Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)

1958-09-09 / 213. szám

1958. szeptember fl. MTOLNOK MEGTFI NÄPtAP Mcdas.% 'ftiizka Ma levelet kaptunk a Jászbe­rényi Mezőgazdasági Szakisko­lából. A levél így szól: .Kedves Tag társak! Közlöm, hogy a felvételi sike­rült, csak az a baj, hogy nagyon fiatal vagyok. De mégis felvet­tek, mert látták rajtam, hogy nagyon szeretnék tanulni. Már meg is kaptam a tankönyveket, tanszereket, ruhát. Igyekszem jól tanulni, nem fognak szé­gyent vallani velem Ezúton kö­szönöm mindnyájuknak, hogy javasoltak ebbe az iskolába. ígé­rem, hogy amit tanulok, saját tsz-íinkban fogom hasznosítani. A lányokat külön üdvözlöm. Pe- 67oki Mihály tanuló."' Ennyi a levél. Rövid, de még­is sokatmondó. Ifjú Peszeki Mi­hály — a Miska gyerek — fez­ünk tagja. Apja és Róza nevű lánytestvére szintén. Mindössze tizenhat éves. De fiatal kora el­lenére is jó munkájával tűnt ki, mindenből kivette részét. Most elhagyta termelőszövetkezetün­ket, hogy két évig a Jászberényi Mezőgazdasági Szakiskoláiban tanuljon. Eddig 156 munkaegysé­get teljesített. Ezeket a ténye­ket és a tanulás iránti nagy vá­gyát vette figyelembe a terme­lőszövetkezet vezetősége és párt­szervezete, amikor javasolta, hogy szakiskolába kerüljön. Apja a múltban Tiszasülyön volt cselédember. Napfelkeltétől napnyugtáig dolgozott, s mégis nagyon szűkösen éltek. A tanu­lásra, továbbképzésre mégcsak nem is gondolhatott. De fiából már szakember lesz. Kívánjuk Miskának, hogy jól tanuljon és képzett szakember váljék belőle. S mint ahogy Ígé­ri, tudását majd fez-ükben hasz­nosítsa, legyen hű hozzánk. Rá­érő idejében gondoljon apjára, aki a múlt rendszerben nem ta­nulhatott. Becsülettel készüljön feladatára, hogy az egykori cse­lédember gyermeke majd méltó helyet foglalhasson el a szocia­lizmus építésében, Tiszasülyl Győzelem Csillaga Tsz tagjai SOK VAN ILYEN... — A jászladányi Aranykalász Ter­melőszövetkezet ál­latállományának egyik szép tehene gondozójával. Vízalaíd vulkánok, olajforrások as Északi Sarkvidéken következtetni azok a vizsgála­tok, amelyeket a Novoszibirszki- szigetek környékén végeztek a szovjet kutatók. A működő vul­kánokra és az olajforr ásókra vonatkozó vizsgálatokat a jövő­ben tovább folytatják. Ssemtől-szembe a fehérterrorral — Héjjas és Francia Kiss karmaiban — Uj létesítmény a festői szépségű Rodophe hegység bányame­dencéjének szén feldolgozó Üzeme. A szovjet kutatók beható tu­dományos munkával vizsgálják az Északi Sarkvidék Jégpáncélja alatt meghúzódó tengerfeneket. A kutatásaik során megállapí­tották például, hogy az Északi Sarktól mintegy 75 mérfőldnyi- re az úgynevezett Lomonoszov- hegyhát közelében minden va­lószínűség szerint működő vul­kán van a Jeges-tenger szintje alatt. Erre enged következtetni az a tény, hogy több szovjet úszó kutató-állomás ezen a te­rületen földalatti mozgásokat, lökéseket észlelt. J. J. Gakkel professzor, az ismert sarkkutató ennek alapján kiszámította a vulkán pontos helyét. Számos szovjet sarkkutató észlelt olyan jeleket, amelyek arra engednek következtetni, hogy a Jeges-tenger szintje alatt olajlelőhelyok is meghú­zódnak. V. Sz. Antonov hidro- Iógus például egy felderítési útja alkalmával a jégmezőn olyan olajfoltokat észlelt, ame­lyek minden valószínűség sze­rint a tenger szintje alól ki­áramló olaj jelenlétét igazolják. Hasonlóképpen erre engednek □□□□□□□□□DDDDDODGOODD Ülést tartott a megyei /V h B Szombaton 9 órai kezdettel a Megyei Tanács épületében ülést tart a megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság. Juhász Imréné dr. elnökletével a bizottság megtárgyalja, a dolgozók beje­lentéseivel való foglalkozás vizsgálatának összefoglaló je­lentését és a bejelentésre meg­indított vizsgálatokról szóló Je­lentést, A tanácskozás harma­dik napirendjében a megyei NEB elnök számol be a két bi­zottsági ülés között végzett mun­káról. : öreg vincze lukacsi... <Ott ül a széken, 77 évével és «sok szenvedésével — kicsit fá- ♦radtan, de azért élénken. Az ar- |ca valahogy sima a kor ellené­ire is. Beszéiri viszont már jeléggé nehezére esik. * Nem, sehogy sem tetszik ez 'neki. Beszélni... Nem a szavak ♦embere volt ö. I * l Hej, régen... 