagnak. Három utca lakóinak intézem ügyes-bajos dolgait — munka után. így éltem s így élek ma is. Aztán elhallgat. A szőlő levelei között átszűrődő fénycsóvákat nézi. Belenéz. hunyorít egyet, majd így folytatja: — Sokan mondták már, hogy pihenjek: eleget dolgoztam életemben. Éreztem is, sok a teher. Abbahagytam a munkát, így aztán több időm marad eljárni választóim megbízásából. Tavaly felemelték a nyugdijamat is. és ketten a feleségemmel szép csendesen megélünk .belőle. \ A kapunál ugatni kezd a ku- ttya. Egy fiatalasszony jön: i — Köszönöm Jani bácsi — iszol, — hogy elintézte a panaszunkat. Egy hét múlva költö- [zünk az új lakásba. ► Újra ketten maradunk. Rám- >néz, s mikor megszólal egy ki- ►esit fátyolos a hangja: ► — Látja ezért érdemes dolgoz- íni. Szeretik, megbecsülik az em- ibert. Nincs annál jobb érzés a í világon, mint amikor érzi az iember, hogy szükség van rá. — 1 bíznak benne. ; Alkonyodni kezd, amikor elválunk. Búcsúzóul csak annyit [kér, ne írjam meg a nevét. ► — Úgyis mindenki Jani bácsidnak hív, — mondja. — PJ — i topával, tehenével, szerszámjaival egywtt a szövetkezetbe. Utána minden épkézláb ember, asz- szonj/, gyerek, aki már nem iskolaköteles — jöhet dolgozni. Mindenki azt hoz, amit tud. Az emberi erő sem a legutolsó. Év végén pedig olyan arányban osztanánk el a jövedelmet, ki mennyit dolgozott. Természetesen előre mondom, aki családostól lép be, az többet kap, mint aki egyedül dolgozik. Több kéz, több munka. — Sokan helyeselték, annyira tüzbejöttek, hogy azonnal meg is akarták alakítani a tsz-t. De egyszerre csak megszólalt öblös hangon az apa: — A magad bőrét áruld, fiam, ne az apádét! — Miért mondja ezt, édesapám? — Azért, fattyú, mert te köny- nyen ugrálsz, neked semmid nincs, még családod se, ha volna, m&sképpen gondolkoznál. Rosszul estek neki apja szavai, annál is inkább, mert az idősebbje az apja mellé állt. KI IS JELENTETTE nagyhir- telen, hogy majd ha lesz, akkor is állni fogja a szavát. — Emberek, ki tart velem? — kérdezte. — Azért is megmutatjuk: többségben az erő, a jólét, a gazdagság. Ádáz harc dúlt apa és fiú között-. Nethsokára elmúlt a tél. egyre-másra számolgattak, tervezgettek. Mire kitavaszodott, a jó anyaföld már dolgozni vágyó és jól felkészült embereket talált. Ment a munlia, bár az igavonós tulajdonosok nem mindegyike lépett be. Nem sokáig hiányoztak, állami gazdaságok létesültek és adtak gépi munkát olcsón, s ami a fő, hitelbe. Nem volt többé kiuzsorázás. A jó műtrágya, nemesített vetőmag, amit szintén az államtól kaptak — na meg a dolgozni tudó, s akaró embereknek a föld meg is hozta ősszel a várt gyümölcsöt. Szépen fejlődött, gyarapodott a tsz vagyona. Persze, azért mindig akadtak olyanok is, akik a félúton meg akartak állni. Bíráltak, jósolgattak, hagy megbukik a közös gazdálkodás, s nem marad semmijük, még azt is elveszthetik, amijük volt. Türelmes felvilágosító munkára volt szükség. Időt nyerni a türelmetlenkedők- kei szemben. KEMÉNY HARC VOLT a szülő elleni hátin is. Az öreg nem békült meg a tsz vezetővé lett fiával. Fűnek-fának panaszkodott. — Ahelyett, hogy a saját gazdaságát gyarapítaná otthon, másakat boldogít. Dehát csak hadd járja a bolondját, meglátjuk, ki nevet utoljára — mondogatta. Pedig a fia sajnálta öreg szüleit, hogy amióta kenyértörésre került a sor, apja meg ő közte, szegény anyja még többet dolgozik. Többször megcsinálta, hogy munka után egy pár emberrel kiment apja földjére, s bekapálta a kukoricának jó részét. Persze, mikor az öreg észrevette, még jobban megvadult. Kifogásolta az elvégzett munka minőségét, s azt kiabálta: nincs rászorulva a fia segítségére. Amikor meg eljött az aratás ideje — géppel ment neki apja gabonájának. Mire szülei kiértek a földhöz, hogy nekikezdjenek az aratásnak, már csak össze kellett hordani a kerszteket. Dühöngött, fújt, káromkodott erre még jobban az öreg, amiért az egész falu előtt csúfot űztek belőle. Kitagadással fenyegette a fiát. Mindenki figyelte az apa és fiú harcát, sokan az apa mellé álltak, Az anyának volt a legrosz- szabb. Nem találkozhatott fiával, az öreg ezt is megtiltotta. De azért el-elszökött hozzá, sírva könyörgött neki, békítené meg apját, ne rohanjon a vesztébe. Ö csittítgatta az anyját: „Ne sírjon, anyám, majd meglátja, megbékül édesapám, sőt még be is fog állni közénk”. Még nagyobb zokogás rázta szegényt: „Soha, fiam, soha!” GYORSAN MÚLT az idő. A földekről folyt a betakarítás. Mindenki dolgozott serényen. Olyan volt az egész, mint mikor az ember a hangyák szorgalmas gyűjtését figyeli. De lázas munka folyt bent az asztalok mellett is. Mondhatni éjjel-nappal dolgoztak az irodában. Zárszámadás készült. Mindenki izgatottan várta, leste a végei-edményt. Sok függött ettől. Most derül majd ki — gondolták — életképes-e nálunk is a közös gazdálkodás? Meg lesz-e vajon mindenki elégedve? 1\/ÍPn nyindn. m on Tsoil miXy-ni n hangoskodókat, meg a kívülálló- ; kát, már pedig ezt csak jó ered- J ménnyel lehet. Elérkeztek a nagy napok. Min- < denki izgatottan hallgatta a be- < számolót. Boldogan ment előre, < akit nevén szólítottak, hogy át < vegye járandóságát. Zsibongtak, J nevettek az emberek, örültek, < hogy mégis jó volt akkor ahhoz < a merész fiatalember oldalához J állni. Teljes volt a megelégedés, J jutott szépen mindenkinek tér- j mészetbeni juttatás is, pénz is. < Sokan kijelentették; „jövőre be- 1 hozom a földemet is, családos- < tói együtt belépünk”. Aztán új i tagok felvételét sürgették. 1 A nap legkiemelkedőbb s leg- * meghatóbb jelenete az volt, ami- J kor az emberek közül feleségét j és két nagyobbacska gyermekét J kézenfogva vezette egy öregem- J bér a tsz vezetősége elé, s a szó- 3 kát egyenesen a fiához intézte:: „Eljöttünk közétek fiám! S azt i mondom neked, haladj tovább j a megkezdett úton, mert ez az 1 út a szegényember boldogulásé- 1 hoz vezet!” j Hatalmas tapsvihar, éljenzés J követte az öreg megbékélt em- 1 bér szavait. Az elnök-fiú meg- \ hatottan mondta: „Köszönöm} édesapám!” i ÍGY ALAKULT MEG nálunk \ rögtön a felszabadulás után az i első termelőszövetkezet. Ma már\ több milliós vagyona van, — s * többszáz a tagsága. Megyénkt első termelőszövetkezetei közé 1 küzdötte fel magát. Jfj. KIRÁLY ERNŐ | mezőgazdasági technikumi tanuló? Abouy, IV, vasút út üti, S k «'IP ■ 1 ■ .... ' [N agyszabású magyar i divatbemutató lesz Brüsszelben ► Szeptember 20—24-e között a ► Ruhaipari Tervező Vállalat 1 liian ekén jei közreműködésével ► nagyszabású divatbemutató lesz i Brüsszelben az Elegancia palóciéban. E jelentős eseményt ruhaiparunk nemzetközi sikere ► előzte meg és a már kiállított ► ruhák a díjkiosztás alkalmával J’Grand prix-et nyertek. Szinte ; egyöntetű a világkiállítást látogató közönségnek az a véleménye, hogy a magyar divat a legközelebb áll a híres párizsi kre* : adókhoz, (MTI),