81-es születésű «Vincze Lukács. 1919-ben — ♦mert miről is beszélne másról. I mikor itt az emberek körbe te­lepszenek a kunszentmártoni ♦ pártház nagy verandáján, hogy imeghallgassák történeteit — |még csak a 38-at taposta. Java- ikorabeli férfi akkor. ♦ Úgy zúgnak át a Duna, Ti- ísza földjén a történelem nagy Iviharai, hogy ő is egyik hordo­zójuk. Az őszirózsás forradalom * híre még a feltámadt Oroszor­szágban éri. Végtelen sorokban Í * indulnak haza a nagy orosz mezőkön a magyar katonák. Az • urak háborúját már végighar­colták: most mennek megvívni |a magukét. | Mikor kikiáltják a Tanács- J köztársaságok Vincze Lukács {tagja lesz a kunszentmártoni 1direktóriumnak. Reszortja: a kö- fzellátás, lakáselosztás. Ki a 1 burzsu,jókkal, az elegáns úri ; világból. Ez még „békés” mun­ka: csak intrikák ellen kell 'küzdeni, csak a szűkölő urak . cselszövényein jár túl a harcok- i ban edzejt kemény munkás- akarata. Aztán jönnek fegyverrel az- interveciósok- Vincze Lukács : otthagyja a lakásügyeket, megy a frontra. Tagja lesz ezrede ; forradalmi bíróságának. Ott í van a Tiszánál, az összeomlás­nál, amikor ők ugyan átkelnek a folyón, de a hadsereg terveit , elárulják, hátbatámadják őket. Itt kezdődik — vagy inkább a világháborús kínszenvedés éveit figyelembevéve — itt foly- . tatódik Vincze Lukács kálvári- 1 ája. „Hamar elfogtak engem is — * mondja kicsit nehezen forgó nyelvével az öreg — egyik bör­tönből a másikba kerültem. Vé- ' gül aztán a Héjjas-féle különít- r mény vett bennünket kezelés- ‘ be.” 1 Lehajtja fejét. Ezekre az él- ■ ményekre nem jó visszagondol- 1 ni. 1 „Egyszer, mikor már sokszor 1 jól megkínoztak, valahogy 7 szembe kerültem magával 1 Héjjassal. Kíméletlen, vérszom­jas ember volt, de most vala­- hogy tréfálkozó kedvében lehe- í tett. Odahajolt hozzám: i — Mondd meg nekem, te bol­- sevista, ha én lennék ugyan- a ügy a kezedben, mint ahogy i most te vagy az enyémben, —- mit tennél? 1 Hallgattam, mire ő így folytat- £ tar — Mondd csak egészen nyu­godtan, most magunk között vagyunk. Énnekem akkor nagyon ösz­■ szeszorította a szívemet a gyű­lölet, amit ez ellen a hóhér el­len éreztem, hirtelen nem is ; gondoltam meg, mit mondok: VISSZAADNÁM a KÖL- CSÖNT. Nem maradnék adó­sa. Héjjas elkékült. — Azt tudom. De ezért nem is fogsz te innen szabadulni él­ve. Megdögöltök mind. És tényleg, minden éjjel el­! tűnt a börtönből néhány fo­goly. Ezeket az erdőre vitték és kivégezték. Bicskás kuláklegé- nyek, meg különféle tisztek vol­tak ebben a bandában. Velük volt többek között Francia Kiss Mihály is, akit tavaly végre ki­végeztek. Az öreg Vincze Lukács szeme felcsillan, amint eszébe jut itt is egy emlék. — Veszett híre volt a fog­lyok között Francia Kissnek, a börtönben a legszörnyűbb törté­neteket mesélték róla. Volt ott egy hatalmas erejű kovács is — nevére már nem emlékszem. Egyszer, kihallgatásra vitték. ■ Két hatalmas tiszt vallatta és mellettük viszonylag mitugrász alak ténfergett: meggyötörték a kovácsot. A végén így szólalt meg: — Csak az a Francia Kiss lenne egyszer a kezem között, elintézném a dolgát. •Erre elébe állt a harmadik ember a hatalmas kovácsnak: — Hát én vagyok az a Fran­cia Kiss. A kovács eibődült: — Úgy? — és akkorát adott a hóhérnak, mielőtt az még fel­ocsúdhatott volna meglepetésé­ből. hogy alig tudták fellocsol­ni. Hanem azután nagyon-na- gyon megverték ezt a bátor ko­vácsot. Nem is tudom, ml lett vele. És azt sem tudom, mi lett volna velünk, ha egy erős őrség időben meg nem érkezik, mert akkoriban már mindenki tudta nálunk, mi folyik a környező erdőkben. Éjjelenként csak arra ébredtünk, hogy a különítmény tagjai csendben megállnak a cellák előtt — még a börtön- örökét is ártalmatlanná tették. — halkan szólították a kisze­melt foglyot, akit aztán soha többé nem láttunk. SZERENCSÉRE a kegyetlen­kedésnek világszerte nagy vissz­hangja támadt, mindenfelől til­takoztak: így aztán leállították az ilyen akciókat. Visszaengedtek Kunszentmár- tonba, de itt még két évig fé- Iig fogoly voltam. Estére vissza kellett térni a börtönbe. Aztán tíz évig minden nap jelentkez­nem kellet a rendőrségen, nem telefonálhattam, nyilvános he­lyen nem mutatkozhattam, nem levelezhettem. Üldöztek, figyel­tek egész életemben, egészen a felszabadulásig. ^j gry szokott az lenni, aki fcSL földre készül, felkeresik a barátok, ismerősök, s amit csak tudnak, elmondanak arról az or­szágról, ahová indul. Bulgáriába utazásom előtt egy Szolnokon élő bolgár-kertész felesége lá­tott el tanácsokkal, aki nemsok­kal a felszabadulás előtt jött Magyarországra. —i Tudja, mi van ott? Sze­génység. Atkos maradiság. Zöld­ségféléket esznek, ruházatukat maguk készítik a falusiak. Egy széles deszkából ácsolt ágyon ai­szik az egész család sorban. — Konyhai felszerelésük sincs. Kö­rülülik a lábast, bográcsot, s be­lőle kanalaznak. Az idősebb korosztályhoz tar­tozó nő azt a nyomort ecsetel­te, amiben a bolgár nép válójá­ban tengődött 1945 előtt, s ami 'éaz elbeszélőt is kiűzte hazájából. S Csakhogy roppant alkotó energia szabadult fel a 7 milliós bolgár Ú népben 1944 szeptember 9-én. S § ennek a népszabadságnak 14 év 8 elég idő volt arra, hogy megvál- § toztassa az ország képét, lakó- 8 inak életét. 0 Hogy mennyire? \ Szófiából jövet betoppantunk § egy botergraii (Ésmk-Bulgária) § tsz paraszt házába. Váratlanul 8 érkeztünk ez új, kívülről még 1 teljesen be sem tatarozott lakás­ba. Lehettünk vagy tizenöten s a két öreg — akik egyik tolmá­csunk szülei voltak — gazdagon megvendégelt bennünket csalá­di otthonában. Pálinka, bor ke­rült fel a pincéből, disznósajt, vagdalthús, pogácsa, s valami — tortához hasonló bolgár tészta­különlegesség terült asztalunkra. A kétszobás lakás egyikében vol~ gA. AA.AAAAAAAA.AA (VAA A AA ás AA AA AA AA AAAS tank. Szépen beb&borasva tcdaU tűk azt. Odemtk faluban bálát rendez­tek látogatásunkra. Ezt használ­tam fei arra, hogy meglátogas­sam az ottani Botev Termelő- szövetkezet egyik tagjának ott­honát. Szívesen mentem, mert mindenhol kutattam azt a képet, melyet Szolnokon festettek elém. Nem találtam eehol S nem is csoda. Bulgáriában ma hiába ke­resnénk a szegénységet Emléke él már csupán, Egy hosszú szabadságharcos út emlékével együtt, mert a bolgá­rok szabadságszerető emberek. — 1878-ban az 500 éves török rab­iga alól való szabadulás csatá­iban hősöket adott ez a nép a hazának. 1923-ban a bolgár mun­kásosztály hullatta vérét a sza­badságért. S a dicső Bolgár Kommunista Párt nagy fiának, Dimltrotmak szavára százéz-ek fogtak fegyvert 1942-től, 1944-ig, s partizánharcokban segítették — hazánk területén is a felsza­badító szovjet csapatokat. ^rcüetőríTtteimocbonaOsta szett leírtak vezette őket erre. a tehették miből. Óriási feladató* kot hajtottak végre, amelyek gyümölcseit most élvezik. At eU maradott feudális országot ipa­rosították. Több mint ötezer kis* üzemet korszerű kombtnátokká szervezték ée fejlesztették to* vább. A Bolgár Kommunista Pánt nemrég tartott VII. kong* resszwsán ünnepelték történelmi győzelmüket, a mezőgazdaság teljes szocialista átszervezését Harmadik ötéves tervük megva­lósításán dolgoznak most mely­nek végén 50 százalékkal emel­kedik a lakosság életszínvonala. S hogy így lesz, abban senki sem kételkedhet. A bolgár nép mindenben követi forrón szere­tett kommunista pártját mely a Hazafias Arcvonallal együtt szervezi, vezeti a munkások-pa- vasztok országépítő munkáját Az if júság erdősit, csatornát épít terraszol, sietteti a nép boldogu­lásának korszakát. — bL — Mindenben követik pártjukat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents